Nehézségek az együttérzéssel ...

Állítólag az együttérzést akkor lehet igazán gyakorolni, ha olyannal szemben próbáljuk alkalmazni, akire igazából neheztelünk, haragszunk. Igen, az kihívás. Abban rengeteg lehetőség van a fejlődésre, tanulásra. Mert olyannal szemben együttérzést mutatni, akit kedvelünk, az könnyű. Hasonló helyzetben vagyok most én is. Kaptam egy kritikát, amit nem tartok jogosnak. Főleg, hogy tudom, hogy miért is. De ez most lényegtelen.  A lényeg az, hogy sérült a büszkeségem, az önérzetem. A munkámat, a teljesítményemet húzták le, és szerintem abszolút nem jogosan. És ez zavar, bánt. Sértődöttséget érzek. Neheztelek arra, akitől kaptam ezt. Persze valahol megértem, ugyanakkor meg nem vagyok hajlandó elfogadni ezt az indokot. És miközben tudom, hogy ez is csak az egó játéka, és ez is csak tisztulás, mégis kattog rajta az agyam. És mindeközben próbálok úgy tekinteni bírámra, hogy tulajdonképpen ő is egy potenciális buddha. Nem könnyű ...

Megvan?

A sokat emlegetett talicskányi apró majom, most végre megvan. Ezek után mindenki használja arra, amire szeretné. Gyanítom, hogy személy szerint egyéni, személyre szabott "jókívánságok" mellé fogom csatolni :)

Bocsánat ...

Én kérek elnézést, és szégyenlem magam helyettük is ...

Remember for Charlie Hebdo ...