Valamikor este 10 felé érkeztünk meg helyi idő szerint, eleinte nem is találtuk uticélunk, de aztán némi telefonálás után kijöttek értünk, röviddel utána be is cuccoltunk. Tulajdonképpen ez nem csak egy sima dharma-hétvége volt, hanem ez az új központ Ruse-ban. Annyira új volt az épület, hogy még érződött a festékszag. Van ott egy helyi buddhista, pénzes, aki a helyi gyakorlókat támogatja anyagilag. Utaztatja őket, és most építtetett nekik egy központot, ahova be tudnak költözni, ahol tudnak gyakorolni, és élhetik közösségi életüket. Eszméletlenül jól néz ki.
Gyors vacsora után Dénes nekiállt az esti tanításnak, ami 8ra volt meghirdetve, de késői érkezésünk miatt 11re csúszott. Ahhoz képest, hogy nem sikerült a fordítást megtalálnom a rádión, elég sok mindent megértettem belőle, de azért látom, hogy elég sok mindent kell még pótolnom. Sok a hiányosság az angolom terén. Másrészt ha beszélgetni akarok külföldi gyakorlókkal is, muszáj a nyelvet is gyakorolnom, tanulnom. Meg nem mindenhol van fordítás, s ezt is szem előtt kell tartani.
A szombat elég aktív volt. Gyors reggeli után tanítás Robival, utána ebéd, majd meditáció, egyéni, mindenki végezte a sajátját. A vicc az volt a részemről, hogy nem tudtam, hogy hol lehet borulni, ezért inkább egy másik meditációt gyakoroltam, a ngöndró 2. gyakorlatát. Etse újabb tanítás Dénessel, majd vacsora (itt megjegyezném, hogy a kaja nagyon jó volt, volt vegáknak, és ragadozóknak is, és finom volt, bőséges, a bolgárok kitettek magukért ezen a téren is), utána prezentációs bemutató. Éjfél körül lett vége, és persze szokás szerint az ilyen estét bulival kellett megünnepelni, lezárni. A helyszin a központ pincehelysége volt, nagyon hangulatos, nekem bejött abszolút. A zene se volt rossz, bár a '90es évek slágerei nem igazán jöttek be, de miután jött egy Prodigy-blokk, jelentősen javult a helyzet, hangulat. Bár ez köszönhető volt az elfogyasztott erdélyi pálinkának is. Az igaz fordulópont az volt, amikor SZilágyi Robi vette át a zene keverését, onnantól kezdve D'n'B és Breakbeat volt a fő stílus. Fergeteges volt, régen buliztam ekkorát, csak alkohollal. Mármint ilyen zenére. De nem is kell más. Mondjuk sikeresen kiugrott alólam az egyik lépcső, kész csoda, hogy nem lett se ínszalagszakadásom, se bokatörésem. Valamikor reggel 5-6 között hagytuk abba, a zárócsapat 5 magyart és 1 bolgárt tartalmazott. Úgy rémlik, hogy miután lefeküdtem, hamar elájultam. Hm.
Másnap reggel ébredés után reggeli, majd utolsó tanítás után ebéd, és a magyar kontingens nagyrésze elindult hazafele. Legalább olyan élvezetes volt, mint az odaút, vidáman, és szunyólálva telt el részemről. Ja, és sikerült 12 óra alatt megtenni az utat, rövidebb idő alatt, mint odafele.
Mindent összevetve nagyon élveztem minden pillanatát az ottlétnek, az útnak, szóval az egésznek. Ha lehetőségem nyílik rá, megyek máskor is ilyen utakra. Teljesen feltöltődtem tőle, ez az emelkedett állapot mind a mai napig tart (bár történtek azóta is események, amik ezen dobtak, nnem is keveset, de ezt majd később), bár már előtte is hasonló volt hangulatban voltam. Próbálom ezt az érzést, állapotot szinten tartani meditációval, naponta legalább 30 percet gyakorlok. Eddig megy, és az érzés is maradt.
Karmapa Csennó!
A szombat elég aktív volt. Gyors reggeli után tanítás Robival, utána ebéd, majd meditáció, egyéni, mindenki végezte a sajátját. A vicc az volt a részemről, hogy nem tudtam, hogy hol lehet borulni, ezért inkább egy másik meditációt gyakoroltam, a ngöndró 2. gyakorlatát. Etse újabb tanítás Dénessel, majd vacsora (itt megjegyezném, hogy a kaja nagyon jó volt, volt vegáknak, és ragadozóknak is, és finom volt, bőséges, a bolgárok kitettek magukért ezen a téren is), utána prezentációs bemutató. Éjfél körül lett vége, és persze szokás szerint az ilyen estét bulival kellett megünnepelni, lezárni. A helyszin a központ pincehelysége volt, nagyon hangulatos, nekem bejött abszolút. A zene se volt rossz, bár a '90es évek slágerei nem igazán jöttek be, de miután jött egy Prodigy-blokk, jelentősen javult a helyzet, hangulat. Bár ez köszönhető volt az elfogyasztott erdélyi pálinkának is. Az igaz fordulópont az volt, amikor SZilágyi Robi vette át a zene keverését, onnantól kezdve D'n'B és Breakbeat volt a fő stílus. Fergeteges volt, régen buliztam ekkorát, csak alkohollal. Mármint ilyen zenére. De nem is kell más. Mondjuk sikeresen kiugrott alólam az egyik lépcső, kész csoda, hogy nem lett se ínszalagszakadásom, se bokatörésem. Valamikor reggel 5-6 között hagytuk abba, a zárócsapat 5 magyart és 1 bolgárt tartalmazott. Úgy rémlik, hogy miután lefeküdtem, hamar elájultam. Hm.
Másnap reggel ébredés után reggeli, majd utolsó tanítás után ebéd, és a magyar kontingens nagyrésze elindult hazafele. Legalább olyan élvezetes volt, mint az odaút, vidáman, és szunyólálva telt el részemről. Ja, és sikerült 12 óra alatt megtenni az utat, rövidebb idő alatt, mint odafele.
Mindent összevetve nagyon élveztem minden pillanatát az ottlétnek, az útnak, szóval az egésznek. Ha lehetőségem nyílik rá, megyek máskor is ilyen utakra. Teljesen feltöltődtem tőle, ez az emelkedett állapot mind a mai napig tart (bár történtek azóta is események, amik ezen dobtak, nnem is keveset, de ezt majd később), bár már előtte is hasonló volt hangulatban voltam. Próbálom ezt az érzést, állapotot szinten tartani meditációval, naponta legalább 30 percet gyakorlok. Eddig megy, és az érzés is maradt.
Karmapa Csennó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése