English ...

Ma volt angol vizsgám. Úgy mentem oda, hogy az utolsó két felkészítő foglalkozásra nem tudtam elmenni, pont munkanap volt. Abszolút nem izgultam, halál nyugodt voltam. Gondoltam, lesz ami lesz. És télleg! Előbb volt a szóbeli, azon húzni kellett topicot, az volt a téma. Hát nem azt húztam, hogy meséljek a lakhelyemről? Lakásban, vagy házban lakok? Bonyolult, mert éppen most költözök/tem Pécsváradra, családi házba. Hát beszéltem a panellakásról, Kertiben. Aztán jött az írásbeli. Bemutatkozás, más bemutatása, megkeresni a helyes szórendet, napi teendők, bla-bla-bla ... Igazából nem volt nehéz (nekem legalábbis), a szóbelim 90%os lett. Az írásbeliről, meg az egészről majd értesítenek. Nem tom, hogy kapok-e valami minősítő papírt, vagy valami fokozatot, nem lenne rossz. Ha nem, az se baj, tisztában vagyok a tudásommal. Talám majd megyek valami intenzívebbre is, idővel ...

I need more energy ...

Lassan a 4. 12 órám végefelé tartok. 3 óra van vissza műszakból, de már folyamatosan ásítozok. Azért 4x12 óra az sok egy kicsit, megterhelő. Most már kávét is hiába innék, energiaitalról nem is beszélve. Felpörgetne, szó se róla, csak éppen az álmosságom ne múlna el. Nem tudnék mit kezdeni a helyzettel, itt ülnék, ereimben lüktetne az energia, miközben majd elaludnék. Most is azt veszem észre, hogy egyre többször rontok gépelés közben. A szemeim is majd leragadnak néha. Az a szerencsém, hogy a mai az uccsó műszakom ezen a héten. Reggel hazamegyek, harapok valamit, aztán alvás. Délután úgyis rohangálnom kell mindenfelé.

Azt terveztem, hogy hétvégén kimegyek Pécsváradra, és pakolok, pihenek, meg ilyesmi, aztán vasárnap délután go back Pécs. Erre olvasom a Metróban, hogy szombat este/éjjel lesz a Múzeumok Éjszakája. Eddig bármikor volt, általában dolgoztam, nem tudtam elmenni, megnézni. De most lenne rá lehetőség. Csak azt nem tudom, hogy a belépő (600HUF) érvényes minden helyre, vagy múzeumonként be kell fizetni? Utóbbi esetben nem annyira faja, pedig szeretnék elmenni, megnézni. Kellemes program lenne. Azért jó lett volna, ha előbb tudom meg ezt, jobban tudtam volna rá készülni, tervezni. Bár az is igaz, hogy így kicsit spontán jellegű lesz. Mindenesetre a helyszínek a következőek:

• Csontváry Múzeum
• Vasarely Múzeum
• Zsolnay Kerámia kKiállítás
• Természettudományi és Néprajzi Múzeum
• Régészeti Múzeum
• Várostörténeti Múzeum
• Zsolnay-gyár
• Klimó Könyvtár
• Fáklyás kirándulás a Jakab-hegyre, honfoglalási bemutató

Márpedig el kellene menni, érdekes programnak ígérkezik ...

Káni kula ...

Valahogy nagyon nehezen viselem ezt a mostani hőséget. Reggel hazaértem a melóból, a lakásban volt vagy 30 C reggel 7kor. És ez nem javult, csak rosszabbodott. Fél4kor keltem, azonnal csuktam a redőnyt, és az erkélyajtót, de már nem sokat jevított a helyzeten. Max annyit, hogy nem lett melegebb. Beértem a munkahelyemre, az volt az első öltözködés után, hogy mentem mosdóba, és mostam, hűtöttem a fejem. Nehezen bírom én ezt. Vízpartról álmodom, pálmafákkal, árnyékkal, a parton bárral, ahol a tikkadt fürdőzőket koktélokkal, vagy hideg sörökkel várják ... de nem, nekem most itt kell lennem a gyárban. Azt kellene kitalálnom, hogy hova akarok menni szabadság alatt. Sajnos lehetőségeim korlátozottak, kevés a pénzem. Talán sikerül júliusban valamennyit spórolnom. Majd meglátom. Utoljára 2 éve voltam nyaralni, akkor is kenu-túrán, a Tiszán. De jó volt az is ... Sebaj, jövőre már jobb lesz nyáron. Mert jobb lesz. Tudom. Minden jobb lesz, vagy már az ...

Fogadalom. De minek ...

Nem rég jártam úgy, hogy az lett a következménye, úgy döntöttem, hogy ismerős körböl lehetőleg (?) nem keresek magamnak barátnőt. Mert ha nem jön össze, akkor az már nem lesz olyan mint előtte, az már nem ugyanaz a barátság. Az utána már problémát jelenthet a 2 ember közötti viszonyban. Persze ezt betartani nem biztos, hogy lehetséges. Ezért van az, hogy jelenleg koleganőt se nagyon szeretnék barátnőnek, pedig van olyan, aki tetszik. Csak fene se tudja. Jó a humora, a személyisége is tetszik, de mi van akkor, ha ...? Asszem inkább megtartom a jelenlegi baráti viszonyt, ami fennáll, az sokkal stabilabb, tartósabbnak tűnik. Tudom, korábban említettem a megérzéseimmel kapcsolatos dolgot, de ebben a helyzetben megen homályban tapogatózok. Inkább tartom a tisztes távolságot (igaz, az sem valami nagy), és hagyom, hogy a dolgok follyanak tovább a medrükben. Majd kiderül, mi is lesz.

Többek között ez is hozzájárult a döntésemhez, hogy regeltem társkereső oldalakra. Van is eredménye. Jelenleg az van, hogy levelezek/ismerkedek egy csajjal, és ki tudja, hogy mi lesz belőle, de eddig bíztatónak tűnik. Persze az se kizárt, hogy csak barátság lesz belőle, de mivel úgyis kezd bomlani a baráti társaság elég erőteljesen, ez sem jelent problémát. De nem erre hajtok elsősorban. Szeretethiányom van, igénylem a törődést, és persze én is szeretnék valakivel törődni, illetve mindaz, ami ezzel jár. Egyedül vagyok, és ez nekem nem jó (a la Üvegtigris). Talán eljutottam arra apontra, hogy a közel-, és régmúltban átélt kudarcélmények kezdenek nem érdekelni. Kevésbé zavar, mint a magány. Ez persze jó, csak nehogy megen elkövessem a már korábban elkövetett ballépéseket. Hmm, megen kezdek aggódni. Ez viszot nem jó. Na, félre a negatív gondolatokkal. Arra nincs szükség. Asszem tanultam már eleget az eddigi hibáimból. Végülis, ha belegondolok, rengeteg dolog változott az utóbbi fél évben ahhoz, hogy új életet kezdjek, változtassak a hozzáállásomon a dolgokhoz. Határozottabb lettem, félelmeimet (legalábbis egy részüket) leküzdöttem. Minden változik, miért pont én ne? Végülis csak a változás az, ami állandó ...

Elvonási tünetek ...

Lassan egy hete már, hogy nem játszottam a GWvel. Pedig ... Legalább egy kicsit kikapcsolódnék, lenyugodnék, egy kis időre megszünne a körülöttem lévő világ. Látnám végre a karaktereimet, nevelgetném őket, gondoskodnék róluk. De nem. Kb. múlt csütörtök-péntek óta ne csinálok mást, mint pakolok, pakolok, szemetelek, bútorokat, dobozokat, zsákokat cipelek. Faja. Most már szeretném, ha végre befejeznénk ezt a költöködési mizériát, kezd elegem lenni belőle. Nem áll másból az életem, csak alvásból, paklásból, illetve munkából. Ehh. Nem van ez így jól. Ráadásul ma szét kellett szednem a gépemet (kábelek ki, átpakolni az egészet), hogy el tudjuk vinni az íróasztalokat. Reggel haza, gépet össze, legalább az legyen valahogy működőképes. De már szeretnék játszani is. Vagy bármi mást csinálni, mint az elmúlt 1-1.5  hét alatt. Mondjuk élni is egy kicsit ...

Mit tegyek?

Próbáltam tanácsot kérni, hogy mit tegyek a vemzerkedés ügyében, de nem lettem bölcsebb. Azt mondták, hogy ne follyak bele. De már késő, sajnos hónapokkal ezelőtt belefolytam. Hagytam, hogy belerángassanak, kihasználták az együttérzésemet, nem észrevéve, hogy komoly gondok lehetnek. Akár. Megen vak voltam. És megen egy nő miatt, aki valamikor tetszett. Azért örülök, hogy SZERENCSÉRE nem lett belőle semmi. Most akkor szembe is köpném magam. Mindegy, ez a lényegen nem változtat, tanácstalan vagyok. Sajnos már nem tudok nem belefolyni. TUDOM MIT TETT! És ez megbocsájthatatlan. Nagyon erősen hajlok rá, hogy megmondom haveromnak, ki volt az az aljas féreg, aki ezt tette vele. És egyre erősebb ez az indíttatás ...

My weakness ...

Miért van az, hogy ha egy nő valamit kér, akkor én szinte azonnal ugrok? Persze ezt ki is használják. Amit valahol nem is bánok (lehet, hogy van bennem némi mazohizmus?), de persze nem igazán értem, hogy miért nem tudok nemet mondani? Én vagyok az, akire mindíg lehet számítani, vagy mi? Hmm. No persze nem mindenkinek. Csak akit kedvelek valamennyire, vagy tetszik. Még ha esélyem sincs semmire. Ez valahol öngeci. Szerintem ez miatt járok szarul folyton. Pedig csak jót akarok ...

Vamzer a köreinkben ...

Ennél nincs gennyesebb, visszataszítóbb dolog. Illetve van, csak ez az előtte lévő fokozat. Felnyomni, feljelenteni valaki mást, csak azért, mert megromlott a viszony, és bosszúra szomjazik az illető, abszolút gerinctelen, jellemtelen dolog. Nem tudom megemészteni az egészet, mert egy haveromat/barátomat nyomta föl egy olyan ember(?), akit eddig szintén barátomnak, haveromnak tartottam. Haverom sejti, hogy ki volt ez az aljas féreg, csak nem biztos benne. Én meg nem tudom mit tegyek. Szóljak a feljelentőnek, hogy legyen annyira vagány, hogy közli személyes "én voltam, én tettem tönkre az életedet"? Vagy mondjam meg haveromnak, ki volt, és miért tudom? Vagy kezdjem el iwiw-en üzenőfalra feldobni a témát, hátha ő is olvassa? Nem tudom, mi lenne a helyes megoldás. Egy már biztos. Nem akarok többet ezzel a "személlyel" semmilyen szinten foglalkozni. Nem akarok vele találkozni, beszélni, egyáltalán, nem akarok vele foglalkozni. Számomra megszünt létezni, mint ember. Persze ha ő volt. Csak sajnos elég valószínü, hogy ő volt. Minden ellene szó. Miért kell mindíg csalódni az emberekben, főleg azokban, akiket ismerünk? Vagy csak azt hittem, hogy ismerem ...

Megtörtént ...

Hát igen. Elköltöztünk. Jó, vannak még cuccok a régi pecóban, de egyre kevesebb, már csak hálni járok oda. Meg zenét hallgatni, játszani, pihenni. Már amennyit lehet. Anyámék még járnak oda pakolni, takarítani, meg majd festeni. Tisztasági festés. Azt hittem, hogy jó lesz ott lenni pár napot, de már nekem sincs kedvem hozzá. Voltam az új házban, berendeztem a szobámat, aludtam is ott, és határozottan tetszik. Meggondolandó az is, hogy vissza akarok-e költözni Pécsre majd. Addigra ez is el fog dőlni, meg ki tudja, hogy mit hoz majd a jövő, úgyhogy ezzel nem is foglalkozok.

A lényeg az, hogy tetszik. A házban kellemes hűvös van, a szobám olyan lesz, amilyenre én akarom kialakítani, csönd van és nyugalom, a levegő tiszta, a szomszédoktól nem egy vékony fal választ el, a fürdőszoba és a kád NAGY!, szóval minden olyan, amilyennek lennie kell. Télleg tetszik. Tervezem, hogy bebarangolom a környéket, nagy felfedezések várnak rám. Kell majd a gépembe színes filmet vennem, most már télleg akarok fényképezni. Talán még be is tudom digizni majd, aztán akár közzé is tenni. A lényeg az, hogy tetszik. Ja, amit még nem említettem, van egy nagy kajszi-fa, meg szőlő-lugas. Ami kevésbé tetszik, hogy anyám akar kertet. Azt nem igazán komálom. Sebaj, azt is ki lehet valahogy bírni, elvégre ez nem Misleny lesz, ahova egész napokat kellett kimenni. Muterom azt mondta, hogy ott(Pv) elég munka után is kimenni pöszmörögni, annyit csinál, amennyit akar. Ő dolga.

Igazából nem tom mi lesz, de majd meglátom. Bizakodva nézek a jövő elé. Ez az év már eddig sokkal jobb, mint a tavalyi bármikor.

... látom az alagút végét ...

Végre megkaptam minden bérpapiromat. Ennek azért van jelentősége, mert ott látom, hogy mennyit is vontak le a Diákhiteles tartozásom végett. A lényeg az, hogy jelenlegi számitásaim szerint 140000 HUF az összeg, ami még visszavan, és ha minden igaz, úgy októberben vonják az utolsó összeget/részletet. Hurrá! Ez azt jelenti, hogy még 4 hónap, és letöltöttem a büntetésemet elkövetett hibáimért, bűneimért. Remélem, egy időre ilyen téren is nyugtom lesz.Már várom, hogy "rámszakadjon" az "anyagi jólét". Ez persze túlzás, de havi szinten kb. 40e HUF többletem lesz havi szinten. Illetve ez nem egészen pontos. Jelenleg próbaidős vagyok, amiből már letelt 1.5 hónap. Még visszavan ugyanennyi, utána már a beosztásomnak megfelelő bért kapom. Az is magasabb lesz valamivel, mint a jelenlegi. Hogy mit fogok majd kezdeni a "rengeteg" pénzzel? Nem tom. Még! Azaz vannak elképzelések, de mind távoli, és ködös. Mindenképpen fogok venni egy mp3-lejátszót, mert azt már régóta szeretném. A PCmet is szeretném kicsit fejlesztgetni, de az még ráér. Az újabb "elszakadásra", "kirepülésre" kellene gyüjtögetnem, de ez is még távoli. Igazából minden tervem, ami anyagi jellegű, az mind távoli. Egyenlőre felesleges foglalkoznom vele. Hogy mi az, amit jelenleg tenni tudok? Ez érdekes kérdés. Nem tudom. Tanulnom kellene. Élnem kellene. Igen, ez egy jó 5let. Csak az a baj, hogy ahogy szeretnék élni, ahhoz pénz kellene. Majd kitalálok valamit. Ha már Pécsváradra költözök, gondolom felderítem a környéket, körülnézek. Dombay-tó, Zengő, meg ilyes. Szellemi táplálék ...

Before Költözködés ...

Szombaton végre költözködés. Remélem, utána lenyugszanak a kedélyek, lecsendesednek őseim is. Jó lenne. Bár igaz, hogy július végéig még maradok a jelenlegi lakhelyen, onna ugyanis könyebb bejutnom melóhelyre, nem kell az után szaladnom, hogy beírjanak a járatokra. Ami érdekes lesz, az az, hogy most hétvégén az összes bútor, cucc megy Pécsváradra, csak pár cuccom marad. PC (naná, hogy az kell!), ruhák, amiket felhúzok, hordok, tisztálkodási szerek, meg egy hálózsák, amin/ben alszok. És a teljesen üres lakás. Ahogy S. megjegyezte, teljesen olyan lesz, mint egy lecsúszott "hernyós". Hehe. Mindegy, a lényeg az, hogy lesz kb 2 hetem, ami viszonylag nyugodt lesz, nagyrészt szülő-mentes. Aztán júliustól én is pécsváradi lakos. Egy darabig ...

I'm tired ...

Mostanra valahogy elfáradtam. Idegileg, érzelmileg, tán 1 kicsit fizikailag is. Hosszú volt ez az év eddig, pedig még csak a felénél tartunk. Szeretném, ha már egy kicsit nyugodtabb lenne. Ha az év hátralevő része nem lenne ennyire mozgalmas, vagy ha vidámabb lenne, sokkal jobban örülnék. Vagy ha megszűnne a magányom. Persze ezért tenni is kellene. A kezdeti lépéseket meg is tettem. Bár nem tudom, hogy ez mennyire nevezhető lépésnek. Mindegy. A lényeg az, hogy regeltem 2 társkereső oldalra is, meglátom, mi lesz belőle. Az mondjuk igaz, hogy kaptam már üzenetet, csak válaszolnom is kellene rá. Ne lennék ilyen fáradt, akkor minden gond nélkül válaszolnék. De mire hazaérek, hulla vagyok, nem fog az agyam, a fogalmazás-gátló addigra már bőven hat. Pedig megnéztem az adatlapját, és az alapján azt mondom, hogy még érdemes is lenne evele foglalkozni. És kellene is! Csak túl sűrű mostanában körülöttem a világ. Szeretnék 1 kis lélegzetvételnyi időt. Talán majd költözés után ...

De minek ...

Persze van, amit felesleges erőltetni. Teljesen hiábavaló. Inkább hagyni kell, hogy szépen elmenjen a nemlétező lehetőség. Mert vannak "csaták", amiket azelőőt elveszítünk, mielőtt még "megvívnánk" őket. Onnantól nincs is értelme az egésznek ...

Hova tuntetek ...

Egy ideje azt vettem észre - és nem csak én - , hogy elkezdett felbomlani a haveri, baráti társaság. Az egykori népes társaságból mára már csak a kemény mag maradt meg, de az is folyamatosan fogyogat. Hogy miért? Van, aki befejzte az egyetemet, főiskolát, elment szerencsét próbáklni máshova, vagy hazaköltözött. Van, aki máshova ment dolgozni. Aztán ott vannak, akik már megnősültek, férjhez mentek, lebabáztak. És meg kell említenem sajnos, hogy van aki azért szakadt le, mert személyes ellentétek alakultak ki. Igazából ezen nem is kellene csodálkoznom, mert ez egy teljesen természetes folyamat. Csak fogynak a barátaim. Ha belegondolok, most én is messzebb fogok költözni Pécstől, de azért a meglévő szociális kapcsolataimat nem akarom megszüntetni. Sőt, a közeljövőben tervezem, hogy visszaköltözök Pécsre. Mondjuk a fogyás ellen tudok tenni, új barátokat, ismerősöket kell szereznem, a régieket persze megtartva. Mivel elég sokat tartózkodok a munkahelyemen, arra gondoltam, hogy javítanom kellene a kollegális viszonyon, össze kellene járnom velük a különböző programokra, amiket szerveznek. Most vasárnap lesz pl. Bowling. Arra lehet, hogy el kellene mennem. Sőt, biztos, hogy megyek. Hacsak közbe nem jön valami váratlan ...

Deja Vu ...

Néha azt veszem észre, hogy amiről álmodok, az megtörténik. Vagy inkább arról álmodok, ami meg fog történni? Fene se tudja. Ma éjjel, vagy hajnalban, reggel azt álmodtam, hogy fel akarok szállni a 60asra elöl. Csak észrevettem, hogy ellenőr van a buszon - utoljára szeptemberben volt bérletem - , ezért gyorsan visszaléptem, nem szálltam fel. Erre ma az történik, hogy megyek masszázsra, várom a buszt. Jön is 60as. Fel akarok szállni, erre ott van az ellenőr. Visszalépek. Nem teljesen ugyanaz volt, mint az álmom, voltak apróbb különbségek. Az egyik az, hogy 2 megállóval korábban történt az eset, a másik pedig az, hogy nem elől, hanem hátul akartam felszállni. Nem ez az első eset, hogy amiről álmodok, az megtörténik. Persze szeretnék hasznosabb infókat is kapni álmomban. Esetleg lottó-számok, elásott, elveszett kincs, vagy valami ilyes. De nem. Párbeszédek teljes egészében, kisebb események, történések apróbb különbségekkel, meg ilyes.
A másik hasonló dolog a megérzéseimre vonatkozik. Úgy 90%ban működnek. Éppen ezért hallgatok is rájuk. Akkor van gond, amikor az a maradék 10% jön. Akkor vagy rosszak a megérzéseim, vagy félreértelmezem őket, vagy nem hallgatok rájuk. Akkor az EGOm irányít, nem hallgatok a belső hangra, a szellememre. Sajnos ilyenkor előfordul, hogy a következmények katasztrófálisak. Jó lenne ezeket a helyzeteket elkerülni ...

Az ígéret szép szó ...

Az olasz Tele Lombardia televízió csinos riportere Renata Teixeira Nunes megfogadta, ha nyer a Milan a BL-döntőben, élő adásban mutat be sztriptízt. A Milan nyert, a csinos riporter pedig állta a szavát.

Na igen, elképzeltem, hogy ez nálunk hogy történne. Először is, nem nagyon hiszem, hogy lenne esélye akármelyik magyar "focicsapatnak" is esélye arra, hogy valamilyen kupát nyerjen. Maximum Magyart. De az meg nem számit, mert az én meggyőződésem szerint Magyar Foci nincs. Csak valami bohóckodás, amit annak csúfolnak. De ha mégis! Tegyük fel. Ki lenne az a TVriporternő, aki beígérne egy ilyen vetkőzést? Ki lenne az, akit szívesen látnának a foci-rajongók (meg persze én is) élőben vetkőzni a képdobozban? Csisztu, akit persze már látott az ország pár éve? Vagy esetleg megen bevetnének a PaDöDÖ Valamelyik ultimate tagját? Hisz már oly sok műsorban szerepeltek (le)! Az igazság az, hogy nem nagyon tudok olyan személyt mondani, aki alkalmas lenne erre. Bár amennyi TVt nézek én ... Mindegy. Ahogy a magyar trendet ismerem, biztos az ellenkezője, mint az olasz koleganő. De persze ez nálunk nem történne meg . Már csak a fentebb említett dolgok miatt ...

Türelem ...

Buddha türelemre, és elfogadásra tanít minket. És folyamatosan próbára is tesz minket. Mert az emberi butaság, és ostobaság végtelen, határai nincsenek. És én ezt nehezen tudom tolerálni. Van, hogy jót nevetek rajta, de inkább idegesít, zavar, hogy lehet valaki ennyire ostoba. Sajnos munkahelyemen találkozok leginkább ezzel a jelenséggel. Nehéz megállni, hogy ilyenkor ne használjam ki a kínálkozó lehetőséget, hogy ne szurizzam az embereket. Van, hogy nem is akarom ezt megakadályozni. Másokat cinkelni, lecsapni a lehetőségre, amit tálcán nyújt, szinte céltáblát rakva magára.

Reloaded ...

Nem, ez nem a Mátrix-ra akar utalás lenni, semmi köze nincs hozzá. Csupán csak az a helyzet, hogy tennap teljesen elszált a winfosom. Azaz csak annyira, hogy a winamp nem működött, a GW sem ment, állandóan lefagyott, és a netelés sem ment. Csatlakoztam, és utána nem csinált semmit. Nem nyitotta meg a böngészőket, nem mentek a torrentek, stb. Olyan este 10kor el is kezdtem feltelepíteni, 1re be is felyeztem nagyjából. Meg kell jegyeznem egy fontos dolgot. Nem szabad minden szart feltelepítenem, csak azért, mert kiváncsi vagyok.