Feltöltődve a bulgáriai 7végétől mentem mlt7 hétfőn délután dolgozni éjszakás műszakba, ültem a buszon, és vigyorogtam, mint a tejbetök, szinte minden ok nélkül. Éppen szálltam le a buszról, amikor csörgött a telefonom, a kijelzőn pesti számmal. Hm. Hirtelen enyhe izgalom vett erőt rajtam, mint kiderült, nem véletlenül. Az 1 héttel korábbi állásinterjúval kapcsolatban hívtak fel, úgy döntöttek a cégnél, hogy szeretnének velem dolgozni, és konkrét ajánlatot is tettek (fizetésit, mármint). A másnap folyamán kellett válaszolnom, hogy miként döntöttem. Igazából már akkor azonnal igent mondtam volna legszívesebben, de ilyenkor azért illik "elgondolkodni" az ajánlaton. Persze nem volt kérdés, hogy mit válaszolok. Mindenesetre az érzés, ami átfutott rajtam, olyan magasságokba repített, hogy azt lehetetlen volt titkolni, kolegák azonnal megkérdezték, hogy mi történt. Most persze irigykednek. Én meg várom, hogy leteljen a felmondási idő.
Szerdán előbb mentem be a Céghez, hogy mielőbb el tudjam indítani a felmondás folyamatát. Kicsit elszámoltam magam, mert mehettem volna egy busszal később, de mindegy. Beadtam felmondásom, utolsó munkanapom március 18., addig már csak 23 nap can vissza, és csak 9 napot kell ledolgoznom. A 10. nap bemegyek reggel 6ra, "dolgozok" 8ig, majd elmegyek a HRre, és elindul a kiléptetésem. Állítólag 10-11re kész is van. Bízok benne, hogy így lesz, és nem tesznek keresztbe utolsó nap. Majd kitalálok ellenlépéseket, hogy elengedjenek, és ne szívózzanak velem. Március 21én már az új melóhelyen kezdek, szóval később nem lesz időm ilyenekre. Majd szabadon engedem találékonyságom. Elvégre mit tudnak velem tenni? Semmit. És én mit tudok tenni addig? Várok türelmesen ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése