The Last Weekend ...

Megen igen mozgalmas 7végém volt. Szombaton elmentem ebédelni Nagymamámhoz, így köszöntött fel Névnapom alkalmából. Tudtam, hogy kapok ebédet, és ezért is hívtam fel még pénteken. Persze ez lehetne "aljas" tett, de ha ott vagyok, akkor mindenáron etetni akar, mintha állandóan éheznék. Inkább úgy fogalmazok, hogy élek a lehetőséggel, és azt úgy alakítom, hogy kedvező legyen a számomra. Ott töltöttem vagy 2 órát, annyit, amenyit általában nem szoktam. Beszélgettünk mindenféléről, kaptam pogácsát, a végén még csomagolt kaját is, nehogy éhezzek.

Délután leugrottam haveromhoz, akinek legnagyobb problémája az volt, hogy nem volt cigije (hajjaj, nikotinfüggés!). Ezért ki is kellett menni a vasasi telkükre, hogy az Anyjától kérjen cigit, illetve pénzt rá, hogy tudjon venni. Aztán mentünk tovább. Remek idő volt, úgyhogy Égervölgy felé vettük az irányt. Szerencsére fel voltam fegyverkezve fényképezővel, így megen sikerült csinálnom képeket, szerintem jókat. Majd lesz feltöltés, mert vannak, amik télleg jók lettek. Amúgy a kirándulás is faja volt, habár közben olyan témáról beszélgettünk, amiről nem nagyon szoktam. Politika. Nem érdekel az a szarrágás, amit itthon "honatyáink" Politikának hívnak. Csak egyetlen szót említenék, ami jellemzi az egész helyzetet, ami nálunk van. Akkor hangzott el, a kirándulás folyamán. Bolhacirkusz. Nem teszek különbséget, mind egyforma, színtől függetlenül. Kutyák, akik a csontokon marakodnak.

Este lementem a Centrumba, ahol a szokásos közös medi után a kellemes estére való tekintettel kiültünk az udvarba, söröztünk, boroztunk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Kár lett volna kihagyni.

Vasárnap kimentem Pécsváradra, Anyámékhoz. Névnapi ebéd volt, korábban Anyám kérdezte, hogy mit főzzön. Mondtam neki, hogy valami finomat, lepjen meg. Nos, a meglepetés nem sikerült, mert rájöttem, hogy mi készül. Vadas volt, amit nagyon szeretek, és régen volt már. Aztán volt még süti. Nagyon kedvemre volt az ebéd. Délelőtt átmentem Öcsémékhez, rég láttam már Unokahúgomat, és én is hiányoztam már neki. 2ésfél éves. Azt elfogadta, hogy nem ott lakok már, de azért szeret velem lenni, és mindig kérdezi, hogy mikor megyek. Beszélgettem Öcsémmel is, nem is keveset, és komolyabb kontextusban is. Szememre hányta, hogy nagyon elvakult lettem a Dharmával kapcsolatban. Hogy másról szinte nem is lehet velem beszélni. Ebben igaza van tulajdonképpen, és meg is fogadom a tanácsát, inkább nem nagyon fogom említeni a témát. Sem előtte, sem mások előtt. A Blogot persze ez nem érinti, hiszen itt jön minden, ami a fejemben van. Mindenesetre azt próbáltam megértetni vele, hogy mi miért, persze annyi időnk nem volt, hogy ezt részletesen kifejtsem neki. Azt is mondtam neki, hogy értem én, hogy mit mond, de Ő akkor is csak kívülről látja azt, amit nekem kell megélnem, ami velem történik. Azért az jól esett, amikor azt mondta, hogy Őt soha nem fogom elveszíteni. De gondoljak másokra, akik ez miatt majd elfordulnak tőlem, akiket elveszíthetek. A régi Barátaimra gondolt. Megnyugtattam, hogy azok már rég elhagytak 2-3 kivételével, a többiek már régen magamra hagytak, "elárultak", elfordultak tőlem. Ilyen szempontból nincs mit veszítenem. Szerintem ezen egy kicsit meglepődött. De az is ott van a nagy igazsághalmazban, hogy a régi Barátok, akik megmaradtak, sajnos megrekedtek egy olyan helyzetben, ahonnan nem lépnek ki. Nem azért, mert nem tudnak. Inkább nem akarnak, így kényelmesebb, otthon ülve, keseregve. Nem hibáztatom őket ezért, hiszen én is ezt csináltam az elmúlt 2 évben. Csak én felismertem a helyzetem "átkát", vagy minek nevezzem, és lépéseket tettem azért, hogy változtassak rajta. Persze abban igaza van Öcsémnek, hogy talán túlságosan e felé fordultam. De én mindig ilyen voltam. Ugyanilyen elszántsággal voltam sportlövész, ugyanilyen elszántsággal próbáltam csinálni a "biztosítózást", a szerepjátékos időszakomban is fellelhető volt a fanatizmus, és még biztos nem ez a teljes lista. Másrészt pedig ez nem úgy működik részemről, hogy Buddhista vagyok akkor, amikor meditálok, utána meg csak mondom, hogy az vagyok. Nem. Én ezt komolyan veszem, mert ez nekem csak így működik. Próbálom a mindennapi életembe belefoglalni az alapgondolatokat, a tanításokat. Ahogy a meditációk lezáró szövegében is benne van, "elhatározzuk, hogy ezt a megértést az élet minden helyzetében megtartjuk". Ez az, ami valahol teljessé teszi az egészet számomra.

Azért Öcsémnek sikerült egy fájó pontomra tapintani, ami aztán meg is tette a hatását. Rákérdezett arra, hogy mit tettem azért, hogy ne legyek egyedül? Nem ezekkel a szavakkal, mindezt árnyaltan, nem kimondva konkrétan, de tudta, hogy meg fogom érteni. Elmondtam neki, hogy habár irracionális, é svalós félelmeim nagyrészét sikarült elhagynom, levetkőznöm, azért vannak olyan területek, ahol annyi kudarc ért, hogy nem tudok rajta egy csettintésnyi idő alatt változtatni. Persze erre is válaszolt, és volt benne igazság. Nem tudom, hogy mit akart ezzel elérni, de elgondolkodtam rajta, még ha néha fájdalmas pillanatokat is okoztam magamnak vele. Hiába, vannak sebek, amik lasabban gyógyulnak, mint szeretnénk. Vannak sérelmek, amiket nehezen felejtek, illetve nehezen tudom megemészteni, még az idő múlásával is. Ezt azért szeretném vele megbeszélni, csak hogy tudja, mi miért, é shogyan. Vagy hogy mit gondolok erről. Sajnos kevés volt az idő, de ha minden igaz, akkor szombat este lehet, hogy iszogatunk majd, mert ezt tervezi. Ez meglepő, már csak azért is, mert ő nem szokott ilyen téren lépéseket tenni. De nemrég volt egy álma, ami elgondolkodtatta, és elhatározta, hogy változtat a dolgokon, szemléletén, hozzáállásán, meg ilyes.

Miután hazaértem, bedobtam szennyest mosni, közben telefonált M., hogy most költözködik, és tudok e segíteni, mert nem ér el senkit. Igent mondtam, mert tulajdonképpen ráértem, és amúgy is szívesen segítek. Az elmúlt pár évben átéltem pár költözést, és nem egynél segítettem. Mint kiderült kellett is. A lényeg az, hogy nem volt egyszerű a dolog, de egy jó részét megoldottuk, a nehézségek ellenére is.
Valahogy mostanában nem van időm lustálkodni, unatkozni, ahhoz túl sok minden történik körülöttem, túl nagy a nyüzsgés, pezseg az élet. Ez jó érzés a tavalyi tétlenség után. Remélem, hogy nem lesz nagyon részem a tavalyihoz hasonló helyzetben. Vagy mi ...

Update: ma feltöltöttem a 7végén Égervölgyben készített képeket.

Örömhír ...

... de nem az Evangelisták fólyóirata. Nem, nem erről van szó, tehát aki ezt keresi itt, az jobb, ha most azonnal továbblép, nehogy csalódjon. Bár azért bízok az egyéni kiváncsiságban. Kb. 1 órája felhívott az egyik főnök a Cégtől, hogy holnapra kiírnak egy nap szabit, és akkor csak hétfőn reggel kell bemennem legközelebb dolgozni. Ez az igazi Örömhír, legalábbis számomra. 

A kívánságok teljesülnek, csak meg kell fogalmazni őket, és erősen akarni, hogy beteljesüljenek. Így elég energiát kapnak, hogy megjelenjenek a Térben. Érdekes tapasztalat az elmúlt időben, hónapokban, hogy olyan dolgok történnek, amik meglepőek. Bizonyos dolgok megtörténnek, amik számomra kedvezőek, és ez egy kellemes tapasztalat. És érdekes is egyben. Persze korábban már megtapasztaltam azt, hogy vannak ilyen dolgok, csak éppen fordítva. Hm. Ez most nem teljes fogalmazás. Korábban sok mindentől féltem, tartottam, ezek körül forogtak a gondolataim, és persze előbb-utóbb be is következtek. Annyi energiát kaptak ezek a félelmek, hogy egyszercsak megjelentek a Térben, és utána mint tragédiát, katasztrófát éltem meg. És lám, most a tapasztalatok azt mutatják, hogy ez fordítva is működik.

Minden a hozzáálláson múlik. Ahogy Öcsém mondta a minap, hogy nem azt kell mondani, hogy "meg fogom csinálni", hanem azt, hogy "megcsinálom". Nem azt, hogy "nyerni fogok a Lottón", hanem hogy "nyerek a Lottón". Persze ezek most csak hirtelen példák, amik éppen eszembe jutottak. Egy igen erős, pozitív gondolkodás az, amire szükség van. Tulajdonképpen ez a Siker alapja, semmi más. Ezt lehet könyvből tanulni, olvasni róla, de ha az ember csak olvas róla, akkor semmit sem ér. Én nem olvastam róla, nem s tudom, hogy fogok-e valaha, ez majd úgyis kiderül. De a pozitív gondolkodásnak igenis van ereje, és nem is kicsi, nem szabad lebecsülni. Mióta úgy állok hozzá a dolgokhoz, hogy "megcsinálom", folyamatos sikerélmények érnek. És persze folyamatos AHA-élmények. Persze érnek negatív dolgok is, de tisztában vagyok vele, hogy mi miért, minek következtében. Mit tettem, ami miatt adott dolog megtörtént. De ez nem tör le, ez is tapasztalat, és tanítás. Erős, lényegre törő, kifejező. És egybe inspiráló is. Ezért örülök annak, hogy nehezen felejtek. Még ha néha jó s lenne ...

Fotó ...

Szép idő van, legalábbis az ablakból nézve. Azon gondolkozok, hogy ha már ennyire szép idő van, fogni kellene a fotóapparátomat, és elindulni vadászni pillanatokra, helyzetekre, látványra, amiket rögzítenék, lekapnék, megörökítenék. A gyakorlás ezen a téren elengedhetetlen, még akkor is, ha csak olyan egyszerű gépem van, mint egy Nikon L10-es. Még mindig azt mondom, hogy kellene egy jobb, egy erősebb. 

Közben nézegettem kicsit körbe, hogy milyen lehetőségeim lennének, ha intézményes képzésre adnám a fejem. Szerencsére itt, Pécsett van is oktatás, a volt sulimban, ahol annak idején lehúztam 6 évet. A szomorú az egészben az, hogy a Tandíj kb. 300eHUF, ami azért nem egyszerű. Igaz, a tanfolyam csak 1 éves, ha jól számoltam, és igazából ez nem is olyan magas összeg. Persze jönnek a kérdések, hogy ezt hogyan tudnám kivitelezni? az igaz, hogy csak 2hetente van oktatás, péntek-szombaton, de a gyakorlati képzés helyéről nekem kellene gondoskodnom, ami persze azonnal ütközne jelenlegi munkámmal, pénzkeresetemmel. Egy újabb ok, indok, hogy miért kell terveimnek sikerülnie. Nagy jóság lenne, és akkor talán idén el tudnám kezdeni fotós képzésemet is. Persze én nem akarok üzletet, vagy stúdiót nyitni, egyelőre az lenne a jó, ha megkapnám a képzést, és tisztában lennék a szakmával, technikákkal, és egyébb fogásokkal. Fotós akarok lenni. A többi utána alakulna ki, de az még homályosabb, és megfoghatatlanabb, mint a fentebb írtak. Meglátom majd, addig meg alakulnak a dolgok ...

Száguldó Világunk ...

Rohanunk. Életünk, életmódunk az elmúlt évtizedekben hihetetlenül felgyorsult. Emelett nagyfokú technikai újítások, forradalmi felfedezések, és áttörések jellemzik a tudomány, és technika világát. Folyamatosan jelennek meg a HighTech felszerelések, gépek, amik életünket "könyebbé" teszik, olyan fokú kényelem, és komfort jellemz mindennnapjainkat, amit korábban ember még nem tapasztalt. És mégis, egyre inkább látszik, hogy valami nem stimmel. A dolgok nem úgy mennek, ahogy kellene, vagy amitől ténylegesen jól érezzük magunkat. Az Embereknek hiányzik valami  az életükből, és nekiállnak keresni. Már aki. Van, aki ebbe rohanó világba, életmódba belefárad, beleun, elfásul. Van, aki folyamatosan mindenféle élvezetekben keresi azt, ami megadja neki azt a többletet, ami hiányzik. Halmozzuk vagyonunkat, mindenféle felesleges dolgot veszünk. Elfogadjuk a mintákat, amiket diktálnak nekünk, hogy hogyan kellene élnünk, aztán kepeszkedünk, hogy megteremtsük a feltételeket, hogy képesek legyünk rá. Közben valahol legbelül tudjuk, vagy csak érezzük, hogy valami nem stimmel. Nem kicsit, nagyon (bocs Feri). Az emberek egyre távolodnak egymástól, idegennek tekintik egymást, gyanakvóvá válunk, bizalmatlanná. Ember embernek farkasa lesz. A munkahelyen, a családban, a hétköznapokban. Mindenhol. Egyre inkább hazudunk, nem vagyunk őszinték. A régi értékek üresek lesznek, az újak viszont nem adnak semmit hosszútávon. Az emberek éheznek szeretetre, figyelemre, törődésre, de ezt nem kapják meg Rohanó Világunktól. Mikor fog kidurranni ez a hatalmas lufi, amit MI, nyugati meberek egyelőre bálványként imádunk? Nem más ez, mint hatalmas Légvár, amit egyre csak pumpálunk, nem figyelve, hogy a határokat már régen túlléptük, és hamarosan akkora BUMM-ban lesz részünk, hogy utána csak értetlenül állunk, és csodálkozunk, nem értjük, hogy miért? 

Az embereknek hiányzik a Spiritualitás. Olyan faj vagyunk, akinek kell a Spirituális Élet. Szükségünk van rá. Egész eddigi létezésünket elkisérte, csak az utóbbi időkben utasítjuk el. De ha nincs létjogosultsága, akkor miért van az, hogy mmostanában egyre több ember fordul különböző vallásokhoz? Miért? Szerencsére olyan korban élünk, ahol (többnyire) nem mondják meg, hogy ki milyen vallást kövessen. A paletta széles, mindenki megtalálhatja azt, ami neki a legmegfelelőbb, ami hozzá közelebb áll, amivel tud azonosulni. Nem mondom azt, hogy valamelyik felsőbbrendő, vagy csak az az "Egy, és Igaz HIT", mert nem hiszem, hogy ez így van. Kinek mi az igazi, kinek mi tetszik. Előbb, utóbb mind oda vezet, csak van, ami lassabban, van, ami gyorsabban. Nincs magasabb rendű vallás, csak különböző típusú, és természetű emberek. A piac nagy, és a választás szabad (többnyire). Egy dolgot nem szeretek ezen a téren, ha meg akarnak Tériteni, vagy nézeteimmel ellentétes dolgokat rámerőltetni. Ha egy másik vallás képviselője a saját vallásának ideológiáival akarja megmagyarázni az én nézeteimet, vallásomat. Nem mintha sikere lenne. Szeretek meggyőződni magam a dolgokról, úgy, ahogy vannak. A személyes, tiszta tapasztalat, mely hatalmas tanításokat hordoz magában.És ez MOST történik, mindig MOST. Mert csak ez van, a MÚLT már megtörtént, a HOLNAP meg soha nem jön el ...

No smoking ...

Eljött az idő, amikor úgy döntöttem, hogy abbahagyom a dohányzást. Illetve nekifutok megen. Tudom, február elején is nekifutottam, aztán másfél hét után megen rágyújtottam. Igen. De szándékosan, tudatosan. Akkor kellett. De már akkor is azt mondtam, hogy csak arrébb toltam, halasztom. Akkor volt egy kisebb hullámvölgy, de nem sokáig, szerencsére. Időben föleszméltem, és tettem ellene. Sikeresen. Most eljött az ideje a "nemdohányzásnak". Alapvetően az motivál, hogy sok pénzbe kerül. Ezt nem engedhetem meg magamnak, és amúgy is egészségtelen.  Meg büdös is. De télleg, ezt most abba kell hagynom. Már csak azért is, mert egyik kolega rendszeresen fog basztatni, hogy "gyere cigizni", meg hogy "de jól esik ez a cigaretta", meg még "de jó lesz most dohányozni". Mindezt azért, hogy csak azért is gyújtsak rá, hogy kísértsen, hogy szándékomtól eltérítsen. Na most ezek után már csak azért is megmutatom neki, hogy abba tudom hagyni. Ez tulajdonképpen nem más, mint egy motiváció, hogy megmutassam neki, abba tudom hagyni, nem idegesít a nikotin hiánya, és jól megvagyok nélküle. Másrészt meg megszabadulok egy erős megszokástól. Tehát nem dohányzok ...

Gyakorlás ...

És akkor most élek a lehetőséggel. Irány a gompa, Karmapán meditálni, és Borulni. Esetleg még utána Amithába. Elvégre az egész napot elücsörögtem, "semmittettem", most itt az ideje, hogy értelmet is adjak a napnak. Gyerünk dolgozni!

Fotóválogatás, szortírozás ...

Végre megkezdtem azt, amiről már oly sokszor beszéltem, de nem tettem semmit se, hiába voltak a nagy tervek. Elkezdtem a fotóimból válogatni, csoportosítani, kisebb javítások, majd publikálás. És milyen egyszerű az egész. Nem is kellett különösen sehol regelnem, mert már van regisztrációm, csak fel kell töltenem tulajdonképpen. Persze ezzel is a Google-Birodalom érdekeit szolgálom, de hát oly mindegy, hogy kinek kedvezek ilyen szempontból. A lényeg az, hogy nekiálltam, elkezdtem. Csinálom, ahogy lesz rá időm, ahogy új képek lesznek. Ez van most.

Láma Shop ...

Ahol a Lámákat veheted, diszkont áron, kedvezményesen, szükség szerint ...

Névnap ...

Ma van a névnapom. Ennek most örülnöm kellene, de sajnos nem úgy fogom ünnepelni, ahogy szeretném. Este 6tól bent húzom az igát, dolgozni fogok, termelem a sok pénzt a befektetőknek. Most persze lehetne egy olyan gondolatom, ami akár még jó érzést is kelthetne bennem, hogy "de jó, mert segítek nekik, hogy még jobb legyen nekik", csak az a baj, hogy ez nem túl sok embert jelentene, meg attól még másoknak nem lesz jó. És különben is. Amúgy is ez a meló nekem csak időtöltés, hogy valamivel teljen az idő, ha már ott bent vagyok. Nekem nem szívügyem az, ami ott bent van. Inkább kényszer, illetve szükség.

De ha már ma névnapom van, akkor úgy döntöttem, hogy holnap nem megyek dolgozni. Kivettem a maradék tavalyi szabimat. És akkor majd a holnapi, illetve az utána következő pár napot értelmesebben fogom eltölteni. Intézem dolgaimat. Olvasgatok. Filmet nézek. És persze aktív gyakorlás valamelyik napon, amennyiben időm engedi. Márpedig lesz rá időm, erről gondoskodok majd. Elvégre meg kell ragadni az alkalmat, és a lehetőséget, hiszen a cél a Megvilágosodás minden Lény javára. És az nem Holnap lesz, hiszen a Holnap soha nem jön el. Mindig Most van, a Dolgok Most történnek, a Lehetőségek Most vannak. Éppen ezért a Névnapomat azzal fogom ünnepelni, hogy a következő napokban élek a Lehetőségekkel, megragadom őket, és hasznossá teszem magam. Minden Lény Javára.

Kulcskérdés ...

Rájöttem, hogy tulajdonképpen szeretek főzni. Megvalósíthatom elképzeléseimet, kísérletezgethetek, kombinálgathatok, a variációk sokaságát vizsgálom. Nem is tudom, az elmúlt 2ésfél évet hogy bírtam ki főzés nélkül? Már ezért (de nem csak ezért) megérte elköltöznöm. 

Az önállóság csodás, és erre újból rá kellett jönnöm, újból meg kellett tanulnom. A Szabadság tulajdonképpen az, hogy bármi, amit teszünk, csak rajtunk múlik, és ennek viselni kell a következményeit. Akár jó, akár rossz. Ez egyszerre gyönyörű, csodálatos, és félelmetes is. Aki tud ezzel a tudattal élni, az szabad ember, és hihetetlen öröm járja át. Aki nem, az mindig másban keresi majd az okokat, miért jó, vagy rossz. Pedig a "Kulcs" ott van előttünk, nem is, ott van a kezünkben. Mindenkiében. Csak sajnos a többség odaadja másoknak, eldobja, elveszíti. Pedig nem. A "Kulcs" mindig is ott van. Én megtaláltam, innetől kezdve csak rajtam múlik, hogyan tudom használni. Megtaláltam, kinyitottam egy "Ajtót", és elcsodálkoztam, hogy az "Ajtón Túl" micsoda Gazdagság van. Pedig nincs is olyan, hogy "Ajtón Túl". Soha nem is volt. De Vakok vagyunk, és Alszunk. De most eljött az idő, hogy Ébredezek, és ez jó dolog. Lehetőségek sokaságát látom, tapasztalom, és csodálkozok, hogy eddig nem vettem észre őket. Rajtam múlk, hogy hogyan tudok velük Élni. És Rajtad, hogy a Lehetőségeiddel hogy tudsz Élni ...

IQ ...

Mindig is kiváncsi voltam/vagyok az Iq-mra. Ha jól emlékszem, akkor valamikor középiskolában mértem először, az egyik PC-n volt egy progi. Többször nekifutottam, de mindig ugyanaz az érték jött ki. Később megtudtam, hogy az annak a tesztnek a maximális pontértéke. Aztán később elvégeztem még más teszteket is, összehasonlításképpen, hogy milyen értéket mutatnak. Minden esetben magas volt, az átlag fölötti. Ezt most nem dicsekedésképpen mondom, mert ha dicsekedni akarnék vele, akkor sorolhatnám az eredményeket, amiket a segítségével értem el. De nem. Nincsenek kiemelkedő eredmények. Bár egyesek szerint az is eredmény, hogy élünk, tapasztalunk, tanulunk. Ha ez így van, akkor én sokat tanultam, és még többet fogok a továbbiakban. És remélem, illetve dehogy is, bízok abban, hogy hasznomra tudom fordítan ezeknek a leckéknek az eredményeit.

Mindenesetre ma megen találtam egy IQ-tesztet, meg is csináltam, és persze ahhoz hasonló eredmény született, ami eddig általában. Azért ez megnyugtató. Nem mintha idegeskednék emiatt. Igazából csak a kiváncsiság hajt, és önmagam vizsgálata. De ez az a folyamat, amit soha nem fogok abbahagyni, mindig elemezni fogom önmagam, illetve kapcsolatomat, viszonyomat a környezetemmel. A kettő ugyanis nem elkülöníthető, elválasztható egymástól. Mindig is a része leszünk valaminek, egy sokkal nagyobb dolognak, mint ami "én" vagyok. Nincs elválasztás, csak EGYSÉG. Alany, állítmány, és tárgy mindig is egy dolog. Csak ezt nem vesszük észre a legtöbbször, és ezért megjelenik az a téves elképzelés, hogy van "ÉN", és vagy "TE", illetve "ŐK". Ez mind csak fogalmiság, és elképzelések sokasága. De talán majd egyszer mind rájövünk az igazságra. Mind ...

Gyengélkedés ...

Valami nem stimmel velem. Nem igazán érzem jól magam. Reggel felkeltem, vert a víz, aztán ez később, miután beértem a Céghez, megen előjött, csak úgy, minden indok, vagy ok nélkül. Na jó, nem ok nélkül, mert mindennek oka van, csak nem tudom, hogy mi ez az ok. A hátam is fáj, és már nem tudom eldönteni, hogy csak szimplán elfeküdtem, vagy meghúzódott, vagy valamiolyas, amire nem is nagyon merek gondolni. Az is igaz, hogy meg vagyok fázva, és remélem, hogy nem valami súlyosabb betegségnek nézek elébe. Nem szeretnék tüdőgyulladást kapni. A térdfájásom kezd csillapodni, bár a sok álldogálás, egy helyben toporgás még mindig megterheli. De már kevésbé fáj. Vagy csak megszoktam. Mindenesetre nem tudom, hogy mikor tudok majd eljutni orvoshoz, hogy megnézze, megvizsgálja. Remélem, hamar elmúlnak ezek a nyavalyák, nincs most erre nekem időm ...

NCIS

Elkezdtem nézni az NCIS-t. Első évad, első rész eddig, tegnap lefekvés előtt néztem meg. Így első nézésre azt mondom, hogy tetszeni fog, érdekes sorozat, az a fajta, ami le tud kötni. De majd neki kell kezdenem letölteni a következő évadot is, mert ha végzek az elsővel, kell a folytatás. Asszem kellemes lefekvés előtti program lesz ez a sorozat ...

Ahogy a dolgok jönnek ...

Azt tudtam, hogy március a nélkülözés, és pénzhiány hónapja lesz, de azért erre nem számítottam. Jelenleg van 1100 HUF-om, ez a teljes vagyonom. Ebből kellene megélnem következő fizuig, ami kb. 3 hét múlva lesz csak. Szép kilátások, mondhatom. Kénytelen leszek kölcsön kérni, csak még nem tudom, hogy kitől fogok. Nem az a gond, hogy nem lenne kitől, inkább az, hogy kényelmetlenül, kellemetlenül érzem magam a gondolattól. Persze a szükség nagy úr, sok mindenre rákényszeríti az embert. Leginkább az alázatra, és közben csökkenti a büszkeséget. Áprilisnak nem szabad ilyennek lennie, az már más kell, hogy legyen, különben ... különben nem tudom, hogy mi lesz. Elképzelésem sincs. De bízok továbbra is magamban, és mindenkiben, aki utamon kísér, segít. Még szerencse, hogy kajára egyelőre nem nagyon van gondom, mert rendelkezek élelmiszertartalékokkal, amikből a szabadnapjaimat kihúzom. De a többi ... Igen, pénz nélkül az ember nagyon be van határolva, a lehetőségek korlátozottabbak. De ez is csak egy átmeneti állapot, mint minden más. Ez is el fog múlni ...

Ha jól belegondolok, akkor a helyzet ismerős, voltam már ilyenhelyzetben, illetve hasonlóban, tehát nem vág a padlóhoz a jelenlegi helyzet. Eddig is sikerült megoldanom az ilyen jellegű problémákat, és ezután is meg fogom oldani. Bár merem remélni, hogy ilyen helyzet nem fog előfordulni többet. Hiába tudom, hogy ilyenkor mi a dolgok menete, mit kell tennem, de azért nem kellemes. Persze megen közrejátszott saját hülyeségem, ami egyrészt a tudatlanságból ered, másrészt pedig abból, hogy még mindig ne tanultam elégszer, és eleget hibáimból, ballépéseimből. Egyszer majd valamikor ez is eljön. Mindenesetre most beindult az „életművész-program”, az fut. Ez azt jelenti, hogy nagyon minimal életmódot kell folytatnom költekezésügyileg, negyon meg kell gondolnom, hogy mire költök. Lehetőleg minél kevesebbre. Már ha sikerül pénzt szereznem a hó hátralevő részére. Muszáj, lesz, mert különben nagyon hamar elfogy az az 1010 Ft, ami jelenleg az össz vagyonomat képezi (nemrég ettem egy joghurtot).

Ma meglepő dolog fogadott bennünket, amikor jöttünk dolgozni. Az eddigi szolgáltató, aki az étkezésünkről gondoskodott, lelépett. A büfével együtt, mert azt is ők csinálták. Na jó, engem annyira nem lepett meg, mert már kaptam infót egyik haveromtól. De azért ja. Keringenek a pletykák, hogy lelépett, illetve arról, hogy a cég pattintotta le, és még az is kering, hogy lejárt a szerződés, és nem lett megújítva. Azért a meglepetés megvolt az új szolgáltatónak is, mert a konyhafelszerelést vitte magával az előző cég, az új meg úgy készült, hogy van itt minden. Ja. Ezen a héten dobozos kaját ehetünk, műanyag evőeszközökkel, ráadásul az ízvilág sem az igazi. Eleinte még csak-csak, de aztán mégsem. Remélem, hogy a folytatás nem ilyen lesz.

Most hallottam, hogy 7végén mindenkinek be kell jönni, mert most szombaton költözik a termékcsoportunk. Azaz kellene jönni, mert én nem fogok. Egyrészt leszarom. Másrészt egész hétvégén dolgom van, talán vasárnap délután leszek szabad. Talán. Harmadrészt úgyis csak cipekedni kellene, az meg azzal jár, hogy egész nap álldogálni, nehéz cuccokat cipelni, azt meg nem bírja jeleleg sem a csuklóm, sem a térdem. Déltől használhatatlan lennék. Tehát NEM fogok bejönni. Akár a gyárigazgató, a Vezér is fejreállhat, vagy akár nekiállhat balettozni rózsaszín tüllszoknyában, akkor sem fogok bejönni. Azért az utóbbit megnézném. Ja, jut eszembe, amikor 6 éve leköltöztünk a Szilvába, akkor a sima műszakomra ráhúztam 4 órát, másnap meg 8 órát cipekedtem, pakolgattam, és ki se fizették. Ezek után szerintem értehő a tartózkodásom, ellenkezésem. Vita nincs!

Problémamegoldás ...

Péntekre az összes kajám eltünt (kivéve a hús), ami a mélyhűtőben volt. Mindenképpen tennem kellet valamit a későbbi kellemetlenségek elkerülése végett, de valahogy zavarban éreztem magam, nem tudtam, hogyan tálaljam majd. Aztán eljött az időpont, amikor nem lhetett tovább várni, és előadtam problémámat szállásadóimnak. Az ő megdöbbenésük, és zavaruk nagyobb volt, mint az enyém, aztán volt nagy nevetés, végül pótolták veszteségeimet. Tanulság a későbbiekre, hogy ezentúl fel kell címkéznem a dolgaimat, hogy azok az enyémek. Mindenesetre azt meg kell említenem, hogy sokkal könyebben megoldódott a helyzet, mint azt gondoltam, vártam ...

Célok ...

Szerda este megtettem azokat a lépéseket előttem lévő életemmel kapcsolatban, amik után már nincs visszavonuló, most már nincs mese, nem léphetek vissza. Folyamatosan előre kell néznem, és haladnom, még a helyben topogás sem megengedett. Kellő motivációt adhat az, hogy tudom, hogy miért küzdök, dolgozok, mik a céljaim. Most hétvégén el is kell kezdenem dolgoznom, bár ezek még csak amolyan „házi feladat” jellegű cselekvés, de jelentőségüket csöppet sem csökkenti.Az első feladat, hogy listát kell írnom, lehetőségeket találnom. Mondjuk ez annyira nem gond, félig már kész is van, most már csak finomítani, csiszolgatni kell. A második feladat az inkább mókásabb, de szintén van jelentősége, ereje. Listát kell írnom, hogy mik a céljaim, miket akarok elérni. Erős motivációt képes ébreszteni, ha az ember tudja, hogy mit akar. Pláne, ha ezt még mások is ismerik, tudják, és ezt a későbbiekben az ember orra alá dörgölhetik. Igazából nincsenek nagy vágyaim, egetrengetőek. Vannak rövid-, és hosszútávuak. Rövidtávon annyi, hogy az anyagi helyzetemet rendbehozni, a spanyolországi utazásomat összehozni (ezt mindenképpen megvalósítom, így, vagy úgy), olyan körülményeket összehozni, amik lehetővé teszik elszakadásomat a Cégtől (hacsak előbb meg nem szűnik). Venni egy normális fényképezőt. Hosszútávon? Megteremteni azokat a körülményeket, lehetőségeket, amiknek köszönhetően segíthetek Szüleimnek, Öcséméknek. Olyan feltételeket megvalósítani, amik következtében foglalkozhatok azzal, amivel ténylegesen szeretnék. Utazgatni Világszerte, tapasztalni, megismerni. Elutazni Indiába, Bhutánba, Nepálba. Megteremteni egy szabadabb, nyugodtabb Élet körülményeit. Igazából nem nagy dolgok. Vagy igen?

Kellemetlenségek küszöbén ...

Ma kellemetlen meglepetésben, és felismerésben volt részem. Szállásadóm anyukája megtalálta a mélyhűtőben az általam vásárolt, és még éppen csak megkezdett vegyeszöldségemet. Ez még nem is lett volna gond, csak megfőzte, ráadásul az egészet, amiből és 2x tudtam volna főzni. Majd fel kell rá hívnom a figyelmét, hogy az az enyém volt, és hiányzik. Sajnos én is pénzből élek, sajna ebben a hónapban elég kevésből, ráadásul muszáj lépnem az ügyben, hogy legközelebb ilyen lehetőleg ne forduljon elő. Jobb megelőzni a későbbi kellemetlenségeket. Hogy miért nem szóltam ma? Mert mikor ez konkrétan kiderült a zámomra, akko már délutáni csendespihenőjét tartota az öreglány, aludt. Később meg készülődtem munkába, és már elmaradt. De ezt tisztázni kell mindenképpen, mielőtt még más kajámis eltűnik a mélyhűtőből.

A holnap ígérete ...

Jött a pillanat, hogy el kellett indulnom dolgozni, és valahogy nagyon nem volt hangulatom hozzá. A busz, amit el kellett volna érnem, el is ment, így gyalogoltam egy jó nagyot, a Zsolnay-szoborig. Útközben örültem a jóidőnek, sajnálkoztam azon, hogy megen dolgozni kell, és gondolkodtam azon, ami jött. Aztán jött az ötlet, mintegy isteni sugallat, hogy a holnapi napot vegyem ki szabadságnak. Ezt műszak elején azonnal a megvalósítás felé tereltem, és ténykedésemet siker koronázta, holnap nem jövök dolgozni. Sokkal nyugodtabb leszek, az már biztos. Azzal a tudattal fogok reggel lefeküdni, hogy nem kell visszajönnöm, és az ébredés ennek tükrében is sokkal szebb lesz. Ezek után kérdés az, hogyan tudom hasznosan eltölteni a napot? Délután, miután magamhoz tértem, mindenképpen lemegyek gyakorolni, meditálni, dolgozni kell a tudatommal. Utóbbi időben kicsit megen elhanyagoltam a gyakorlást, bár az is igaz, hogy kicsit besűrűsödtek a dolgok körülöttem. Persze ez jó kifogás, mert ez mellett lett volna alkalmam, és lehetőségem, csak nem az egyéni gyakorlatomat csináltam. Amikor tudtam, elmentem a közös meditációkra, vagy ha arra nem volt lehetőség, akkor korábban bemenetem, és csináltam Csenrézit. De vissza kell szoktetnom magam a rendszeres gyakorlásra, mert ha halogatom, kifogásokat keresek - és találnék is - , akkor még szokásommá válhat. Az meg nem jó. Ami egyedül akadályozhat, az a mostanában kiújúlt térdfájásom, de a tapasztalat azt mutatja, hogy annyira az sem akadályoz. Csak figyelnem kell. Ami inkább árt neki, az a munkahelyi körülmények, a sok toporgás, álldogálás. A munka kezd az egészségem rovására menni, és ez nem jó. Olyan jel, ómen, amit nem szabad figyelmen kívül hagynom.

Mint ahogy figyelnem kell arra is, hogy ne kövessem el azokat a hibákat, amiket már korábban is elkövettem. Ideje van, hogy a korábban elkövetett hibákból tanuljak, hogy ne okozzak magamnak problémákat. Persze megen sikerült hibáznom, a korábban „elültetett magok” most meghozták termésüket, amit kénytelen vagyok elviselni. Az áprilisnak már nem szabad ilyennek lenni, akkor már jobb helyzetben kell lennem. Addigra véget ér a tavalyi elmaradások, mulasztások hatása, eredménye. Akkor majd az idén elkövetett hibák eredménye fog érvényesülni. De remélem, hogy mégse.

Sokkal jobb a hangulatom, hogy tudom, holnap este nem kell visszajönnöm. Már a szabadságos papírt is aláírtam, tehát nincs gond, akadály. A holnapi nap az enyém. Ezt a 10 órát pedig, ami még visszavan, szépen elviselem, eltöltöm, nyugodtan, és nem hagyom befolyásolni  magam mindenféle hülyeség által ...

A várakozás izgalmai ...

Hamarosan jön az idő, amikor is el kell indulnom, hogy kimenjek Pécsváradra. A legjobbakat remélem, nem félek, de izgulok, enyhén ideges vagyok. Van, amit nehezen vetkőz le az ember. Persze, most még dönthetek úgy, hogy visszalépek az egészből, de akkor sose fogom metudni, hogy mi lett volna, ha? Így inkább megyek tovább azon az ösvényen, amin elindultam, kétségeim, és aggályaim ellenére, amik a múltból táplálkoznak. Kíváncsiságom, és vágyaim, amiket teljesíteni akarok, erősebb, hatalmasabb, mint a félelmeim. És azok amúgy is csak illuzórikusak, átmenetiek. Még mindig azt mondom, hogy legfontosabb a bizalom. Bízni magamban, és másokban, abban, hogy kellő odafigyeléssel, és útmutatással sikerülni fognak a terveim. Persze ettől függetlenül továbbra is izgulok, feszengek, mert várakozni kell, és azt néha nehezen viselem. Pláne, ha nem is tudok ellene tenni semmit nagyon. Valahogy azért majd csak megnyugszok ...

Bloodgiving ...

Ma volt/van véradás a Cégnél. Mentem is, ahogy ilyenkor szoktam, hogy adjak én is. Azaz csak adtam volna. Ugyanis az a fránya vérem nem akart rendesen folyni a zacskóba. Sem a Véradósok, sem én nem értettem, és a sajnálkozás is körülbelül azonos volt. Legközelebb csak 3 hónap múlva mehetek megen. Így sajnos elmaradt a lecsapolás, pedig örültem volna neki. A csapolás utáni enyhe szédelgés, és eufória, és a lehetséges vérfrissítés is elmaradt. Majd legközelebb ...

Kétségek ...

Habár a gépezet mozgásba lendült, most megjelentek a kétségek, kisebb félelmek. Korábbi ballépéseim utórezgése, nem hiszem, hogy más lenne. Persze a „tét” nem kicsi, illetve nem olyan kicsi, hiszen további életemről van szó. Nincs kedvem belemászni egy újabb szarral teli medencébe, amit ráadásul én töltök meg. A. persze megnyugtatott, hogy nem lesz gond, és itt jön egy olyan dolog, ami korábban komoly problémákat okozott. A Bizalom. De sok minden változott az elmúlt negyed évben a korábbi évekhez képest, megtanultam magamban, és másokban bízni. Úgyhogy kétségeimet, félelmeimet félreteszem, nem foglalkozok velük. Nem adok nekik ezeknek az érzéseknek, mert akkor csak megerősödnek, és valóra válnak. Így hát inkább bizalommal, és nyitottsággal tekintek előre, és akkor nem lehet probléma. Csak kihívások, amiket teljesíteni  fogok. Feladatok, amiket meg kell oldani. Nem azért, hogy másoknak bizonyítsak, abból már kinőttem. Mindezt teszem magamért, és azokért, akiknek segíteni tudok ezáltal ...

Morning ...

Reggel (hajnali 4 után) felkeltem, lezuhanyoztam, majd perceken át ültem az ágyam szélén, és csak néztem magam elé, bámultam ki a fejemből. Nem gondoltam különösen semmire, csak az járt a fejemben, hogy „Miért?”, meg „már megint ...”. Nem volt (és még most sincs) hangulatom semmihez, ami ezek után következett/következik. Valahogy úgy érzem, hogy napról napra egyre kevesebb kedvem, hangulatom van bejönni. A benti munkától már régebben elment a kedvem, de most már a helytől is undorom van. Mindegy, ez a 12 óra is elmegy valahogy, és az a lényeg. Nem engedem, hogy a zavaró érzelmek magukkal sodorjanak. Nincs létjogosultságuk ...

Meglepetés!

Mondjuk nem annak szántam, de sikerült kiváltanom a meglepetést. Nemrég itt volt egyik főnököm (állítása szerint már csak szakmai tanácsadó),  beszélgettünk vele egy kicsit erről-arról. Aztán mikor 4szemközt voltunk, rákérdeztem dolgokra. Hogy mennyire van beleszólása abba, hogy létszámcsökkentésnék kit küldjenek el, és hasonló kérdések. Végül kiböktem, hogy mit is akarok. Megkértem, ha ilyen helyzet előfordul, hogy kikérik a véleményét, hogy kit kéne lapátolni, akkor gondoljon rám, és javasoljon. Na, itt volt meglepődés részéről, mert rólam nem igazán gondolta. Csak már elegem van, de ezt most nem fogom kifejteni, részletesen ecsetelni, már megtettem korábban, többször is. Tudom, hogy mit mondtam, mire kértem Z-t, mivel jár, ha ez bekövetkezik, és egyébb, a témával felmerülő kérdések. Idő van. Régóta már idő van, csak soha nem mertem megtenni a lépést, ami innen kivezet.De mMost van lehetőség a folytatásra másutt, van lehetőség, hogy változtassak, hogy kiugorjak innen. Hogy máshogy folytatódjon a történet. Mert itt csak egy végtelen történet játszódik, egy végenincs szappanopera, ami néhol tragikomédia, bár egyre kevésbé, és lassan már csak kínomba nevetek ...

Tadattadám!

És lám, tényleg! Csak meg kell tenni az első lépést, és máris eredménye van. Szerda lesz a nap, amikor a dolgok kiderülnek, hogy miként tovább. Persze addig most még át kell gondolnom pár dolgot, mert lehet, hogy kicsit más megvilágítást kapott a helyzet. Meg asszem 1-2 telefont le kell addig bonyolítanom, hogy tisztán lássak, és biztos legyek mindenben. Lehet, hogy tényleg elindult valami?

Képek ...

Pénteken délután mászkáltam egyet, azaz egészen pontosan bementem Öcsémhez, vittem neki DVD-t. Jó idő volt, ezért mentem gyaloggal, és egyben kihasználtam az alkalmat, és vittem magammal a fényképezőmet is. Csináltam egy rakat képet, most majd át kell őket válogatnom, és eldöntenem, hogy melyeket fogom feltölteni webre.  Lettek közöttük jók, azt már akkor, és azóta is láttam, de azért máshogy mutat nagyban, monitoron, mint a gép kisméretű LCD-jén. Eleve foglalkoznom kellene megen a fotóblogommal is egy kicsit, mert utoljára tavaly raktam fel képeket. Ja, meg a Picassás oldalamat is kellene rendezgetni, oda is feltölteni képeket, valamilyen szinten rendszerezve. Lehet, hogy  ez se ezen a héten lesz megoldva, habár ...

Ha sok pénzem lesz ...

            ... kell majd írnom egy listát, hogy mit is akarok csinálni, hova akarok eljutni, elutazni. Nem részleteset, csak a főbb pontokat, célokat lejegyezni, hogy mik is az irányvonalak. Persze ehhez az kell, hogy tényleg legyen pénzem, amiből ezeket meg is tudom valósítani. Mindaz mellett, hogy élnem kell életemet, napi szinten. Még mindig az az egyik nagy célom, hogy utazgatni mindenfelé, amerre szeretnék eljutni. Látni a helyeket, városokat, találkozni idegen kúltúrákkal, ismeretlen emberekkel. Megismerni a világot annyira, amennyire csak lehet. Csavarogni a világban. Gyanítom, hogy előző életemben valami vándordiák lehettem, aki járta a világot, tanult, és tanított, tapasztalt. Ezt persze nem fogom kideríteni, van nekem így is elég problémám. Majd ha megvilágosodom, akkor úgyis emlékezni fogok az összes életemre J .

Egységben ...

Schrödinger macskájával kapcsolatban eszembe jutott valami. Még fősuli alatt hallottam, csak azt nem tudom, hogy konkrétan ezzel az elmélettel kapcsolatban, vagy egy másik, vele kapcsolatban lévővel. A lényege az, hogy bármit mérünk, figyelünk, tulajdonképpen már magával a méréssel, megfigyeléssel beleavatkozunk a megfigyelt folyamatba, és onnantól már nem azt az eredményt kapjuk, mint amit ténylegesen szeretnénk. Hogy miért? Azért, mert abban a pillanatban, hogy megfigyelőként, kívülről figyeljük a vizsgálat tárgyát, már mi is a rendszer részévé válunk, befolyásoljuk az eredményeket. Mert ugye a tapasztaló maga, a tapasztalás folyamata, és a tapasztalás tárgya tulajdonképpen ugyanaz, egységet alkotnak. Mert igazából minden egységet alkot ...

Elindultam ...

A csütörtöki nagy Brainstorm után végre a tettek mezejére léptem, elkezdtem megvalósítani az ötletemet, és terveim végrehajtásában megtettem az első lépéseket. Bár nem egészen úgy alakult a helyzet, ahogy azt én szerettem volna, de ezt a csekély kellemetlenséget bevállalom. Bizonyos áldozatokat meg kell hozni. Ezt még hajlandó vagyok. Inkább kellemetlen, és kényelmetlen, mint ténylegesen problémát okozó. Sajnos még az idő is fontos tényező az esetben, sajnos nem lesz hamarabb eredménye, mint én azt szeretném. És így is csak az időm megy leginkább, tenni egyelőre nem tudok semmit. Pedig. Pénteken kellett volna rögtön tennem lényegit a dologgal kapcsolatban, de akkor valahogy lusta voltam. Hagytam, hogy a kezdeti lendület veszítsen az erejéből, hogy remény csillogása elvakítson, és kényelembe helyezzem magam. Hiba. Nem végzetes, csak csekély. De ha a dolgok tényleg összejönnek, a szükséges feltételek összeállnak, és végre „fizikálisan” is beindul a gépezet, akkor ezek az apró kellemetlenségek, kényelmetlenségek, hibák mind jelentéktelen, és semmitmondóak lesznek. Akkor esély lesz rá, hogy a dolgok megváltoznak. Minden megváltozhat. A körülmények mások lesznek, a feltételek átíródnak, és változik a nézőpont is. Hogy lesz-e erőm, és kitartásom ahhoz, hogy ezen az ösvényen végigmenjek? Kell lennie, mert a jelenlegi helyzetet egyre nehezebben tudom elviselni. És van is, megvan ez a szükséges erő. Csak nem valami külső személyben, tárgyban, fogalomban. Nem. Saját magamból kell merítenem erőt, és körülményeimből az ösztönzést. És abból, hogy másoknak is tudok segíteni ezáltal. És ez nem egy utolsó szempont.

Pain ...

Nem lesz így jó. A térdem most már folyamatában fáj, bár ha van pár nap szünet, akkor sokkal kevésbé, alig érzem. De ma már többször kellett mászkálnom, nem sokat, mégis, érzem rendesen. Nem elviselhetetlen, de ott van. Ebből hamarost orvos lesz, csak az a kérdés, hogy hogyan? El kell mennem a körzetihez, aki majd ír egy beutalót, vagy mehetek egyenest szakorvoshoz, aki majd jól megvizsgál? Ha el kell mennem a körzetihez, akkor csak a jövő hét az esélyes, ezen a héten nem érek rá. Túl sűrű, túl eseménydús. De el kell mennem, mindenképpen, hogy kivizsgáljanak, találjanak valami megoldást arra, hogy elmúljon a fájdalom.

Felkészülési tervek ...

Lassan ideje lenne elkezdeni a felkészülésemet a Phovára. Ez tulajdonképpen a Tudatos Halál gyakorlata. Igazából nem tudok róla sokat, szinte semmit, amit mégis, azt a neten fellelhető, és itt-ott elejtett megjegyzésekből raktam össze. Előfeltétele, hogy az ember a Határtalan Fény Buddháján (Amithába) meditáljon, és a mantráját 100000-szer recitálja. Majd valakit megkérek a héten, hogy adja meg a szóbeli átadást. A Phova igazából egy nagyon erőteljes gyakorlat, aminek hatása fizikálisan is megjelenik. A meditáció végén (5 napon át, napi 3x 3 óra meditáció) a gyakorló feje tetején megjelenik egy „Jel”, ami a gyakorlat sikerességét bizonyítja. Egyébbként azért nem említenek előtte senkinek semmit, hogy a gyakorlat, és az élmények a frissesség erejével hassanak, és hogy az embernek ne legyenek elvárásai a meditációval kapcsolatban. Karma Gönbe azért is akarok mindenképpen elmenni, mert ott lesz lehetőségem ezt megcsinálni. És el is fogok menni, ezt mindenképpen megoldom. Lesz annyi pénzem addigra, hogy el tudjak menni. Remélem, hogy addigra másra is lesz pénzem ...

Álmodozás ...

Itt ülök bent az asztalomnál, a Cégnél, de semmi hangulatom nincs a munkához. Egyre rosszabb itt bent, és tesznek is erről, hogy az ember így is érezze. A légkör, a hangulat, a hírek, pletykák, a körülmények, ezek mind azt szolgálják, hogy az embereket elbizonytalanítsa. Hogy fenttartson egy feszült légkört. Hogy ezek által az embereket irányítása alatt tartsa félelmeiken keresztül. Nem érzem jól magam ettől a ténytől, egyfajta undort érzek. Nincs kedvem itt lenni.

Akkor hol lennék legszívesebb, mit csinálnék? Most még aludni szeretnék. Egy kicsit, egy darabig. Aztán reggeli, hogy legyen meg a kezdő lendület a naphoz. Majd lemennék a Gompába, gyakorolni, hogy az is haladjon tovább. Később utánajárnék, hogy is tudnék pénzt szerezni, illetve mekkorák az esélyeim ezen a téren. Csinálnék valami jó ebédet, közben rendet raknék a szobámban. Délután elmennék mászkálni, sétálni, fényképezni, élvezni a Tavaszt. A jó időt, a napsütést. Töltődni fel energiával, érezni az Életet.

Most valahogy erre vágyok, de ez csak vágyakozás marad, mert nem tehetem meg. Itt kell ülnöm a helyemen, úgy tennem, mintha dolgoznék, és közben azon gondolkodnom, hogyan tudom elütni az időt a mai munkanapomon ...

Nőnapi party ...

Gégül is nem mentem Pestre. Egyrészt nem volt autó, másrészt meg a vonat nem lett volna olcsó. És nem kaptam úgy, hogy ezt meg merjem engedni magamnak. De nem volt gond, itthon tartottunk Nőnapot, volt főzés ki-mit-hoz alapon. 2 nagy edényben főtt a pörkölt, közben boroztunk, pálinkáztunk, folyt a társasági élet. Remek hangulat volt, rég  nem éreztem már magam ilyen jól. Valaki hozott egy gitárt is, ez tovább emelte az est hangulatát. Ismertebb dalok, de improvizáció is előfordult. Minden szempontból jó volt a buli.

Brainstorm

Valami történt. Beindult valami, egyszer csak ott volt a Térben, és onnantól kezdve egyik gondolat követte a másikat, és kezdett összeállni a kép. Most is folyamatosan tisztul minden, lassan egésszé állnak össze a részletek. Most kell megragadnom a lehetőséget, nem gátat vetni a lehetőségek áramlásának. Úgy érzem, mégis csak összeállnak a megfelelő feltételek, hogy az álmok, tervek megvalósuljanak. Izgalmas, és félelmetes egyszerre, mégis inkább megnézem, mi lesz belőle. Mindenképpen tapasztalat lesz, hatalmas, erőteljes. Érdekes, mozgalmas időszak elé nézek. Ahogy nem rég olvastam, "Aki megy, az halad, aki áll, az marad…" , így hát nincs mást tenni. Kielégítem kiíváncsiságom ...

Értem én ... , csak leszarom!

Kitalálták, itt bent, a Cégnél, hogy péntek éjjel elrendelt munkanap, be kell jönni. Mondjuk nekem még konkrétan nem mondták, de nem is érdekel. Nem fogok bejönni, mert egyrészt nem fizetik meg, másrészt meg megyek fel Pestre. Ezek után már nem kérdés, nincs dilemma, felmegyek éskész. Ha közlik, hogy de be kell jönni, akkor majd azt mondom, amit ők szoktak ilyenkor, hogy „ez nem kívánságműsor”. Na jó, nem leszek annyira durva, csak megmondom kereken, hogy nem fogok a megyében tartózkodni. Rám ne számítsanak.

Más. Megnyugtató híreket kaptam, ma utaltak fizetést, tehát holnap már az én számlámon is szerepelni fog az összeg. Persze kérdés, hogy mennyi az annyi? Meglátom. Mindenesetre jobb érzés, hogy holnap már tudok vásárolni rendes kaját, ki tudom fizetni a tartozásaimat (Anyámnak, S-nek, illetve a büfének), és tudok tovább tervezni. Azért jó lenne az, ha tudnék spórolni, félrerakni. Úgyhogy figyelni kell a kiadásaimra, költekezésemre. Óvatosan, nem megvenni mindenféle hülyeséget, és nem engedni a csábításnak. Az elmúlt 2 hét jó volt arra, hogy láttam azt, mennyire kevés pénzből ki tudom hozni az étkezéseimet. Amúgy is akarok fogyni, majd jobban odafigyelek, hogy mit veszek, és eszek. Ezeket tudatosítani kell magamban.

Még nem tudom, hogy mivel, hogyan fogok felmenni Pestre. Autó, vagy vonat. Lehet, hogy ha utóbbival kell mennem, akkor nem lesz olyan drága, mert van esély arra, hogy kapok segítséget. Ma ajánlotta föl Cs., aki amúgy Szegeden lakik, csak most itt van Pécsett tanfolyamon. Hétfő óta ismerem. Tetszik ez a közvetlenség, és nyitottság, ami a Kagyüsok között tapasztalható. Ez nekem sokat jelent, és segít abban is, hogy változtassak szokásaimon, hogy nyitottabb legyek. Segít helyreállítani önbizalmamat, hogy egy egészséges szinten tartózkodjon, mozogjon. És ez jó. Még mindig nem bántam meg döntésemet, pedig az újdonság varázsa már elmúlt ...

Schrödinger macskája ...

Végülis mit veszíthetek? Azt, hogy a macska él-e, vagy halott, csak akkor tudom meg, ha kinyitom a dobozt. Még ha ezzel éppen meg is ölöm, de tulajdonképpen ez a lényeg. Mert onnantól, hogy a dobozt kinyitom, onnantól kezdve én is a rendszer része vagyok, benne vagyok az egységben, együtt alkotjuk azt. A macska pedig bármi lehet. A lehetőségek egymás mellett haladnak, léteznek, egészen addig a pillanatig, amíg a doboz ki nem nyílik. Aztán az egyik lehetőség elég erőt, energiát kap, hogy a Térben formát öltsön, megvalósuljon. És ennek következtében újabb lehetőségek jönnek létre, a dontés, hogy melyiket választjuk, az meg csak rajtunk áll. Csak rajtunk, senki máson. Mindenki a maga szerencse pogácsa ... És a macska?  Lehet, hogy éhes, de az se kizárt, hogy szomjas ...

Meeting ...

Most hétvégén lesz Pesten Országos Centrum Találkozó. Ahogy a programot néztem, érdekes lesz, de ez igazából ott fog eldőlni. Mert hogy el akarok menni. Többen mondták, hogy érdemes elmennem, mert ... mert sok mindent láthatok, tapasztalhatok. Új (számomra új) emberekkel találkozhatok, ismerkedhetek. Beleláthatok az „Egyház” működésébe, meg miegymás. És egyáltalán. Mondjuk az sem elhanyagolandó szempont, hogy szombat este lesz Farsang, buli, ami szintén érdekel, kiváncsi vagyok rá. És az sem utolsó szempont, hogy kicsit kimozdulnék a városból, a megyéből (nem, nem abból a Megyéből). Mindenesetre azon vagyok, hogy menjek, ha tudok. Ehhez persze az is kell, hogy még csütörtökön megkapjam a fizut. Legkésőbb pénteken. És akkor mehetek.

Persze ez is jellemző rám. Mármint az, hogy milyen lendülettel vetem bele magam a dolgokba. Nem egyszer fordult elő, hogy a kezdeti érdeklődés, és információgyűjtés után szinte fejest ugrottam adott dologba. De volt, hogy még ez is kimaradt, és egyenest bele a sűrűjébe. De ilyen már régen volt.  Még jóval a „Pofonok ideje” előtt. Hm, ez jó, ez tetszik. De ez így megy, ami tényleg érdekel, azt csak úgy tudom csinálni igazán, ha magával tud ragadni, ha meg tud fogni, ha van benne valami, ami ... ami miatt szinte fejest ugrok a dolgokba. Mint a vízbe szokás. Ott is nézegetem, hogy mennyire hideg, próbálgatom, aztán hirtelen nekifutás, és ugrás. Csak így lehet igazán kipróbálni, megtapasztalni dolgokat. Nekem így megy.

Nem értem, miért?

Vannak dolgok, amiket nem tudok megérteni. Azaz megérteni igen, csak a kezelésükkel van gondom. És ebből fakadnak problémák, nehézségek. Néha komoly problémák. Nem tudom, hogy adott szituációt hogyan kell kezelni. Adott helyzetben hogyan kell viselkedni. Minden megérzésem, és beleérzésem ellenére hülyeséget csinálok, mert rosszul ítélem meg a helyzetet, a körülményeket. És ha nem is problémát, gondot okozok magamnak, de kellemetlenséget valószinüleg. Nem értem. Vagy csak ... Mi? Mindegy. Idővel ez is megváltozik, elmúlik majd. Ez se más, csak egy zavaró érzés. Vagy érzések kombója. Még sokat kell tanulnom ...

Főzőcske hó végén ...

Ilyenkor, amikor fizu még nem jött meg, mindig is problémás az élelmezés megoldása. Mondjuk még tegnap volt Chilis Babom, az nem is volt rossz. De ma már elfogyott minden, amit Anyámtól kaptam. Na jó, kevés Krumplis Tészta még van, de az kevés. Nagyon. Így hát megnéztem, hogy mik a tartalékok, és abból gazdálkodtam, főztem. Egyrészt ugye vettem Smack-et (vagy valami hasonlót), így a leves meg volt oldva. Aztán volt még fagyasztott zöldségem, vegyes, abból találtam ki finomságot. Mert az lett. Olajon lepároltam a zöldséget, közben felraktam spagettit főni. A zöldséget lesóztam, befűszereztem (fokhagymasó, bors, majoranna, kakukkfű), majd tejfölösen behabartam (mondjuk lehetett volna kicsit hígabb is). Végén még egy kis mustárral megbolondítottam, majd az egészet ráöntöttem a kész spagettire. Az eredmény abszolút jó lett, pont olyan, amilyennek elképzeltem. Mondjuk el is fogyott, nem maradt későbbre. Holnap még nem lesz fizu, így megen tartalékokból kell csinálnom valamit. A mélyhűtőben találtam nudlit, asszem abból fogok valamit összedobni, csak még nem tom, hogy mit is. Ha más nem megy, akkor majd lekvárosan (bár abban nincs semmi fantázia). Kevés a keret, sajnos. Jelenleg van vagy 240 Ft-om. Abból nem lehet nagyon ugrálni. Holnap is veszek majd valami Smack-et, meg még meglátom, hogy mire tellik. Legyen már utalás ...

The Last Weekend ...

Az elmúlt 7vége igen mozgalmas, eseménydús volt, pláne ha csütörtök estátől számolom. Akkor dolgoztam utoljára a héten. Csütörtök este lementem a Centrumba a szokásos közös medire, aztán maradtam még utána Borulni. Előtte kicsit hanyagoltam, hétvégén meg Gyakorló Nap volt meghírdetve, gondoltam kicsit gyakorlok előtte, szoktatom magam.  Valami "gyönyörűség" volt hallani közben, hogy a térdem hogy ropog, kattog, recseg. Aznap sokat álltam, mozogtam melóhelyen. Ilyenkor mindig ez van. Aztán haza aludni, elég szépen elfáradtam.

Pénteken ébredés után hamar tudatosult bennem, hogy a térdem mennyire készen van, ennek észleléséről gondoskodott az az intenzív fájdalom, ami a térdemből sugárzott. Ennek fényében teljsen máshogy alakult a délelőttöm, mint azt terveztem. A délutánom is, de az nem ez miatt. Igazából délelőtt csak tettem-vettem a lakásban, pakolgattam, főztem, és folyamatosan készültem, hopgy elmegyek gyógyszertár. Persze nem. Akkor még nem. Valamikor koradélután jelentkezett S. , hogy már ráér. Aznap volt az Apjának a búcsúztatója. Amolyan temetésféleség, de mégsem. Az Apja felajánlotta a testét a tudomány javára, ezért volt csak Búcsúztató. Nemes gesztusnak tartom. Szóval. S. jelentkezett is nem sokkal később, és el is kezdődött egy laza délután. Cigizgettünk, próbáltunk filmet másolni a PenDrive-járól PC-mre, ami elég viszonttagságos volt, és értetlenkedéssel vegyes. Utána elmentünk "vadászni". Ebből már sejtettem, hogy a napom abszolút nem olyan lesz, mint terveztem. Csak a Gyógyszertár valósult meg, de aszt mindenképpen meg kellett lépnem. Akkor más reggel óta fájt a térdem. Nem volt kellemes. Valszeg izület lehet, de majd orvos megmondja, ha már látta. Mert látnia kell! Na, végülis a "vadászat" sikerült, a program pedig az lett, hogy elkezdtük nézni a "The Big Bang Theory" c.  sorozatot. Veszedelmes. Közben pedig cigizgetés. Ha jól emlékezem, akkor ez tartott kb. hajnali 1ig.

Szombaton kimentem Pécsváradra. Korábban kértem Anyámtól pogácsát, az miatt mindenképpen ki kellett mennem, meg Öcsémnek is vittem játékot. Meg hát ugye nem kellett az ebéddel foglalkoznom, mert volt, sőt, még hoztam magammal, ma is abból fogok enni. Unokahúgommal is foglalkoztam egy kicsit, már amennyire engedte. Éppen rohangálós, eleven napja volt, így nem nagyon tűrte, hogy az ember emelgesse, meg ilyenek. Amit Ő akart, az volt.

A későbbi busszal (az 5össel) jöttem vissza Pécsre, de akkor már tudtam, hogy újabb változás állt be az aznapi programsorozatban. T. felhívott, hogy mit csinálok? Ebből persze az lett, hogy érkezés után buszról le, Interspárba be, majd koccanás haverokkal, és indulás autóval. Akkor éppen a Vidámparkig, ott is a kilátóhoz. Érdekes beszélgetések alakultak ki, amiket most nem fogok lejegyezni. A lényege az az egésznek, hogy "világmegváltó" tervek, gondolatok, amikhez mind pénz kell, és persze háttér. Szakértelem, kapcsolatok, miegymás. Nos, ez nem hogy T-nek, de 3unk közül egyikünknek sincs meg. Aztán cuccaimat hazahoztam, és irány Orfű. Kiváncsiság. Persze milyen lehet orfű február végén, este? Sötét, és kihalt. Meg hideg. Aztán majdnem sikerült beragadnunk egy sáros részbe. Tologatás, túráztatás, majd siker, autó kiszabadult. Aztán indulás vissza, Pécsre. Persze történt közben lényegesebb dolog is. Végre kezd körvonalazódni a külföldi munka, nem pedig csak mondogatni, hogy "menjünk ki!", mert az nekem nem volt elég. Persze megértem most már, hogy S. miért hajtogatta folyton, szerintem kissé pánikszerűen. De most már ő is belement abba, hogy szeptembernél előbb nem fog menni a project. T-nek pénzt kell összegyűjtenie, hogy utazhasson. Nekem is, csak elsősorban Spanyolba akarok menni május végén, Karma Guen-be, arra kell most pénzt gyűjtenem. Aztán ott van egy kisebb költségvetésü tervem, az határainkon belül, Becskére akarok elmenni augusztusban. És akkor még ott van egy javaslat, hogy ki kellene menni Hollandiába még Külföld előtt egy hosszúhétvégére. Szóval van mire gyűjteni. És vannak tervek, amik végre normálisan körvonalazódnak.

A Gyakorló Nap szombat este kezdődött el, 9kor. Éppen hogy odaértem. Mindenki csinálta a saját, egéni gyakorlatást. Akkor este összesen 8an borultunk, alig fértünk el. De megoldottuk. Mindenesetre este a tervezett filmnézésből nem lett semmi. Aznap éjjel bent aludtam a Gompában, többedmagammal. Reggel, mint kiderült, mindenkinek érdekes, furcsa álmaik voltak. Nekem is voltak bizar részletek, menekülés, küzdelem, és kissé apokaliptikus környezet. Érdekes volt.

Aztán vasárnap folytatódott a Gyakorlás, másfélórás ülésekkel, köztük másfélórás szünetekkel. Igen intenzív nap volt, erőteljes, komoly löketet adott Útunkon. Először nem tűnt soknak, d ha az ember jobban belegondolt, akkor kidrült, hogy mégis. A szüneteket pihenéssel, evéssel, lazább szórakozással ütöttük el, általában kint ültünk az udvaron. Élveztük a jó időt, örültünk annak, hogy a Tavasz közeledik. Ez is egy hatalmas örömforrás. Már régóta várom ezt, hogy javuljon az idő. Mondjuk csütörtökön már éreztem, valahol mélyen, legbelül, habár akkor még elég hideg volt. Talán működött az intuícióm. Megérzések.

A nap végére rendesen elfáradtam, e nem a kimerült jellegű fáradtság volt jellemző, inkább egyfajta jóleső fáradtság. Mintha fel lettem volna villanyozva a Gyakorlás ellenére. Mintha energiatöbbletem lett volna. Mondjuk ezt még most is érzem. Lehet, hogy van s energiatöbblet. Ennek következménye az lett, hogy este még meg tudtak győzni, hogy egy pohár sör az jót fog tenni. Így is volt. Persze az elfogyasztása eltartott 2 órát, mert közben beszélgettünk, és megettünk 2 tál pattogatott kukoricát. És még mindig nem ért véget a nap. Hazaértem, és akkor S. invitált egy kis henteléshez, másfél óra GW még befigyelt. Hajnali 1kor hagytam abba. Ha jól emlékszem, miután lefeküdtem, csak percek kellettek ahoz, hogy elaludjak.

Ez volt a hétvége története. Eseménydús, mozgalmas, és nagyon aktív volt számomra. A rossz, negatív dolgok eszembe se jutottak, nem volt rá idő, lehetőség, és egyáltalán, nem volt helyük a Térben. Szeretnék még ilyen t sokat. Élményeket, tapasztalatokat, eseményeket. De csak rajtam múlik, mi, és hogyan történik velem. Rajtam, és sebki máson ...