Previous lifes ...

Régebben, még megtérésem előtt többször foglalkoztatott a kérdés, hogy vajon mi lehettem előző életeimben, miket tettem, hogy most ezt az életet élem. Egy ideje ez nem érdekel. Miért? Ole azt mondta, hogy felesleges ezzel foglalkoznunk, mert elég nekünk a jelenlegi élet problémáival foglalkozni, nem szükséges még egy másik problémáit is a nyakunkba venni, azzal úgyse tudunk mit kezdeni, már elmúlt megtörtént, Koncentráljunk a jelennel, foglalkozzunk azzal, ami előttünk van (én legalábbis így értelmeztem). Abban is van elég kihívás ...

Lustaság ...

Az utóbbi időben elhanyagoltam a gyakorlást, a meditációt. Azóta, mióta dolgozok. Igazából a KFC óta. Ott kezdődött. A munkabeosztás, és a fáradtság miatt elmaradt. Flexnél is elég meredek volt az elmúlt 3 hónapban a meló, elég sűrűn előfordult, hogy fáradt voltam ahhoz, hogy leüljek akár csak fél órára, ha mégis, folyton belealudtam. Ezek a valós okok.
Sajnos akkor is skippeltem a gyakorlást, amikor volt rá lehetőségem,és időm. Fáradtságra hivatkozva, elhúzva, elaprózva az időt, mindig találva valamit, amivel csökkentettem a hasznos időt. Pedig ... Mindig azt mondom, hogy majd holnap ... Holnaptól tényleg ... Aztán nem történik semmi. Ezen változtatnom kell. le kell győznöm a lustaságomat. Túl kell rajta lépnem. Nem szabad engednem az Egó csábításának. Egy újabb rossz szokás, tulajdonság, amin változtatnom kell.

Szomorú felismerés, tanulság ...

Vannak lehetőségek, amiket csak akkor ismerünk fel, amikor már lecsúsztunk róla. Amikor tovaszáll. Bízok benne, hogy más, hasonló helyzetet hamarabb felismerek. Illetve bármilyen lehetőséget felismerek, és képes leszek lépéseket tenni annak irányába, hogy éljek is vele. Mármint a lehetőséggel. És akkor még van képem azt mondani, hogy nem félek ... Hazug ...

Travelling ...

És akkor szombaton irány Graz, 2 napos Mahamudra-tanítás Lama Ole-tól. Jó lesz, és várom nagyon. Újabb utazás!

Sickness ...

Hétfőn éjjel sikeresen megfáztam a nyitott ablak mellett (az az éjszaka volt az utolsó, azóta csukott balak mellett alszok), erre csak rárakott a keddi eső, megázás, úgyhogy most nagyon jól érzem magam. Köhögök, takonykór, fejfájás, napközben még hőemelkedésem is volt. Asszem nem megyek ma sehova, pedig német utazótanító van ma a Huszárban. De annak nincs értelme, hogy végigköhögöm az egészet, és holnapra még szarabbul leszek. Kár, jó lett volna. Sebaj, jövő 7vége Gráz, találkozás a Lámával! Inkább gyógyuljak meg addigra, mint hogy még jobban megbetegedjek. Ha már megkaptam a szabadságot is ...

Nyafff!!!

Utálok reggel 4kor kelni. És ha ez még meg is van fejelve azzal, hogy este 6ig kell dolgozni ... Na az az igazi undormány. De ez az utolsó nap. Holnaptól már csak 8 óra, péntek du. meg megyek haza, Pécsvárad. Már csak 2t kell aludni ...