Back to the meditation ...

Valahogy úgy alakult, hogy múlt héten megint elkezdtem rendszeresen gyakorolni, meditálni. Rendszeresen, még ha csak ez abban merül ki, hogy elmegyek az összes esti közös gyakorlásra, még meló után is (olyankor csak arra van lehetőségem a fáradtság végett), egyéb esetekben pedig az egyéni gyakorlatomat folytatom. Haladnom kell, ha be akarom fejezni a Ngöndrót, és ott van az is, hogy a Láma igazából csak ezt kéri tőlünk, hogy gyakoroljunk.
Ma kicsit tovább bővítettem (és lehetőleg próbálom majd tartani) a gyakorlásomat, újra elkezdtem borulni. Mivel nem ez a főgyakorlatom, és egyébként is elszoktam tőle (utoljára január elején 3x100-at sikerült, azóta szünet), laza 100-al kezdtem. A cél az, hogy ébredés után lehetőleg egy fél órát csináljam ezt, aztán kezdődhet a nap. Kivéve, ha nappalos vagyok, mert akkor fél4 után kelek. Akkor képtelen vagyok rá. Mondjuk fel vagyok rá készülve, hogy lesznek nehézségek, jön majd az izomláz, de azt el lehet viselni, és hamar elmúlik, ha rendszeresen gyakorlom ezt is.
Amint végeztem a mai teendőimmel, megyek is gyakorolni Centeróba, csak hogy hű legyek elhatározásomhoz...

Zavaró érzelmek ...

Nem az enyémek, jelenleg. Ahogy a bejárati ajtó becsukódott (vagy inkább csapódott, kissé, a hang alapján), lakótársamnak nem igazán nyerte el a tetszését, hogy megkértem, vigye le a konyhaszekrény melletti üres kajás dobozait, mert szeretnék kicsit felmosni, meg ilyesmik. Pedig nem először szóltam, pár napja már megemlítettem neki. Akkor azt a választ kaptam, hogy ja, már gondolt rá, de mindig elfelejti. Most voltam olyan kedves, hogy szóltam neki, nehogy megint elfelejtse. Tudom, levihettem volna én is, de már megtettem ezt pár alkalommal, é most nem vagyok rá hajlandó. Éppen elég az, hogy a közös helyiségeket csak én takarítom. Nem gond, megcsinálom, mert a nagyobb kupit nehezebb eltakarítani, mint hogy a rendet szinten tartani (vagy mi). Bár nem mindig sikerül. Most megint egy hasonló helyzet van, de megcsinálom. Mert valakinek meg kell ...

Fogászati tapasztalatok ...

A múlt heti fogászati kaland túl sok meglepetést nem okozott. Az a fogam, amivel úgy mentem oda először, hogy biztos, hogy húzni kell, na, az nem megmenthető. Volt némi remény, hogy talán megmarad, de a röntgen után ez szertefoszlott. Majd júliusban megválok tőle, ebben a hónapban már nem van idő rá. Meg jelenleg pénz se már. Aztán, hogy azért mégis történjen valami, a metszőfogam, ami már egy ideje lukas volt, és ennek köszönhetően pár éve le is tört belőle egy kis darab, javításra került. Ki lett tisztítva, fúrva, és be lett tömve. Abszolút pozitív élmény volt, nem éreztem semmit, még az érzéstelenítő injekció beadását se, és nagyon megnyugtató. A kezelés után pedig észre e lehetett venni, hogy az valamikor hibás volt. Végre újra tudok zavar, szégyenérzet nélkül mosolyogni, nevetni. Ez jó dolog, el se tudom mondani, hogy mennyire. Önbizalom növelő hatása volt, de tényleg. És, ami még nagyon fontos, hogy találtam egy fogorvost, akiben megbízok, és akihez a továbbiakban is járni fogok. A végén még a félelmeim is elmúlnak ezzel kapcsolatban ...

Becske 2015 ...

Már csak egy hét Láma Ole, és Sherab Gyaltsen Rinpocse érkezéséig Becskére. Ez mindenképpen nagy dolog, már csak azért is, mert tavaly Ole nem volt Becskén, másrészt pedig Rinpocsét ismét vendégül láthatjuk a nemrég Nepálban bekövetkezett földrengések ellenére is. Mahamudra, beavatás, meditáció, barátok, tér, és öröm. Ez vár ránk június végén a Nógrád megyei Becske melletti elvonulási helyünkön. Egy hét együttlét, és hihetetlen élmények sora következik hamarosan. Ha visszaszámolnék, akkor azt mondanám, hogy már csak 7et kell aludni, és négy napot dolgoznom, hogy mindezen események részese legyek (igazából a visszaszámlálás meg van).
1 hónapja még úgy gondoltam, hogy idén nem a Büfé csapatban fogok részt venni, dolgozni, de aztán Pünkösdkor megadtam magam, és leigazoltam a jól bevált csapatban. Idén ismét a kávézó pultjánál leszek megtalálható, ahol a szomjas, és kávéra vágyó barátokat szolgálom ki. Igazából fantasztikus élmény az egész, élvezem minden pillanatát, egyedül a fáradtság, kimerültség az, amit nehezen viselek. Éppen ezért is döntöttem úgy, hogy idén Csak(!) 2 műszakot vállalok be az eddigi gyakorlattal szemben, ami napi 3 műszakot jelentett. De idén szeretnék én is részt venni a kurzuson úgy, ahogy sokan mások. Meditálni, a tanításokon éberen részt venni, nem pedig bóbiskolva, kimerülve. Találkozni, beszélgetni ismerősökkel, barátokkal rendesen, nem pedig csak a pulton keresztül pár perc erejéig.
Az sem egy utolsó szempont, hogy tulajdonképpen ez a nyaralásom, és pihenni is akarok. Az eddigi években az volt, hogy kurzus után másnap már meló volt. Idén ez is kicsit másképp lesz, mert csak 6 nappal később megyek újra dolgozni, és ehhez szigorúan ragaszkodok. Ebből nem engedek. Júliusban az első munkanapom az pénteki napra esik, éjszakás műszak júl. 3-n. Hogy utána mi lesz, az már egy másik történet ...

Könyvajánló ...

Megjelent egy könyv nem rég Bill Warner: A saría törvény nem muzulmánoknak. Már csak azért is érdemes elolvasni, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mivel jár az, ha az iszlám teret hódít Európában. Milyen következményekkel jár ez Ránk, nem muszlimokra. Hitetlenekre. Kafírokra. Gyaurokra (ez talán még ismerős lehet, ha máshonnan nem, hát akkor az Egri Csillagokból, hiszen a felmérés alapján azt mindenki olvasta [én is vagy 5x]).

"Katalinka szállj el, jönnek a törökök ..."

Nem vagyok Fidesz-pártoló, és Orbán sem a kedvenc politikusom. A jelenlegi Kormány döntéseit is bírálom, kritikus szemmel nézem. De a bevándorlással kapcsolatos aggodalmakat osztom. Mondjuk nem attól tartok, hogy a bevándorlók majd elveszik a munkánkat. Nem. De érdemes körülnézni, utánaolvasni, hogy mi is történik Olaszországban jelenleg. Vagy Spanyolországban. Az angliai Calais-ban. Vagy annak, hogy miért is zárta le határait Ausztria, Svájc, és Franciaország. Vagy annak, hogy naponta hány ezren indulnak neki Afrikából, és a Közel-Keletről, hogy Európába jussanak. Hogy mi is történik jelenleg szerte Európában. Nem akarok vészmadárkodni, de ez invázió. És erre már legalább fél éve felhívtam a figyelmet Faszbúkon, aminek leoltás lett a vége. De sajnos eljön az idő, amikor is hamarosan azt kell majd mondanom, hogy "Megmondtam ..." De akkor már késő lesz ... Aki gondolja, olvassa el a Dzsihádfigylő oldalát ... EZ nem rasszizmus, Ez nem iszlamofóbia. Ez a valóság ...

Dentist round 2th ...

A hétfői kezdés után ma újra megyek a fogászhoz, 3ra, folytatom, amibe belekezdtem. Aznap csak el lettek távolítva a fogköveim, kezdésnek, de ma már voltam fogröntgenen, és majd kiderül, hogy mi is lesz a folytatás. Még csak enyhe idegesség van, alig észlelhető ...

Táplálkozás ...

Úgy döntöttem, hogy változtatok az étrendemen. Nem, nem leszek paleo-s, csak úgy döntöttem, hogy egészségesebben fogok táplálkozni. Több zöldség, saláta, gyümölcs, és kevesebb kenyér, krumpli. És persze marad a hús. Arról nem vagyok hajlandó lemondani. Szeretem. Igénylem. Kell. Nem zárkózok el a vega koszttól, de nekem az nem elegendő. Hamar megemésztem, és utána hamar megéhezek. Az meg nem jó. Szóval maradok a ragadozó étrend mellett, annak ellenére, hogy buddhista vagyok (nem mond ellent egymásnak a 2 dolog, egyrészt nem vagyok szerzetes, másrészt nem az én kívánságomra ölik le azt az eleve ételnek szánt állatot). Ja, és hogy miért döntöttem úgy, hogy kevesebb kenyeret, meg krumplit fogok enni? Mindkettő magas keményítőtartalommal bír, és akadályozzák a rost, és a tápérték (Spenót!) felszívódását. És hizlal is. Az az igazság, hogy az elmúlt 2-3 hónapban híztam, és ez nem igazán tetszik. Van egy kis "tekintélyem", pedig tavaly még lapos volt a hasam. Ezen változtatni akarok, mármint visszaállítani a tavalyi állapotot, fizikumomat illetően, mármint. Tudom, ehhez kevés az étrend változtatás, szóval mozognom is kell. Persze ezt is hajtogatom egy ideje, de ma végre fel tudtam kelni időben, nem lustálkodtam el az időt. Igaz, dolgom is volt, de akkor is. Az egésznek az a titka, hogy ha fáradt vagyok, akkor le kell feküdni, és aludni, nem pedig kínozni magam. Mindegy, egy a lényeg, hogy sok változtatást kell beiktatnom az életembe. Nem lesz egyszerű, de megéri ...

Felismerés ...

Naivitásom odáig terjed, hogy bizonyos helyzeteket csak évekkel később ismerek fel. Persze akkor már késő. Persze bízok abban, hogy így, még megkésve is tudok tanulni abból a helyzetből, élményből.

Last Lunch ...

Mármint fogdoktor előtt. Múlt héten kértem időpontot, és mára kaptam. Muszáj mennem, mert nem akarom elveszíteni a fogaim nagy részt. Nem akarok úgy járni, mint Apám, akinek 45 éves korára a fogai fele (vagy akár több is) már elveszett. Ha lehet, akkor inkább megtartanám amit lehet, mentem, amíg még van idő rá. Bízom benne, hogy még nem késő. Bár sejtem (igazából biztos vagyok benne), hogy a mai beavatkozás eredménye az lesz, hogy -1 fog a fogsoromból. Bízok benne, hogy a többit sikerül  megtartanom, csak rendszeresen kell járnom ezentúl fogászhoz. Csak ne lennék annyira beszarva ... Jól jönne most az a félelem nélküliség, amiről Ole oly sokat beszélt már ... Majd idővel az is megjelenik ...

Kommunista szombat ..

... helyett csak egy szimpla szombat éjszakás müszak. Nem mintha az jobb volna. Legalább fizetik. Mondjuk szép is lenne, ha nem!
Minden esetre ez nem az az elfoglaltság, amire ilyenkor vágyok, pláne, hogy milyen nagyszerü idő van. Szerencsére holnap este már nem kell dolgozni. Az már szabad ...