Délután leugrottam haveromhoz, akinek legnagyobb problémája az volt, hogy nem volt cigije (hajjaj, nikotinfüggés!). Ezért ki is kellett menni a vasasi telkükre, hogy az Anyjától kérjen cigit, illetve pénzt rá, hogy tudjon venni. Aztán mentünk tovább. Remek idő volt, úgyhogy Égervölgy felé vettük az irányt. Szerencsére fel voltam fegyverkezve fényképezővel, így megen sikerült csinálnom képeket, szerintem jókat. Majd lesz feltöltés, mert vannak, amik télleg jók lettek. Amúgy a kirándulás is faja volt, habár közben olyan témáról beszélgettünk, amiről nem nagyon szoktam. Politika. Nem érdekel az a szarrágás, amit itthon "honatyáink" Politikának hívnak. Csak egyetlen szót említenék, ami jellemzi az egész helyzetet, ami nálunk van. Akkor hangzott el, a kirándulás folyamán. Bolhacirkusz. Nem teszek különbséget, mind egyforma, színtől függetlenül. Kutyák, akik a csontokon marakodnak.
Este lementem a Centrumba, ahol a szokásos közös medi után a kellemes estére való tekintettel kiültünk az udvarba, söröztünk, boroztunk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Kár lett volna kihagyni.
Vasárnap kimentem Pécsváradra, Anyámékhoz. Névnapi ebéd volt, korábban Anyám kérdezte, hogy mit főzzön. Mondtam neki, hogy valami finomat, lepjen meg. Nos, a meglepetés nem sikerült, mert rájöttem, hogy mi készül. Vadas volt, amit nagyon szeretek, és régen volt már. Aztán volt még süti. Nagyon kedvemre volt az ebéd. Délelőtt átmentem Öcsémékhez, rég láttam már Unokahúgomat, és én is hiányoztam már neki. 2ésfél éves. Azt elfogadta, hogy nem ott lakok már, de azért szeret velem lenni, és mindig kérdezi, hogy mikor megyek. Beszélgettem Öcsémmel is, nem is keveset, és komolyabb kontextusban is. Szememre hányta, hogy nagyon elvakult lettem a Dharmával kapcsolatban. Hogy másról szinte nem is lehet velem beszélni. Ebben igaza van tulajdonképpen, és meg is fogadom a tanácsát, inkább nem nagyon fogom említeni a témát. Sem előtte, sem mások előtt. A Blogot persze ez nem érinti, hiszen itt jön minden, ami a fejemben van. Mindenesetre azt próbáltam megértetni vele, hogy mi miért, persze annyi időnk nem volt, hogy ezt részletesen kifejtsem neki. Azt is mondtam neki, hogy értem én, hogy mit mond, de Ő akkor is csak kívülről látja azt, amit nekem kell megélnem, ami velem történik. Azért az jól esett, amikor azt mondta, hogy Őt soha nem fogom elveszíteni. De gondoljak másokra, akik ez miatt majd elfordulnak tőlem, akiket elveszíthetek. A régi Barátaimra gondolt. Megnyugtattam, hogy azok már rég elhagytak 2-3 kivételével, a többiek már régen magamra hagytak, "elárultak", elfordultak tőlem. Ilyen szempontból nincs mit veszítenem. Szerintem ezen egy kicsit meglepődött. De az is ott van a nagy igazsághalmazban, hogy a régi Barátok, akik megmaradtak, sajnos megrekedtek egy olyan helyzetben, ahonnan nem lépnek ki. Nem azért, mert nem tudnak. Inkább nem akarnak, így kényelmesebb, otthon ülve, keseregve. Nem hibáztatom őket ezért, hiszen én is ezt csináltam az elmúlt 2 évben. Csak én felismertem a helyzetem "átkát", vagy minek nevezzem, és lépéseket tettem azért, hogy változtassak rajta. Persze abban igaza van Öcsémnek, hogy talán túlságosan e felé fordultam. De én mindig ilyen voltam. Ugyanilyen elszántsággal voltam sportlövész, ugyanilyen elszántsággal próbáltam csinálni a "biztosítózást", a szerepjátékos időszakomban is fellelhető volt a fanatizmus, és még biztos nem ez a teljes lista. Másrészt pedig ez nem úgy működik részemről, hogy Buddhista vagyok akkor, amikor meditálok, utána meg csak mondom, hogy az vagyok. Nem. Én ezt komolyan veszem, mert ez nekem csak így működik. Próbálom a mindennapi életembe belefoglalni az alapgondolatokat, a tanításokat. Ahogy a meditációk lezáró szövegében is benne van, "elhatározzuk, hogy ezt a megértést az élet minden helyzetében megtartjuk". Ez az, ami valahol teljessé teszi az egészet számomra.
Azért Öcsémnek sikerült egy fájó pontomra tapintani, ami aztán meg is tette a hatását. Rákérdezett arra, hogy mit tettem azért, hogy ne legyek egyedül? Nem ezekkel a szavakkal, mindezt árnyaltan, nem kimondva konkrétan, de tudta, hogy meg fogom érteni. Elmondtam neki, hogy habár irracionális, é svalós félelmeim nagyrészét sikarült elhagynom, levetkőznöm, azért vannak olyan területek, ahol annyi kudarc ért, hogy nem tudok rajta egy csettintésnyi idő alatt változtatni. Persze erre is válaszolt, és volt benne igazság. Nem tudom, hogy mit akart ezzel elérni, de elgondolkodtam rajta, még ha néha fájdalmas pillanatokat is okoztam magamnak vele. Hiába, vannak sebek, amik lasabban gyógyulnak, mint szeretnénk. Vannak sérelmek, amiket nehezen felejtek, illetve nehezen tudom megemészteni, még az idő múlásával is. Ezt azért szeretném vele megbeszélni, csak hogy tudja, mi miért, é shogyan. Vagy hogy mit gondolok erről. Sajnos kevés volt az idő, de ha minden igaz, akkor szombat este lehet, hogy iszogatunk majd, mert ezt tervezi. Ez meglepő, már csak azért is, mert ő nem szokott ilyen téren lépéseket tenni. De nemrég volt egy álma, ami elgondolkodtatta, és elhatározta, hogy változtat a dolgokon, szemléletén, hozzáállásán, meg ilyes.
Miután hazaértem, bedobtam szennyest mosni, közben telefonált M., hogy most költözködik, és tudok e segíteni, mert nem ér el senkit. Igent mondtam, mert tulajdonképpen ráértem, és amúgy is szívesen segítek. Az elmúlt pár évben átéltem pár költözést, és nem egynél segítettem. Mint kiderült kellett is. A lényeg az, hogy nem volt egyszerű a dolog, de egy jó részét megoldottuk, a nehézségek ellenére is.
Valahogy mostanában nem van időm lustálkodni, unatkozni, ahhoz túl sok minden történik körülöttem, túl nagy a nyüzsgés, pezseg az élet. Ez jó érzés a tavalyi tétlenség után. Remélem, hogy nem lesz nagyon részem a tavalyihoz hasonló helyzetben. Vagy mi ...
Valahogy mostanában nem van időm lustálkodni, unatkozni, ahhoz túl sok minden történik körülöttem, túl nagy a nyüzsgés, pezseg az élet. Ez jó érzés a tavalyi tétlenség után. Remélem, hogy nem lesz nagyon részem a tavalyihoz hasonló helyzetben. Vagy mi ...
Update: ma feltöltöttem a 7végén Égervölgyben készített képeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése