Ismét egy eseménydús évet sikerült lezárni, tele tapasztalatokkal, tanulságokkal, és mindennel, ami ezekkel jár. De ez most annyira nem lényeges. Igazából az utolsó napokról akarok írni egy keveset. Mert az igaz, hogy az egész év mozgalmas volt, de a vége az, ami érdekesebb volt egy kicsit.
Azzal kezdődött, hogy 23án hazautaztam, 4 hónap után először. Vegyes érzelmekkel, mert otthon is voltak események, amik miatt nem tudtam, hogy mire számítsak. De mivel ez nem csak rólam szól, erre most nem térek ki. Én csak szemlélő vagyok. Tulajdonképpen az otthonlét, a Karácsony jobban alakult, mint amire számítottam, de messze volt az ünnepi hangulattól. Így amint lehetett vissza is utaztam Bp-re,
Ahogy egyre inkább közeledtem Bphez, egyre jobb lett a kedvem, a hangulatom. És amint beléptem a lakásba, elfogott az érzés, ami eddig még soha, mióta itt lakom: "Haza értem, itthon vagyok!" Jó érzés volt, tulajdonképpen megalapozta az év hátralévő részének a hangulatát (és ez nem múlt el).
El akartam menni A38-ra előszilveszterre, meg is vettem a jegyet előre, de ebből nem lett semmi. Hajnali 2re értem oda, sor volt, az embereket szakaszosan engedték be, 1 percenként 5-10 embert. Fél óra várakozás után meguntam, mert egyrészt láttam, hogy 20 perc múlva is várni fogok még, másrészt meg meg voltam (vagyok) fázva, nem akartam még jobban lebetegdni. Mentem volna a központba inkább, mint megtudtam, ott olyan előszilveszter volt, hogy most már sajnálom, hogy nem voltam ott. Tapasztalat, tanulság.
Maga a Szilveszter az jó volt, fergeteges. Akkor már kb. 8-9 napja ittam, na, nem folyamatosan, de minden nap volt azért vagy pálinka, illetve utolsó 3 nap gin-tonic. A buliban meg csak pálinka. Mint kiderült, ez egy jó döntés volt, mert így legalább nem volt meg a másnaposságból a fejfájás. De a buli ... Na igen, az tényleg jó volt. Nem tudom, hogy minek köszönhetően, de leomlottak a falak, a gátak, és felszabadultan tudtam szórakozni. Bízok benne, hogy az érzés nem fog megszűnni, de ezért tennem is kell. Többek között rendszeresen meditálni, gyakorolni. Befejezni a leborulásokat mielőbb. Folytatni, és befejezni a ngöndrót. Nem hagyni, hogy a körülmények magukkal ragadjanak, befolyásoljanak hosszú távon. Jó szokásokat kialakítani, megtartani. Határozottan kiállni magamért, dolgozni a kitűzött célok eléréséért. Lépéseket tenni azért, hogy tudjak változni, változtatni az életemen. Ki kell használnom a lehetőségeimet, élni velük, amíg lehet. De ami a legfontosabb, az az, hogy nem szabad várnom arra, hogy szembe jöjjön egy. A tér tele van velük, csak körül kell nézni, nyitott szemmel járni. Persze ezt könnyű mondani, de megtenni is ilyen könnyű lesz? Igen, ha nem moralizálok, ha nem bonyolítom túl a dolgokat, és nem azon matekolok, hogy "mi lesz ha ...", meg hasonlók. Ole is mindig azt mondja, hogy az első gondolat a legjobb. Hát akkor legyen így. Spontaneitás.
Aztán majd meglátom, hogy mi lesz ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése