Múló állapotok ...

Ezzel a betegség-dologgal az a legnagyobb problémám, hogy nem tudok semmit se csinálni. Mármint nem mehetek sehova. Ma elmentem boltba, bevásárolni, de ennyi volt az össz eltáv, maradtam otthon, mert ez is elég volt bőven. Nem vagyok én ahhoz szokva, hogy 3 napig szinte ki sem mozdulok az ágyból, lakásból. Játszani sincs kedvem. Inkább filmeket néztem egész nap. No meg főztem. De már a filmekből is elegem van. Unalmas ez az állapot. De ez is elmúlik ...

Kétségek ...

... ébredtek bennem, miután ránéztem a Tisza oldalára. Mármint, hogy még idén fogok venni. Mert nem hiszem, hogy ez most a legfontosabb dolog. Az árak 24-26eHUF között mozognak (Ez nem azt jelenti, hogy nem lesz nekem Tisza lépőm, csak nem most, nem idén). Ezt jelenleg nem engedhetem meg magamnak, amikor vannak elmaradásaim, extra kiadásaim, amik magasabb prioritást élveznek. Ez persze nem jelenti azt,  hogy nem fogok cipőt venni, mert a jelenlegi állapota megköveteli, hogy újítsak. Hetek, vagy csak napok kérdése, hogy mikor válik használhatatlanná. A jelenlegi időjárás is ezt segíti elő. Szóval holnap albi, és számlabefizetések után cipővétel.

Lépők ...

Kadar Kapitány a Fegyvertársakban azon morfondírozik, mikor Ankh Morpork utcáit járja, hogy megint kezd a csizmája talpa elvékonyodni, mert a kövekről meg tudná mondani, hogy melyik utcában jár. Mert a szegény ember megveszi az olcsó, papírtalpú csizmát, és hordja, amíg el nem kopik. Aztán vesz még egy hasonlót. És ez így működik folyamatosan. A gazdag ember viszont megveszi a minőségi, drága csizmát, ami akár éveket is kibír, nem kopik el a talpa, megmarad a tartása, a minősége. Így tulajdonképpen a szegény ember csizmája sokkal többe kerül, mint a gazdagé, mert a tehetősebbek csak egyszer vásárolnak. Na, valahogy így vagyok én is a cipőimmel. Minden évben veszek egy pár sportcipőt, amit aztán egy év alatt el is hordok, elkoptatom, elhasználom. És hiába kerülnek ezek a cipők csak 5-7 ezer HUF-ba, ha csak 1 évet bírnak ki, ellenben a minőséggel, ami akár 3-4 évet is átvészel (már ha vigyázunk rá). Emlékszem, diák voltam, amikor volt egy Adidasom. Azt 3 évig hordtam, utolsó fél évben tesiórán azt használtam, és bírta a strapát rendesen. Ezért gondolkozok most azon, hogy veszek egy jobb cipőt, hátha az tovább bírja majd, mint 1 év. Talán egy Tisza, az jó volna. Már csak a nosztalgia kedvéért is ...

Teapot ...

Már régóta gondolkoztam azon, hogy vennem kellene egy teáskannát. Már csak azért is, hogy ne mikróban, bögrében melegítsem a fizet, hanem rendesen. Nézegettem is a különböző eszközöket, amik erre alkalmasak. Leginkább az elektromos vízforralókat, de valahogy nem győztek meg. Aztán tegnap voltam Interspárban, és megakadt a szemem a hagyományos, fém teáskannán, amit szintén megnéztem párszor, és őszintén szólva ez tetszett eddig is a legjobban. Krómozott, hagyományos alakú, dizájnos, és fütyülős. Mármint ha forr a víz, a kiáramló gőz fütyülő hangot ad ki. Gyerekkoromban Dédnagymamámnál láttam hasonlót, már akkor is tetszett. Igazából nem volt kérdés, hogy milyet vegyek. Mint ahogy az sem, hogy megvegyem-e, vagy sem. És persze az sem utolsó dolog, hogy lényegesen olcsóbb, mint az elektromos.
Persze semmi sem tökéletes, mert jelenleg van lehetőségem bőven, hogy használjam. Az elmúlt napokban sikeresen megfáztam, így most Neocitran, és folyamatos teázás van napirenden. Persze ennek köszönhetően nem mentem Tenovicébe sem, pedig már volt fuvarom is, pénzem is volt/van rá, csak az egészségem nem úgy szuperál, ahogy kellene. A fene ezekbe a tisztulásokba. De inkább ilyen formában távozzon a negatív karma, mint hogy teljes erejével lecsapjon. Egyelőre ez legyen a legnagyobb problémám.

Verselés ...

Megy most FB-n ez a "Oszd meg kedvenc versed, hogy népszerűsíts ük a magyar irodakmat". Ne rossz dolog, ha belegondolok, mert van, aki csak így olvas verseket (pl. én is, bár nem is nagyon szeretem őket, egy "nem verses kötet"-jellegű könyvet szívesebben veszek a kezembe). De látom, hogy sokan foglalkoznak vele. Persze eddig még nem találtak meg vele, nem kértek fel, hogy én is osszam meg kedvenc versem, de ami késik, az nem múlik. Van egy olyan érzésem, hogy megtalál még valaki ezzel engem. Persze nincs kedvenc versem, kedvenc költőm se. Suli alatt elérték nagyszerű tanáraim, hogy ne szeressem a verseket. Nagyon jó elemzéseket tudtam írni róluk, de megtanulni egyet is, akár a legegyszerűbbet, legrövidebbet, az igazi kínkeserves szenvedést okozott mindig. Egyszerűen nem megy nekem ez a rímelve beszél és, hogy ütemre, dallamra mondjak ki szavakat, mondatokat. Ez csak összezavart. Minden esetre, ha valaki betalál ezzel a felkéréssel, akkor majd szépen megosztok YouTube-ról egy verset, amit valamelyik híres színész mond (pl. Rambó-vers, Robin Williams verset mond, Samuel L Jackson verset mond, stb.). Azok tetszenek, mivel látszik, hogy akik összevágták a verset az adott filmrészlette, rengeteg energiát, és időt fektettek bele azért, hogy minden passzoljon, és jó legyen. És tényleg jók, annyira, hogy tegnap este meg is néztem jó párat. Talán egyszer tartok egy olyan estét, amikor ilyen videókat fogok nézni ...