Felismerések ...

Kár, hogy nem mindig hallgatok a Belső Hangra. Ha joban odfigyelnék r, és korábban is joban odafigyeltem volna, akkor lehet, hogy most nem itt dolgoznék. Nem az elektronikai iparban. Akor lehet, hogy nem lettem volna háztartási gépszerelő. Egy gyors döntés volt, elhamarkodott, mert nem hosszútávon gondolkodtam. Az elsődleges szempont az volt, hogy akkor nem akartam katona lenni. Igazából soha nem akartam katona lenni. Ha akkor hallgatok a Belső Hangra, akkor fotósnak mentem volna, és több esélyem lenne arra, hogy télleg azt csináljam, amit szeretnék, ami a vágyam. Akkor a munkám a hobbim lenne, és a hobbim lenne a munkám. Mert igazából amit szeretnék csinálni, mind a mai napig, az az, hogy utazni a világban, és fotózni, fényképezni. Igazából még most sem lehetetlen a dolog, csak ma reggel volt az a pillanat, amikor erre ráébredtem. Hogy egy „elágazásnál” valamikor hirtelen felindulásból, meggondolatlanságból rossz irányba fordultam. Lehet, hogy nem volt rossz az irány, de akkor se arra fordultam, amerre igazából szerettem volna. Nem tartom feleslegesnek az azóta eltelt időt, mert nagyon sokat tanultam, tapasztaltam, csak hirtelen ráébredtem, hogy ez nem egészen az az út, amin járni szeretnék. Ezen már jártam eleget. Most itt van az idő, hogy valamilyen módon változtassak ezen. Kellene keresnem valamilyen tanfolyamot, iskolát, ami ebben segít. Vagy teljesen autodidakta módon nekiállni. Gyanítom, hogy az utóbbi lesz az, amit választani fogok. Sajnos egyelőre hobbi szinten tudom csak üzni, de úgy érzem, hogy érdemes nekifognom.