New Day, New Life ...

Hát, ez a nap is eljött, költözök be Pécs. Tegnap éjjel már ott aludtam, ma hazajöttem Pécsvárad, pakolni, szedelőzködni. Hamarabb megvoltam, mint gondoltam, most már csak a PC van vissza, aztán autóba pakolás, indulás. Hajrá!

Party-feeling ...

Szól a Petőfi Rádió (MR2), és igen jó zenék mennek. Olyanok, amik nekem télleg slágerek, nem úgy, mint azok, amik a Sláger Rádión szólnak. Ott ilyeneket nem hallok. Volt már Heaven Street Seven, Neo, PUF, Besh O’ Drom, Mitsura, Emil Rulez, Tankcsapda, meg még ki tudja megjegyezni. Sokminden. De ezek közül nem egyhez kellemes emlékek fűződnek, koncertek, bulik, rendezvények,ivászatok,  amiken részt vettem, amiknek szemtanúja voltam. Azok is micsoda idők voltak! Hajnalig tartó partyk, hazafelé a világmegváltó gondolatok, majd a másnapok kínzó fájdalmai. Semmit se bánok abból az időből, szegényebb lennék, ha ezek a dolgok kimaradtak volna az életemből. Jó volt, ahogy hallottam a számokat, és hirtelen a hidegrázott ki, tiszta libabőr lettem, és éreztem a kellemes bizsergéstszinte minden tagomban, aztán megindult az emlékáradat, nyomában a kiváltott érzések. Mennyi mindenre emlékszem! De mennyi az, amire nem? Nem is érdekel, mert nem számít. Nem ez számít.

Karácsony előtt ...

Az előbb eszembe jutottak régebbi Karácsonyok, előesték, elő-, és rendes Szilveszterek. Van mire emlékezni. Volt olyan 23-a, amikor elmentünk koncertre, utána hajnalig buli, majd haza, kevés alvás után otthoni segédkezés. Vagy amikor Szentestén haverokkal mentem sörözni, az se volt semmi. 3 napon át előSzilveszter és Szilveszter, mert megtehettük, képesek voltunk rá. Mennyi kellemes, vidám emlék! Akkor még sokan voltunk, más idők jártak, fiatalabak, és talán felelőtlenebbek, meggondolatlanabbak voltunk. Úgy élveztük az életet, és a helyzetet, ahogy jött. Ezek voltak az Arany Évek. Akkor annak tűntek, és úgy éreztem, hogy ez soha nem fog elmúlni. Pedig de. Ahogy minden más elmúlik, változik, vagy átalakul. Most, annyi borongós, sötét hangulatú év után jól esik visszagondolni ezekre az eseményekre. Most is vigyorgok, felkuncogok, ahogy eszembe jut egy-egy mozzanat, pillanat, esemény. Amikor pl. S. haverommal vártuk Uráncityben a buszt korán reggel, hajnalban, és háborogtunk részegen és tépve, hogy az a tetves busz nem jön, pedig most már ideje volna. Aztán délután kiderült, hogy valamikor reggel 7kor indult az első. Mert hogy Karácsony első napja volt. Vagy amikor a társaság részegen, megcsúszva Activityt játszott, kisebb házibulin belül 25-e este. Forraltborozás, és még hasonlók. Aztán voltak sötétebb, vagy kellemetlenebb pillanatok is. Hasonló helyzet,mint ma, reggel 7re értem haza munkából, és akkor nem is aludtam, azonnal segédkezés, pakolászás, miegymás. Este 7-8 körül már kemény fáradtsággal küszködtem, akkor akartam nézni valamelyik Gyűrük Urát, csak a feléig jutotam el. 2 éve volt az enyagi mélypont, akkor azért nem mentem sehova Szenteste, nem volt miből költeni. Igaz, kedvem sem volt hozzá. Az akkori Szilveszter is érdekes volt, a tervaz volt, hogy valami irdatlan módon berugok, eltemetve azta szar évet. Sikerült is a temetés. Valamikor du. 2-3 körül kezdtem inni, haveromhoz beugrottam, ő megelkezdett itatni szilvapálesszal. Után irány házibuli, én meg ittam, ami kezemügyébe esett. Absinth, vodka, pálesz, wiskhy, ki tudja már, mit még? Csúnya is lett a vége, a tervet túlteljesítettem (broáááááf!). Tavaly vacsora után csak egy lehetőségem volt a Családi Este után, leültem játszani, mert „az olyan jó”. Most is hasonló lesz a lehetőség, de más lesz mégis. Idén várom a Karácsonyt! Több okból is kifolyólag. Szeretném látni, ahogy Anyám meglátja az ajándékot, amit Apámmal közösen adunk Neki. Remélem (igazából tudom), hogy örülni fog neki. Kiványcsi vagyok, hogy Unokahúgom miként fogja megélni az idei Ünnepet, mit fog szólni az ajándékokhoz, amiket kap. Tőlem  Süsü, a Sárkány lesz, szerintem kötelező klasszikus gyerekeknek (na jó, nem kötelező, de ajánlott). Meg egyáltalán, szeretem ezt az ünnepet, idén végre megen valahogy úgy, ahogy már régen nem.

Másrészt azért várom Karácsonyt, mert utána költözök be Pécs. Szombat-vasárnap valamikor. Az a legjobb, hogy már van segítségem, aki költözésnél segít a cuccok szálításában, rögtön 2 is. Valamelyik csak ráér. Igen tudom, korábban, évekkel ezelőtt is költöztem már el otthonról, ez most mégis más valahol. Akkor azt hittem, hogy majd minden más lesz, minden megváltozik. Pedig nem, vagy csak alig. Mert vittem magammal mindent, minden terhet, és láncot, ami előtte is nyomta vállamat, hátamat. Menekültem, csak azt nem tudtam, hogy ami/aki elől menekültem, az én voltam, illetve bennem volt.Az ember pedig nem menekülhet maga elől. Most újra költözök, kell az önállóság, a függetlenség, és a felelősség. Meg fogok birkózni a feladattal, képes vagyok rá, és tudom, hogy minden hátránya ellenére jó lesz. Mert az előnyei kiegyensúlyozzák, vagy még tovább is billentik a mérleg nyelvét. Nincs töb menekülés, és a félelmek is múlnak, egyre kevesebb van belőlük ...

Itt vagyok bent, a Cégnél, csak nem tudom, hogy minek. És a többiek is teljesen feleslegesen vannak itt. Nem termeljük ki azt a költséget, ami a termeléssel jár, ráadásul idén már nem is lesz kiszállítás, minden a raktárba (vagy ragtárba) megy, majd jövőre viszik ki, a vevőhöz. Pedig lenne jobb dolgom is. Tudnám én jól érezn magam, és nem úgy, hogy itt bent unatkozok, és várom, hogy történjen valami, vagy inkább mégse. Egyik se jó. Tudom, örüljek annak, hogy a 2 ünnep között nem kell mennem/jönnöm dolgozni. Pedig. Otthon tudnék pakolni, rendetrakni, a költözéssel kapcsolatban cuccolni, válogatni, csomagolni. Vagy mi. Meg a készülődés Karácsonnyal kapcsolatban. Ehelyett jöhetek még holnap este is. Vidámság a réten ...

Találkozások ...

A 7vége a találkozások jegyében telt el. Azaz inkább a szombat volt ilyen, a vasárnap már nem. Szombaton néztünk Anyámmal ajándékot nekem (majd jól meglepődök), utánam megkezdtem aznapi Túrámat. Ja, korábban, mikor mentem ebédelni, összefutottam 1ik régi haverom feleségével, csak 1 odaköszönés erejéig. Miután Anyámtól különváltam, mentem találkozni egyik legjobb barátommal, aki nemrég költözött vissza Pécsre. Beültünk egy kávé mellé beszélgetni, kivel mi van, egyebek. Még mindig nem tette túl magát a tavalyi elbocsátásán, és még nem is fogja egy darabig. Nem találja a helyét, és rója a maga köreit. Kérdezett Döntésemmel kapcsolatban, és elfogadt, megértette, miután elmeséltem az előzményeket. Egy pécsi DJ-nek ment segíteni, oda is mentem egy darabig. Eddig csak névről ismertem, de most személyesen is sikerült. A bemutatkozás vicces volt, mert haverom úgy mutatott be, hogy "... , aki most lett buddhista". Konsti azonnal közölte, hogy jó döntés volt, majd mutatta bal csuklóját áldózsinórral. A 6-ai rendezvényen nem tudott ott lenni, neki is voltak azért érdekes élményei ezzel kapcsolatban. Beszélgettünk saját felismeréseinkről, és az azt követő "ébredésről", és meglepően hasonló körülmények voltak felismerhetőek egymás történeteiben. Legalábbis nagyvonalakba, az ok-okozat majdnem ugyanaz volt, csak a következmények nem. Máshogy éltük meg, más volt a tapasztalás. A legjobbakat kívánva váltunk el egymástól. Azért érdekes ...
Találkoztam régi lövésztársammal az Árkádban, ő is kérdezte mi van velem, érdekes lett az arckifejezése, mikor mondtam (vicces volt, jót mulattam magamban), de elfogadta szintén. Mint kderült, ő meg a BAT -nál dolgozik, mint képzési manager. Poénból kérdeztem, hogy nincs-e náluk munka, erre ő abszolút komolyan reagált, meg is lepődtem. Ha tud valamit, majd üzen. No, majd meglátom, mi lesz belőle, de a legjobbakat remélem, de igazából majd meglátom. Sose lehet azt tudni.
Gondoltam benézek a Központba, hátha van már ott valaki. Újabb találkozás, szintén régi ismerős, egyik haveromnak (kint hajózik Dél-Amerika körül, Szilveszter Rióban) volt barátnője. Rögtön hívott Danté-ba másik régi haverral találkozni. Ja, az ő feleségével futottam össze, még a Túra elején. Beszélgettünk erről-arról, mondtam költözök be Pécs. Aztán gondoltam, elejét veszem a dolgoknak, úgyis megtudják valahonnan, elmondtam nekik, hogy buddhista lettem. Megen volt meglepődés, érdekes arcok, de miután beszéltem valamelyest az előzményekről, és a kezdeti tapasztalatokról, megértőek voltak. Majd jöttek a kérdések, hogy mi, és merre, egyebek. Előszőr poénnak vettem, de kiderült, hogy komolyból voltak, mert nem tudnak róla szinte semmit. És ez általános jelenség, az emberek nagyrésze alig valamit tud Dharmáról. Kérdezték, hogy mit nem lehet? Mondtam, hogy sajnos többet nem ölhetek embert :) Nem mintha tenném, max virtuális lényeket, de azt meg lehet. Ole is megmondta! :) Azért jó volt újra látni régi arcokat, és hallani pletykákat.
Ezután már csak a Központba mentem, illetve medi után kimentem Kertibe 2 régi haveromhoz, ahol YouTube-videok mellett szarrá röhögtük magunkat. Valamikor hajnali 3 felé értem haza, miután hazahoztak. Utána már csak alvás, regenerálódás ...

Évvégi jó hírek ...

De azért jó hírt is kaptam ma, itt bent, a Cégnél. A 2 ünnep között nem kell ejönni dolgozni, mert leltár lesz. Eddig úgy volt, hogy a Hibakergetők, Forjavítósok, meg mi, Technikusok is bent leszünk az uccsó napokon, de ma végre kiderült, hogy nem úgy lesz. Ennek örülök, mert nem szívesen akartam azokon a napokon már dolgozni idén, de sajnos szabit már nem tudtam kivenni. Így joban kihasználhatom az időmet, bármire, amire akarom. Holnap fel kell hívnom az albérlettel kapcsolatban a Tulajt (ma nem tudtam elérni), hogy részemről rendben van, igényt tartok az Albérletre, a Szobára. Másrészt, hogy így alakult a helyzet, azon gondolkodok, hogy már idén, abban a pár napban elkezdek beköltözni Pécsre. Úgyis eltart egy darabig, amíg sikerül minden szükséges dolgot átcuccolnom, de legalább Szilveszter után (reggel) nem kellene azon gondolkodnom, hogy mivel, mikor, és hogyan fogok hazajutni. Jó lenne, ha ez megoldható, kivitelezhető lenne. Nagy jóság, és élmény lenne már az Albiban kezdeni az Újévet, ott ébredni az Évvégi buli után. Ja, jut eszembe, ha minden igaz, idén a Kinoban fogom a Szilvesztert tölteni, ma hallottam, hogy valami ilyen jellegű dologra van esély. Úgy legyen! Az az igazság, hogy az elmúlt 2 év utolsó napja nem volt valami fényes, emlékezetes esemény (habár 2 éve pontban éjfélkor haverommal kint erkélyen iszogattunk, cigiztünk, néztük a tüzijátékokat, amikor egyszercsak kihánytam a 3. emeleti erkélyről), tavaly is az volt, hogy szük körben iszogattunk, cigizgettünk, iszogattunk, megen cigizgettünk, közben ment a TV, néztünk Hofit, és nem történt igazából semmi, nem volt egy egetrengető Óév-búcsúztató.  Ezt idén nem akarom. Valószívű, hogy azzal a pár régi haverommal, arátommal fogok találkozni, akikkel mégtartom a kapcsolatot, de nem akarok még egy unalmas évvégi bulit, ami nem is az. Mint már korábban kifejtettem, Élni akarok, élvezni az élet történéseit, eseményeit. Nem akarom a következő évet úgy kezdeni, mint az ideit. Ha ennek az az ára, hogy ne a régi barátaimmal ünnepeljem az Év végét, hanem az új barátaimmal, akkor ezt az árat megfizetem, kerül amibe kerül. Vállalom a következményeket. A Változások néha ezt követelik, és én Változást akarok.

Tájékoztatás, de minek?

Ma előbb kellett beérni a Céghez. Hőn szeretett Vezérünk (a Gyárigazgató) szólt hozzánk, személyesen, nem levélben, élőszóban. Hozzánk szólt, a plebshez. És mit mondott? Semmit! Amit mondott, azt már mind tudtuk/tudjuk, nem vagyunk hülyék, az emberek néznek TV-t, olvasnak újságot, hallanak ezt-azt, tisztában vannak a jelenlegi gazdasági helyzettel (pánik), és a Cégen belül is terjengenek hírek, pletykák. Csak ezeket „tudtuk” meg újra, úgyhogy Vezérünk adott a szarnak egy pofont.

Egy eseménydús nap ...

A tegnapi nap zsúfolt volt, eseménydús, tartalmas, és minden szempontból pozitív. A magánügyeimet tekintve mindenképp. Még hétfőn visszahítam a múltkor talált albilehetőséget, időegyeztetés szempontjából. Kedd délután 3 óra lett megbeszélve. Így legalább volt lehetőség arra, hogy délelőtt vágjak fát apámmal. Mondjuk ebből csak ¾ óra lett, de az is több mint a semmi. Utána kaja, zhany, majd 2es busszal be Pécsre. 3ra oda is értem a címre, ahogy kellett, nem késtem, még pár perccel előb is értem oda. Mikor beléptem a lakásba, már az egy kellemes élmény volt, tetszet a lakás hangulata, arculata, a tulajdonos hölgy is kedves, szimpatikus volt (nem, semmi hátsó gondolat, anyám lehetne, meg különbenis a saját korosztályom érdekel). Ezután megmutatta a szobát, amit ki akar adni. Szinte azonnal megtetszett, bejött a hangulata, az elrendezése, a bútorzata. Pont az, ami nekem kell, ami nekem tetszik. Az elrendezés úgy van kialakítva, hogy van egy „nappali" rész, ahol tehetem dolgaimat, elhelyezhetem PCmet, és a maradék rész meg hálófülkének van kialakítva. A lehető legjobb. Megmutatta még a fürdőszobát, konyhát, amit használni fogok, mindegyik tetszett (fürdőszobában nem kád van, hanem zuhanyfülke), teljesen barátságos az egészhangulata. Csak 1 szoba lesz az enyém, de igazság szerint a lakásban az idő nagyrészében egyedül leszek, hetente csak 2-3 nap lesz, amikor a tulajdonosok is ott fognak tartózkodni, aludni, amikor Pécsen van dolguk. Ja, és az egész lesz 30eHUF egy hónapra. Utána még beszélgettünk egy keveset, mondtam, hogy pár napon belül jelentkezek, de nagy valószinüséggel igen lesz a válasz. Asszem holnap délután fel is hívom, ezt jobb minél előbb letisztázni.

Még hétfőn elkezdtem intézni azt, hogy másik banknál nyissak folyószámlát,mert kedvezőbb, jobb, kevesebb a költség, és ügyfélközpontúb is. Akkor csak azért csúszott az egész, mert nem volt nálam az ADÓ-kártyám, az meg kelletta szerződéshez. Tegnap befizettem az ügyintézéshez szükséges összeget Postán, majd irány Pénzügyi Tanácsadómhoz (jah, kérem, ma már ilyennel is kell rendelkeznie egy embernek), ott iratok fénymásolása, pár aláírás, majd rohantam tovább Árkádba, fényképeket akartam leadni előhívásra. Anyám már vagy 1 éve rágja a fülemet, hogy kellene előhívatni a képekből, amiketcsináltam, hát most megteszem, ez lesz az ajándéka Karácsonyra. Szerintem tetszeni fog neki, ennél jobbat nem tudtam kitalálni, ráadásul a képeket én készítettem, ez abszolút személyes ajándék lesz.

Ezután már csak egy dolog volt vissza, bemennem dolgozni. Ja, és közeledett fél6, 6ra meg ottkellet már lennem (azaz itt, mert most is dógzok). Szerencsére van taxi, ami behozott, így időben beértem. Ha jól belegondolok, tegnap télleg megcsináltam mindent, amit akartam. Azaz szinte mindent, mert arra már nem volt időm, hogy a Központba is beugorjak, de ez nem is baj. Azért jó volt látni, hogy a dolgok hogy működnek, ha végre hajlandó vagyok tenni értük, ha megteszem a szükséges lépéseket. Jó, ha az embernek vannak sikerélményei, ha látja, hogy felesleges félni. Egy a lényeg, nem szabad feladni. De küzdeni, harcolni se kell, anélkül is mennek a dolgok ...

Kisújj-kar ...

"Szeretem", amikor mindenki arra apellál, hogy mivel szabadnapos vagyok, ráérek bármire, ha megkérnek. Illetve, mivel holnap csak éjszaka megyek dolgozni, napközben ráérek, és mondjam meg, hogy mettől meddig. És ha azt mondom, hogy nem, mert dolgom van, vagy azt, hogy még nem tudom, hogy érek rá, mert nem tőlem függ, akkor duzzogás van. Persze segítek én, ha tudok, ha ráérek, de ez nem mindig fordul elő, nekem is lehet dolgom, programom. Persze, ha belegondolok, valahol érthető, mert korábban nem nagyon mentem sehova, teljesen otthonülősbe mentem át, én voltam a család remetéje. De ennek vége, megen elkezdtem mozogni, próbálom élni az Életem. Gondolom ez nem a megszokott dolog, de semmi sem állandó, minden változik, néha lassabban, néha gyorsabban. Ez van. Ezt csak elfogadni lehet, küzdeni ellene nem érdemes. A változatosság oly gyönyörű ...

Telihold ...

Sajnos a péntek esti Holdtöltéről lemaradtam, és nem csak azért, mert esett az eső, és az ég felhős volt. Aznap este dolgoztam, tehát igen kis esélyem volt rá amúgy is. Azért is sajnálom, hogy lemaradtam róla, mert akkor volt legközelebb a Hold a Földhöz, és sokkal nagyobbnak látszott, mint általában. Azért találtam pár képet,amik nagyon tetszettek, el is mentettem őket, legyen valami emlékem róla, még ha nem is láttam. Tegnap este is szép látványt nyújtott, még ha fogyóban is volt már, de csodálatos látvány volt, buszra várva néztem is egy jó darabig. Talán ma este, ha látható lesz, akkor próbálok róla képeket csinálni, bár nem tom, hogy a gépemmel mennyire lehet megörökíteni. Majd kiderül ...

Év végi visszaszámlálás ...

Ma délelőtt felhívott főnököm, hogy holnap megen egyedül leszek, mert kolegának sok a szabija, ki kell belőle adni. mondtam, nem gond, semmi baj nincs ezzel, menjen csak nyugodtan, nem okoz problémát. Aztán még meg lett beszélve az Év hátralévő része, hogy miként fogok dolgozni. Jelenleg úgy néz ki, hogy ezen a 7en ugye éjszakás leszek. Jövő 7en dolgozok 2 nap iccaka, 3. elmarad, mert az már 24., Szenteste (Családi zabálás, ajándékozás (uhh, még semmit nem vettem), ünnepi hangulat). Aztán megtudtam, hogy az Ünnepek között nappalosban kell dolgoznom 3 napot, nem pedig éjjel, ahogy eddig tudtam. Hátránya az, hogy kelhetek reggel korán, viszont így el tudok majd menni esténként gyakorolni a Központba, ami nem utolsó szempont. Másrészt meg nem Szilveszter reggel rakom le az éjszakást, ami megen külön jóság.
Apropó, Szilveszter! Még nem tudom, hogy mi lesz a terv, a program, de ma lesz megbeszélés, Szangha-fórum a szokásos gyakorlás után. Jövő évi tervek, megbeszélnivalók, és állítólag a Szilveszter is téma lesz. Mivel nem nagyon van kilátásba más, ha lehet, a szanghával szeretném az Óévet búcsúztatni, velük akarom tölteni a Szilvesztert. Már ha lesz rá lehetőségem :) Más nem nagyon jön szóba, a tavalyi Év vége meg elég lapos volt, szinte semmilyen. Iszogattunk, szívogattunk, és tv-nézés. Mindez igen szűk körben. Ezt nem akarom még egyszer, mert unalmas volt, és nem kicsit. De ez majd kiderül, hamarost ...

Bukta ...

Storno. Vissza az egész, a 100 az nem 100, hanem 0. Nem volt Átadás, így nem ér semmit az egész, de ezt csak tegnap tudtam meg. Sebaj, most legalább ezt is tudom. Mindenesetre valamikor ezt be kell iktatni, és még jó lenne ezen a 7en, bár ha ma, vagy holnap nem lesz meg, akkor csak péntektől lehetséges megen. Holnap megen az éjszakást kezdem, ami tart 3 napon át ...

Dreaming ...

Megint elkezdtem álmodni. Lehet, hogy ez nem is a legpontosabb megfogalmazás, inkább az az ideillő kifejezés, hogy megint tudok emlékezni az álmaimra. Mostanában többször előfordult, hogy ébredés után, vagy valamikor a nap folyamán spontán módon álomképek, -foszlányok jutottak eszembe, amiket alvás folyamán tapasztaltam. Régen volt már ilyen, nem volt jellemző az utóbbi időben, években. Tegnap reggel hazafele a buszon nem aludtam el azonnal, jó darabig félálomszerű állapotban voltam, és képek kezdtek megjelenni a fejemben, anélkül, hogy különösen gondoltam volna rájuk. Érdekes volt, hogy régebbi álmokban tapasztalt helyszínek tűntek fel előttem, ugyanúgy, ahogy annak idején. Mindeközben tudatában voltam annak, hogy hazafele utazok, és ülök a buszon Az is érdekes volt, hogy enyhe összpontosítással tudtam valamelyest irányítani a helyszínek feltűnését, megjelenését, bár ez inkább ösztönös volt, nem tudatos. Talán kezdenek a méreganyagok távozni a szervezetemből, amiket eddig felhalmoztam, és nem engedtem, hogy távozzanak, mert folyamatos volt az utánpótlás? Fene se tudja, és én se, de örülök neki, hogy megen tudok emlékezni az álmaimra, illetve egyelőre csak kisebb részletekre.

Countdown ...

Bő negyed óra, és megyek haza. De nagyon bő ...

Az első ...

... kör megtétele, ami 100at takar, fél órámba tellett. Közben felismertem, hogy az ismert jelentések, fogalmak zavart okozhatnak, hibát idézhetnek elő. Ezért inkább váltok egy olyan formára, aminél nem zavar meg a forma ismerete, jelentése, és inkább a hozzá tartozó képi megjelenésekkel kapcsolható össze. Az elgondolásban van logika, és működhet, működni fog. Legyen ez így.

Közhely ...

Volt egy gondolat, amit már napok óta le akartam jegyezni, postolni, de valahogy nem tudtam megtenni. Annyit ismételgették, emlegették már mindenhol, hogy túl közhelyes, túl elcsépelt, és lapos lett az elmúlt pár évben, évtizedekben. Pedig nagyon nagy igazság rejlik benne, mögötte. Csak hát ugye ... Nem fogok beállni a sorba, hogy én is elmondjam, leírjam, megismételjem, pedig hiszek benne, és tudom, hogy megtörtént. De nem mondom ki akkor se!

Vader nagyúr ...

... kivételesen szerencsés helyzetben volt, de neki ezt pozíciója, hatalma, és ereje tette lehetővé. Volt Meditációs Kamrája a saját hajóján, ahol a legritkább esetekben merték (!) zavarni. Nekem nincs ilyen szerencsém. Se hajóm, se meditációs kamrám, de még csak egy csendes kis zug, ahol, ha már gyakorolni nem lehet, de még szundítani sem. Ellenben van telefonom, amin bármikor utol tudnak érni, csak hogy ne „unatkozzak”. De ez is csak egy átmeneti állapot, reggel 6kor ez is véget ér, onnantól jön az az idő, amit szabadon oszthatok be, igényeimnek, és lehetőségeimnek megfelelően. Egészen szerda estig, amikor is új kihívások jelentkezhetnek ...

Visszatekintés ...

A szombati nappal kapcsolatosan eszembe jutott valami, ami talán említésre méltó. Mind2 nap (péntek és szombat) a hazai gyakorlók számára nagy jelentőségű volt, mert a Láma most tette éves látogatását látogatását hazánkban, Szegeden, és Pécsett. Nekem különösen fontos nap volt, mert először találkoztam a Lámával, és még most is fantasztikus élménynek tartom. Kár lett volna kihagyni. De visszatérve a gondolatra, ami eszembe jutott. Időjárásilag érdekes volt, mert délelőtt szép idő volt, sütött a nap, aztán délben jött az eső, a zápor átvonult a város felett, majd megen kisütött a nap. Ez még párszor megtörtént, változékony időjárás volt. Amit később tudtam meg, hogy aznap volt szivárvány. Ezt a mi hagyományvonalunkban (megint „mi”, és nem „ők”, vagy „náluk”) jó jelnek, vagy valami hasonlónak tartják, szerencsés dolognak. Minden estre tény, hogy ezek az időjárási jelenségek többször előfordulnak a Gyémánt Út összejövetelek során, idején. Érdekes. Remélem, majd valamikor én is megtapasztalom ezt, mert egyelőre csak hallottam róla, de nem láttam, nem tapasztaltam. Így olyan, mint amikor valaki azt mondja, hogy „azt mondta a Géjza, hogy a szomszédja látta ...”. Nem azt mondom, hogy nem hiszem el, vagy ki van zárva, hogy ez előfordul így, eben a formában, de szeretném látni, megtapasztalni.

Tapasztalatok ...

Érdekes, de kellemes érzés, hogy akiknek, és akikkel eddig beszéltem választot Utammal kapcsolatban, többségük pozitívan reagált a dologra. Az is igaz, hogy eddig megválogattam, hogy kinek beszélek róla. Tudtam, és tudom, hogy kinek mondhatom el, kiben bízhatok. Az eddigi reakciók közül csak 1 volt eddig negatív, és ez kisebb zavart okozott (az ego játéka), mert egyik legjobb barátomról van szó. Az is igaz, hogy nem tudja, hogy mi vezetett ehhez a döntésemhez, és még nem is volt alkalmam beszélgetni erről vele. De tartom annyira jó barátomnak, hogy bízok benne, hogy megért majd, ha már ismeri a döntésemhez vezető előzményeket, hátteret. De ha nem, az se fog zavarni igazán, legfeljebb csak kis ideig. Az én életem, az én választásom, az én döntésem. Gyanítom, hogy valami hirtelen felindulásnak tulajdonítja az egészet. Nem tudom. Lehet, hogy soha nem fogom megtudni. A lényeg az, hogy eddig a többség pozitívan reagált, és ez nem azért fontos, mert a véleményükre támaszkodok. Csak abban erősít meg, hogy helyesen döntöttem.

Albit keresve ...

Ma felhívtam 2 telefonszámot, amit a Cég hirdetőfalán találtam, albival kapcsolatban. Nos, mégtegnap az egyikről azt gondoltam, hogy nem hangzik rosszul, 1 szobás lakás, gondolom garzon, közel a busz, net-lehetőség is van, akár még jó is lehet. Azaz csak lehetett volna. Mert a telefonbeszélgetés közben kiderültek dolgok. Többek között az, hogy az említett lakás Fehérhegy és Meszes között van. Nos, arról a környékről az ember fia nem sok jót hall, „érdekes” környék, még érdekesebb helyi elemekkel, lakosokkal (elég sok arra a buckalakó, és braziloid nép, és sajnos a rosszab fajtából, plusz rengeteg hajléktalan). Az albérlet díja meg 40eHUF, + rezsi. Erről ennyit, ez a lehetőség kihúzva.

Aztán megakadt a szemem egy másik hirdetésen, amit magamhoz vettem még éjjel. Ez csak 1 szobát hirdet, de az az Ifjuság útján van. Telefon hív, beszél kellemes női hanggal. És ez már mindjárt jobban hangzott, sokkal több a bizalom irányában. Az ár 30eHUF, mindennel együtt, és ezért lenne egy szobám. Már ha tetszik, és meg tudunk egyezni. És ezért használhatnék mindent, konyha, fürdőszoba, stb. Mondjuk ez szerintem alap. Mindenesetre abban egyeztünk meg, hogy hétfőn felhívom, és keddre megbeszélünk egy időpontot, amikor is megnézem a helyet, amiről szó lenne. Azért mondtam a nőnek, hogy jelenleg mégcsak keresek albit, semmi sem biztos, és teljesen megértő volt, nem fogja magát hiú reményekbe ringatni. Azt is mondtam, hogy ez csak januártól lenne aktuális, és ez sem okozott problémát. Nem lenne rossz, ha ez megfelelne, mert tulajdonképpen majdnem belváros, közel van a központi helyekhez, és az sem utolsó szempont, hogy a Központ is közel van. De ha nem jön össze, az sem gond, mert lehetőségek vannak, csak utána kell járni, hogy merre, mennyiért, és milyenek. Más szálon is halad jelenleg a keresés, pozitívan tekintek az egészre. Januárban be fogok költözni Pécsre, ez nem vitás, csak a hely, és a pontos időpont ami még nincs tisztázva.

Jelenleg kiváncsian várom a keddet ...

Albi ...

Asszem beindítottam egy gépezetet a közeljövőbeli költözésemmel kapcsolatban. Egyrészt igényemet jeleztem a Céges fórumon, a „Bolhapiac” topicban. Majd meglátom mi lesz. Aztán hirtelen felindulásban megkérdeztem kolegákat, párat, akik egy csoportban voltak. Egyikük mondta rögtön, hogy ha 2 héttel ezelőtt szólok, akkor lett volna, de most már késő. 2 hete még nem tudtam semmit se erről, akkor másik döntést hoztam meg, amit tettre is váltottam. Koleganő mondta, hogy ő is tud valakit, aki lakótársat keresett nemrég, megkérdezi, hogy aktuális-e még. Közben én is láttam pár hirdetést, amit az Ebédlő előtti Hirdetőfalon láttam. Az egyik tetszik is, elég jól hangzik, most már csak azt kell megtudni azzal kapcsolatban is, hogy aktuális-e még, merre is van pontosan, illetve mennyi az annyi? Megmondom őszintén, az tetszik a legjobban, mert egyedül bérelnék egy egyszobás pecót bútorozva, közel a buszhoz, gázfűtéssel, és interneteléréssel. Holnap délután utánajárok ennek, a többi meg majd kiderül. Jó látni, hogy a dolgok működőképesek, ha teszünk is az értük ...

Vadászat az Albira ...

Egyre inkább érzem a hátrányát, hogy Pv-n lakok, Ősöknél. Tudom, megvannak az előnyei, de most már hiányzik a privát légkör, hogy bármikor elvonulhatok, ha éppen arra van szükségem. Most per pillanat nincs. Szobám egy „átjáróház”, egy „folyósó”, hiába minden szépsége ellenére. Én rendeztem be, magamnak, minden olyan, ahogy én akartam. Ez nekem így nem jó. Amúgy is újra a saját lábamra kell állnom, a szülői „védelemből” elég volt. Tanultam korábbi hibáimból, a lecke kemény volt, most itt az ideje, hogy lássam, hatásosak voltak-e a tanítások. Neki kell állnom keresni albérletet, januárban szeretnék kirepülni a „fészekből”, minél előbb.

Az is elég zavaró, idegesítő, hogy folyamatosan a buszokhoz van kötve a szabadidőm, programjaim, minden attól függ, mikor van utolsó buszom, mikor tudok hazamenni. Minden, ami érdekel, és ami érdekelne, az mind Pécsen van, Pécsváradon csak a Családom (szülők, Öcsém családja) élnek, de hozzájuk bármikor mehetek. Ott nincsenek barátaim, nincs semmi, ami különösen le tudna kötni. Minden az mellett szól, hogy költöznöm kell. Indul a keresés ...

Képfeltöltés ...

Ma nekiálltam, hogy a szombaton készített képeket átnézzem, javítcsak rajtuk, amit tudok, és aztán feltöltés. Hm. Őszintén szólva nem vagyok elragadtatva. Nem tudom, hogy ezeken mit lehetett volna javítani. Nem azért, mert annyira jók lette, szó se róla. Egyszerűen nem az igazi. A helyzet az, hogy megen csak azt látom, hogy gyenge a gépem. Nem rossz ez a gép, csak nekem nem elég. Jó ez családi eseményekhez, partykhoz, hirtelen megörökítéshez, de nekem ez nem elég. Jobb képeket akarok csinálni, ahhoz meg egy jobb gép kell. Az álomgép egy Nikon D40-es, de elég messze vagyok a megvásárlásától. Ahhoz képest, hogy korábbi terveim szerint már rendelkeznem kellene egy ilyennel ... Persz, nem kellett volna elégetnem azt az összeget, amiért már meg tudtam volna venni. Meg még sok minden mást. Na de félre a kesergéssel, morgolódással. Meg fogom venni előbb-utóbb, mert már nem tudom úgy elégetni, mint korábban. De nem is hiányzik. Mindenesetre a képeken elvégeztem valamennyi javítást, amit tudtam, de ez csak enyhe kozmetikázás. Fel is töltöttem a megmaradtakat. Végre nekikezdtem legalább. Hamarosan megint fogok képeket felrakni, más témákban, amik korábban készültek, mert tulajdonképpen nem olyan nehéz, bonyolult. Csak neki kell állnom, és időt áldozni rá, az meg van. Mert arra van időm, amire fordítok.

És a képek.

My name is Earl ...

Tulajdonképpen mindenkiben ott van egy Earl valahol, valamennyire, max nem vesszük észre, nem tudunk róla. Bennem is. Úgy, ahogy Earlnek is megvan a Listája, nekem is megvan a magam Listája. Bár nekem a nem a másokkal szemben elkövetett gaztetteket kell helyrehoznom, és nem is számozom a pontokat, amiket helyre kell hoznom, koránt sem olyan egyszerű a dolgom. Nekem sem. Mindenkinek a saját listája a fontos, azt akarja helyrehozni, arra törekszik, hogy a lista bejegyzései csökkenjenek, fogyjanak. Hogy mik szerepelnek az én Listámon? Nos ezt nem fogom elárulni, akik ismernek, azok úgyis sejtik, vagy kitalálják. De csak akik igazán ismernek. Jelenleg is dolgozok rajta, és csak remélem, hogy jól haladok vele, még ha eredményét alig érzem ...

Intuíció?

Tegnap sikerült jó vásárt csinálnom. De télleg. Még szombaton, mikor vettem Pulóvert és Pólót, már akkor kinéztem Nadrágot, hogy Ő is kell nekem, és hiába 5eHUF, nekem akkor is kell, mert ez legalább jól néz ki. Nem úgy, mint mostanában a sárgáknál (mostantól kezdve kevesebb cucc vásárlása kínaiaktól), ahol minden egyre gagyibb, és ezzel egyenes arányban nő az ára is. Nem éri meg. És különben is. De akkor elmaradt, mert már sok cuccom volt. Gondoltam, majd 7főn. Aztán reggel bementem Takko, és kiválasztottam 2t. Kicsit eltérő fazon, de jellegét hasonló. Nos, az egyik kicsi volt, másik meg pont passzolt, mintha csak nekem tervezték, szabták volna. Persze a gomb le volt szakadva, de benne volt a zsebében, én mindenesetre azért lecseréltem. És egyben meg is döbbentem. Az a 10 perc alatt, amíg próbáltam, leárazták a felére. Aztán napközben áthúztam, és ismerőseim rögtön kérdezték, ha le volt árazva felére, akkor miért nem vettem rögtön még1et? Igazuk volt, és ezért délután vettem egy ugyanolyat. Konkrétan azt, amiről le volt szakadva a gomb, amit próbáltam. Az volt az utolsó a méretemben. Hogy ezt hogy hoztam össze, fogalmam sincs, de a megfelelő időben hozott döntések vezettek ide, még ha nem is tudtam róla. Vagy csak egyszerűen megen az intuícióm szólalt meg, és én hallgattam rá? Megen hangját hallatja a Belső Hang, én meg hallgatok rá? Jó lesz odafigyelnem.

EGO-játékok ...

Ma is lementem a Központba, mert szeretek lemenni, ott lenni, és a gyakorlásnak is látom értelmét, hasznát. Érdekelnek egyéb gyakorlatok is, mint a szokásos, mindennapos, nyilvános meditáció. De télleg. Szóval, visszatérve a lényegre. Elég sokan voltunk, az utóbbi időben ez többször előfordult. Meditáció után volt megbeszélés, a 7végével, konkrétan a szombattal kapcsolatban. Meglepő eredmények voltak, mind a résztvevők számát tekintve, mind a szervezettséget, a bevételeket, és egyebeket tekintve. Mindenkinek megköszönték, hogy mit tett az előadás érdekében, mindenkinek megköszönték a munkáját. Én meg csendben hallgattam, örültem az eredményeknek, magamban meg azért ott volt a gondolat, hogy ok, segítettem, de az úgyse volt annyira lényeges (pedig igen), meg velem annyira még nem számolnak. Aztán mégis, megtörtént, megköszönték, én meg nem tudtam, hogy most mi van. Mert jól esett, de mégis, zavart valamennyire, illetve zavarba jöttem, mert télleg nem azért segítettem, hogy utána megköszönjék, meg egyebek. Csak segítettem. Az EGO meg akarta kapni az elismerést, és amikor megkapta, már nem is volt annyira fontos. Miért? Nem tudott vele mit kezdeni, mert nem tudott belőle előnyt, vagy kézzel fogható hasznot hozni? Vagy úgy gondolta, hogy úgyse fogja megkapni, nem lesz egy köszönöm se, és amikor mégis, akkor meg ott állt pöszén, lefagyva, és inkább a háttérbe vonult? Ki tudja? Mert én nem. Én csak azt tudom, hogy zavarban voltam, és örültem a többiekkel együtt, hogy jól sikerült a szombat. Ennek örömére meg is bontottunk pár üveg bort, és megnéztük a képeket, amik készültek. Még így, képeken keresztül is hihetetlen az egész. Még így képeken keresztül is érezhető az a kisugárzás, az a vitalitás, és energia, amit szombaton, élőben tapasztaltam. Egyszerűen hihetetlen, és mégis. Nem tudok mit mondani.

Miklós napja ...

Most rögtön előre bocsátom, hogy a postnak igazából semmi köze nem lesz Télapó-Mikulás mítoszhoz, és hagyományokhoz. A tegnapi nap nem erről szólt. Talán Eddigi életem egyik legjelentősebb, és legérdekesebb napja volt ez. Minden szempontból, és vonatkozásában is. De akkor vegyük sorjában, ahogy történtek, ahogy emlékszek a dolgokra.
Du1re értem a Dezsőbe (Lauber, Stadion), akkor már voltak páran, akik segíteni érkeztek szintén. Az elvégezhető munkákat hamar megcsináltuk, aztán kiderült, hogy csomó mindenre még várni kell. Hang-, Fénytechnika, dekoráció, Lámaszervíz, Dharmashopos cuccok, stb. Telefonálások, rohangászások, folyamatos autózás jellemezte a szervezők idejét. Viszonylag hamar megkaptam feladatomat, ami tulajdonképpen nyugis volt, bár "fontos". Kezembe nyomták a a sorompó távvezérlőjét, hogy kezeljem. Na persze, mi lehet ebben a fontos? Csupán csak az, hogy illetéktelen személyek ne álljanak be abba a parkolóba, mert az a szervezőknek, illetve a szállítóknak volt fenttartva. Eleinte baromi unalmas volt, és miután kezdett az idő lehülni, már fáztam is. Pláne úgy, hogy bent, a csarnokban mindenki más ténylegesen dolgozott, és ráadásul a melegben. Persze hamar rájöttem, hogy nekem nem kell folyamatosan kint tartózkodnom, onnatól az előtérben várakoztam. Igazából akkor kezdett az egész érdekesebb lenni, ahogy érkeztek az emberek. Életemben először láttam a legtöbb embert, és ők is engem, mégis odajöttek, köszöntek, kezet nyújtottak, közvetlenül viselkedtek. Ezt még mindig nehez tudom megszokni, nem ez az általános. Nem ehhez vagyok hozzászokva. Persze többen jöttek, és kérdezték, hogy itt lesz-e a Láma előadása, tanítása. Közben a többiek a benti munkálatokat végezték, hogy időben kész legyenek.
Ezzel párhuzamosan a Központban Láma Ole sajtótájékoztatót tartott, majd megáldotta az új Központot (május óta működik a jelenlegi helyen), majd volt állófogadás, és egy rövid meditáció a jelenlevőkkel. Ezekről lemaradtam.
5kor volt kapunyitás, de addigra már kezdett gyülekezni a nép. Sokan voltak, akik előző nap Szegeden is voltak, illetve külföldről jöttek. Érkeztek az emberek hálózsákkal, laticellel, mindenféle kort képviselve. Csak ámultam, hogy tényleg mennyien érkeztek az előadásra, sokan családdal gyermekestül jöttek. Közben a korábbi nyugodtságot kezdte felváltani a várakozás izgalma. Néha persze le kellett mennem a sorompóhoz, és a kitartóbb fajtáját elirányítani a nagyparkolóba. Volt 1-2 érdekesebb, viccesebb mozzanat, de tulajdonképpen jól kezeltem a helyzeteket. És persze a sorompót is (én voltam a Kulcsok Őre, és a Kapu Sorompó Őre is). Ja, volt egy érdekes észrevételem a nappal, illetve a résztvevőkkel kapcsolatba. Szinte senki, de senki nem volt ismerős az egész eddigi életemből, akit valahonnan ismertem, kivéve 1 főt, de rajta igazából nem lepődtem meg. Furcsa volt, és valahol megdöbbentő. Se egy régi osztálytárs, se egy kolega, akivel együtt dolgoztam valaha, és korábbi haveri társaságomból sem láttam senkit. Ezt azért állíthatom teljes bizonyossággal, mert végig ott voltam a Bejáratnál, és szinte minden kit láttam, aki bejött.
Maga az előadás fél7kor kezdődött, akkor leadtam a "kulcsot", és én is bementem (ja, külön érdekesség, hogy bárki, aki valamilyen szervező volt, vagy valamilyen munkálatot végzett, mind befizette a Belépődíjat, és mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, önkéntes alapon tette (én is)). Érdekes volt látni Láma Ole-t élőben, és nem pedig képeken, vagy videón, bár eleinte elég messziről néztem, de több helyről is sikerült, de végül elég jó helyet találtam. A különböző, nagy vallások bemutatásával kezdte, a 3 nagy hitvallás (Kereszténység, Izraeliták, Iszlám), majd a 3 nagy tapasztalati vallás (Hinduizmus, Taoizmus, Buddhizmus) került előtérbe. Ezután rátért a Buddhizmus kialakulására, alapvető tanaira, és még jó pár dologra, amit most nem tudok hirtelen felidézni. De ezek a könyveiből, és más a témával kapcsolatos könyvekből megtudható tulajdonképpen. De más olvasni, és hallani élőben. Másrészt pedig voltak olyan dolgok, amikről beszélt, amiket könyvekből nem biztos, hogy megtudok. Voltak olyan kijelentései is, amiket korábban magamtól felismertem, és ez jó érzés volt. Bizonyosságot adott, hogy igen, jól gondoltam bizonyos dolgokat, a felismeréseim helyesek voltak, mert vannak mások is, akik ezt állítják, ráadásul olyan ember állítja ezt (a Láma), aki sokkal magasabb tudati szinten va, sokkal több tapasztalattal rendelkezik, mint én. Az egyik ilyen kijelentés az volt, amikor közölte, hogy van egy szó, amit ki kell dobnunk a szótárunkból (nekem már jó ideje nem szerepel benne, felismertem tévességét). Ez pedig az, hogy normális. Olyan nincs. A normális egy erősen megkölönböztető jelző, ami sorbaállít, erős kötődést, ragszkodást alakít ki, és aki hajlandó vállalni különbözőségét, önállóságát, felelősségét, azt kirekesztik, megbélyegzik. Nos, ez engem egyáltalán nem zavar, és büszkén vállalom, hogy nem vagyok normális. Nem tudom visszaadni teljességében azt, amit mondott erről, de valami ilyesmi. Másrészt nem is akarom visszaadni szó szerint a mondottakat, nem is ez a célom. Az élményeimet irom le, azt teszem közzé.
Ezután jöttek a Kérdések, amikor is a résztvevők kérdéseket tehettek fel a Lámának. Érdekes volt, hogy minden kérdésre tudott válaszolni, és olyan frissességgel (szellemi, és tudati frissességre), ami tulajdonképpen elismerésemet, és csodálatomat váltotta ki. Mindemelett nagyon fejlett humorérzékkel rendelkezik, ami tulajdonképpen elengedhetetlen az egészséges gondolkodáshoz, és tudathoz. És a kérdések folyamatosan érkeztek, páran szóban tették fel, de a többség irásban tette fel. Több mint egy órán át válaszolt az embereknek. Tulajdonképpen ezek is tanítások voltak, rengeteg információ volt bennük, tanácsok problémákra, helyzetekre, vagy éppen mindennapokra.
Ezután következett a meditáció, amit már tulajdonképpen ismerek, mert a Központban is ezt szoktuk gyakorolni (már korábban azt vettem észre, hogy egyre többször gondoltam, vagy mondtam azt, hogy "mi", vagy "nálunk", de ezt most már nyugodtan mondhatom). Előtte felajánlotta, hogy aki akar, az vehet tőle Buddhista Menedéket. Ekkorra már eldöntöttem, hogy Menedéket veszek, igazából ez nem volt kérdés. Ami viszont a korábbiakhoz képest új volt, az az, hogy minden fenntartásom eltűnt Láma Oléval kapcsolatban. Korábban említettem, hogy majd meglátom, mennyire tekinthetem hitelesnek, meggyőzőnek. Nos, kijelenthetem, hogy teljesen hitelesnek tartom. Amit Ő csinál, és ahogy csinálja, ezt nem lehet megjátszani, vagy teljes odaadás, meggyőződés nélkül tenni. Akkor előbb-utóbb "lebukna", kilógna a lóláb. Ez volt az, ami miatt úgy döntöttem, hogy elfogadom Őt a Lámámnak, Tanítómnak. Tehát Menedéket vettem, majd jött a közös meditáció. Tény, hogy rövidebb volt, mint amikor Központban szoktuk csinálni, de valahogy kicsit más volt. Nem tudom elmondani, leírni, mert ezt nem lehet megfogalmazni. Teljesen személyes, egyéni élmény volt, és eleve az egész előadás alatt volt egy érzés, ami a megszokottól eltért, más volt. Egyébbként amit az elődaás során éreztem, azt ahhoz tudnám hasonlítani, amit gyakorlás során szoktam tapasztalni. Érdekes volt, és meglepő. Mindenesetre a Láma által vezetett meditáció is érdekes érzéseket keltett bennem. Nem tudom leírni, megfogalmazni, de nem is akarom.
Meditáció után Áldást osztott, ami tulajdonképpen nem más, mint tudati energiáiiba, vagy mibe bevonja az embereket, megosztja velük. De ezt se tudom pontosan megfogalmazni, ez se az a dolog, amit meg tudok osztani. Ez is túl személyes. Érdekes volt, azt azért meg kell hagyni. De ez is hozzátartozott még a Menedék-vételhez. Maga az Áldás eltartott vagy 1,5-2 órán kersztül, rengetegen járultak hozzá, a sor hosszú időn keresztül nem is akart fogyni. Nem is értem, hogy bírta Ole energiával az egészet, mert már napok óta úton van, minden nap előadásokat tart (ma is, holnap is, és még az elkövetkező 1 hétben legalább), és nagyon keveset tudott csak pihenni. Az egyik Szerevező folyamatosan mellette ült, masszírozta a tarkóját, nyakát, és közben tartotta a bal karjánál fogva, nehogy lebukjon a színpadról a fáradtságtól. Rengetegen járultak elé Áldásért, sokan gyerekkel, sokan párjukkal, közös Áldásért.
Az előadás után a Monarchiában (egykori Sörház) volt közös vacsora, sörözés és buli Oléval, bár a Láma 1 órát töltött csak ott, aztán elköszönt, és elment pihenni. Jó volt ez is, főleg azért, mert már vagy másfél éve nem voltam buliban, zenés, táncos, bébaszós mulatságon. Ezt egyrészt azért is kelett megtennem, mert reggelig nem volt buszomPécsváradra (igen, tudom, sokkal egyszerűbb lenne, ha beköltöznék Pécsre, és januárban meg is akarom tenni), másrészt meg tényleg jól éreztem magam.Vacsora (hajnali) után sörözgettem, beszélgettem pár pécsi szhanga-társammal (érdekes felismerésekben volt részem), majd én is bementem táncolni. Jó volt a zene, igencsak D 'n' B stílusra hajazott a hangulat, én meg ugyen szeretem ezt a stílust. Az elfogyasztott sörök kellően megteremtették azt a hangulatot, ami ahhoz kellett, hogy bemenjek ugrálni (benne volt a lábamban a boogie), és a korábban tapasztalt közvetlen, baráti hangulat is megtette hatását. Sajnos 4 után bezárt az étterem, bár páran még mentünk volna valahova. Ez pedig csak egy helyet jelenthetett. A Betonyost. Közismertebb nevén Holstein, illetve Beck. Mikor mi van kint cégérnek, reklámnak, vagy mi. Ott még megittam egy sört, jókat röhögtünk, beszélgettünk, aztán 7 után elindultunk, ki-ki a maga útjára. Én persze megen úgy jártam, hogy a 7:20as buszt lekéstem a következő meg 9kor indult, az Árkád meg 8kor nyitott, az Interspárral egyetemben (be kell költöznöm Pécsre!). A lényeg az, hogy 3/4 10kor beugrottam még Öcsémhez, visszaadta a DVD-írómat, közben beszélgettünk egy keveset, pár szóban megosztottam vele élményeimet. Érdekes, és jó volt látni, hogy ott van bene az érdeklődés, még ha közben poénkodott is, de hát én is ezt tettem. Tetszett, hogy nem szólt le döntésemért, nem mondta azt, hogy "mi a faszért", vagy azt, hogy "hülye vagy, hogy ezt teszed".
A délelőtt, és a nap nagyrészét átaludtam, de még most se vagyok kipihenve. Az este folyamán annyi volt, hogy egyik haverommal megbeszéltem, hogy holnap du. valamikor sörözünk egyet, részemről szolidan (este 7kor gyakorlás), vacsoráztam, illetve most már vagy 2 órája pötyögöm ezt a postot. Lassan el kellene tennem magam holnapra, mert holnap is szép nap lesz. Tovább kell bővítenem ruhatáramat egy nadrággal, amit tegnap néztem ki, csak már sok volt a cuccom, találkozok egy kedves, régi nővéremmel a szeszben (szesztestvér), aztán a fentebb említett sörözés. Gyanítom, hogy most gyakorolni fogok (remélem menni fog), aztán fürödés, alvás. KOrábban még tervbe volt véve filmnézés is, de mostanra lemondtam róla.
Ez volt a tegnapi nap, illetve a lecsengése ...

4. Lépés

Menedékvétel


Innentől kezdve igazából nincs értelme a Lépéseket számolni, mert mostantól ténylegesen a választott Úton járok.

Kapaszkodj!

Szerdán Öcsém érdekes kérdéssel állt elő. Mégpedig azzal, hogy volna-é kedvem kipróbálni a Falmászást, illetve hogy többször is akár, rendszerességgel, valamelyest. Emélkszem, valamior jó pár évvel ezelőtt még, talán szakközepes voltam még, amikor BNV-n volt szerencsém kipróbálni. Szóval van némi tapasztalatom, mégha nem is sok, de ahhoz éppen elég, hogy tudjam, szívesen csinálnám. Azt mondja Öcsém, hogy 700 HUFba kerül csak, és addig maradok, amíg akarok. Mondtam neki, hogy majd szóljon, mikor mennek legközelebb, mert ha ráérek, akkor megyek. Ha meg bejön, akár rendszeresen is csinálom. Egy kis testmozgás nem árt.

Vallomások ...

A tegnapi nap elég érdekes volt. Délután a 2es busszal bejöttem Pécs, volt pár dolog, ami már esedékes volt. Kezdetnek beugrottam öcsémhez, egyrész, hogy kicsitbeszéljek vele, meg bevittem neki egy könyvet, ha nincs vendég, és unatkozik, akkor tudja magát lekötni valamivel. Oda is adtam neki, mondtam, hogy tekintse ajándéknak, nekem nem kell, ő többre fogja értékelni úgyis.

Aztán kicsit bóklásztam a városban, összefutottam egy Krisna Tudatúval, beszélgettem is vele pár percet, aminek az elején rögtön egy Bhagavadgítával (jól írtam vajon?) akart megajándékozni. Megköszüntöm, és mondtam, hogy nem kell, mert otthon van már 2 (szemelkerekedés, meglepődés), de azt is hozzátettem, hogy nekem ez nem jön be, mert túl nagy a szigor, és a megkötések száma. Hozzátettem, hogy a húst is szeretem, és arról nem akarok lemondani (nekem a vega-étrend nem gyerebe hosszútávon). Ebből lett egy kisebb elméleti vita, próbált hatni rám, de már eleve vesztes pozícióból indult. Próbáltam arra célozni, hogy a növények elfogyasztása is gyilkosság, és a növénytermesztés során is elpusztulnak élőlények. Végül azzal váltunk el, hogy rengeteg út van, és mindenkinek jogában áll megválasztani a neki megfelelőt. Szabad Akarat. Vagy mi.

Ezután Kertibe vettem az irányt, mentem ki Plazába, hogy nézzek magamnak cipőt, télire. Pár napja megnéztem Patikakártya egyenlegemet, és igen kellemesen meglepődtem az összeget illetően. Odaértem az üzlethez, ahol már a kirakatban megláttam egy cipőt. Szerencsére volt a méretemben is, csak fel kellett próbálnom és rögtön tudtam, hogy Ő lesz az, aki velem jön. Nálam ezek a dolgok így működnek, kölcsönösen kiválasztjuk egymást. A fizetés trükkösen lett megoldva, mert tulajdonképpen nem is cipőt vettem, hanem harántemelő talpbetétet. 4 db-ot, mertcsak így jött ki. Igaz, hogy ez miatt jöt velem egy póló is, de nem bánom, mert nem került egy vasamba se.

Nem rég, múlt hét elején valamikor elszakadt a nyakláncom (faláncom), és azóta nem találtam újat, amit szívesen megvettem volna. Cipővásárlás után (immáron az új lépővel a lábaon) nem a kijáratfelé vettem az irányt, hanem csak elindultam hátrafele, mindenféle különösebb indíttatás nélkül. Ekkor akadtam rá valami Lakber üzletre, illetve ajándélboltra. Na, ottsikerült megtalálnom az újat. Pont olyan, ami tetszik. Egyszerű, szolid, és végre megen lóg valami a nyakamban (és nem a terhek, gondok).

Meglátogattam Nagymamámat is, szeptemberben voltam utoljára nála, tehát éppen időszerű volt már. De volt, hogy nem volt otthon, akkor én nem értem rá, vagy változott a munkarendem, de az is előfordult, hogy egyszerűen csak örülem annak, hogy otthon lehetek, és pihenek. Beszélgettünk, megkínált pályinkával (nem volt rossz), kérdezgetett, hogy mi van velem. Kifejtettem neki, hogy miért nem érdekel a belpolitika, és miért nem akarok menni legközelebb szavazni (vagy ha megyek is, miért nem fogok egyik „nagy” pártra se szavazni). Ezen kicsit leakadt, de legalább elmondtam a véleményem. Kérdezgetett a munkámról, hogy van-e, stb. Mondtam neki, hogy tervezem a külföldi utat, munkát, de az legközelebb jövő ősszel lesz nekem esedékes (ez még később visszatér majd). Meg akartkínálni bírsalma-befőttel, de azt inkább hárítottam. Ősidők óta nem vagyunk jóban, a Bírs, meg én. Ez egy olyan dolog, ami nem fog változni.

Lementem a Központba, ahogy mostanában tenni szoktam, ha van rá időm. Ennyi embert eddig még nem láttam, voltak számomra ismeretlen arcok, egyikük csőbe is húzott rendesen. Elhitette velem, hogy most volt előszőr. Én meg elhittem hirtelenjében, de aztán leesett. Vicces egy társaság, az már biztos. Voltak Miskolcról is, jöttek a szombat miatt, aztán kicsit kikapcsolódnak, elszakadnak az otthoni dolgoktól. Eredetileg úgy terveztem, hogy a 20:40es busszal hazamegyek, de aztán olyan jó volt a hangulat, meg jól éreztem magam, tehát maradtam. Aztán megen megkérdezték, hogy nem akarok-e beköltözni Pécsre. Igen. Rögtön kaptamis egy ajánlatot, amit persze még meg kell beszélnünk. Ha minden igaz, januárban lesz aktuális a dolog.

Öcsém megen nem tudott hazamenni a korábi busszal, de mondta, hogy lehet, hogy hazaviszik. Így is lett, és szerencsére még én is befértem az autóba.Az uccsó busz még el se indult, de mi már otthon voltunk. A hazaút jó volt, végigröhögtük az egészet, és kiderült, hogy a sofőrrel vannak közös ismerőseink, és innentől sokkal szabadabban folyt a beszélgetés útközben.

Anyám felébredt, mikor hazaértem, aztán vacsora közben beszélgettünk. Megnézte szerzeményeimet, mondta, hogy jó választás volt. Aztán mondtam neki, hogy egyre valószínűbb, hogy januáran beköltözök Pécsre. Ezután közöltem vele, hogy Elkezdtem járni a Központba, és határozott szándékom, hogy Buddhista leszek. Nem nagyon láttam, hogy megdöbbent volna. Elfogadta a döntésemet, és megértette, hogy mit miért, elmondtam neki, hogy mi vezetett ide, és teljesen megértette.

Haverom keresett még Skype-on, mondtam neki beköltözésem valószínüségét, mire kérdezte, hogy akkor mi lesz Hollandiával. Közöltem a tényeket, hogy jelenleg se pénzem, se nyelvtudásom nincs, aztán a Buddhizmussal kapcsolatos döntésemet is odaraktam. Gyanítom, hogy hirtelenjében nem tudta, hogy jól lát-e, mert eltelt vagy fél perc, mire reagált („ne fárassz”). Nem igazán tudom, hogy mi a véleménye igazán, mert elég érdekes reakciói voltak, sorolta az érveket külföld mellett, mindenesetre abban maradtunk, hogy hétfő délután sörözés lesz.

Mindenesetre nem tartom hibás döntésnek, hogy nem nagyon reklámoztam a dolgot senkinek. Elvégre ez az én magánügyem, másrészt pedig nem tudtam, hogy milyen reakciókat fog kiváltani döntésem. De kitartok döntésem mellett, tudom, hogy helyesen cselekedtem. Lépnem kellett, mert az eddigi életvitelem, dolgaim nagyon egysíkúvá váltak, és csak saját magam körül róttam a köröket. Helybetopi. Ennek vetek véget most ...

 

 

(p.s.:: ezt a postot sikerült 5 óra alatt megfogalmaznom, szerkesztnem. Ez van, ha az ember a Cégtől ír, és nem hagyják békén mindenféle probléma, és munka miatt J )

 

 

Érdekes nap ...

Hiába terveztem el, hogy majd ma fogok a fotóimmal, és feltöltésükkel foglalkozni, nem úgy jött össze. Délelőtt összevágtuk a maradék fát apámmal. Kicsivel több, mint 1 órába tellett, de most kész vagyunk vele. Most már csak be kell hordani, de azt apám megcsinálja, bevállalta (úgyse leszek otthon délután). Utána meg ebéd, zuhany, borotválkozás, és mehettem is le unokahúgomért a bölcsibe. Az is volt egy program, érdekes is volt, bár volt már nehezebb is. Néha komoly kihívás egy ilyen határozott kis hölgy irányítása, mint ő.
Eredeti tervem az volt, hogy az 5ös busszal bemegyek Pécsre, a Központba. Aztán mégse, mert meggondoltam magam, és a 6ossal mentem be. Még így is bőven beértem, időben, nem maradtam le semmiről. Úgy érzem, egyre jobban megy a Gyakorlás. Egyre természetesebb, egyre könnyebben tudok ellazulni, és a vizualizáció is egyre könnyebben megy.
A szokásos Gyakorlat után közölték, hogy mivel kedd van, ez az a nap, amikor 2 gyakorlat van, és ha érdekel, akkor nyugodtan maradjak, és próbáljam ki. Megköszöntem, de elhárítottam, hogy majd legközelebb, mert a 20:40es busszal haza akartam menni. Igen, csak akartam. Valahol a Kórház tér környékén vettem észre, hogy az ernyőm (ami eső), ott maradt a Központban. Tehát vissza (ekkor tudtam meg, hogy Öcsém is az uccsó busszal fog hazamenni). Persze ezek után már csak az utolsó busz jöhetett számításba. Visszatérésem kisebb derültséget okozott, de ha már ott voltam, gondoltam miért ne vegyek részt a 2. Gyakorlaton is. Legalább olyan érdekes volt, mint az eddigiek, habár teljesen eltérő.
A kezdeti feszültség teljesen eltűnt, feloldódtam, jól érzem magam a Közösségben. Határozottan azt érzem, hogy el-, és befogadtak. Nem kell elvárásoknak megfelelnem, meg egyéb ilyen hasonló dolgok. Nem kell megjátszanom magam, nem kell álarcok mögé bújnom, színlelnem, önmagam vagyok, lehetek. És ez jó érzés.
Feltettek egy kérdést, amin már jó ideje gondolkodok, de nem tudtam dönteni, nem tudtam magam elhatározni. A kérdés az volt - miután megen jött a téma, hogy Pécsváradon lakok - , hogy nem akarok-e beköltözni Pécsre? És tulajdonképpen igen. Most még December lemegy itt Pécsváradon, aztán valahogy megoldom, hogy beköltözzek, megint pécsi lakos legyek. Könnyebb lesz 1-2 dolog, mások viszont nehezebbek, bár nem hiszem, hogy ez gondot okozna, laktam már külön, önállóan. Pláne, hogy bizonyos szokásaimról le fogok mondani mostanában, erőteljesen úgy néz ki. De ez most nem ide tartozik. Illetve lehet, hogy ide tartozna, de nem fogom kifejteni, még csak érintőlegesen se.
Beugrottam Öcsémhez is, ugyanazzal a busszal jöttünk haza. Beszélgettünk, ment poénkodás, hülyéskedés is, de alapvetően most inkább beszélgettünk. Arról, ami éppen jött. Közben sikerült a sorok közt is olvasnom, de még várok, hátha nem kell kopogtatnom, nyit majd magától is talán. Mintha némi Káosz lenne jelen. SW után szabadon "zavart érzek az ERŐben". Lehet (nem, nem lehet, hanem biztos), hogy adok neki egy könyvet, múltkor már úgyis szemezett vele, én meg egyelőre nem fogom elolvasni, ezt tudom. Lehet, hogy tulajdonképpen neki vettem annak idején, csak akkor még nem tudtam. Ha nem felejtem el, akkor holnap be is viszem neki melóhelyre. És hogy ne is felejtsem el, inkább már most be is teszem a táskámba.
Most pedig alvás. Filmet ma már nem nézek ...

Kínos kérdések ...

A Római Katolikus Egyház mikor fog bocsánatot kérni az Amerindián népektől, az ellenük elkövetett bűnök miatt?
Az USA mikor fogja ugyanezt megtenni, és persze kárpótolni őket? A rezervátumok nem számítanak annak. Az Afroamerikaiktól szintén?
Az Ausztrál Kormány pár éve hivatalosan elnézést, és bocsánatot kért az őslakosoktól. Nem kéne követni a példát? Ha más jelentősége nincs is, de akkor is, és legalább szép gesztus.

Napi Bölcsesség ...

"... a legbutább kérdés az, amit nem tesznek fel ..."

3. Lépés

Gyakorlás

Képek ...

Még mindig nem töltöttem fel képeket webre, webalbumba, pedig 2 hely is van, ahova lehetne. Az egyik a nemrég felfedezett Fotoalbum.hu, amásik pedig a Google-birodalom része, a Picassa. Utóbbit használtam már korábban, illetve a hasonló nevű progit, fotó-, illetve képesblogom szerkesztésére, feltöltésére, bár nem túl sokat. Most is csak ezért jutott eszembe a lehetőség, mert egy véletlen folytán odakeveredtem. Egy volt kolegám képeit néztem meg, illetve néhányat közülük, aztán hirtelen felindulásnak eleget téve beírtam azt, hogy Becske. Aztán vagy egy órán át úgy maradtam, néztem a képeket, csodáltam őket, és átéltem az esemény jelentőségét, amin sajnos nem voltam ott.
Aztán bevillant, hogy tulajdonképpen ide is feltölthetném képeimet, a nyilvánosság elé tárva őket. Persze ezt már mondtam párszor, de most van még 2 napom, ami szabad, csak tudok szakítani időt rá, hogy az érdemesebbeket kiválogassam, javítgassak rajtuk egy keveset, aztán feltöltés. Holnapra ez a terv, ezt fogom tenni délelőtt.