Bless ...

Jó érzés az, ha az ember fia tudja, érzi, hogy a dolgok a helyükre kerülnek, és működnek, ahogy kell. Az utóbbi időben egyre jobban kezd helyreállni az önbizalmam, aminek kimondottan örülök. És rá kellett jönnöm, hogy tulajdonképpen semmi baj nincs velem, igazából nem is volt, csak hagytam, hogy a környezetem befolyásoljon, és emiatt az önbecsülésem igencsak a béka segge alatt volt. Nem voltam tisztában saját képességeimmel, és ez minden, csak nem hasznos. Örülök annak, hogy jó úton haladok ...
Ja, és döntöttem, életem egy korábbi szakaszát végleg lezárom, minden tekintetben. Vannak dolgok, amikre abszolút nincs szükség. Feleslegesek. Csak bajjal járnak, a gond van velük.

Curse of the Winter ...

Szomorúan tapasztalom magamon, hogy rajtam van a "Tél átka". Ez nem más, mint hogy volt a Karácsony, Újév után is otthon voltam, aztán jött a táppénz, mindehhez hozzájön az, hogy télen az ember fia kevesebbet mozog, így most azt látom, hogy kisebb "úszógumit" sikerült növesztenem. Nyaff! De sebaj, majd megpróbálok jobban odafigyelni, hogy mit, és mennyit eszek, lehetőleg száműzöm az édességet az életemből, és lehetőleg többet mozgok. Meg lehetőség szerint rendszeresen borulok. Az sokat segítene minden szempontból. Mondjuk az új melóhelyen más lesz az időbeosztásom, akkor majd legalább tudok rendszeresen gyakorolni, és ez sem egy utolsó dolog. Ja, ma kaptam meg a munkaszerződés tervezetét. Ez jó érzéssel tölt el. Mostanában amúgy is sok jó dolog történik velem, kisebbek, nagyobbak, és ettől folyamatosan jól érzem magam. De visszatérve az alapgondolathoz, fogynom kell. Vagy átdolgozni a zsírpárnákat izommá. Amúgy is azt vettem észre az elmúlt 1/2-3/4 évben, hogy erősödtem. Meg is lepődtem rajta. Na de mindegy, a lényeg az, hogy fogyni kell! Le a zsírral!

Rövid "7vége" ...

Csütörtök délelőtt, az éjszakás műszak befejezése után hazautaztam. Nem szokásom éjszakás után hazamenni, de be akartam adni az adóbevallás mielőbb, és így muszály volt. Az a hátránya az ilyen hazajövetelnek, hogy igazából kevés idő van bármire. A buszon nem tudok rendesen aludni, és hazaérkezés utánis kevés az esély erre. Most is ez volt. Hazaértem fél3ra, gyors mélnézés, netezés, majd átugrottam Öcsémékhez ebédelni. Onnan 4kor mentem haza, begyújtottam, majd 7ig neteztem, fűtöttem, az ébrenlét, és a kóma közti féláállapotban tartózkodva. Utána Öcséméknél vacsora, kis ottlét, majd vissza haza fűteni. Anyám hazaérkezése után beszélgettünk, bár én egyre inkább az agyhalott állapot felé haladtam. Valahogy mégis fenn tudtam maradni éjfélig, de akkor elájultam. Sikeerült aludnom másnap délig, de ezen nem csodálkozok, hiszen szerda dál óta voltam fenn csütörtök éjfélig.
Pénteken az volt a terv, hogy bemegyek Pécs, és teszek-veszek, de ezt keresztülhúzta a déli ébredés. Így csak annyi volt a program, hogy miután összeraktam magam, bementem Pécs, meglátogatni barátaimat, ahol kellemes beszélgetéssel, emlékek felelevenítésével, és pálinkázással ütöttük el az időt. Jó volt.
Szombaton az idő ment, tenni bármit is keveset tudtam, egyrészt össze kellett pakolnom a visszaúthoz, másrészt meg meg kellett csinálni az adóbevallást. Ja, vettem pálinkát is, a mostani 7végén lesz Országos Centrum Találkozó (OCT), illetve ezen belül szombat este farsangi buli. Arra meg kell pálesz, ugye. Eredetileg dolgoznék, de már hetekkel ezelőtt vettem ki szabadságot a 7végére. Érdekes 7vége lesz, az biztos.
Legközelebb jövő 7végén, vasárnap éjjel megyek haza, azon ritka alkalmak egyike, amikor vasárnap fejezem be a nappalost, és haza tudok menni az "iskolabusszal". Hamarost ez is elmúlik, elvégre csak hétvégékre tudok hazamenni, pénteki napokon. Majd, ha már az új helyen dolgozok.

Good news ...

Feltöltődve a bulgáriai 7végétől mentem mlt7 hétfőn délután dolgozni éjszakás műszakba, ültem a buszon, és vigyorogtam, mint a tejbetök, szinte minden ok nélkül. Éppen szálltam le a buszról, amikor csörgött a telefonom, a kijelzőn pesti számmal. Hm. Hirtelen enyhe izgalom vett erőt rajtam, mint kiderült, nem véletlenül. Az 1 héttel korábbi állásinterjúval kapcsolatban hívtak fel, úgy döntöttek a cégnél, hogy szeretnének velem dolgozni, és konkrét ajánlatot is tettek (fizetésit, mármint). A másnap folyamán kellett válaszolnom, hogy miként döntöttem. Igazából már akkor azonnal igent mondtam volna legszívesebben, de ilyenkor azért illik "elgondolkodni" az ajánlaton. Persze nem volt kérdés, hogy mit válaszolok. Mindenesetre az érzés, ami átfutott rajtam, olyan magasságokba repített, hogy azt lehetetlen volt titkolni, kolegák azonnal megkérdezték, hogy mi történt. Most persze irigykednek. Én meg várom, hogy leteljen a felmondási idő.
Szerdán előbb mentem be a Céghez, hogy mielőbb el tudjam indítani a felmondás folyamatát. Kicsit elszámoltam magam, mert mehettem volna egy busszal később, de mindegy. Beadtam felmondásom, utolsó munkanapom március 18., addig már csak 23 nap can vissza, és csak 9 napot kell ledolgoznom. A 10. nap bemegyek reggel 6ra, "dolgozok" 8ig, majd elmegyek a HRre, és elindul a kiléptetésem. Állítólag 10-11re kész is van. Bízok benne, hogy így lesz, és nem tesznek keresztbe utolsó nap. Majd kitalálok ellenlépéseket, hogy elengedjenek, és ne szívózzanak velem. Március 21én már az új melóhelyen kezdek, szóval később nem lesz időm ilyenekre. Majd szabadon engedem találékonyságom. Elvégre mit tudnak velem tenni? Semmit. És én mit tudok tenni addig? Várok türelmesen ...

Balkan Sun ...

A múlt hétvége fantasztikus volt. Igen, ez volt az a 7vége, amikor 2 magyar utazótanítóval, Dénessel, és Robival lementünk Bulgáriába, Ruse-ba. Reggel 7kor indultunk 2 kisbusszal, és egy autóval, 16 fős összlétszámmal, Budapest-Szeged-Belgrád-Ruse útvonalon haladva, 1200 km-es útszakaszt 14-15 óra alatt megtéve. Ja, sokszor megálltunk odafele. Az út jó volt, olyan tájakon áthaladva, ahol eddig még nem jártam, de azért bízok abban, hogy még fogok arra járni. Az út vidám hangulatban telt el, röpködtek a poénok. Számomra az egyik legviccesebb momentum az volt, amikor IBIDENtől felhívtak, hogy be kéne menni túlórázni, ha nem mentem haza. Na ja. Így semmi esély nem volt rá, de amúgy is találtam volna valami indokot, hogy miért nem.

Valamikor este 10 felé érkeztünk meg helyi idő szerint, eleinte nem is találtuk uticélunk, de aztán némi telefonálás után kijöttek értünk, röviddel utána be is cuccoltunk. Tulajdonképpen ez nem csak egy sima dharma-hétvége volt, hanem ez az új központ Ruse-ban. Annyira új volt az épület, hogy még érződött a festékszag. Van ott egy helyi buddhista, pénzes, aki a helyi gyakorlókat támogatja anyagilag. Utaztatja őket, és most építtetett nekik egy központot, ahova be tudnak költözni, ahol tudnak gyakorolni, és élhetik közösségi életüket. Eszméletlenül jól néz ki.

Gyors vacsora után Dénes nekiállt az esti tanításnak, ami 8ra volt meghirdetve, de késői érkezésünk miatt 11re csúszott. Ahhoz képest, hogy nem sikerült a fordítást megtalálnom a rádión, elég sok mindent megértettem belőle, de azért látom, hogy elég sok mindent kell még pótolnom. Sok a hiányosság az angolom terén. Másrészt ha beszélgetni akarok külföldi gyakorlókkal is, muszáj a nyelvet is gyakorolnom, tanulnom. Meg nem mindenhol van fordítás, s ezt is szem előtt kell tartani.
A szombat elég aktív volt. Gyors reggeli után tanítás Robival, utána ebéd, majd meditáció, egyéni, mindenki végezte a sajátját. A vicc az volt a részemről, hogy nem tudtam, hogy hol lehet borulni, ezért inkább egy másik meditációt gyakoroltam, a ngöndró 2. gyakorlatát. Etse újabb tanítás Dénessel, majd vacsora (itt megjegyezném, hogy a kaja nagyon jó volt, volt vegáknak, és ragadozóknak is, és finom volt, bőséges, a bolgárok kitettek magukért ezen a téren is), utána prezentációs bemutató. Éjfél körül lett vége, és persze szokás szerint az ilyen estét bulival kellett megünnepelni, lezárni. A helyszin a központ pincehelysége volt, nagyon hangulatos, nekem bejött abszolút. A zene se volt rossz, bár a '90es évek slágerei nem igazán jöttek be, de miután jött egy Prodigy-blokk, jelentősen javult a helyzet, hangulat. Bár ez köszönhető volt az elfogyasztott erdélyi pálinkának is. Az igaz fordulópont az volt, amikor SZilágyi Robi vette át a zene keverését, onnantól kezdve D'n'B és Breakbeat volt a fő stílus. Fergeteges volt, régen buliztam ekkorát, csak alkohollal. Mármint ilyen zenére. De nem is kell más. Mondjuk sikeresen kiugrott alólam az egyik lépcső, kész csoda, hogy nem lett se ínszalagszakadásom, se bokatörésem. Valamikor reggel 5-6 között hagytuk abba, a zárócsapat 5 magyart és 1 bolgárt tartalmazott. Úgy rémlik, hogy miután lefeküdtem, hamar elájultam. Hm.
Másnap reggel ébredés után reggeli, majd utolsó tanítás után ebéd, és a magyar kontingens nagyrésze elindult hazafele. Legalább olyan élvezetes volt, mint az odaút, vidáman, és szunyólálva telt el részemről. Ja, és sikerült 12 óra alatt megtenni az utat, rövidebb idő alatt, mint odafele.
Mindent összevetve nagyon élveztem minden pillanatát az ottlétnek, az útnak, szóval az egésznek. Ha lehetőségem nyílik rá, megyek máskor is ilyen utakra. Teljesen feltöltődtem tőle, ez az emelkedett állapot mind a mai napig tart (bár történtek azóta is események, amik ezen dobtak, nnem is keveset, de ezt majd később), bár már előtte is hasonló volt hangulatban voltam. Próbálom ezt az érzést, állapotot szinten tartani meditációval, naponta legalább 30 percet gyakorlok. Eddig megy, és az érzés is maradt.
Karmapa Csennó!

Várakozva ...

Nos, megvolt az interjú, állásról. Maga a cég tettszik, amit láttam a munkakörélményekről az is, a munka, amit végezni kellene, azzal sem lenne bajom, nem rossz, és tulajdonképpen rájöttem, hogy szeretek a szakmámban dolgozni. Szerintem nem tettem rossz benyomást a beszélgetés során, most már csak azt kell kivárni, hogy értesítenek-e? Elméletileg 2-3 hét, ha szólnak, de legalább nem azt mondták, hogy "Majd értesítjük ..." . Az rosszabb lenne, mert abban az esetben nem hiszem, lenne esélyem. Volt "gyakorlati" rész is, de az gyerekjáték volt a számomra. 2 alkatrészt kellett felforrasztanom egy panelra, aztán egy másik panelon meg kellett találnom a hibákat. Tényleg nem volt nehéz, még úgy se, hogy tulajdonképpen másfél éve nem gyakoroltam a szakmát, de hát van 11 év tapasztalatom, az meg nem múlik el csak úgy. Mindenesetre bízok a legjobbakban, és abban, hogy történjen bármi, az úgy lesz, ahogy lennie kell.
Azért azt meg kell említeni, hogy 1, vagy 2 műszakban kell dolgozni, és csak nyolc óra a munkaidő, 7végén nem kell dolgozni, illetve néha elrendelhetnek túlórát, de azt fizetik. Nem hangzik rosszul. Tulajdonképpen szeretnék ott dolgozni, és az sem jelent problémát, hogy albérletet kellene keresnem, ha felvennének. Ha! Erős kívánságokat teszek ennek érdekében minden nap, bízva abban, hogy összejön a munka, és felvesznek. Bízok önmagamban!

VV, vagy mi ...

Előre leszögezem, hogy nem nézem. Nem vagyok hajlandó nézni ezt a szemetet. Már csak azért se, mert a pornós-rúdtáncos plasztikcica helyett ez az idétlen, paplanszájú, dagadt tehén került be, ez a hisztérika liba. Na jó, amúgy se nézném. Valahogy nem vagyok kíváncsi ezekre a kúltúrbarbárokra, akik meg vannak győződve arról, hogy ők mekkora arcok, az élet királyai. Na persze. Én meg IstenKirályCsászár vagyok, az Univerzum Ura. Sőt! Még ennél is több.
Az a szomorú igazából, hogy ennek a "műsornak" van nézettsége. Elhiszem, hogy nevetségesek a szereplők, és remekül lehet azon szórakozni, hogy mennyire szánalmasak, csak én ezen nem tudok szórakozni. Valahogy nem érzem magam célközönségnek. Kolegák meg is lepődtek, amikor valamelyik majmot utánozták, én meg nem tudtam, hogy kiről van szó. Csodálkoztak azon, hogy nem nézem. Röviden kifejtettem véleményemet. Azokról már nem, akik ezt nézik, pedig arról is van. De ezt inkább most nem közlöm. Még akaratlanul sem akarok senkit se megsérteni. Mindenesetre számos olyan elfoglaltságot tudok, ami helyettesíti azt az élményt, amit ez a förmedvény adhat. Nem hiszem, hogy előfordul valaha az, hogy annyira unatkozzak, hogy ezt kelljen néznem.

Kellemetlenségek ...

Nem tudom, hogy mi zavar jobban. Az, hogy nő a bölcsességfogam, és nyomja az összes többit, vagy pedig az, hogy meg vagyok fázva, és néha föl akar menni a lázam. Mondjuk amíg hat a fájdalomcsillapító, addig semmi gond nincs, nem érzem a fogam, de amint múlik a hatás, már érzem a nyomást az állkapcsomban. Nem jó ez, bízom benne, hogy mihamarabb abba hagyja a növekedést. Igazából nem olyan vészes, csak kellemetlen, és kicsit problémás az evés, de csak ennyi.

Úton ...

Ezt most, nemrég találtam, olvastam, és erős bennem a késztetés, hogy mindezt ide postoljam. Tehát:

"I.
...Sétálok az utcán.
Egy mély lyuk van a járdán.
Beleesem, elvesztem.
Nincs segítség.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság kell, hogy kitaláljak.

II.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Úgy csinálok, mintha nem látnám.
Újra beleesem.
Nem tudom elhinni, hogy ugyanott vagyok.
De nem az én hibám!
Még nagyon hosszú idő telik el, míg ki tudok jönni.

III.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesem... ez puszta megszokás.
A szemem nyitva van. Tudom, hol vagyok.
Az én hibám!
Azonnal kijövök.

IV.
Ugyanazon az utcán sétálok végig.
Egy mély lyuk van a járdán.
Megkerülöm.

V.
Egy másik utcán sétálok végig.

Lehetőség ...

Szerda kora délután felhívtak a Cégtől, ahova múltkoriban beadtam önéletrajzomat. Hétfőn kell mennem állásinterjúra, elbeszélgetésre. Próbálok fenntartások, és elvárások nélkül felkészülni rá, az abszolút esélytelenek nyugalmával felvértezve magam. Végül is semmit se veszíthetek. Bízok benne, hogy előbb-utóbb találok egy jobb melót, mint ami most van. Talán ez lesz az? Majd kiderül. Mindenesetre erős kívánságokat teszek ez ügyben, és folyamatosan arra kérem a Buddhákat, és a Tanítóimat, hogy erőterüket aktivizálják ebben az ügyben. Hamarosan minden kiderül ... Addig meg várok türelmesen.

Tisztulás ...

A buddhista tanítások azt mondják, hogy minden betegség tisztulás, korábban összegyüjtött negatív benyomások, karmák távoznak ilyenkor. Na, most nekem ezen a 7en kijutott bőven a tisztulásból! Már egy ideje fáj a jobb térdem, de ezt megszoktam. Ehhez társult a hét elején az, hogy elkezdett megen nőni a 2 alsó bölcsességfogam. Milyen faja! Így mind2 oldalon fáj, és a táplálkozás is problémásabb, nehezebb. Aztán 2. éjszakás műszak elején kezdtem észrevenni, hogy emelkedik a hőmérsékletem, belázasodtam. Kb. 1,5 órába telt, mire tudtam szerezni lázcsillapítót, akkor rögtön 3at is. A vicces az volt, hogy bárkitől érdeklődtem, van-e neki lázcsillapító, mindenki fájdalomcsillapítót akart adni. Mondtam, hogy köszi, a fájdalmat elviselem, de a lázamat nem tudom kontrollálni. A lehető legjobb időben kaptam meg a gyógyszert, mert kezdtem abba az állapotba kerülni, amikor már kihatással van a láz a gondolkodásra, tevékenységekre is. Mindenesetre elég érdekes volt, lehetőségem nyílt megfigyelni, hogy hogy viselkedik a tudat ilyen körülmények között. Annak ellenére, hogy szarul voltam, valahol még élveztem is. No, nem kell rosszra gondolni, nem vagyok mazochista, csak próbáltam a lehető legtőbb jó dolgot kihozni a helyzetből. Tanulságos volt. Azért azóta mindig van nálam Algopyrin, a biztonság kedvéért. Nem szívesen lennék megen lázas ...

Téli képek ...

Mégsem mentem fotózni. Nem mert elég hideg volt, és nem van kedvem ahhoz, hogy megbetegedve gubbasszak otthon, most, amikor már éppen kigyógyultam (vagy afelé tartok). Legfeljebb nem lesznek idén téli, havas fotók készítve. Egyébként meg vannak téli fotóim, még tavaly-tavalyelőttről, majd válogatok azok közül ...

I going to Bulgaria ...

Jövő 7végén (febr. 11-13.) lesz egy nagyszerű program, Dénes András, és Szilágyi Robi utazótanítók Bulgáriában fognak tanítani, egészen pontosan Russe-ban. Ami még nagyszerűbb, hogy lehet velük utazni, több kisbusz is fog indulni Mo-ról. És ami esetemben a feltételek, körülmények szerencsés együttállásának köszönhető, hogy én is tudok menni velük. Mikor előszőr hallottam róla, akkor volt egy kis félreértés, és azt hittem, hogy 1 héttel később lesz, és akkor nem tudok menni, mert vasárnap már dolgozok. De tegnap tisztázódott az időpont, így most örülök.
Az egész út, és részvétel nem fog sokba kerülni, de ez nem is nagyon érdekel, maga az élmény, ami miatt akarok menni, a tapasztalás, és a kicserélődés, ami motivál. Ha minden igaz, eléggé nemzetközi lesz a hangulat, mert Görögből is sokan mennek majd. Meg még nem tudom. A lényeg az, hogy megyek, jól fogom magam érezni, utazni fogok (ez egyik kedvenc tevékenységem), és egyébként is! Elhatároztam korábban, hogy lehetőség szerint minnél több programban, rendezvényen, utazásban veszek részt, és ehhez tartom is magam. Sajnos munkarendem ebben néha akadályoz, de ezen már dolgozok, hogy változzon.
Majd viszem magammal fényképezőgépem, feltöltött aksikkal, üres memóriakártyával, és bőszen csinálok sok képet, bízok benne, hogy majd sikerül a hangulatot átadni.
Most nincs mást tenni, mint türelmesen várni, hogy eljöjjön a jövő 7 péntek délelőttje, amikor is indulunk.

Költöztetés ...

Hétfőn segítettem buddhista barátaimnak költözni, ez januárban a 2. alkalom volt. Érdekes dolgot sikerült viszont megfigyelnem ezzel kapcsolatban, ami már korábban is feltűnt, de csak most tudatosítottam magamban. Elég sok gyakorló van, akik a Centrum közelében laknak, illetve ha költözködnek, akkor leendő lakhelyüket úgy választják meg, hogy az a lehető legközelebb legyen a Centrumhoz. Tulajdonképpen az egész egy manadala, aminek középpontjában a Centrum van.
Egyébbként azon gondolkodom, hogy ha esetleg itthon, Magyarországon, Budapesten találok másik munkát, akkor én is valahol a közelben szeretnék albérletet találni. Nem lenne rossz, persze ehhez az kell, hogy az előbb felsorolt feltételek megvalósuljanak, és találjak egy viszonylag olcsó albit. De ez még a jövő zenéje, hogy mi lesz, az hamarost úgyis eldől. A külföldi munkára legalább ilyen erősen koncentrálok. Csak az az anyagi helyzetem alakulásának függvénye. Mindenesetre minden úgy fog történni, ahogy kell, ahogy az az adott helyzetben a legjobb.