Néha komoly dilemmát okoz az, hogy mit jelent embernek lenni. Próbálom megfogalmazni, meghatározni, és amikor végre valami összejönne gondolatszinten, akkorjön pár „embertársam”, aki miatt bukik az egész elmélet. Mert ha ők emberek - márpedig azok - , akkor hogy illeszthetők be abba a gondolatkörnyezetbe, ami valamilyen módon összeállt a fejemben. Mert nem igazán férnek bele a keretekbe, mág csak nagy jóindulattal se. Ilyenkor érzem azt, hogy én igazából csak ideiglenes tartózkodok itt, csak egy átutazó vagyok e világban. És ezért tudok nehezen beilleszkedni a különböző közösségekbe, ezért vannak szociális jellegü problémáim. Nem tudom megértetni magam. Mert alapvetően nem ide tartozom, nem ez az én világom, egy másik közegben érzem magam igazán otthon. Tudatom az emberi és az idegen tudat keveréke, mely kellőképpen emberi ahhoz, hogy ne tünjön fel annyira, ám mégis idegen, furcsa, meg nem érthető ...
Mily csodás is lenne, ha így lenne, és mennyivel egyszerübb a számomra. Legalább érteném, hogy miért vannak úgy a dolgok, ahogy ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése