Feldmar ...

Olvasom Feldmárt, és valami hihetetlen élményben van részem. Először is értem, és megértem azt, amit mond. Egyszerüen felemelő érzés. Valószinü, hogy a világ egy bizonyos aspektusát hasonlóan látjuk, és ezért lehetséges ez. Vannak hasonló élményeink is, ez is biztos. Szívesen elbeszélgetnék vele, mert egyszerüen lenyügöző számomra az előadásmódja, a mondanivalója, a látásmódja. Párszor elámultam azon, hogy egyes mondatai,gondolatai olyanok voltak,mintha ezeket már én is végiggondoltam volna, sőt, párat talán le is jegyeztem már korábban. Azért azt muszály leszögeznem, hogy most olvasom először ezt az előadást. 1x már elkezdtem, de kb. a 10. oldalig jutottam csak. Előző postomban említettem, hogy segít megérteni magamat,legalábbis remélem. Nos, azt kell, hogy mondjam, igazam lett. Vannak dolgok, amiket csakmost értettemmeg,most ismertem fel, pedig évek teltek el bizzonyos események óta. Ami még szintén érdekes, hogy ahogy olvasom, érzek egyfajta bizsergést, amit azóta érzek folyamatosan, hogy elkezdtem olvasni. Mintha pezsegne a vérem,mintha valami többletenergia keringene a testemben. Fantasztikus érzés, és valahogy szabadabbnak érzem magam mindeközben. Szellemileg, érzelmileg, mentálisan, minden szempontból. Mintha egy emelkedettebb tudatállapotba kerültem volna. Mindenféle tudatmódósító, vagy bódító szer nélkül. Különös, érdekes. Az viszont kicsit kiábrándító, hogy próbáltam egyes gondolatokat megosztani pár kolegával, de nem igazán értették, hogy mit akarok mondani. Nem azt mondom, hogy buták lennének, vagy szellemi képességeik gyengék lennének, mert nem így van. Ők pont az értelmesebbek még. Csak különböző gondolati síkon tartózkodunk, létezünk, más tudati, szellemi szinten, síkon. Gyanítom, hogy nem tudnak felülemelkedni korlátaikon, amiket tulajdonképpn saját maguk alkottak meg, mintegy falat építve maguk köré. Ez amúgy szerintem alapvető emberi dolog, korlátozzuk saját magunkat. Ez mondjuk annak idején elég érdekes élmény volt, amikor ezt felismertem. Segített is pár falat, gátat, akadályt ledöntenem. Persze még mindíg vannak, de próbálok felülemelkedni rajtuk. Az az érzésem, hogy érdekes szakasza kezdődött el az életemnek. Kár, hogy erről a témáról nem igazán tudok beszélni senkivel se. De azért jó lenne. De mindazok a személyek, akik szóba jöhetnének, oly messze vannak, és elérhetetlenek. Térben, vagy időben, esetleg mindkettőben. Meg kell találnom azt, aki megfeleő partner ebben a témában, aki akár tanítóm lehetne.Vajon megtalálom?