Metró ...

Tegnap, mikor mentem dolgozni, és felszálltam a metróra, eszembe jutott a kissrác, aki jó múltkoriban, mikor felszállt a metróra, azonnal elfoglalta az egyik szabad helyet, majd elkezdett az ablakon kibámúlni. Várta, hogy mikor érünk ki az alagútból. Valaki meg is kérdezte az anyját, hogy először van-e metrón. No igen. Ráadásul ez valahol a Nyugati környékén volt, és a KÖKI felé mentek, szóval egy jó darabig biztos várhatott volna. Kedves anyukájának fel kellett volna készítenie, hogy mire számítson, elmagyarázni, hogy mi is az a metró. Földalatti. Azért megmosolyogtam a helyzetet.

TCM ...

Igen, a hónap közepén megjelent The Crystal Method új albuma. Ma eszembe is jutott (pedig már hetek óta a Sirius FM-en leadott mixeiket hallgatom), és meg is szereztem. Nos, azt kell, hogy mondjam, nem csalódtam bennük. Nagyon jó az új album. Aki tudja, szerezze meg.

Egy kis ízelítő:

Maszkabál ...

Tegnap kiderült az idei farsang témája, hogy mi az a hangulat, amit érdemes elkapni, ha az ember lánya/fia be akar öltözni. Nos idei téma (dobpergés ...): Japán! Már látom a jövőt. Rengeteg ninja, szamuráj, karatés, és gésa fog rohangálni február végén a Huszárban. Persze meglátva a hírt, én is elgondolkoztam, hogy be kellene öltözni valaminek, aztán jött egy hirtelen 5let, hogy mi lenne, ha gésának öltöznék. Ez már csak azért is vicces gondolat, mert egyrészt férfiállat vagyok, másrészt kopasz (paróka segít), harmadrészt meg szakállas (és a szakállamtól nem vagyok hajlandó megszabadulni arra a kis időre se. Szerintem érdemes lenne időt, energiát fektetni a jelmezkészítésbe, már csak a hatás kedvéért is. Amire szükségem lesz:

• kimonó (valamilyen színes fürdő/hálóköntös is megteszi)
• paróka (lehetőleg formálható, vagy japános stílusú)
• legyező (hogy el tudjam takarni az arcomat, lol )
• esernyő (mindegy, hogy milyen, csak ne az összecsukható fajta)
• tangapapucs
• fehér zokni
• fehér arcfesték
• kispárna a hátra kötözve, vagy hogy

Ha ezeket sikerül beszereznem, akkor a hatás frenetikus lesz, mondhatni konkrét támadás a rekesz-, és arcizmok ellen.
Az eddigi farsangokra nem öltöztem be, bár tavaly már volt némi késztetés, kezdeményezés. Akkor a téma a hippikorszak volt. 1 nappal a buli előtt sikerült leszervezni, hogy az egyik ismerős csaj odaadta a régi, levágott rasztatincseit sapkába varrva. Nem egy nagy jelmez, de ennek is volt hatása, amikor felismertek.

A raszta pultos munka közben:

És megszabadulva hosszú fürtjeitől:

Majdnem ...

A mult 7 mondása, mondata a pénteki születésnapünnepelés, örömködés allatt hangzott el.
Táncolás, ugrálás közben véletlenül nekimentem az egyik ismerős csajnak, mire a következő párbeszéd zajlott le:
-Jaj, bocs, ne haragudj, nem akartam!
-Semmi baj, Neked már mindent elnézek!
-Ezt örömmel hallom!  :-)
-Majdnem mindent!

Moralizáltam ...

Azt, hogy melyik cselekedetünkkel milyen benyomásokat, milyen magokat ültetünk el, nem tudhatjuk az adott helyzetben, amikor a dolgok történnek. Minderre csak akkor derül fény,  amikor ezek a magok beérnek, szárba szökkennek. Éppen ezért nem is foglalkozok tovább azzal, hogy mit müveltem részegen Szilveszterkor, és ahhoz ki mit szól, arról mit gondol. Nagy gond nem lehet, mert nem volt viszhang, akivel meg meg kellett beszélni a dolgokat, ott is nyugalom van, tisztáztuk a helyztet. Egy a lényeg, hogy nem szabad elvárásokat, elképzeléseket támasztanom. Csak lazán ...

Tévhitek, félreértések ...

Találtam egy liknket, ami az 5 leggyakoribb tévhitet írja le a buddhizmussal kapcsolatban. Nem rossz, bár angolul van, és sajnos nyelvtudásom nem elegendő, hogy lefordítsam. De könnyen érthető.
Jó a cikk, jómagam is számtalanszor találkoztam ezek közül nem eggyel, és mindig megmosolyogtat, amikor látom a meglepődést, döbbenetet az arcokon, amikor megtudják, hogy buddhista létemre húst eszek, fogyasztok alkoholt, illetve szexuális életet élek (már ha van kivel (ezen sürgősen változtatni kell)). Mert van az emberekben egy elképzelés, hogy hogy élnek a buddhisták, mik a szokásaik. És amit nem tudnak, hogy ez az elképzelés is csak egy szokás. A többség hall valamit, és elfogadja, le se ellenőrzi.
Na, de akkor következzen a fentebb említett post.

Uj év, friss lendület ...

A mai napot kivéve eddig tudtam tartani azt az elhatározásomat, hogy márpedig mostantól minden nap gyakorlok, hogy befejezzem a ngöndrót mihamarabb. Ma tul későn ébredtem fel, és már nem volt időm, csak készülődni. Sebaj, majd reggel meló után bemegyek egy kicsit meditálni, meg dálután borulok is.
A leborulások befejezésének az elkezdése azt hozta, amit vártam. Egyrészt izomlázat (majd elmulik), másrészt pedig a már megszokott érzéseket, tapasztalatokat. Szeretem ezt a gyakorlatot, teljesen megváltoztatja az ember napját, más szemszögből tekintek a dolgokra, ad egy pozitív löketet, egy kis többletet. És már nincs sok vissza.
Közben belekezdtem a ngöndró 2. gyakorlatába, a Gyémánt Tudat meditációba, hogy azzal is haladjak, meg ráhangolódjak. A terv az, hogy viszonylag hamar végzek ezzel, és az ezt követő gyakorlatokkal, hogy elkezdhessem a jidam-gyakorlatomat. Ez egy erős motiváció, elméletileg.
Közben tapasztalom, ahogy az egó próbál küzdeni az egész ellen, beveti a megszokások egész fegyvertárát, a kifogásokat, csak hogy el ne érje vég.
És persze a korábban tapasztalt erőteljes lendület még mindig tart ...

Hangulatjelentő ...

Csak mert jól érzem magam. És ez a zene tökéletesen tükrözi azt, ahogy érzem magam. És nem gondolkozok azon, hogy mitől van ez, egyszerűen csak élvezem, amíg tart ...

Bizalom ...

   ... önmagamban. Bizalom a Térben. Bizalom abban, hogy minden a lehető legjobban fog történni. Nem pedig remélni ...

Rezgés az Erőben ...

Feszültséget érzek magamban. De nem a korábbról ismert szorongásos fajtát, hanem azt a fajtát, ami tele van erővel, készen bármire, és hogy elszabaduljon. Érdekes, mert napok óta tart az érzés, és nem múlik, nem csillapodik. Egész vicces hasonlatok egész sora vonult fel az imént a fejemben ezzel kapcsolatban, de ez most megmarad magamnak. Mindenesetre kíváncsian várom, figyelem, hogy hova fog ez vezetni, és meddig sikerül megtartani ezt az állapotot.

Music ...

Új kedvencet találtam zeneileg. Mondjuk nem meglepő. Ja, hogy kiről is beszélek? The Crystal Method. Igen, régi motorosról van szó, mégis csak most került képbe. Hogy eddig miért nem? Nem tudom. És miért most? Ludmilla kapcsán, ő postolt valamit nemrég a TCM-mel kapcsolatban. Le is töltöttem mixeket, rádióműsorokat, most a teljes discografiára készülök, csak helyet kell csinálnom (pornográf tartalom törlése).
És egy kis ízelítő, hogy miért is tetszett meg:


Amúgy hamarost új albumuk jelenik meg (be szépen fogalmaztam meg!)

Visszatekintés ...

Ismét egy eseménydús évet sikerült lezárni, tele tapasztalatokkal, tanulságokkal, és mindennel, ami ezekkel jár. De ez most annyira nem lényeges. Igazából az utolsó napokról akarok írni egy keveset. Mert az igaz, hogy az egész év mozgalmas volt, de a vége az, ami érdekesebb volt egy kicsit.
Azzal kezdődött, hogy 23án hazautaztam, 4 hónap után először. Vegyes érzelmekkel, mert otthon is voltak események, amik miatt nem tudtam, hogy mire számítsak. De mivel ez nem csak rólam szól, erre most nem térek ki. Én csak szemlélő vagyok. Tulajdonképpen az otthonlét, a Karácsony jobban alakult, mint amire számítottam, de messze volt az ünnepi hangulattól. Így amint lehetett vissza is utaztam Bp-re,
Ahogy egyre inkább közeledtem Bphez, egyre jobb lett a kedvem, a hangulatom. És amint beléptem a lakásba, elfogott az érzés, ami eddig még soha, mióta itt lakom: "Haza értem, itthon vagyok!" Jó érzés volt, tulajdonképpen megalapozta az év hátralévő részének a hangulatát (és ez nem múlt el).
El akartam menni A38-ra előszilveszterre, meg is vettem a jegyet előre, de ebből nem lett semmi. Hajnali 2re értem oda, sor volt, az embereket szakaszosan engedték be, 1 percenként 5-10 embert. Fél óra várakozás után meguntam, mert egyrészt láttam, hogy 20 perc múlva is várni fogok még, másrészt meg meg voltam (vagyok) fázva, nem akartam még jobban lebetegdni. Mentem volna a központba inkább, mint megtudtam, ott olyan előszilveszter volt, hogy most már sajnálom, hogy nem voltam ott. Tapasztalat, tanulság.
Maga a Szilveszter az jó volt, fergeteges. Akkor már kb. 8-9 napja ittam, na, nem folyamatosan, de minden nap volt azért vagy pálinka, illetve utolsó 3 nap gin-tonic. A buliban meg csak pálinka. Mint kiderült, ez egy jó döntés volt, mert így legalább nem volt meg a másnaposságból a fejfájás. De a buli ... Na igen, az tényleg jó volt. Nem tudom, hogy minek köszönhetően, de leomlottak a falak, a gátak, és felszabadultan tudtam szórakozni. Bízok benne, hogy az érzés nem fog megszűnni, de ezért tennem is kell. Többek között rendszeresen meditálni, gyakorolni. Befejezni a leborulásokat mielőbb. Folytatni, és befejezni a ngöndrót. Nem hagyni, hogy a körülmények magukkal ragadjanak, befolyásoljanak hosszú távon. Jó szokásokat kialakítani, megtartani. Határozottan kiállni magamért, dolgozni a kitűzött célok eléréséért. Lépéseket tenni azért, hogy tudjak változni, változtatni az életemen. Ki kell használnom a lehetőségeimet, élni velük, amíg lehet. De ami a legfontosabb, az az, hogy nem szabad várnom arra, hogy szembe jöjjön egy. A tér tele van velük, csak körül kell nézni, nyitott szemmel járni. Persze ezt könnyű mondani, de megtenni is ilyen könnyű lesz? Igen, ha nem moralizálok, ha nem bonyolítom túl a dolgokat, és nem azon matekolok, hogy "mi lesz ha ...", meg hasonlók. Ole is mindig azt mondja, hogy az első gondolat a legjobb. Hát akkor legyen így. Spontaneitás.
Aztán majd meglátom, hogy mi lesz ...

Buék!

Legyen minden lény boldog, és teremtse meg a boldogság okait.
Legyen mentes a szenvedéstől, és az azt kiváltó okoktól.
Lelje meg a valódi boldogságot, mely mentes a szenvedéstől.
Érje el a teljes rendíthetetlenség állapotát, mely mentes a ragaszkodástól, és ellenszenvtől.