Motiváció ...

"Le kéne ellenőriznünk, hogy valóban a tudatunkban pihenünk-e, vagy még mindig valami után rohanunk, amit nem vagyunk képesek elkapni.


"Hol vagyok? A középpontomban vagyok? Érzem az erőmet? Független vagyok másoktól? Építhetek arra amit eddig elértem? Megbízhatok abban amit eddig elértem vagy nem?


"Ezek azok a kérdések, amiket folyamatosan fel kéne tennünk magunknak.


Láma Ole Nydahl

I am tired ...

Körülbelül a végkimerülés, ájulás határán vagyok, de jól érzem magam. Mozgalmas, pörgös, aktív, és örömtelik hónapon vagyok túl. Még jó, hogy itt van a hosszúhétvége, így van lehetőségem pihenni. Nem lustálkodva, semmittevősen, hanem kellemes, aktív pihenősen. Jó lesz, érzem ...

A hét gondolatai ...

Nyugodtabb vagyok, mint az elmúlt pár hónapban bármikor, elmúlt a feszültség is, mégse tusom, hogy mit kell tennem. Tanácstalan vagyok. A megérzéseim egymással ellentétesek. Ezért nem is tudok hallgatni rájuk, nem tudom eldönteni, hogy melyiknek higyek, melyikben bízzak. Eljutottam oda, hogy hajlandó vagyok elengedni ezt az egészet, ha ez a megoldás. És az az érzésem, hogy egyre nagyobb erre az esély. És az egészben az a legjobb, hogy még ez sem tudja letörni mostani jókedvemet.

Még mindig nem tudom összerakni a képet, hogy tulajdonképpen most mi is a helyzet. Pedig. Biztos, hogy rém egyszerű a képlet, csak túlbonyolítom. Megint. Mint mindig.

Hogy mi miért, és hogyan történik, ez mindig egy jó kérdés. A lényeg az, hogy a tér tele van lehetőségekkel, és nem szabad hagyni, hogy a tudatunk beszűküljön, és túlzottan egy dologra fókuszáljon. El kell kerülni, hogy rögeszméssé, neurotikussá váljunk, hogy vágyaink rabjai legyünk. Meg kell tanulni az érzéseinket elengedni. Ha semmit nem tartunk meg, akkor elveszíteni sem tudunk semmit.

Milyen érdekes ...

  ... hogy Fészbúkon buddhista barátaim vannak többségben az ismerőseim között. Ma töröltem az utolsó MW-s (MaffiaWar) kontaktjaimat, mivel nem látom értelmét, hogy csak úgy vannak, pedig nem is ismerem őket, a játékkal meg már fél éve nem játszok, mert meguntam. Most már tényleg csak olyan ismerősök vannak a listámban, akiket ismerek is.

Hobbi ...

Nemrég elhatároztam, hogy megen elkezdek fotózni. Éppen ezért vettem filmet az analóg gépembe (Nikon FG-25), méghozzá fekete-fehéret. Eddig nem csináltam sok képet (kb. 6ot), de az analóg nem is arról szól, hogy össze-vissza kattogtatok, lövöldözöm a képeket. Ahhoz kicsit drága. Egy kép elkattintása előtt jól meggondolom, hogy érdemes e, és állítgatok a beállításokon. De bízok benne, hogy ez mindenképpen jót tesz a készségemnek, hogy akár majd digivel is jobb képeket csináljak majd. De ez most érdekel. Szeretnék ezzel foglalkozni. Igazából mindig is érdekelt, és most már bánom is, hogy annak idején második szakmámnak a háztartásigépszerelést választottam. Ennek ellenére úgy érzem, gondolom, hogy még lehetek jó fotós. Majd kell csinálnom hétvégi téma-vadászatokat, amikor nyakamba veszem a várost, és kattogtatok párat. Mondjuk az elkövetkező 2 hétvége már foglalt (jövő 7vége Huszárban munkálatok, és takarítás (bár ott is találhatok jó témát), illetve 2 hét múlva jön Ole (szintén van esély arra, hogy sikerül valami képet csinálni)), de utána körülnézek erre-arra. Érdekelnek az ipari-industrial témák, régi épületek, de igazából nyitott vagyok mindenre. Esetleg ha valakinek vannak tapasztalatai analóg fényképezéssel kapcsolatban, és megosztaná velem, vagy tud olyan oldalt, ami hasznos információkkal tanácsokkal segítené tevékenységemet, azt megköszönném. Képeket meg majd idővel, előhívás után persze megosztom.

Steve Jobs ...

  ... a héten eltávozott. Fantasztikus személy volt, igazi újító. Kívánok neki szerencsés, boldog, szenvedésmentes újjászületést.
Egy megragadó gondolat, ahogy a halálról, elmúlásról vélekedett (by index.hu):

"Nem félt a haláltól, sőt az elmúlás inspirálta munkára. Ahogy 2005-ös, a Stanfordon tartott beszédében mondta: „a halál a közös úticél, ami elől nincs menekvés. De ez nem baj, mert valószínűleg a halál az élet legnagyszerűbb találmánya. A tudat, hogy egyszer meghalok, segített meghozni az összes fontos döntést az életemben. Mert minden elvárás, büszkeség, félelem vagy hiba lényegtelenné válik a halál közelségében, és csak az marad hátra, ami igazán fontos. A halál az igazi segítség abban, hogy ne gondoljuk azt, vesztenivalónk van. Már most is meztelenek vagyunk. Éppen ezért nincs okunk arra, hogy a szívünkön kívül másra hallgassunk."

Gyakorlás ...

Ez a hét fantasztikus volt eddig. A héten 2 nap is kaptunk nagyon inspiráló tanításokat, konkrétan a Ngöndroról. Nem a konkrét gyakorlatokról, hanem úgy általában, hogy miért is kell csinálni, gyakorolni. Ez a lehető legjobbkor jött, pont akkor, amikor elhatároztam, hogy erőteljesebbé, és rendszeressé teszem a gyakorlásomat. A héten hétfő kivételével eddig sikerült minden reggel korábban kelnem, és végezni a borulásokat. Nem sokat, amennyi belefért időmbe. De ahogy Tibi mondta, nem az a lényeg, hogy mennyit, hanem csinálni kell. Rendszeresen, folyamatosan, és nem belekapaszkodni tapasztalatokba, érzésekbe. Abszolút igaza van. Amennyire erőm engedte, még este is borultam, ha tudtam. Bízom benne, hogy holnap reggel is menni fog, bár most itthon vagyok Pécsváradon, és eddig itthon nem ment soha. Sebaj, bízok a térben, és magamban. Hogy már több tanító is mondta, ez a gyakorlatsorozat olyan, mint a kígyó a cssőben. Ha egyszer elindul, akkor csak egy irányba mehet, nincs megállás, csinálni, haladni kell, folyamatosan. Elvárások, és elképzelések nélkül.

Most pedig még meditálok egy kicsit, aztán alvás ...

Felismerés ...

Kicsit utánanéztem, pont 2 hónapja kezdett el kicsúcsosodni a problémás időszak. Illetve az volt a kezdete. Csak akkor még nem vettem észre, nem tűnt fel. Akkor kezdődött el az a feszült időszak, ami most ér/t véget. Ennyi. Most nyugi van. Maradjon is így ez ...

Elhatározások ...

Azon dolgozok, hogy rendszeressé tegyem (illetve kialakítsam) azt a szokást, hogy reggel korábban felkelek, és nekiállok borulni. Minden nap. Mindenképp hasznos, és mivel az elmúlt 2 nap (tegnap, ma) sikerült ezt megtennem, azon vagyok, hogy ez a tendencia folytatódjon. Sokkal könnyebb a napom, és valamilyen szinten meg is határozza. Egyelőre a rendszerességet akarom kialakítani, aztán jöhet a mennyiség növelése. Nem akarom azt többet, amit idén elkövettem, hogy "szünetelek". Ez nem más, mint lustaság. Utána sokkal nehezebb folytatni, újrakezdeni. Fájdalmas. Másrészt pedig emlékszem arra, hogy hogy éreztem magam, amikor intenzíven, rendszeresen gyakoroltam. Teljesen más volt, sokkal könnyebben vettem az akadályokat, jelen volt egyfajta spontán öröm. Nem állandó jelleggel, de igen gyakori volt. Most egy igen feszült időszak végén vagyok, ami köszönhető annak, hogy ellustultam. Szóval nincs más teendőm, mint gyakorolni, rendszeresen.

Más. Elhatározásom, tervem egyre szilárdabb azzal kapcsolatban, hogy el fogok költözni, lényegesen közelebb a Centrumhoz. Ott érzem jól magam, ott vannak a barátaim (mármint a buddhisták), ott nem unatkozok, és mindig van lehetőség a kicserélődésre. Programok vannak, lehetőségek, amikkel élni akarok. Aktívabb szerepet akarok vállalni a közösség életében. Ezt úgy tudom erőteljesebbé tenni, ha közelebb költözök. Ja, és jelenlegi lakótársam nélkül. Bízok benne, hogy gond nélkül meg tudom majd értetni vele úgy, hogy elfogadja döntésemet.

Ezek a jelenlegi tervek. Ezeken dolgozok. Meg a számlák kifizetésén ...

Pár gondolat ...

  ... a közeli múltból, amit akkor, hirtelen le tudtam jegyezni.


Fáradt vagyok, nem kicsit. Pihennem kell, rám fér.

Talán még sincs minden veszve, bízok benne.

Az esélyek csak akkor érnek valamit, ha képes vagyok felismerni, és a megfelelő módon élni a feltárulkozó lehetőséggel. Ez tegnap nem történt meg, nem tudtam elég bátor lenni, nem tudtam átlépni félelmeimen. Megfutodtam.

Hihetetlen, hogy milyen kis dolgok milyen mértékben képesek befolyásolni tudatállapotainkat. Fel, vagy akár le. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy még memnyi munka áll elöttem. És ez jó.

Meditáció. Az orvosság. Mindaz a feszültség, amit az elmúlt két hétben  tapasztaltam, az ma feloldódott, eloszlott. Újabb bizonyítéka annak, hogy a módszerek működnek.

Egyre inkább érik bennem a gondolat, az elhatározás, hogy el fogok költözni jelenlegi albérletemből. Hogy miért? Egyrészt messze van a Centrumtól. Másrészt jelenlegi lakótársam hátráltat a gyakorlásomban. Tudom, hogy ez csak az én mozim, az egóm játéka, de csak úgy tudok ellene tenni, ha elköltözök. Ez van. Csak így tudok változtatni, változni. Egyelőre még azon a szinten vagyok, hogy a zavaró körülmények, és magam között távolságot hozok létre.

Emlékezés ...

Apámnak tegnap volt a születésnapja. 56 éves lett volna ...

Kellemetlen állapot ...

Utálom a bizonytalanságot. Azaz konkrétan ezt a fajta bizonytalanságot, amit mostanában érzek. Ez nem jó. Nem szeretem. Pedig régi ismerős, de nem tudtam megszokni. Pont a kellemetlen érzések miatt, amit okoz. De bízok benne, hogy hamarost véget ér. Így, vagy úgy, de véget ...

Megen a macska ...

Határozottan emlékeztet az egész arra a bizonyos macskára (amelyik nem a Schrödingeré), és arra a forró kására. De mér van az az érzésem, hogy ez kölcsönös?

Vegyes benyomások ...

Néha előfordul, hogy nem igazán örülök 1-2 villamosnak. A héten éppen a 41-es villamosnak nem örültem. Nem a megfelelő időben jött. Túl korán. Jöhetett volna 5-10 perccel később is. De nem. A körülmények nehezítik célom elérését.
A múlt héten voltam otthon, meglátogattam barátaimat. Jó volt. Bár volt kellemetlen része is, de kellett, szükség volt rá. Aktuális volt már, hogy valaki keményen az arcomba vágja hibáimat, egomat a földbe tiporja. Osztottak, nem kicsit. Azért a haszna megvolt. A hetek óta tartó káoszt, ami a fejemben, tudatomban kavargott, megszüntette. Tisztábban látok kicsit. Még mindig nem tudom pontosan, hogy mit is akarok, merre akarok tartani, de valami körvonalazódik.
Tegnap olyan lépéseket tettem, amiket már egy ideje meg kellett volna tennem, viszont most ott van az, hogy mi lesz ebből? Mi fog történni? Hogy fogok szembenézni a további felmerülő kérdésekkel? Mindenesetre félelmeimet figyelmen kívül hagyva teszem amit tennem kell, hogy haladjak előre. Elvégre a Gyémánt Úton pont a zavaró érzelmeket használjuk a Megvilágosodás üzemanyagaként. Nos, nekem van mit égetni bőven, érdekes, és izgalmas út az, amit választottam, amin haladok ...

Gondolatok meló közben ...

Végre volt lehetőség. hogy pár gondolatot, ami felmerült a tudatomban, miközben dolgoztam, lejegyezzem (mert erre is tudok időt szakítani néha).

Elmúlik ...

"-Itt, és Most.

-Mármint most?

-Nem, Most."

És persze megint vörös ...

Fentek, és lentek. A jo-jó -tudat működése ...

Ego-fight. Mindenki védi a magáét, és érvényesíteni próbálja az akaratát. Szinte bármi áron. Kerül, amibe kerül ...

Vajon mi a jobb, simogatni, kényeztetni mások egóját, vagy a puszta, nyers igazsággal szembesíteni őket, még ha fáj is? Vagy ez is helyzetfüggő?

Zavaros délután ...

Nem tudom, hogy mitől, de délután elég zavart, zavarodott állapotban voltm. Persze ez csak akkor esett le, amikor beálltam a büfépult mőgé, és dolgozni kellett. Szétszórt voltam, nem tudtam figyelni rendesen, és hasonlók. Bamba voltam. Nem tom mitől, napközben, melóhelyen ez még nem volt. Csak a meditáció alatt/után jöttem helyre, utána állt össze ,minden a megszokott kerékvágásba. Furcsa volt egy kicsit, az az egy biztos ...

Szamszára ...

Az élet tele van küzdelemmel. Azaz az egó küzd, a "nevünkben". Ami nem tetszik, azt távol akarjuk tartani magunktól, eltaszítjuk, ami tetszik, azt meg akarjuk tartani, minnél tovább, lehetőleg. Amíg nekünk tetsző dolgok történnek, addig semmi baj nincs, elvagyunk, vidámak vagyunk örülünk, nem is keressük az okát, de amint valami kellemetlen, "nem odaillő", akkor már mindjárt gáz van. Akkor keressük a miértet. Akkor jön a kérdés, hogy (pl.) "miért ilyen sok?", pedig úgy kellene hangzania a kérdésnek, "hogy eddig miért volt olyan kevés?", vagy "itt se voltam 2 hétig". Tehetek én erről? Nem tudom, csak azt, hogy minden, ami velünk történik, annak az okait, körülményeit mi magunk teremtjük, teremtettük meg. Ez van, ezzel kell élnünk. El kell fogadnunk. Az elég gyenge védekezés, hogy "én nem tehetek róla", vagy a hasonlók. Persze, másban keresni, külső tényezőkben, okokban szenvedésünk gyökerét, sokkal kényelmesebb, mint elfogadni a felelősséget saját életünkkel kapcsolatban.

Nem lesz ez hosszú lakókapcsolat, úgy érzem ...

Felismerés ...

Márpediglen! A nőket nem megérteni kell. Szeretni! Megérteni őket lehetetlen ...

Another cat ...

... méghozzá az a bizonyos, amelyik kapcsolatba kerül egy szintén bizonyos, magasabb hőmérsékletű tejtermékkel, ám közelebbi kontaktusba nem kerül vele, csak kerülgeti. Na, ez van most. És nem örülök neki.

Dilemma ...

Zakatolnak a fogaskerekek, kattognak, és nem tudok megnyugodni, nem tudok elhatározásra jutni. Nem tudok a tettek mezejére lépni. Össze vagyok zavarodva. Nem tudom, hogy amit látok, az mennyire a valóság, vagy pedig csak az, amit szeretnék látni. Biztos a múlt által elültetett félelmek maradéka, de ahhoz épp elég, hogy megtorpanjak. Mindenesetre odáig már eljutottam, hogy bizonyos dolgokat nem akarok megérteni, mert úgyse lehet. Csak el kell fogadni. Zavar van az erőben ,,,

Kihívás ...

Úgy érzem, hogy egy komolyabb problémával állok szemben. De megoldom. Bízok benne, hogy így lesz, mert kezd zavarni a dolog ...

Delete ...

A Badoo bekaphatja. Már ha megengedem nekik ...

Törlések voltak.

Pozitív élmények ...

Eltelt 2 hét, hogy legutoljára ide írtam, és közben annyi minden történt.Meg lett kötve az albiszerződés, és sikeresen be is költöztünk, március 15én. Faja, igazi nagy kirélyság, hogy külön szobám van, egyedül birtokolok egy akkora szobát, mint amekkortán negyedmagammal osztozkodtam eddig. Remek! De tényleg. A szoba akkora, hogy akár borulni is tudok, ha úgy adódik. Márpedig ez a lehetőség elő fog fordulni. Fürdőszoba, amin csak 2 ember osztozkodik, konyha, ahol lehet majd főzni. Szóval minden jó.
Időközben megtudtam, hogy mikor, kinél kell jelentkeznem hétfőn az új melóhelyen. Fél8 lesz az időpontja első munkanapom kezdésének. Már várom, tulajdonképpen régóta, de türelmes vooltam, tudtam, hogy elérkezik majd az a nap.
Ma kiléptem az eddigi melóhelyemről. Simán ment, mindenféle gond nélkül, ami miatt várni kellett, az csak a papírok elintézése, aláírása, fizu kiszámolása. Le kellett vásárolnom a kártyámat, feltöltötték 12eHUFfal, nem volt könnyű feladat. De legalább pár napig nem kell vennem kaját, és az nem rossz dolog. Ezzel is spórolok.
Ja, egy kis tisztulás, bankot kell váltanom. Lejárt a kártyám, de annyira körülményesen tudok csak újat kapni, hogy jelenleg nem férek hozzá a pénzemhez, neten sem tudok utalni, és ez miatt elegem lett a bankomból. Nem írom le, hogy melyik, pedig megérdemelné. Sajnos ma pénzeki nyitvatartás alapján vannak nyitva a bankok, ezért nem tudtam semmit se intézni ez ügyben, de maj holnap. Mondjuk ez miatt meg nem tudok ma este lemenni Becskére, pedig jó lett volna. Sebaj, majd holnap valamikor.
Ja, jövő 7en megjön az adóvisszatérítésem is, tehát laptopom is lesz hamarosan. Netet meg következő pénteken kötik be albiba. Jó érzés az, ha az ember tapasztalja, hogy a dolgok működnek. Én határozottan jól érzem magam tőle. Most már csak az van hátra, hogy amint lehetőségem van, rendszeressé tegyem a gyakorlásomat. Hajrá!

15/8 ...

Már csak 15 nap van vissza a felmondási időmből, és csak 8 napot kell dolgoznom. A 9. napon reggel 6ra bemegyek "dolgozni" reggel 8ig, majd elsétálok a HRre, ott megkapom a "sétálópapírt", és megkezdem a kiléptetésemet. Elméletileg (ezt mondták nekem) 10-11 körül már ki is leszek léptetve az IBItől. Nagyon faja lesz, már várom nagyon, ugyanakkor türelmesen, nyugodtan, mivel úgyis eljön március 18a, tudom jól. Mindenesetre ahogy közeledik a nap, amikor utoljára lépek be a cég kapuján, úgy nő jókedvem is ezzel kapcsolatban. Várom az első munkanapot az új helyen, hogy megtudjam, mit is kell csinálnom, milyen munkám lesz, hogy új tapasztalatokat szerezzek. Jó lesz. Minden szempontból jó lesz.

Ürülő hátizsák ...

Tegnap este (éjjel) hazafelé (a szállóra) rájöttem, hogy egy felesleges régi csomagtól szabadultam meg. Elengedtem, hagytam, hogy elmaradjon, feloldódjon. A poén az egészben az, hogy a felismerés később érkezett, mint hogy maga az elengedés megtörtént. Már régóta esedékes volt, mert csak egy felesleges koloncot cipeltem évek óta a hátamon, ami nem engedett szabadon cselekedni. De úgy érzem, hogy ez most megtörtént, mindenféle erőfeszítés, vagy nehézség nélkül. Jó érzés, örömteli, felszabadító. És újabb ékes bizonyítéka a tanításoknak, ahogy tűnnek el a negatív benyomások, merev elképzelések tudatunkból, szabad tér keletkezik a helyükön, ami után spontán öröm jelenik meg.

A tér öröm ...

Soha nem szabad megbánni azt, amitől jól érezzük magunkat, amit élvezünk, ha azzal senkinek sem ártunk. Legyen az bármi. Ha ez a kölcsönösségen alapul, akkor pláne nem szabad. Örülni kell a lehetőségnek, ami felmerül a térből, megosztani másokkal ezt az örömöt, majd hagyni, hogy újra visszatérjen a térbe. Nem magunkhoz ragadni az élményt, kapaszkodni bele, marasztalni, mert akkor csak újabb, jövőbeli szenvedés okaut teremtjük meg. Így élhetünk szabadon, boldogan. És ez fantasztikusan jó érzés.

My new home ...

Nos, sikerült találnom(nunk) albit, Móricztól nem messze, elég jó helyen. Csendes, nyugis, közel van az új melóhelyhez, normál áron, szóval eddig faja. Ráadásul ma találtuk neten a hírdetést, sikerült is megnézni, holnap meg szerződésírás. Minden úgy alakul, ahogy kell. Bizalmam a térben (és önmagamban) egyre nő ...

OCT. Farsang ...

Életem egyik legjobb buliját éltem meg a 7végén, az OCT keretén belül megrendezett farsangi bulin. Fantasztikus volt, az érzést lehetetlen leírni. A veszprémiek által előadott produkció sem volt semmi, tényleg, kitettek magukért, mindenki visított a röhögéstől, annyira jók voltak. Elég sokan beöltöztek jelmezbe, a téma "Híres Páros" volt. Megjelent a Guns 'n' Roses-ból Axl Rose, és Slash, volt több angyal és ördög, Marie Curie és a hasadóanyag, vagy mi, Szűz Mária és József (ebből 2 pár is volt), Jimi Hendrix és Janis Joplin, Ping és Pong, Colombo, és még páran. Jómagam nem öltöztem be semminek se, de gyanítom, hogy a pálinkával, amit vittem, osztatlan sikert arattam, és jó pár ismerőst, barátot is szereztem. Persze ez nem csak a pálinkának köszönhető, fesztelen, akadálytalan kommunikációm, barátságos viselkedésem is hozzájárult. Ezenkívül "megvalósításom" ékes bizonyítéka, amikor is kimentem a teraszra, ahol az emberek dohányoztak, levegőztek. Miután kiléptem, állítólag füstölt, gőzölgött a fejem. :D Azt mondták a többiek, hogy ez a Tumó bizonyítéka, bár nekem speciális feltételek, körülmények kellenek hozzá. Az mondjuk tény, hogy a hideg ellenére pólóban rohangáltam kint, és mégse fáztam meg. A zene is jó volt, jót ugráltam, táncoltam rá, remekül éreztem magam. Nagyon. Sőt, a végén uccsó 2 óra) felettéb jól éreztem magam. Mondjuk az, hogy a végén kicsit befogtak takarítani, még az se volt rossz, bár az, hogy részeg voltam közben, eléggé meghatározta az egészet, és így elmaradt egy fontos teendőm is, de ami késik, az nem múlik, még lesz lehetőségem a bepótlásra. Bízok benne. Mindent összevetve, az elmúlt 15 év legjobb bulijai közé sorolom ezt a partyt. Minden tekintetben. Még sok ilyet, sok jó benyomást gyűjtve, minden lény javára!

Bless ...

Jó érzés az, ha az ember fia tudja, érzi, hogy a dolgok a helyükre kerülnek, és működnek, ahogy kell. Az utóbbi időben egyre jobban kezd helyreállni az önbizalmam, aminek kimondottan örülök. És rá kellett jönnöm, hogy tulajdonképpen semmi baj nincs velem, igazából nem is volt, csak hagytam, hogy a környezetem befolyásoljon, és emiatt az önbecsülésem igencsak a béka segge alatt volt. Nem voltam tisztában saját képességeimmel, és ez minden, csak nem hasznos. Örülök annak, hogy jó úton haladok ...
Ja, és döntöttem, életem egy korábbi szakaszát végleg lezárom, minden tekintetben. Vannak dolgok, amikre abszolút nincs szükség. Feleslegesek. Csak bajjal járnak, a gond van velük.

Curse of the Winter ...

Szomorúan tapasztalom magamon, hogy rajtam van a "Tél átka". Ez nem más, mint hogy volt a Karácsony, Újév után is otthon voltam, aztán jött a táppénz, mindehhez hozzájön az, hogy télen az ember fia kevesebbet mozog, így most azt látom, hogy kisebb "úszógumit" sikerült növesztenem. Nyaff! De sebaj, majd megpróbálok jobban odafigyelni, hogy mit, és mennyit eszek, lehetőleg száműzöm az édességet az életemből, és lehetőleg többet mozgok. Meg lehetőség szerint rendszeresen borulok. Az sokat segítene minden szempontból. Mondjuk az új melóhelyen más lesz az időbeosztásom, akkor majd legalább tudok rendszeresen gyakorolni, és ez sem egy utolsó dolog. Ja, ma kaptam meg a munkaszerződés tervezetét. Ez jó érzéssel tölt el. Mostanában amúgy is sok jó dolog történik velem, kisebbek, nagyobbak, és ettől folyamatosan jól érzem magam. De visszatérve az alapgondolathoz, fogynom kell. Vagy átdolgozni a zsírpárnákat izommá. Amúgy is azt vettem észre az elmúlt 1/2-3/4 évben, hogy erősödtem. Meg is lepődtem rajta. Na de mindegy, a lényeg az, hogy fogyni kell! Le a zsírral!

Rövid "7vége" ...

Csütörtök délelőtt, az éjszakás műszak befejezése után hazautaztam. Nem szokásom éjszakás után hazamenni, de be akartam adni az adóbevallás mielőbb, és így muszály volt. Az a hátránya az ilyen hazajövetelnek, hogy igazából kevés idő van bármire. A buszon nem tudok rendesen aludni, és hazaérkezés utánis kevés az esély erre. Most is ez volt. Hazaértem fél3ra, gyors mélnézés, netezés, majd átugrottam Öcsémékhez ebédelni. Onnan 4kor mentem haza, begyújtottam, majd 7ig neteztem, fűtöttem, az ébrenlét, és a kóma közti féláállapotban tartózkodva. Utána Öcséméknél vacsora, kis ottlét, majd vissza haza fűteni. Anyám hazaérkezése után beszélgettünk, bár én egyre inkább az agyhalott állapot felé haladtam. Valahogy mégis fenn tudtam maradni éjfélig, de akkor elájultam. Sikeerült aludnom másnap délig, de ezen nem csodálkozok, hiszen szerda dál óta voltam fenn csütörtök éjfélig.
Pénteken az volt a terv, hogy bemegyek Pécs, és teszek-veszek, de ezt keresztülhúzta a déli ébredés. Így csak annyi volt a program, hogy miután összeraktam magam, bementem Pécs, meglátogatni barátaimat, ahol kellemes beszélgetéssel, emlékek felelevenítésével, és pálinkázással ütöttük el az időt. Jó volt.
Szombaton az idő ment, tenni bármit is keveset tudtam, egyrészt össze kellett pakolnom a visszaúthoz, másrészt meg meg kellett csinálni az adóbevallást. Ja, vettem pálinkát is, a mostani 7végén lesz Országos Centrum Találkozó (OCT), illetve ezen belül szombat este farsangi buli. Arra meg kell pálesz, ugye. Eredetileg dolgoznék, de már hetekkel ezelőtt vettem ki szabadságot a 7végére. Érdekes 7vége lesz, az biztos.
Legközelebb jövő 7végén, vasárnap éjjel megyek haza, azon ritka alkalmak egyike, amikor vasárnap fejezem be a nappalost, és haza tudok menni az "iskolabusszal". Hamarost ez is elmúlik, elvégre csak hétvégékre tudok hazamenni, pénteki napokon. Majd, ha már az új helyen dolgozok.

Good news ...

Feltöltődve a bulgáriai 7végétől mentem mlt7 hétfőn délután dolgozni éjszakás műszakba, ültem a buszon, és vigyorogtam, mint a tejbetök, szinte minden ok nélkül. Éppen szálltam le a buszról, amikor csörgött a telefonom, a kijelzőn pesti számmal. Hm. Hirtelen enyhe izgalom vett erőt rajtam, mint kiderült, nem véletlenül. Az 1 héttel korábbi állásinterjúval kapcsolatban hívtak fel, úgy döntöttek a cégnél, hogy szeretnének velem dolgozni, és konkrét ajánlatot is tettek (fizetésit, mármint). A másnap folyamán kellett válaszolnom, hogy miként döntöttem. Igazából már akkor azonnal igent mondtam volna legszívesebben, de ilyenkor azért illik "elgondolkodni" az ajánlaton. Persze nem volt kérdés, hogy mit válaszolok. Mindenesetre az érzés, ami átfutott rajtam, olyan magasságokba repített, hogy azt lehetetlen volt titkolni, kolegák azonnal megkérdezték, hogy mi történt. Most persze irigykednek. Én meg várom, hogy leteljen a felmondási idő.
Szerdán előbb mentem be a Céghez, hogy mielőbb el tudjam indítani a felmondás folyamatát. Kicsit elszámoltam magam, mert mehettem volna egy busszal később, de mindegy. Beadtam felmondásom, utolsó munkanapom március 18., addig már csak 23 nap can vissza, és csak 9 napot kell ledolgoznom. A 10. nap bemegyek reggel 6ra, "dolgozok" 8ig, majd elmegyek a HRre, és elindul a kiléptetésem. Állítólag 10-11re kész is van. Bízok benne, hogy így lesz, és nem tesznek keresztbe utolsó nap. Majd kitalálok ellenlépéseket, hogy elengedjenek, és ne szívózzanak velem. Március 21én már az új melóhelyen kezdek, szóval később nem lesz időm ilyenekre. Majd szabadon engedem találékonyságom. Elvégre mit tudnak velem tenni? Semmit. És én mit tudok tenni addig? Várok türelmesen ...

Balkan Sun ...

A múlt hétvége fantasztikus volt. Igen, ez volt az a 7vége, amikor 2 magyar utazótanítóval, Dénessel, és Robival lementünk Bulgáriába, Ruse-ba. Reggel 7kor indultunk 2 kisbusszal, és egy autóval, 16 fős összlétszámmal, Budapest-Szeged-Belgrád-Ruse útvonalon haladva, 1200 km-es útszakaszt 14-15 óra alatt megtéve. Ja, sokszor megálltunk odafele. Az út jó volt, olyan tájakon áthaladva, ahol eddig még nem jártam, de azért bízok abban, hogy még fogok arra járni. Az út vidám hangulatban telt el, röpködtek a poénok. Számomra az egyik legviccesebb momentum az volt, amikor IBIDENtől felhívtak, hogy be kéne menni túlórázni, ha nem mentem haza. Na ja. Így semmi esély nem volt rá, de amúgy is találtam volna valami indokot, hogy miért nem.

Valamikor este 10 felé érkeztünk meg helyi idő szerint, eleinte nem is találtuk uticélunk, de aztán némi telefonálás után kijöttek értünk, röviddel utána be is cuccoltunk. Tulajdonképpen ez nem csak egy sima dharma-hétvége volt, hanem ez az új központ Ruse-ban. Annyira új volt az épület, hogy még érződött a festékszag. Van ott egy helyi buddhista, pénzes, aki a helyi gyakorlókat támogatja anyagilag. Utaztatja őket, és most építtetett nekik egy központot, ahova be tudnak költözni, ahol tudnak gyakorolni, és élhetik közösségi életüket. Eszméletlenül jól néz ki.

Gyors vacsora után Dénes nekiállt az esti tanításnak, ami 8ra volt meghirdetve, de késői érkezésünk miatt 11re csúszott. Ahhoz képest, hogy nem sikerült a fordítást megtalálnom a rádión, elég sok mindent megértettem belőle, de azért látom, hogy elég sok mindent kell még pótolnom. Sok a hiányosság az angolom terén. Másrészt ha beszélgetni akarok külföldi gyakorlókkal is, muszáj a nyelvet is gyakorolnom, tanulnom. Meg nem mindenhol van fordítás, s ezt is szem előtt kell tartani.
A szombat elég aktív volt. Gyors reggeli után tanítás Robival, utána ebéd, majd meditáció, egyéni, mindenki végezte a sajátját. A vicc az volt a részemről, hogy nem tudtam, hogy hol lehet borulni, ezért inkább egy másik meditációt gyakoroltam, a ngöndró 2. gyakorlatát. Etse újabb tanítás Dénessel, majd vacsora (itt megjegyezném, hogy a kaja nagyon jó volt, volt vegáknak, és ragadozóknak is, és finom volt, bőséges, a bolgárok kitettek magukért ezen a téren is), utána prezentációs bemutató. Éjfél körül lett vége, és persze szokás szerint az ilyen estét bulival kellett megünnepelni, lezárni. A helyszin a központ pincehelysége volt, nagyon hangulatos, nekem bejött abszolút. A zene se volt rossz, bár a '90es évek slágerei nem igazán jöttek be, de miután jött egy Prodigy-blokk, jelentősen javult a helyzet, hangulat. Bár ez köszönhető volt az elfogyasztott erdélyi pálinkának is. Az igaz fordulópont az volt, amikor SZilágyi Robi vette át a zene keverését, onnantól kezdve D'n'B és Breakbeat volt a fő stílus. Fergeteges volt, régen buliztam ekkorát, csak alkohollal. Mármint ilyen zenére. De nem is kell más. Mondjuk sikeresen kiugrott alólam az egyik lépcső, kész csoda, hogy nem lett se ínszalagszakadásom, se bokatörésem. Valamikor reggel 5-6 között hagytuk abba, a zárócsapat 5 magyart és 1 bolgárt tartalmazott. Úgy rémlik, hogy miután lefeküdtem, hamar elájultam. Hm.
Másnap reggel ébredés után reggeli, majd utolsó tanítás után ebéd, és a magyar kontingens nagyrésze elindult hazafele. Legalább olyan élvezetes volt, mint az odaút, vidáman, és szunyólálva telt el részemről. Ja, és sikerült 12 óra alatt megtenni az utat, rövidebb idő alatt, mint odafele.
Mindent összevetve nagyon élveztem minden pillanatát az ottlétnek, az útnak, szóval az egésznek. Ha lehetőségem nyílik rá, megyek máskor is ilyen utakra. Teljesen feltöltődtem tőle, ez az emelkedett állapot mind a mai napig tart (bár történtek azóta is események, amik ezen dobtak, nnem is keveset, de ezt majd később), bár már előtte is hasonló volt hangulatban voltam. Próbálom ezt az érzést, állapotot szinten tartani meditációval, naponta legalább 30 percet gyakorlok. Eddig megy, és az érzés is maradt.
Karmapa Csennó!

Várakozva ...

Nos, megvolt az interjú, állásról. Maga a cég tettszik, amit láttam a munkakörélményekről az is, a munka, amit végezni kellene, azzal sem lenne bajom, nem rossz, és tulajdonképpen rájöttem, hogy szeretek a szakmámban dolgozni. Szerintem nem tettem rossz benyomást a beszélgetés során, most már csak azt kell kivárni, hogy értesítenek-e? Elméletileg 2-3 hét, ha szólnak, de legalább nem azt mondták, hogy "Majd értesítjük ..." . Az rosszabb lenne, mert abban az esetben nem hiszem, lenne esélyem. Volt "gyakorlati" rész is, de az gyerekjáték volt a számomra. 2 alkatrészt kellett felforrasztanom egy panelra, aztán egy másik panelon meg kellett találnom a hibákat. Tényleg nem volt nehéz, még úgy se, hogy tulajdonképpen másfél éve nem gyakoroltam a szakmát, de hát van 11 év tapasztalatom, az meg nem múlik el csak úgy. Mindenesetre bízok a legjobbakban, és abban, hogy történjen bármi, az úgy lesz, ahogy lennie kell.
Azért azt meg kell említeni, hogy 1, vagy 2 műszakban kell dolgozni, és csak nyolc óra a munkaidő, 7végén nem kell dolgozni, illetve néha elrendelhetnek túlórát, de azt fizetik. Nem hangzik rosszul. Tulajdonképpen szeretnék ott dolgozni, és az sem jelent problémát, hogy albérletet kellene keresnem, ha felvennének. Ha! Erős kívánságokat teszek ennek érdekében minden nap, bízva abban, hogy összejön a munka, és felvesznek. Bízok önmagamban!

VV, vagy mi ...

Előre leszögezem, hogy nem nézem. Nem vagyok hajlandó nézni ezt a szemetet. Már csak azért se, mert a pornós-rúdtáncos plasztikcica helyett ez az idétlen, paplanszájú, dagadt tehén került be, ez a hisztérika liba. Na jó, amúgy se nézném. Valahogy nem vagyok kíváncsi ezekre a kúltúrbarbárokra, akik meg vannak győződve arról, hogy ők mekkora arcok, az élet királyai. Na persze. Én meg IstenKirályCsászár vagyok, az Univerzum Ura. Sőt! Még ennél is több.
Az a szomorú igazából, hogy ennek a "műsornak" van nézettsége. Elhiszem, hogy nevetségesek a szereplők, és remekül lehet azon szórakozni, hogy mennyire szánalmasak, csak én ezen nem tudok szórakozni. Valahogy nem érzem magam célközönségnek. Kolegák meg is lepődtek, amikor valamelyik majmot utánozták, én meg nem tudtam, hogy kiről van szó. Csodálkoztak azon, hogy nem nézem. Röviden kifejtettem véleményemet. Azokról már nem, akik ezt nézik, pedig arról is van. De ezt inkább most nem közlöm. Még akaratlanul sem akarok senkit se megsérteni. Mindenesetre számos olyan elfoglaltságot tudok, ami helyettesíti azt az élményt, amit ez a förmedvény adhat. Nem hiszem, hogy előfordul valaha az, hogy annyira unatkozzak, hogy ezt kelljen néznem.

Kellemetlenségek ...

Nem tudom, hogy mi zavar jobban. Az, hogy nő a bölcsességfogam, és nyomja az összes többit, vagy pedig az, hogy meg vagyok fázva, és néha föl akar menni a lázam. Mondjuk amíg hat a fájdalomcsillapító, addig semmi gond nincs, nem érzem a fogam, de amint múlik a hatás, már érzem a nyomást az állkapcsomban. Nem jó ez, bízom benne, hogy mihamarabb abba hagyja a növekedést. Igazából nem olyan vészes, csak kellemetlen, és kicsit problémás az evés, de csak ennyi.

Úton ...

Ezt most, nemrég találtam, olvastam, és erős bennem a késztetés, hogy mindezt ide postoljam. Tehát:

"I.
...Sétálok az utcán.
Egy mély lyuk van a járdán.
Beleesem, elvesztem.
Nincs segítség.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság kell, hogy kitaláljak.

II.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Úgy csinálok, mintha nem látnám.
Újra beleesem.
Nem tudom elhinni, hogy ugyanott vagyok.
De nem az én hibám!
Még nagyon hosszú idő telik el, míg ki tudok jönni.

III.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesem... ez puszta megszokás.
A szemem nyitva van. Tudom, hol vagyok.
Az én hibám!
Azonnal kijövök.

IV.
Ugyanazon az utcán sétálok végig.
Egy mély lyuk van a járdán.
Megkerülöm.

V.
Egy másik utcán sétálok végig.

Lehetőség ...

Szerda kora délután felhívtak a Cégtől, ahova múltkoriban beadtam önéletrajzomat. Hétfőn kell mennem állásinterjúra, elbeszélgetésre. Próbálok fenntartások, és elvárások nélkül felkészülni rá, az abszolút esélytelenek nyugalmával felvértezve magam. Végül is semmit se veszíthetek. Bízok benne, hogy előbb-utóbb találok egy jobb melót, mint ami most van. Talán ez lesz az? Majd kiderül. Mindenesetre erős kívánságokat teszek ez ügyben, és folyamatosan arra kérem a Buddhákat, és a Tanítóimat, hogy erőterüket aktivizálják ebben az ügyben. Hamarosan minden kiderül ... Addig meg várok türelmesen.

Tisztulás ...

A buddhista tanítások azt mondják, hogy minden betegség tisztulás, korábban összegyüjtött negatív benyomások, karmák távoznak ilyenkor. Na, most nekem ezen a 7en kijutott bőven a tisztulásból! Már egy ideje fáj a jobb térdem, de ezt megszoktam. Ehhez társult a hét elején az, hogy elkezdett megen nőni a 2 alsó bölcsességfogam. Milyen faja! Így mind2 oldalon fáj, és a táplálkozás is problémásabb, nehezebb. Aztán 2. éjszakás műszak elején kezdtem észrevenni, hogy emelkedik a hőmérsékletem, belázasodtam. Kb. 1,5 órába telt, mire tudtam szerezni lázcsillapítót, akkor rögtön 3at is. A vicces az volt, hogy bárkitől érdeklődtem, van-e neki lázcsillapító, mindenki fájdalomcsillapítót akart adni. Mondtam, hogy köszi, a fájdalmat elviselem, de a lázamat nem tudom kontrollálni. A lehető legjobb időben kaptam meg a gyógyszert, mert kezdtem abba az állapotba kerülni, amikor már kihatással van a láz a gondolkodásra, tevékenységekre is. Mindenesetre elég érdekes volt, lehetőségem nyílt megfigyelni, hogy hogy viselkedik a tudat ilyen körülmények között. Annak ellenére, hogy szarul voltam, valahol még élveztem is. No, nem kell rosszra gondolni, nem vagyok mazochista, csak próbáltam a lehető legtőbb jó dolgot kihozni a helyzetből. Tanulságos volt. Azért azóta mindig van nálam Algopyrin, a biztonság kedvéért. Nem szívesen lennék megen lázas ...

Téli képek ...

Mégsem mentem fotózni. Nem mert elég hideg volt, és nem van kedvem ahhoz, hogy megbetegedve gubbasszak otthon, most, amikor már éppen kigyógyultam (vagy afelé tartok). Legfeljebb nem lesznek idén téli, havas fotók készítve. Egyébként meg vannak téli fotóim, még tavaly-tavalyelőttről, majd válogatok azok közül ...

I going to Bulgaria ...

Jövő 7végén (febr. 11-13.) lesz egy nagyszerű program, Dénes András, és Szilágyi Robi utazótanítók Bulgáriában fognak tanítani, egészen pontosan Russe-ban. Ami még nagyszerűbb, hogy lehet velük utazni, több kisbusz is fog indulni Mo-ról. És ami esetemben a feltételek, körülmények szerencsés együttállásának köszönhető, hogy én is tudok menni velük. Mikor előszőr hallottam róla, akkor volt egy kis félreértés, és azt hittem, hogy 1 héttel később lesz, és akkor nem tudok menni, mert vasárnap már dolgozok. De tegnap tisztázódott az időpont, így most örülök.
Az egész út, és részvétel nem fog sokba kerülni, de ez nem is nagyon érdekel, maga az élmény, ami miatt akarok menni, a tapasztalás, és a kicserélődés, ami motivál. Ha minden igaz, eléggé nemzetközi lesz a hangulat, mert Görögből is sokan mennek majd. Meg még nem tudom. A lényeg az, hogy megyek, jól fogom magam érezni, utazni fogok (ez egyik kedvenc tevékenységem), és egyébként is! Elhatároztam korábban, hogy lehetőség szerint minnél több programban, rendezvényen, utazásban veszek részt, és ehhez tartom is magam. Sajnos munkarendem ebben néha akadályoz, de ezen már dolgozok, hogy változzon.
Majd viszem magammal fényképezőgépem, feltöltött aksikkal, üres memóriakártyával, és bőszen csinálok sok képet, bízok benne, hogy majd sikerül a hangulatot átadni.
Most nincs mást tenni, mint türelmesen várni, hogy eljöjjön a jövő 7 péntek délelőttje, amikor is indulunk.

Költöztetés ...

Hétfőn segítettem buddhista barátaimnak költözni, ez januárban a 2. alkalom volt. Érdekes dolgot sikerült viszont megfigyelnem ezzel kapcsolatban, ami már korábban is feltűnt, de csak most tudatosítottam magamban. Elég sok gyakorló van, akik a Centrum közelében laknak, illetve ha költözködnek, akkor leendő lakhelyüket úgy választják meg, hogy az a lehető legközelebb legyen a Centrumhoz. Tulajdonképpen az egész egy manadala, aminek középpontjában a Centrum van.
Egyébbként azon gondolkodom, hogy ha esetleg itthon, Magyarországon, Budapesten találok másik munkát, akkor én is valahol a közelben szeretnék albérletet találni. Nem lenne rossz, persze ehhez az kell, hogy az előbb felsorolt feltételek megvalósuljanak, és találjak egy viszonylag olcsó albit. De ez még a jövő zenéje, hogy mi lesz, az hamarost úgyis eldől. A külföldi munkára legalább ilyen erősen koncentrálok. Csak az az anyagi helyzetem alakulásának függvénye. Mindenesetre minden úgy fog történni, ahogy kell, ahogy az az adott helyzetben a legjobb.

Apocalyps ...

Észak Afrika, és a muszlim világ forrong. Valami elkezdődött Egyiptomban, és mint a futótűz, úgy terjed a szomszédos országokon át. Egyfajta kellemetlen érzés fogott el tegnap ezzel kapcsolatban. Közeledik az újabb Világégés, és minden korábbinál pusztítóbb, mocskosabb lesz. Persze kik fogják legjobban megszenvedni az egészet? Az ártatlan civilek.
Eddig sikerült elkerülni egy globális háború kiteljesedését, de szerintem most el fog jönni. Már egy ideje érik a helyzet, több gócpont is olyan, mint egy puskaporos hordó a kazánházban. Csak egy szikra kell, hogy robbanjon. Mit lehet ilyenkor tenni? Nem hiszem, hogy bármit. A helyzet túlnötte magát, lassan elér arra pontra, amikor irányíthatatlanná válik, és elszabadul, vad tombolásba, pusztításba kezdve. Azért bízok abban, hogy nem jutunk el idáig.

A szokásokról ...

Sok buddhista tanító könyveit olvasgatom, és tanításokat is szoktam hallgatni, és ott rendszerint elhangzik az, hogy a szokásainkat vágjuk el. Éppen ezért némi magyarázatra szorul az egyik korábbi bejegyzésem. Mert ugye azt írtam, hogy szokásommá kell tenni, hogy minden nap meditáljak, gyakoroljak. Ugyanakkor itt van az a gondolat, hogy szokásinkat vágjuk el. Akkor hogy is van ez? Igazából arról van szó, hogy azt a szokást kell kialakítani, hogy rendszeresen meditálunk, dolgozunk a tudattal, ugyanakkor azt a szokást el kell engedni, hogy a jó dolgokat, érzéseket "megtartjuk", megőrizzük, birtokoljuk. Minap olvastam azt, hogy nem szabad ragaszkodni az élményekhez, amik gyakorlásunk során felbukkannak, felmerülnek, hanem örülni kell annak, hogy megtörtént, majd hagyni kell, hogy tovább menjen, eltűnjön, feloldódjon a térben. Ha elvárásokkal ülünk le meditálni, akkor csak egy újabb "rossz" szokást alakítunk ki. A meditációnak pont az a lényege, hogy elvárások nélkül gyakorlunk, miközben próbáljuk egyhelyben tartani a tudatunkat. Ezt segíti elő az a része a meditációnak, mikor is minden jó érzést, ami közben keletkezett, felajánljuk az összes érző lénynek. Ez egy nagyon nagylelkű, együttérző dolog, ami pozitív benyomásokat ültet el a tudatunkban.
Ami miatt még fontos, hogy szokásainkat elvágjuk, az az, hogy ezek mind abban korlátoznak, hogy a dolgokat önmaguk valójában lássuk. Szűrőkön keresztül észleljük a körülöttünk lévő világot, ezáltal megteremtjük saját univerzumunkat, el-, és szétválasztunk aszerint, hogy a dolgokat kellemesnek, vagy kellemetlennek tapasztaljuk. Ha ezeket a szokásokat sikerül megszüntetni, akkor tudatunkban tér keletkezik, és a dolgokat, jelenségeket sokkal gazdagabbnak, örömtelibnek tapasztaljuk, létrejön egyfajta frissesség, nem fásulunk bele mindennapjainkba. Megjelenik az a tapasztalat, hogy a "lentek" egyre rövidebbek, egyre laposabbak, és egyre könyebb megtartani egyfajta pozitív szemléletmódot, életvidámabb, életközelibb érzést. Megjelenik a spontán öröm, felismerjük a tér gazdagságát, a merev elképzelések, és félelmek pedig feloldódnak, mintha sosem lettek volna.

Téli fotók ...

Azon gondolkodok, hogy holnap el kellene mennem fényképezni, amíg van hó, és télies a táj. Csak az a késrdés, hogy hova? Gellért hegyen, és Margit szigeten gondolkodok, ott talán találok megfelelő témát. Szerintem ezt majd holnap fogom eldönteni, közvetlen a tevékenység előtt ...

Szokásformálás ...

Az elmúlt 3 napban sikerült azt megtennem, amit eddig nem nagyon erőltettem. Annak ellenére, hogy munkanapok voltak, esténként erőt vettem magamon, és leültem meditálni, alkalmanként kb. 30 percet. Csak úgy jött az elhatározás, hogy miért ne? Hiszen semmi okom nem volt rá, hogy ne tegyem, annyira nem voltam fáradt, hogy ne tudjam megtenni, lehetőségem volt rá, és még az se zavart, hogy volt alkalom, hogy egyik szobatársam horkolt, a másik filmet nézett a laptopján, vagy másnap tvben ment Fábry Show. Sőt! Ezeka körülmények remek lehetőséget adtak arra, hogy a koncentrálásomat erősítsem, és megfigyeljem, hogy ilyen zavaró körülmények között hogyan működik a tudatom, mennyire tudnak kizökkenteni az összpontosításomból. Nos, az eredmény az, hogy sehogy. És ez jó érzés. Persze nem azt mondom, hogy ennél extrémebb körülmények nem tudnának kizökkenteni, de ezek akkor nem tudtak befolyásolni. Mindenestre azon leszek, hogy lehetőleg minden nap meditáljak, legalább fél órát. Ez egy jó szokás, akkor meg miért ne erősítsem meg?

Jövőkép ...

A 7en megkaptam azt a telefonszámot, amire már hónapok óta várok. Külföldi, egészen pontosan olaszországi melóval kapcsolatos, és állítólag megbízható kapcsolatról van szó. Vagy mi. A végén még sikerül kiutazni, ha tényleg működőképes dologról van szó. Állítólag szegedi illetőségű közvetítőről van szó, tehát ha úgy alakul, le kell majd utaznom oda egyeztetés végett. Aztán majd kiderül, hogy mi lesz.
Ez persze elég konkrét irányba tereli a dolgok menetét. Így kevesebb az esélye, hogy az adóvisszatérítésből laptopot veszek, de igazából csak a vásárlás időpontja csúszna. Más kérdések viszont egészen más fényben tűnnek fel így, és el kell gondolkodnom, hogy mi az, ami etikus, amit megtehetek. Érdekes lesz. Hm. Azért az se semmi, hogy ahogy egyre erősebben fogalmazom meg kívánságaimat, és a lehetőségek sorra jelennek meg a térben. Bár így reagálna a tér minden kívánságomra. Persze lehet, hogy már reagált, csak nem vettem észre még. Fene se tudja. A merev elképzelések, és az elhomályosulások lehetnek az oka :)
Mindenesetre ezt szem előtt tartom, és igyekszem, hogy sikerüljön kijutnom dolgozni. Persze az is jó kérdés, hogy hogyan? Nem vagyok egyedül ezzel a témával, más ismerősöm is menne külföldre, van aki konkrétan ugyanezen a módon akar munkát találni. Fel is vetette, hogy mi lenne, ha együtt mennénk, mert ő nem akar egyedül menni. Van olyan régi barátom, aki szintén menne külföldre, de még nem szóltam neki erről a lehetőségről. Személy szerint nem vagyok benne biztos, hogy szívesen mennék ismerősökkel, bár lehet, hogy igazából semmit nem befolyásolna. Lehet, hogy ez is csak egy merev elképzelés. Nem tudom. De azt tervezem, hogy minél előbb lelépek a jelenlegi melóhelyről, úgyhogy mielőbb fel kell vennem a kapcsolatot a munkaközvetítővel. Nem akarok már túl sokáig az IBInél dolgozni, rossz hatással van rám. Még szerencse, hogy a meditációval sikerül valamelyest ellensúlyoznom a negatív hatásokat.
Ami miatt még nem vágok bele az egészbe, az az, hogy nem tudom, mennyi pénzem lesz. De ez is hamarost kiderül, még a jövő 7 folyamán, legkésőbb az azt követgő hét elején. Utána azonnal el kell kezdenem szervezkedni. Még talán haveromnak is szólok, nem tudom.

Tapasztalatszerzés ...

Nem nyertem ... Marad a munka ...

Álláskeresés közben ...

Most, hogy érzem, mennyire nincs kedvem ahhoz, hogy holnap munkába álljak, ismét elfogott az az erős vágy, hogy mielőbb másik munkahelyet, állást találjak/kapjak. És ismét előbukkant a régi dilemma, hogy menjek-e külföldre dolgozni? Persze, hogy a válasz az, hogy ha van lehetőség, akkor igen. Csak pénz nincs rá. Még. Ez egy újabb kérdést vet fel, mégpedig azt, hogy az adóvisszatérítésből laptopot vegyek, vagy pedig vágjak neki a nagyvilágnak? Jó kérdés. Mert jó lenne egy laptop, viszont ha sikerül kijutni külföldre, akkor 2-3 havi fizetés után már tudok venni laptopot. Újabb zavaró körülmény, ami nehezíti azt, hogy tisztán lássak. Persze megen igaz az, hogy a problémákat mi teremtjük magunknak. Ez is csak egy ilyen helyzet. Mindenesetre ez egy olyan kérdés, ami még ráér pár hónapot. Márciusnál előbb úgyse lesz esélyem arra, hogy elutazzak. Hacsak nem nyerek a lottón. Jut eszembe!

Lassan ...

... 3 hete, hogy nem dohányzok. Az igaz, hogy melóhelyen szünetben bementem a dohányzóa, de csak a társaság végett, mert jó a hangulat, és van egy kis esély a lazításra. De ésrevettem, hogy már ennyi kihagyás után zavar a dohányfüst szaga a ruhámon. Ez jó jel. Csak azt kell megállnom, hogy ha érzem a késztetést, az ingert arra, hogy rágyújtsak, akkor ellenálljak. Eddig sikerült, bár az is igaz, hogy nem is nagyon éreztem nikotinéhséget. Ez is jó. Csak abban kell biznom (meg magamban), hogy ellen tudok állni a kísértésnek.

Vége a táppénznek ...

... a mai nappal, holnaptól már dolgozok. Vagy valami hasonló. Nem tom, hogy mi lesz bent, de nem is nagyon érdekel jelenleg, még nem vagyok ott. Majd holnap foglalkozok ezzel. Este meg utazok vissza Pest. Eredetileg úgy gondoltam, hogy majd du. negyed4kor megyek vonattal, de annyira nem van kedv a holnapi munkához, hogy inkább az esti, negyed8as vonattal megyek csak. Pedig a korábbival beértem volna a Huszárba, az esti medire is. Sebaj, így legalább még el tudok köszönni Anyámtól, és Unokahúgomtól is.

Jó volt ez a kis "pihenő", hogy itthon voltam. Tudom, hogy ezzel segítettem Anyámnak is, jól esett neki, hogy itthon voltam, nem volt egyedül, bízok benne, hogy öntöttem adtam neki egy kis erőt. Mikor hazaértem, eléggé maga alatt volt. Sokat beszélgettünk, Apámról, régi dolgokról, erről-arról, mindenféléről. Sütött-főzött nekem, próbált a kedvemben járni, persze nem nagyon kellett megeröltetnie magát.

Még nem tudom, hogy mikor jövök újra haza, valamikor február közepén, ha jól számolom. Bár, ahogy nézem a műszakbeosztást, inkább vége felé. 2. 7végén meditációs hétvége lesz, és végig ráérek, ami szerencsés egybeesés. Már pénteken be fogok költözni Centrumba, és 3 napos aktív gyakorlásba fogok kezdeni, ezzel egy erőteljes lökést adva a gyakorlásomnak. Az az igazság, hogy az elmúlt egy 7ben hanyagoltam a meditálást, itthon valahogy nem tudom magam rávenni a gyakorlásra. Nem tudom, hogy miért. Talán az egó uralma? Hm. Mindenesetre hiányzik.

Ja, februárban ünnepelés is lesz, "szesznővérem" betölti 35. évét, rá fél évvel később pedig én is. Múltkoriban említette meg, és hozzátette, hogy "rémisztő". Én erre csak annyit mondtam, hogy szerintem pedig izgalmas. Na, majd kiderül, hogy mi lesz majd, és hogyan.

Van egy problémás kérdés, amiben dűlőre kell jutnom. Össze vagyok zavarodva ezzel kapcsolatban, nem látok tisztán, és persze nem is tudok dönteni. Ez nem egy kellemes érzés, de majd túljutok rajta. Bízok benne, hogy hamarosan. Csak el kelll döntenem, hogy amit látok, és gondolok, megegyeznek-e. De az is lehetséges, hogy egyszerűen csak fejest ugrok a zavar közepébe, és legalább megtudom, hogy milyen hullámokat keltek. Most, hogy jobban belegondolok, ez az egyik félelmemmel kapcsolatos. Ideje szembenézni vele, és felismerni ürességtermészetét, illuzórikus jellegét.

I'm diseased ...

No, nem túl nagyon, csak éppen a mandulám van begyulladva. Faja. Legalább ki tudom magam kicsit pihenni, mert a Cégből kezd kicsit elegem lenni. Bolondokháza az, ami ott van bent, és mindez azért, mert a magyar főnökök meg akarnak felelni a japán főnököknek, de mindez hiába, mert úgy se fognak soha. Egy japán szemében a nyugati (fehér) ember mindig is csak barbár marad. Ez van, ezt el kell fogadni, de ahogy nézem magyar vezetőink ezt nem értik meg, nem fogják fel.

Másrészt azért is jó, hogy itthon vagyok egy kicsit, mert Anyám kicsit maga alatt van. Ma fél éve, hogy Apám elment, és múlt 7en volt a 35 éves házassági évfordulójuk is. Ez egy kicsit sok most neki. Jobb az, hogy most itthon vagyok, talán így nem érzi magát annyira egyedül. Nem tudom, hogy hogyan tudnék jobban segíteni neki, de megteszem, ami tőlem telik. Nem egyszerű, az biztos.

Laptop ...

Lassan, hamarost (kb. 2-3 hónap múlva) esedékes lesz, hogy vegyek egy laptopot. Ideje van már, elég régóta tervezgetem ezt, csak eddig (még most se) nem van keret rá. Most is csak úgy lesz meg a pénz, hogy megkapom adóvisszatérítést, és akkor abból tudom kicsöngetni. Persze vehetnék asztali gépet is, de azt nem akarok. Azt nehéz hordozni, márpedig nekem nagy előnyt jelent a mobilitás. A mai világban ez már alap. Alapvetően arra kell, hogy tudjak vele netezni, filmet nézni, fontos dokumetumokat tárolni, szerkeszteni, zenehallgatás, és azért néha játszani is szeretnék. Tulajdonképpen multimédiás célokra szánnám. Persze ott van az is, hogy szeretek fotózni, és jó lenne a képeket viszonylag hamar megnézni, szelektálni, szükség esetén módosítani/javítani. Az is eszembe jutott, hogy kellene valamit tanulnom, programnyelvet, vagy valami hasonlót. Webdizájnt. Nem tudom. Ez nagyon homályos még, a jövőképemet illetően. De mindenhez pénz kell. Ahhoz is, hogy majd vegyek egy jobb fényképezőgépet. Az lesz a következő cél, vásárlás szempontjából. Jó lenne elvégezni egy fotós tanfolyamot is, hogy tisztában legyek az alapvető ismeretekkel.
De ne rohanjunk ennyire ellőre, szépen, lassan, kis lépésekben gondolkodjunk, olyan távlatokban, amik megvalósíthatóak. Elérhető célokat kell kitűznöm magam elé, nem a lehetetlent. Például azt, hogy találjak másik melóhelyet, olyat, ami pénz, és szabadidő szempontjából jobb, előnyösebb, és nem akadályoz abban sem, hogy tudjam gyakorolni a Dharmát, részt vegyek a közösség életében, tanításokra, és kurzusokra tudjak eljutni. Ez a cél. Ja, meg egy albérlet, mert a munkásszállóból elegem van. Elviselem egyelőre, de nem nekem való a kollégiumi feeling. Öreg vagyok már ehhez ...

1. Ngöndro 7vége ...

Mármint a 2011es évben. Jó volt, de tényleg. Persze nem úgy alakult, ahogy azt előre beterveztem, de ez ismét csak azt bizonyítja, mutatja, hogy mennyire tele vagyok merev elképzelésekkel, elvárásokkal. Hm. Mindenestre hatékony volt, és erőteljes. Ami nagyon meglepő volt számomra, hogy milyen sokan voltunk mind2 nap. Tele volt a gompa, és volt olyan, hogy 16an borultunk egyszerre. Nagyon komoly volt, és ugyanakkor felemelő is.
És persze, mivel volt rá lehetőségem, bent aludtam a centrumban. Így kevesebb volt az esély (gyakorlatilag semmi), hogy valamelyik sessiont "ellógjam" valamilyen indokkal. Kihasználtam minden lehetőséget, alkalmat a gyakorlásra, bár du3kor már el kellett mennem, este 6kor megkezdtem az éjszakás műszakot.
Egyébbként érdekes tapasztalataim vannak. Nem tudom, hogy mi történt, mi az oka, de év eleje óta jól érzem magam, egyfajta vidámságot, örömöt érzek, szinte minden ok nélkül, és egyelőre nem igazán tudta ezt semmi sem elvenni, megtörni. Próbálom azt a szemléletmódot alkalmazni/tartani, hogy minden egyes helyzet, amivel találkozok, az egy izgalmas lehetőség, legyen az "jó", vagy "rossz". Eddig sikerült, pedig az év első 3 munkanapja igen érdekes volt, tulajdonképpen überszar, a jókedvem mégis megmaradt. Most az az elsődleges feladat, hogy ezt az állapotot megtartsam, szintentartsam, és erre az egyik legjobb mód a gyakorlás. Ha lehet, minden nap fogok meditálni, még munkanapokon is, még ha akkor nem is borulok, csak gurujógát végzek. Jövő kedden megyek haza, ami komoly próbatétel lesz, mert eddig akárhányszor mentem haza, nem meditáltam, csak ha beugrottam a pécsi centrumba. De elhatároztam, hogy gyakorolni fogok, amikor tehetem, mert ez volt a Láma kérése, és ezt tiszteletben kell tartani. ELvégre a meditáció a legnagyobb ajándék a tudat számára.

New Year ...

Véget ért egy év, és elkezdődött egy újabb. Nem mintha ez valami különleges dolog lenne, de mégis, valahogy az emberek úgy gondolják, hogy valami jobbnak kell történnie, ha már "új" év van. Persze a legtöbb esetben nem teszünk érte semmit se. Hm.
SZámomra mind a "befejezés", és mind a "kezdés" fantasztikus volt, azaz a kezdés még mindig tart. Igazából nincs benne semmi fantasztikus, csak abból a nézőpontból, ahonnan "én" szemlélem. Mert olyan, és annyi többletet kaptam, amit szavakkal megfogalmazni nehéz, már ha lehetséges.
A "befejezés" olyan volt, mint még eddig egyik évben sem. Aktív, szórakoztató, pihentető, frissítő, inspiráló, és fergeteges. 29én beköltöztem a pesti centrumba, hogy ott töltsem el azt az időt, ami még visszavolt az évből. Igen aktív napoknak néztem elébe, elvégre aznap kezdődött Prágában a 48 órás Csenrézig meditáció, aminek az elejét, és a végét streamn tudtuk követni, illetve szabadon lehetett helyileg csatlakozni a meditációhoz. Meg is tettem párszor, ezenkívül még borultam is, csak hogy folytonos legyen a gyakorlásom. Szintentartás. 30án este volt DharmaActivity, 5 csapat mérte össze az erejét, volt vidámság, és nevetés, nem volt semmi. Mindez kisebb előSzilveszterbe torkollott, be is pálinkáztam kicsit.
A Szilveszter jó volt. Próbáltam minden elvárás, és fentartás nélkül fogadni az eseményeket, úgy látni a dolgokat, ahogy azok vannak, a maguk valójában, ez persze az elfogyasztott alkoholmennyiséggel forditottan arányosan volt lehetséges. Vagy mi. A lényeg az, hogy ittasan már nehezebb volt. De nézzük szépen sorjában. A party-helyiség kidekorálása után lehetett vacsorázni, majd este7kor a szokásos meditációt az év utolsó tanítása követte, Lahucsky Péter előadásában. Ezután kezdődött a buli, több dj váltotta egymást, különböző zenei stílusokkal. Éjfélkor hagyományosan nem a Himnuszt énekeltük el, hanem Prágából streamelve lett a Láma újévi levele, majd utána bódhiszattva-igéretet tettünk. Na, erre lehet azt mondani, hogy hatalmas volt! Igen! Hihetetlen élmény volt, és minden átjött, aminek át kellett jönnie, a távolság ellenére! Újabb bizonyítéka annak, hogy a Tér információ, és öröm! Ezután folytatódott a buli, jó volt a zene, szét is ugráltam a térdemet rendesen, még most is fáj néha, bár lassan javulgat már. Valamikor 5felé kezdtem érezni, hogy fáradt vagyok, fél6kor el is mentem aludni. Na, mégis csak öregszek egy kicsit :)
Persze 10nél tovább nem is tudtam aludni, felkeltem, segítettem a takarításban, rendrakásban, bár akkor már kevés volt vissza. Ebédre lencse volt, leves, és főzelék, csak hogy az idei évre is meglegyen a gazdagság (micsoda babona!). Annak ellenére, hogy nem éreztem magam másnaposnak, azért fáradt voltam, nem is nagyon aktivizáltam magam, borulni képtelennek éreztem magam, inkább csak ülőmeditációt végeztem. Este megvolt az első tanítás, majd filmnézés volt. Ismét megtapasztaltam, hogy a határok tulajdonképpen mennyire képlékenyek, mennyire lehet őket kitolni.
2án már nem volt kifogás, folytattam az egyéni gyakorlatomat, a borulást, már csak azért is, mert a Láma külön felhívta a gyakorlók figyelmét arra, hogy 2011 a meditáció éve, és lehetőleg mindenki összpontosítson egy gyakorlatra, ne kóstolgassunk bele, mindenbe. Így sokkal erőteljesebb a gyakorlásunk, hatékonyabb, eredményesebb. Délután volt még egy tanítás, este meg egy nagy, közös vacsora. Amúgy aznap kezdtem bele abba az elhatározásomba is, hogy nem dohányzok. Ez persze kb. 1 hete, hogy a megvalósulás állapotába került, mert szerda/csütörtök környékén még azért rágyújtottam, puszta unalomból, bár nem esett jól.
Mindent összevetve a "vég/kezdet" jól sikerült, benne is van a Top5ben. Ezek után kiváncsian várom a folytatást. Bízok a legjobbakban, illetve abban, hogy bármi is történik, az mind a fejlődésemet fogja segíteni.