Most mit mondjak? Mikor azt hiszem, hogy már messze mögöttem van, kiderül, hogy nem, tévedtem, itt van egy karnyújtásnyira, és amikor nem számítok rá, kinyúl utánam. És összezavar, legalábbis próbál, de sajnos több, mint kevesebb sikerrel, majd amikor már jól összekavart bennem mindent, akkor fogja magát, és jól itt hagy, egyedül a zűrrel, és zavarral. Én meg csak nézek bután, hogy "most mi van?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése