Masszázs, cipő, meg miegymás ...

Ma megen ideje volt elmennem masszázsra, erre a napra volt időpontom előjegyezve, hónapban a 3. , utolsó a sorban. Még jó, hogy busszal mentem ki, mert a nagy melegben biztos rosszul letem volna, Vagy közeli állapotba kerültem volna, esetlegesen. De ha már masszázs, közel van a Pláza is, benne meg üzlet, ahol tudok venni magamnak cipőt, amit nem is én fizetek, hanem a Cég. Patikakártya segedelmével. A lényeg az, hogy most eltérően a múltkori esettől, volt megfelelő méret, fajta, és szín, percek alatt meglett az, amit akartam. Ami tovább tartott, az a fizetés volt. Kicsit hosszadalmas, és nem a boltnak, hanem a szabályzásoknak köszönhetően. Mivel nem akartam készpént fizetni, ezért kénytelen voltam venni még 1 pénztárcát is, így kijött az az összeg, ami csak a kártyát igényelte. Asszem így most elégedett vagyok, ezügyben ...

Médianyomor ...

Az azért milyen, hogy vasárnap este a TVben nem tudnak mást adni, mint PaDöDöt? Ennél jobb nem volt? (Tegnap legalább Kispál volt.) És rosszabb? Nem igaz, hogy az embereknek erre van szükségük, hogy ezt nézzék, ezt hallgassák, ez legyen a 7 utolsó élménye? Ennek az élménynek az árnyékában holnap reggel felkelnek, és elmennek dolgozni. Milyen lesz ez a munka7 a számukra? Bele se merek gondolni. Akkor már inkább a Spanyol Inquizició, meg a puha párna. Tudom, nem kötelező hallgatni, nézni, el lehet kapcsolni. Még szerencse, hogy én nem nézem, csak némi zavaró tényező a háttérből. De a Juno Ractort nem tudja lenyomni. Ahhoz kevés ... Még szerencse. Meg az is szerencse, hogy csak kedden este megyek dolgozni. Még szerencse ...

Fotósuli ...

Sikerült körülnéznem fotósulik terén, de minek, azt én honnan. Mert hát ugye főleg Pesten vannak az ilyenek, vagy más, messzi városban, az meg ugye nekem nem jó. Amúgy se. De ha már nézelődtem, néztem mást is, nem csak helyet. Árat is. Mert az is van. Mert ha a tan folyik, és tudásban mérik, akkor annak ára is van, amit szintén mérnek. Forintálisan. Mert az olyan jó. Nekik. Mondván, nekik is meg kell valamiből élni. Meg költségek. A legkisebb, amit találtam e téren, az 80 eHUF félévenként, de mint mondtam, nem van közel, tehát messze. És az nekem nem jó. De nagyon. Mindenesetre nem adom fel, nézek tovább, hátha látok, találok, addig is képezek fényt és látványt, élményt, csiszolom tudásom, tapasztalatom.

Szarvaspöri ...

Ma van Öcsém nevenapja, és ezt méltóképpen kellett ünnepelni. Ennek örömére csináltunk, főztünk jó kis Szarvas pörköltet, sok hagymaalappal, fűszerekkel (babér, kömény, só, bors, paprika, vörösbor, megmiegymás), és krumplival (főttel). Ja, meg volt hozzá kovászosuborka, meg vegyessaláta. Nevenapja alkalmából volt "meglepetés" torta is, Túrótorta (megelepődött biztos, mert ő hozta a túrót, meg ilyeneket). Én is meglepődtem, hogy a pöri milyen jó lett, nem gondltam volna, hogy elsőre ilyen jó vadpörköltet főzünk. És most tespedek eltelten, és örvendezék vala ...

Kajszi-érés ...

Nekiállt érni a kajszi, és valami eszméletlen iramban. Múlt 7végén még csak pár esett le, de azok még éretlenek voltak, ehetetlenek. Következő nap olyan 8-10 db, aztán azóta folyamatosan éprik, potyog a fáról, olyan, mintha minden nap 2x annyi érne, mint előző nap. Ma reggel is kiment Anyám összeszedni egy tállal, aztán kiderült, hogy az kicsi. Kell a nagy, zöld rekesz. Tele is lett. Tegnap óta lekvárfőzés folyamatosan ...

End of the Sleeping ...

Ébresszétek fel Kundalinit!

Storm ...

Olyan kellemesen indúlt a reggel. 3kor arra ébredtem, hogy „leszakadt az ég”. Dörgött, villámlott, szakadt az eső jéggel együtt. Kimentem inni, megnéztem agy kicsit az egészet, majd visszafeküdtem. Volt még időm. A nagy égzengés közepette simán elaludtam 5 percen belül. Annyit még elhatároztam, hogy papucsban megyek dolgozni, és nem cipőben, mert annak semmi értelme, hogy szétázzon. Még tettem magamnak zoknit is, hogy bent ne mezitláb legyek a szandálomban. Ja, meg kivettem a tegnapi melóspólóm, és raktam be újat, tisztát. Gondolkoztam azon is, hogy viszek magammal pénzt is, de aztán úgy gondoltam, hogy elég ami nálam van. Mire elindultam, elállt az eső, illetve éppen, hogy csak szemerkélt. Persze aztán a busszalpont beleszaladtunk a viharba, az úton hömpölygött a víz, szakadt folyamatosan, villámlások tömkelege. Én meg teljesen fel voltam dobva, élveztema látványt, és közben sanálkoztam, mert legszívesebben kiálltam volna az esőbe. Az egyik legfantasztikusabb érzés, amikor az ember nyáron kiáll a szakadó esőbe, pillanatok alatt átázik, tetőtől talpig elborít a víz, és körülöttem tombolnak az elemek. No, ez most sajna kimaradt. Beértema látvánnyal, ésazzal, hogy közben Juno Reactort hallgattam, asszem pont a Pistolero különböző feldolgozásait. Pécsen a felhőszakadás komoly problémákat okozott, volt, ahol a csatornafedeleket felnyomta a víz, egyes helyeken kisebb tavak keletkeztek, és komoly közlekedési problémákat okozott. Szerencsére nem nekem. Nem, nekem teljesen más jellegü problémám adódott. A kapunál derült ki, hogy bizony a Belépőkártyám otthon maradt. Naná, hogy a koszos pólómmal vettem ki. Most van egy Visitoros kártyám, amivel nem tudok normálisan kimenni, csak ha papírra rögzítik az időpontokat, meg miegymást. Mivel a kártyámon van az öltözőszekrénykulcsom is, táskám egy kolega szekrényében van. Még jó, hogy papucsban jöttem, ami a megtévesztésig hasonlít a bent használt papucsra. Az is jó, hogy hoztam zoknit, így a lábam sem fázik. Az viszont, hogy nem hoztam magammal pénzt, gondot jelentett, mert nálam kevés volt, és amiből ebédelni akartam, az meg a kártyámon van/volt. Kénytelen voltam az egyik kolegától segítséget kérni, ő odaadta a sajátját, hogy fizessek arról. Igazán rendes volt tőle. Kajába menet meg néztem ki ablakokon, hogy legalább kicsit lehült a levegő, még mindig be van borulva. Aha! Kaja után az udvaron keresztül mentem vissza, és kiderült, hogy tévedtem. Fülledt, meleg, párás idő van, szinte észre se venni, hogy esett. Azaz, de, észrevehető, hogy esett, pont azért ennyire fülledt a levegő. Vagy párás. Mi lesz itt este 6ra, mikor majd megyek haza? Maj d 5 óra múlva kiderül ...

Felismerések ...

Kár, hogy nem mindig hallgatok a Belső Hangra. Ha joban odfigyelnék r, és korábban is joban odafigyeltem volna, akkor lehet, hogy most nem itt dolgoznék. Nem az elektronikai iparban. Akor lehet, hogy nem lettem volna háztartási gépszerelő. Egy gyors döntés volt, elhamarkodott, mert nem hosszútávon gondolkodtam. Az elsődleges szempont az volt, hogy akkor nem akartam katona lenni. Igazából soha nem akartam katona lenni. Ha akkor hallgatok a Belső Hangra, akkor fotósnak mentem volna, és több esélyem lenne arra, hogy télleg azt csináljam, amit szeretnék, ami a vágyam. Akkor a munkám a hobbim lenne, és a hobbim lenne a munkám. Mert igazából amit szeretnék csinálni, mind a mai napig, az az, hogy utazni a világban, és fotózni, fényképezni. Igazából még most sem lehetetlen a dolog, csak ma reggel volt az a pillanat, amikor erre ráébredtem. Hogy egy „elágazásnál” valamikor hirtelen felindulásból, meggondolatlanságból rossz irányba fordultam. Lehet, hogy nem volt rossz az irány, de akkor se arra fordultam, amerre igazából szerettem volna. Nem tartom feleslegesnek az azóta eltelt időt, mert nagyon sokat tanultam, tapasztaltam, csak hirtelen ráébredtem, hogy ez nem egészen az az út, amin járni szeretnék. Ezen már jártam eleget. Most itt van az idő, hogy valamilyen módon változtassak ezen. Kellene keresnem valamilyen tanfolyamot, iskolát, ami ebben segít. Vagy teljesen autodidakta módon nekiállni. Gyanítom, hogy az utóbbi lesz az, amit választani fogok. Sajnos egyelőre hobbi szinten tudom csak üzni, de úgy érzem, hogy érdemes nekifognom.

Lemondás ...

Az emberek általában úgy gondolják, és azt is mondják, hogy lemondani dolgokról könnyü. Aki ezt így gondolja, az még nemmondott le semmiről. Mert lemondani csakolyasvalamirőllehet,amit szeretünk, szükségünk van rá, érzelmileg függünk tőle. A többi esetben szerintem csak szimplán arról van szó, hogy tudatosan, vagy tudat alatt rájövünk, hogy nincs szükségünk rá. De a lemondás az áldozat. Áldozatot kell hzni valamiért, ami fontos, akár nekem, akár másnak, de én lemondok róla, még ha hihetetlen, szinte elviselhetetlen kínokat is kell miatta átélni. Szerintem ezt jelenti a lemondás. Én legalábbis így éltem meg, ez a személyes tapasztalatom. Persze tévedhetek én is, nem azt mondom, hogy ez így van. Mindenki máshogy éli meg a dolgokat.

Homeopátia ...

Jó dolog ez a homeopátia. De télleg. Évekkel ezelőtt mindenféle gyógyszerek, aztán divatosak lettek ezen belül az antibiotikumok, meg mittomén még mi minden. Nem vagyok egy nagy gyógyszerszedő. Na jó, nekem is volt korszakom, amikor gyógyszereztem, kb. szakközép 3-ban, amikor félévkor matekból megrántottak. Nagyon berágtam a tanáromra ezért, mert szerintem igazságtalan volt. De otthon találtam egy levél Seduxent, aztán matekelőtt mindig 1 szem be. Jaj de nyugodt voltam ... De vissza az eredeti témához. Az utóbbi években egyre népszerübbek lettek a természetes hatóanyagú gyógyszerek, és gyógykészítmények, egyre inkább ajánlják az ilyen dolgokat, mint szintetikus rokonaikat, megfelelőiket. Vissza a gyökerekhez. Néha szó szerint ebben az esetben. Van is erre valami vicc, csak nem jut eszembe rendesen, de inkább hagyom a francba. Pár hónapja volt is szerencsém homeopátiás gyógykészítményhez, idegi fáradtság, kimerültség miatt vettem, és szedtem Valeriánát, illetve más gyógynövényekből készített nyugatatót, vagy mit. Hatásos volt, és még csak mellékhatások sem voltak. Mindenesetre érdekes, hogy más területeken is visszanyúlunk az ilyen jellegü dolgokhoz. Étkezés. Mindenféle természetes élelmiszer, ami antiallergén. Rügyek, csírák, magok. Ruházkodásban, öltözködésben is elindult ez a tendencia. Láttam len-, illetve kendervászonból készült ruhákat, táskákat, kiegészítőket. Amin ebben az esetben meglepődtem, az az árak. Mert hogy igen drágák. Ahhoz képest, hogy természetes anyagokból készültek, ugye. De mindegy, végülis, elvégre a gyártóknak, és forgalmazóknak is meg kell élniük valamiből. Meg különben is, aki egészségesen, környezetbarát módon akar élni, az fizesse meg! Na ja.  És persze az Underground mozgalmakba is beköszönnek az ilyen jellegü dolgok. A ülönböző, ősi „Szent Növények” használata, amik annak idején a sámánokat, papokat, szakrális vezetőket segítették eligazodni a „Szellemek Világában”. Mindenféle tudattágítók, -módosítók, hallucinogének, psychedelikus növények. A legviccesebb az egészben, hogy napjainkban ezek közül nem egy dísznövényként funkcionál, kertjeink szépségét növeli. Gondolta volna valaki, hogy a kapornak van tudattágító hatása? Vagy a káposztának? De említhetném a zeller afrozidiákus hatását. És ezek csak azok a példák voltak, amik hirtelen eszembejutottak. Külföldön, Nyugat-Európában nem egy olyan „szaküzlet” van, ahol a népi „gyógyászat” által évszázadok, -ezredek óta ismert növényekből készített „legális”, dolgokat be lehet szerezni: magok, teák, füstölők, vagy „energiarabletták” (Más néven Herbál-X. J) A legtöbb ilyen készítménynél direkt kihangsúlyozzák,hogy természetes alapanyagokból készült, mellékhatásoktól mentes, de azért azt is leírják, hogy mire kell figyelni, vigyázni. Kik fogyaszthatják, és kik nem. Kishazánkan is vannak dolgok, amik beszerezhetőek, csak az ember tudja, hogy mit keres, és azt hol tudja beszerzni. Az ember nem is gondolná, hogy teljesen legálisan hozzá lehet jutni hallucinigén szerekhez,  abszolút olcsón, mondjuk akár a Tecsóban. Én sem hittem volna el, ha nem látom. De ez most itt nem a reklám helye. És különben is.

Shadow of the Past ...

Most mit mondjak? Mikor azt hiszem, hogy már messze mögöttem van, kiderül, hogy nem, tévedtem, itt van egy karnyújtásnyira, és amikor nem számítok rá, kinyúl utánam. És összezavar, legalábbis próbál, de sajnos több, mint kevesebb sikerrel, majd amikor már jól összekavart bennem mindent, akkor fogja magát, és jól itt hagy, egyedül a zűrrel, és zavarral. Én meg csak nézek bután, hogy "most mi van?"

Munkahelyi értelmező szótár ...

            ... avagy hogy kell értelmezni, amit mondok. Mert ugyen nem feltétlenül úgy gondolom, ahogy mondom, és persze ezt a megfelelő hangsúllyal érzékeltetni is tudom. Persze az ostobábbja menthetetlen marad mindörökké.

Akkor ami eszembe jut, aztán később még bővülhet a lista:

 

„Segíthetek?” –  ”mit keresel itt,és mit akarsz?”

„Ígeeen?” – „Már megint mi van!”

„Ezeket már mind végigcsináltam” – „Ennyire azért ne nézz már hülyének!”

„Meglátom, hogy mit tudok tenni ezügyben.” – „Ne is számíts rá!”

„Mondjad!” – „Csak gyorsan, mert annyira nem érdekel ...”

 

Egyelőre ennyi ami eszembe jutott, ha tudom, bővítem a listát. Vagy nem ...

Doktor ...

És igen, elkezdődött a Doktor 4. évadának befejejezése, dupla rész megen. Most néztem az előzetest, megen durva lesz. Kezdtem hiányolni a Dalekokat, de ha jól sejtem, többről lesz itt szó, sokkal többről. Valami nagy durranás lesz, valami meglepő, valami extrém. És én várom, türelmetlenül ...

Fiókom ...

Nézem a fiókom, az egyik, a titkos, mely mindenki elől hozzáféthetetlen, vagy elérhetetlen. Eszükbe sem jut. És ez nekem jó. A széf, mely őriz. Dolgokat. Üres csokipaírok, elhasználtak, kifosztottak. Merengenek az időn, amikor még teltek voltak, és feszesek, nem pedig gyűrtek, mellőzöttek. A sajt, a penészesedett, az elfeledett. Ő is a szemetesben köt ki, mint oly sok más. Pedig jobb sorsra, és helyre volt érdemes, hogy gyomromban kössön ki, de eltévelyedett az idő sodrában. De ott vár még a sajtkrém, a mártogatós, és vele együtt a fokhagymás BakeRolls. Utóbbi biztos fogyasztható, de előbbi ... Majd bontás után megmondja. Ha nem szaglik, akkor jó. Talán. Talán nem merült el a feledésben, és még van remény a számára. És ott vár még a mélyben Hajni, sokadmagával, én meg várok rá, és az alkalomra, amikor is megnyit, energiát ad, titkokat súg majd a fülembe, titkos, elfeledett világok ígéretét meséli majd. Egyszer ejön majd az ő és az én időm is. A mi időnk ...

Káni kula ...

Lementem Postára - miért is ne akkor, mikor a legmelegebb van - , erre ott kiderült, hogy feleslegesen mentem le. De ha már lent voltam Központban, akkor vettem Lottókat is. 5ös, 5os, és Skandináv. Mindenképp nyere, a legkevesebb, amire esélyem van, az a tapasztalat. Aztán kitaláltam, hogy ha már meleg, hőség, akkor sörök, hűtésként, belsőleg. Most hűtőben pihennek, 2 doboz Fekete Démon, és 1 doboz Soproni Extra (vagy mi). Még jó, hogy vittem magammal törölközőt, mert a víz szakadt rólam. Néha fényképezgettem, de egy idő után inkább siettem haza. Itt most valamivel jobb. Árnyék van, és nincs az a hőség. Most már jobban vagyok, miután mgittam a korábban bontott sörömet. Hamarost jön a következő ...

Juno Reactor ...

Új kedvencet találtam. Jó, nem annyira új, még nekem sem, régebben már hallottam pár számukat, de most kattantam rá. Igen, ez a Juno Reactor. Jelenleg a legújabb albumukat, a Gods and Monsters c. összeállítást hallagatom, és azt kell, hogy mondjam, nagyon ütősre sikerült. Ha a korábbiak is ennyire jók - márpedig sokan mondták azt, hogy jók - akkor megen lesz mit hallgatnom egy ideig. Jön is le a többi album is, már csak órák kérdése, és hallgathatom azokat is. Közben az elmúlt fél év képeit editálom. Aztán majd jön a szelektálás, mi marad, mi nem, csoportokra osztás, végül kiderül, hogy mit publikálok, és mit nem. Addig is szól a zene ...

Zavar ...

Furcsa, különös érzés kerített a hatalmába. Megmagyarázni nem tudom, még a természetét sem. Itt van, rám telepedett, és nem értem, nem tudom értelmezni. Csak úgy van. Nem ittam, nem szívtam, tiszta vagyok. Furcsa. Néha ott van valami motoszkálás, valami késztetés, aztán csak nézek, értetlenül, és nem tudom, hogy most mi van. He?

Feldmar ...

Olvasom Feldmárt, és valami hihetetlen élményben van részem. Először is értem, és megértem azt, amit mond. Egyszerüen felemelő érzés. Valószinü, hogy a világ egy bizonyos aspektusát hasonlóan látjuk, és ezért lehetséges ez. Vannak hasonló élményeink is, ez is biztos. Szívesen elbeszélgetnék vele, mert egyszerüen lenyügöző számomra az előadásmódja, a mondanivalója, a látásmódja. Párszor elámultam azon, hogy egyes mondatai,gondolatai olyanok voltak,mintha ezeket már én is végiggondoltam volna, sőt, párat talán le is jegyeztem már korábban. Azért azt muszály leszögeznem, hogy most olvasom először ezt az előadást. 1x már elkezdtem, de kb. a 10. oldalig jutottam csak. Előző postomban említettem, hogy segít megérteni magamat,legalábbis remélem. Nos, azt kell, hogy mondjam, igazam lett. Vannak dolgok, amiket csakmost értettemmeg,most ismertem fel, pedig évek teltek el bizzonyos események óta. Ami még szintén érdekes, hogy ahogy olvasom, érzek egyfajta bizsergést, amit azóta érzek folyamatosan, hogy elkezdtem olvasni. Mintha pezsegne a vérem,mintha valami többletenergia keringene a testemben. Fantasztikus érzés, és valahogy szabadabbnak érzem magam mindeközben. Szellemileg, érzelmileg, mentálisan, minden szempontból. Mintha egy emelkedettebb tudatállapotba kerültem volna. Mindenféle tudatmódósító, vagy bódító szer nélkül. Különös, érdekes. Az viszont kicsit kiábrándító, hogy próbáltam egyes gondolatokat megosztani pár kolegával, de nem igazán értették, hogy mit akarok mondani. Nem azt mondom, hogy buták lennének, vagy szellemi képességeik gyengék lennének, mert nem így van. Ők pont az értelmesebbek még. Csak különböző gondolati síkon tartózkodunk, létezünk, más tudati, szellemi szinten, síkon. Gyanítom, hogy nem tudnak felülemelkedni korlátaikon, amiket tulajdonképpn saját maguk alkottak meg, mintegy falat építve maguk köré. Ez amúgy szerintem alapvető emberi dolog, korlátozzuk saját magunkat. Ez mondjuk annak idején elég érdekes élmény volt, amikor ezt felismertem. Segített is pár falat, gátat, akadályt ledöntenem. Persze még mindíg vannak, de próbálok felülemelkedni rajtuk. Az az érzésem, hogy érdekes szakasza kezdődött el az életemnek. Kár, hogy erről a témáról nem igazán tudok beszélni senkivel se. De azért jó lenne. De mindazok a személyek, akik szóba jöhetnének, oly messze vannak, és elérhetetlenek. Térben, vagy időben, esetleg mindkettőben. Meg kell találnom azt, aki megfeleő partner ebben a témában, aki akár tanítóm lehetne.Vajon megtalálom?

Gondolatok ...

Milyen érdekes, hogy tavaly ilyen tájban kezdtem el foglalkozni keleti filozófiákkal, leginkább a Taoval, és az ahhoz közeli dolgokkal. Tudom, ez így magában nem érdekes. De az, hogy megint most fordulok hasonló dolgok felé, na az, az már inkább. Még mindíg a keleti filozófiák, tanok érdekelnek, de kezembe került Feldmár András előadássorozatának írásos változata, formája. Egyszerüen bámulatos, hogy mennyire másként gondolkodik, mint az emberek többsége, mennyire másképp látja a világot. Nem tartom furcsának, idegennek, és nem is rémiszt meg, sőt, nagyrészét megértem, és élvezem a mondandóját. Segít megérteni valómat, lényegemet, hogy ki vagyok, és mit akarok. Na jó, az utóbbi 2 dolog még nem teljesen igaz, de sokmindent megértek az olvasottakból, hogy segítsek megérteni és elfogadni, hogy ki vagyok, és mit akarok. Igen, úgy gondolom, hogy ez a pontosabb megfogalmazás. Úgy érzem, sokat fog nekem tanítani ez a könyv, iromány. Ezután sokkal kevésbé fog zavarni, hogy kívül esek abból a fogalmi meghatározásból, amit az emberek normálisnak fogadnak el. Soha nem tartottam magam normálisnakmagam, bár jó darabig megvolt bennem a törekvés arra, hogy az legyek. De most már tudom, hogy ez mindíg is lehetetlen feladatvolt, és marad is számomra, hisz oly különböző vagyok a többiektől. Nem tartom magam különlegesnek, bár képességeimmel, adottságaimmal tisztában vagyok, csakúgy, mint hibáimmal. Jelenleg utóbbiakon nem is kívánok különösképpen változtatni, inkább megpróbálom előnyömre fordítani őket. Mert ha megszabadulok egy hibámtól, akkor úgyis felveszek majd egy másikat,egy újat,amit meg kell majd szoknom, meg kell tanulnom együttélni vele. Ezt meg nem akarom. Nem azt mondom, hogy „hú, de jól érzem így magam!”, de elfogadom, hogy vannak hibáim, együtt élek velük, és így könnyebbek a mindennapok, és a nehezebb pillanatokban, helyzetekben, időszakoban kevésbé okozok magamnak plusz problémákat. Vagy mi. Ezt most kicsit nehezen fogalmaztam meg, nem is biztos, hogy az jött át, amit érzek, gondolok. Mindegy. Mindenestre utána kell néznem, hogy milyen formában és úton tudok hozzájutni Feldmár többi müvéhez, irományához. Asszem megen elfogott az információéhség. Ezt az igényemet pedig mindenképpenki kell elégítenem.

Projectek ...

Új projectbe kezdtem. Lényege a következő. Nyitok az emberek felé, beszélgetek velük, társalgok, szocializálódok. Próbálok valami pozitív képet kialakítani magamról, mindezt úgy, hogy közben emberi kapcsolatokat alakítok ki. Vagy mi. Muszály, mert az utóbbi egy évben eléggé elfordultam a világtól, kicsit magamba fordultam, önvizsgálatot végeztem, és az elmúlt 1-2 évet értékeltem. Persze a negatív következményeket nem vettem észre, vagy nem vettem tudomást róluk egészen mostanáig. Inkább az utóbbi. Sajnos elég egysíkú lett az életem, kezdtem úgy érezni magam, mint egy remete. Pedig nekem is szükségem van a társaságra, hogy emberek között mozogjak, szociális életet éljek. Szükségem van a közönségre, elvégre Oroszlán vagyok, és e jegy szülötteinek lételeme a társasági élet, a szereplés. Tény, hogy vannak nehezebb pillanataim, időszakaim, de ennek véget kell vetnem. Itt van az ideje, hogy magányomat elhagyjam, és újra éljek. Egyébbként a kezdeti eredmények igen bíztatóak, elég jól tudok bánni az emberekkel, viszonylag könnyen tudok kontaktust kialakítani. No nem mindenkivel, csak akivel én is akarok. Meg kell felelni bizonyos elvárásoknak,követelményeknek (Thai ikerlányok előnyben). Értelmi szint, humorérzék, meg ilyes. Fiatal, kellemes megjelenésü hölgyek előnyben. Elvégre a hosszútávú jövőre is gondolni kell. J

 

Tulajdonképpen ehhez kapcsolódik másik projectem. Múlt 7végén sógórnőm kapcolgatta hiúságomat, önérzetemet, és ha jól belegondolok, igaza volt. Külsőmre tett kisebb megjegyzéseket, és ez ügyben is lépéseket kell tennem. Mióta leköltöztem a Tettyéről, és 2 évig síklakó lettem, bizony híztam. Ez odáig fajult, hogy Húsvét után majdnem 90 kg voltam, pedig annak idején 75-78 között tartottam a súlyom. Úgyhogy kénytelen leszek kevesebbet enni, és többet mozogni, mint eddig. A kezdeti jelek bíztatóak, mert az elmúlt pár 7 alatt sikerült lemennem 85 kg-ra. Csak így tovább! A másik dolog, hogy az elmúlt fél évben hajlamos voltam a borotválkozást halogatni, és nem egy esetben mr elég vademberes kinézetem volt. Úgyhogy mostantól hetente 2x kell borotválkoznom. Sokkal emberibb külsőm van így, és az az igazság, hogy valahogy jobban is érzem magam. Ja, idén eddig talán 5-6 alkalommal borotválkoztam összesen, általában az volt a megszokott, hogy géppel letoltam a nagyját, és így maradt némi borosta, ami aztán pár nap múlva megen kezdett megerősödni. A lényeg az, hogy jobban oda fogok figyelni a külső megjelenésemre. A 3. dologgal kapcsolatban még konzultálnom kell sógórnőmmel, erre hamarosan sort is kell kerítenem. De ezt most egyenlőre nem jegyzem le ide. Majd, talán valamikor. De lehet, hogy mégse.

 

Mindenesetre a lényeg az, hogy változtatnom kell bizonyos dolgokon, még ha ez csak bizonyos dolgokat érint, és nem mélyreható. A személyiségemet nem vagyok hajlandó megváltoztatni, feláldozni. Meg kell húzni egy határt valahol.

Zoo ...

Nagy az Isten állatkertje. Csak az a baj, hogy alacsonyak a kerítések, és nagy a szökési arány. És nem megtalálnak engem? De! Bárcsak lenne egy sörétes puskám. Vagy láncfürészem ...

LTJ Bukem ...

Ami leginkább érdekel BalatonSoundon az LTJ Bukem fellépése lesz. Múltkoriban eszembe is jutott, hogy nekem van a gépemen vagy 2 GB-nyi zeném tőle, föl is másoltam rögtön a mp3playámra az egészet. Jó is volt egy darabig. Addig, amig hibákat nem vettem észre a számokba. Kiderült, hogy annak idején, amikor letöltöttem, nem jött le teljesen az egész, és így az állomány jó része sérült, hiányos. Aztán ma reggel ugrottam is Isohuntra, és már le is jött közel annyi zene, mint ami már korábban megvolt. Plusz egy video, 30 perces. Most már teljes az elhatározás, mindenképpen el akarok menni BalatonSoundra. Még 19-20 nap ...

Insomnia ...

Éjjel dolgoztam. A műsuck fele kész szívás volt. A végén már kezdett a látásom összefolyni. Hazaértem, ettem, mire lefeküdtem, elaludtam, majdnem 9 volt. 10 körül jött a postás (volt katonatársam). Dél körül arra ébredtem, hogy ez a sok, rohadt légy rám száll, és nem hagy aludni. És most már nem is tudok. És éjjel megen megyek dolgozni, 12 órát ...

Megmagyarázhatatlan érzések ...

Mostanában minden különsebb ok nélkül felhúzom magam, ingerült leszek, kötekedő, és feszült. Erősen próbálom magam visszafogni,több-keveseb sikerrel, változó eredménnyel. Eddig még müködik valamelyest, talán tovább is, mint ahogy néha gondolom, de ami igazából  elgondolkodtat ezzel kapcsolatban, az az, hogy mi váltja ki ezt a kavargó, negatív érzésvilágot. Nem mondhatom, hogy mostanában különösebb stresszhatás érne, vagy megterhelném magam bármivel. És nem fizikálisan értem ezt. De még szellemileg sem agyok különösebben megterhelve. Próbálom keresni az okokat, és nem megy, nem találok semmit. Igazából nem aggaszt a dolog, csak furcsálom, és kérdések sorát generálja,amikre nem találom a választ. Lesz vajon ezekre a kérdésekre válasz?

Az emberré válás szabályai

 

1. Kapsz egy testet

Akár tetszik, akár nem, földi léted egész tartalmára ez a tiéd.

 

2. Tanulsz

Teljes óraszámban látogatod az Élet nevű szabadegyetemet, ahol mindennap módod nyílik arra, hogy valami újat tanulj. Talán szereted az így szerzett ismereteket, talán lényegtelennek, vagy ostobaságnak tartod őket.

 

3. Nincs balsiker, csak tanulság

A fejlődés próba szerencse folyamat, azaz kísérletezés. A "sikertelen"

kísérletek éppúgy a folyamat részét képezik, mint az "eredményesek".

 

4. A lecke addig ismétlődik, míg nem tanulsz belőle Ugyanaz a lecke a legkülönbözőbb formákban kerül eléd, amíg meg nem érted a tanulságot. Miután felfogtad, továbbléphetsz a következőhöz.

 

5. A tanulásnak soha nincs vége

Minden életszakasznak megvannak a maga leckéi, amelyek várnak rád, ha megéred azt a kort.

 

6. Semmivel sem jobb "ott", mint "itt"

Mire eljutsz "oda", az "amott" még vonzóbbnak tetszik.

 

7. Mások pusztán éned tükörképei

Semmit sem szerethetsz, vagy gyűlölhetsz valaki másban, ami ne azt tükrözné vissza, amit magadban szeretsz, vagy gyűlölsz.

 

8. Rajtad áll, hogy mihez kezdesz az életeddel Rendelkezésedre áll minden eszköz és erőforrás. Tőled függ, hogy használod őket. Tiéd a választás joga.

 

9. A válaszokat magadban találod.

Az élet kérdéseire magadban lelhetsz feleletet. Nincs más dolgod, mint nézni, hallgatni és bízni.

 

10. Mindezt úgyis elfelejted.

 

 

Bölcsesség...

 

            „A hütlen után futnak, a hüséges sorsa pedig, hogy elhagyják.”

 

És sajnos mennyire igaz …

"Don't Panic!"

Segítség!!!!!!!

Munkamorál ...

Ha jobban belegondolok, akkor nekem ma ebből hiányom van. De teljes, 100%os. Még csak apró jelét sem érzékelem, egy szikrányi jelenlétét sem. És ez így is marad egész müszakban. A másik gond az, hogy nem is érzem jól magam. Fáj a hasam, mintha enyhén csikarna, vagy mi. Valami hasmenésszerüségem is volt, de ezt még nem tudom konkrétan kijelenteni. Majd kiderül. De ha télleg így lesz, akkor elkéretőzök, mert ezt nem nagyon bírnám itt bent, 12 órán keresztül. Majd csak hazajutok valahogy, még ilyen esetben is. No, majd meglátom, mi is lesz ...

Replay ...

Utálom ismételni magam ... De van,aki még mindíg nem érti meg, és nem is fogja, de nem csak ezt, hanem azt, amit alapvetően akartam mondani az egésszel ... Sebaj, majd talán egy másik életében ... Valamelyik eljövendőben ...

Dinamikus világ ...

Az, hogy a körülöttünk lévő világot hogyan tapasztaljuk meg, az eseményeket miként dolgozzuk fel, és közvetlen környezetünkhöz hogy viszonyulunk, mind függ attól, hogy milyen, és hány szürőn keresztül tekintünk mindezekre.Az, aki azt mondja, hogy ő mindíg objektív, és elfogultság nélkül tekint mindenre, az hazudik. Bármi lehet szürő, pillanatnyi érzelmi töltet, alaphangulat,valaki által elejtett megjegyzés, ellenszenv, előzetes információ, stb.,  szinte bármi, ami tulajdonképpen befolyásolhat minket. Éppen ezért hiába látja ugyanazt az eseményt, dolgot, történést, bármit 2 vagy több ember, mindegyik másképp fogja megélni, feldolgozni, más lesz róla a véleményük, tapasztalatuk. Azonosságok persze lehetnek kiseb-nagyobb arányban, de ez pont azért lesz így, mert másként gondolkodnak, másként éreznek, látnak. Van, amiben egyet értenek, és van, amiben nem. Igazából minden viszonylagos, és nem is beszélhetünk állandó tényezőről, minden mozgásan, változásban van. Még az is, amiről esetleg nem is gondoljuk. Minden dinamikus, és minden része valaminek, egy rendszernek, és persze minden rendszer egy nagyobb rendszer része, összetevője. De mivel minden mozgásban van, és folyamatosan változik, nincs egy stabil kép, amit kialakíthatunk az egészről. Maximum egy adott pillanatot, illetve annak állapotát mondhatjuk stabilnak, de az csak arra a kis időszeletre korlátozódik. Persze minden viszonylagos, minden csak attól függ, hogy milyen szempontok alapján vizsgáljuk a dolgokat ...

BrainWashing ...

Droidok. Mindenütt. Bármerre nézek, látom őket, itt élnek közöttünk, és egyre többen vannak, szépen lassan sokasodnak. Nem feltétlenül a hagyományos, szexuális úton. Sőt, alapban senki sem születik droidnak. Csak idővel azzá válnak. Belekerülnek a Rendszer forgatagába, elnyeli a Többséget,mint egy nagy, hatalmas Fekete Lyuk. Agymosottak, kondícionáltak, programozottak a különböző propagandák, dogmák, reklámok, TV-müsorok, rendeletek, szabályok, és még ki tudja mi minden által. A lista szinte végtelen, sorolhatnám még ki tudja meddig. Nem is akarom sorolni. Valahol én is droid vagyok, de bízok benne, hogy csekély a befolyás, és a Programot, amit rám kényszerítenek, hogy én is beálljak a sorba, folyamatosan próbálom feltörni, felülírni. Több-kevesebb sikerrel.  És mindez mire jó? Talán semmire sem. Legalábbis én nem sokat tudok vele kezdeni. Nem tudtam igazi előnyt kovácsolni ebből. Nem igazán tudom ezt eldönteni. Lehet, hogy nem is kell eldöntenem. Nem tudom. Mindenesetre a kétség ott lappang bennem folyamatosan, a kétélü fegyver, mely megakadályozza, hogy elhiggyek bármit feltétel nélkül, ugyanakkor abban is csalást keresek néha, ahol semmi ilyen nincs. De ha választanom kellene, hogy maradok-e ennél a személyiségnél, vagy kérek inkább egy kicsit mást, ettől különbözőt, ami joban be tud illeszkedni a Társadalomba, Közösségekbe, a Tömegbe, maradnék a régi, jól megszokott, kicsit (?) lökött énemnél. Hogy miért? Nem tudom. Bármennyire is gondolkodok rajta, választ nem lelek, de nem is zavar. Talán azért, mert én így vagyok az, aki. Fene se tudja ...

Miért?

Miért van az, hogy néha olyan emberrel/ekkel kell beszélgetnem, akikkel nem akarok? És nem is veszik észre? És ráadásul még untat is? És ez rendszeres? A legjobb persze az, hogy ő ezt beszélgetésnek gondolja, de csak a magáét hajtogatja egyre, engem szinte meg se hallgat, és persze a szemellenző folyamatos rajta van. Mert ő már idősebb, és tapasztaltabb, és különben is anyám lehetne (milyen szerencsés vagyok, hogy mégse!), meg egyáltalán. Csak én meg magasról szarok az ilyen dolgokra, csakmég nem közöltem vele, nem szembesítettem a ténnyel. Nem akarom megsérteni. Még. Persze megértem én, hogy beszélgetni akar velem, mert értelmesnek tart, csak at nem tudja szegény, hogy ő meg kevés hozzám. Hogy én meg nem akarok vele beszélgetni. Mert nem igazán tudok vele beszélgetni. Ezt nevezik valahol generációs szakadéknak? Nem hiszem, hogy érdekelnének őt (és az összes többit, akivel egy müszakban dolgozok általában) azok a kérdések, témák, amiket felvetnék, amik érdekelnek, amikről szívesen vitáznék (nem vitatkoznék), vagy mi. Hol vannak azok az emberek, akikkel el tudtam beszélgetni, akik megértettek (még ha csak részben is), és el is fogadtak a magam furcsa természetével? Hova tüntek ők? Vagy csak azt is képzeltem? Elvégre mi a valóság? Melyik az igazi? Elvégre a Valóság, amit ismerek, csak az én fejemben létezik ...

Tabacco ...

Múltkoriban megfogadtam, hogy ha lehet, nem fogyasztok dohányipari terméket (jaj, de szépen megfogalmaztam) (?!). Tisztán! Persze ennek ellenére szerdán rágyújtottam kb. 3 szál cigire, akkor valahogy kellett. Várakoztam, és közben ideges is voltam. De csak egy kicsit. De ezt leszámítva télleg nem dohányoztam már napok óta. És nem is hiányzik, nem érzem hiányát, nincsenek elvonási tünetek. Nem vagyok idegesebb, mint szoktam, nem remegek egy staubért, stb. De az a helyzet, hogy nem van nagyon munka, mondhatnám, hogy órák óta nincs semmi, és ennek tükrében, pusztán unalomból előfordulhat, hogy a mai éjszaka folyamán még rágyújtok. Semmi sem biztos, de előfordulhat. Deazért tartom magam az eredeti elhatározáshoz, hogy dohányterméket magában nem fogyasztok ...

Játéka gondolatokkal ...

Néha komoly dilemmát okoz az, hogy mit jelent embernek lenni. Próbálom megfogalmazni, meghatározni, és amikor végre valami összejönne gondolatszinten, akkorjön pár „embertársam”, aki miatt bukik az egész elmélet. Mert ha ők emberek - márpedig azok - , akkor hogy illeszthetők be abba a gondolatkörnyezetbe, ami valamilyen módon összeállt a fejemben. Mert nem igazán férnek bele a keretekbe, mág csak nagy jóindulattal se. Ilyenkor érzem azt, hogy én igazából csak ideiglenes tartózkodok itt, csak egy átutazó vagyok e világban. És ezért tudok nehezen beilleszkedni a különböző közösségekbe, ezért vannak szociális jellegü problémáim. Nem tudom megértetni magam. Mert alapvetően nem ide tartozom, nem ez az én világom, egy másik közegben érzem magam igazán otthon. Tudatom az emberi és az idegen tudat keveréke, mely kellőképpen emberi ahhoz, hogy ne tünjön fel annyira, ám mégis idegen, furcsa, meg nem érthető ...

Mily csodás is lenne, ha így lenne, és mennyivel egyszerübb a számomra. Legalább érteném, hogy miért vannak úgy a dolgok, ahogy ...

Sodródás ...

Itt van a Nagy Folyó, az Élet. Mondhatnám, hogy sok önálló, egymástól független szál alkotja, de ezzel hatalmasat tévednék. Illetve valótlant állítanák. Minden mindennel összefügg. Hatással vannak egymásra. Ahogy az Életszálak hosszabb-rövidebb időre találkoznak, összefonódnak, egymást befolyásolják, majd útjaik újra különválnak. Lehet beszélni egyedi sorsokról, de nem lehet őket úgy vizsgálni, mint különálló dolgot. Kölcsönhatásban vannak egymással, minden valaminek a hatása, következménye.Van, aki erősebb, nagyob befolyással van mások életére, és van, aki gyengébb, és ő inkább tapasztalja életében mások hatását. De ha összességében nézzük, akkor valahol mindenki szenvedő alanya a szükebb-tágabb értelemben vatt környezeti hatásnak, befolyásnak. Én jelenleg hagyom, hogy az események sodorjanak, vigyenek magukkal, csak ott próbálok beavatkozni, ahol muszály, ami ellentétes az érdekeimmel. Több-kevesebb sikerrel. De látok embereket,életeket, akiknek sokkal kevesebb beleszólásuk volt sorsuk alakulásába. Őket felkapta a forgószél, és magával ragadta, folyamatosan forgatva, kavarva, dobálva életük fonalát. Nem irigylem őket. Nekem legalább megadatott a lehetőség, hogy adott helyzeteken változtassak, még ha ez néha lassan is megy. Szerencsére többnyire türelmes vagyok. Mindenesetre tény,hogy nem vagyunk egyedül, minden találkozás változtat rajtunk, lehet, hogy csak kicsit,árnyalatnyit, de akkor is. Tapasztalunk, megélünk dolgokat, helyzeteket. És ez hatással van ránk. Még ha nem is ismerjük be.

Elszakadás ...

Vaaárnap este 7-8 között volt barátnőm életet adott fiúgyermekének, aki 4 kg fölötti súllyal született, császárral. Mindketten egészségesek, jól vannak. Gratulálok nekik, kívánom, hogy éljenek boldogan. Én is ezen vagyok ...