Vallomás ...

Nincs vagyonom, nincs megtakarításom, nincs autóm, sem saját lakásom. Nincs betétszámlám, se külföldi bankszámlám. Bérből, fizetésből élek, és lassan 40 éves leszek. Van adósságom, próbálok egyenesbe, vagy legalább is 0-ra jutni, hogy nyugodtan tudjak aludni, élni. Nem tagadom, hibáztam, szabályt sértettem, szándékosan, vagy véletlen, oly mindegy, a végeredményt tekintve. De ettől még nem érzem magam bűnösnek, vétkesnek, csak próbálok valahogy fennmaradni, élni, boldogulni. Néha könnyebb, többször nehezebb. De a lényeg, hogy közben próbálok másoknak nem ártani, hanem inkább segíteni, még ha nem is úgy látszik. Tudom, hogy ami velem történik, arról nagyrészt magam tehetek. Bűnöző lennék ez miatt? Nem hiszem. De van gerincem, amit gondolok, érzek, az mellett kiállok, meg nem futamodok. És ha kell, kimondom "Elég volt, ne tovább!"