Taste of Freedom ...

Másfél hónapja dolgozok az új munkahelyemen, és egyelőre jól érzem magam. Tetszenek a feladatok, a légkör, maga az egész szituáció, és nem utolsósorban az időbeosztás. Az, hogy hétfőtől péntekig, 8tól 4ig dolgozok, az valami fantasztikus. Számomra. Megtapasztalni, hogy a péntek tényleg pénteket jelent, hogy a hétvége tényleg az, és nem pedig lehetőség arra, hogy dolgozzak. Egyfajta rendszer költözött az életembe. Rendszeresség. Inkább ez a megfelelő szó. Sokkal nyugodtabb vagyok, a korábban tapasztal feszültség nagyrésze eltűnt. Kiegyensúlyozottabbnak érzem magam. Kezdem megszokni, hogy munka után nem vagyok kimerült, van energiám. És ebből kifolyólag a korábbi szabadidős tevékenységek (játék, filmnézés) már nem elég. Ott van a késztetés, a vágy, hogy kimozduljak a világba. Hogy csináljak valamit. Tapasztaljak. Persze meg kell találni azt a tevékenységet, ami érdekel, amivel foglalkozni akarok. Persze, ott van a fotózás, amivel régóta akarok foglalkozni, és el is határoztam, hogy fogok erre időt szakítani. Mint ahogy a héten tettem is. Szerencsére Budapesten rengeteg lehetőség, és téma van, szóval a közeljövőben valószínüleg sokat fogok kóborolni a városban, élesített fotóapparáttal a kezemben. Másrészt pedig nyár van, rengeteg program a városban, koncertek, bulik, események, rendezvények. Eddig általában munka végett nem tudtam ezeken részt venni, de most ez is megváltozott. Csak hogy egy példát mondjak, holnap lesz megrendezve a Normafa-Kamaraerdő happening, 4 helyszín, 30 dj, estétől reggelig. Vagy ott van a Város és Folyó, VaLyó, idén kitelepültek a Rákóczi híd pesti hídfőlye mellé, ahol egész nyáron érdekes programok várhatóak. Hamarosan fel is fogom keresni, hogy felderítsem, megtapasztaljam valójában, hogy milyen. És még sorolhatnám a lehetőségeket. Lassan kezdem megszokni a helyzetet, és kezdem felfogni, hogy eddig miben is voltam. Szóval a lényeg az, hogy nem bántam meg a döntésem, hogy otthagytam a CAF-t.

Sunday afternoon chill ...

Mi lehet jobb, mint vasárnap délután a naplementében Palotait hallgatni élőben, az A38-on, mindezt laza sörözéssel kísérni? Persze vannak ötleteim, de ezt már a hét közepén elterveztem. És nem bántam meg  😎  Úgy érzem, kellemes nyár előtt állok ...

Everything is changes ...

Nemrég gyökeres változás történt az életemben. Besokaltam a munkahelyemtől, belefáradtam, belefásultam mindabba, ami ott történt, és mindattól, ami már kiáltott az életem minden területére. Tulajdonképpen szinte megszűnt a szociális életem, a magánélete meg abban merült ki, hogy meló után kipihenni a nap fáradalmait, és felkészülni a következő nap megpróbáltatásaira. Néha elmentem moziba, nagy ritkán találkoztam ismerőseimmel, barátaimmal, de kb ennyi. Ráadásul nagyrészt éjszaka, és délután dolgoztam, ami hosszú távon nem igazán barátságos.
Így február közepén úgy döntöttem, beadom a felmondásom. Mindezt úgy, hogy még nem volt meg a következő munkahelyem. Itt most lehetne mondani, hogy milyen felelőtlen voltam, vagy milyen bátor. Erre inkább csak azt mondom, hogy megtettem a szükséges lépést annak érdekében, hogy megváltozzon az életem. Persze az is segített a döntésem én, hogy volt 2 hónap felmondási időm. Bíztam benne, hogy ennyi idő alatt csak találok valamit. A keresésben nagyon fontos szempont volt, hogy nem akarok többet hétvégén, és többmüszakos munkarendben dolgozni. Nos, nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy összejött minden feltétel. Április közepe óta egy családi kisvállalkozásnál dolgozom elektroműszerészként, kozmetikai, és egészségügyi lézereket gyártunk. Hétfőtől péntekig, 8tól 4ig dolgozom, nyugodt, stresszmentes környezetben. Kimondottan tetszik a helyzet , és a munkát is élvezem. Szeretnék sokáig itt dolgozni (a jelenlegi tényállás egyelőre ez).
Tetszik, hogy van szabadidőm, hogy minden délutánom szabad, a 7végéimmel egyetemben, hogy munka után nem vagyok fáradt, kimerült. Hogy van energiám. Végre van időm arra, hogy foglalkozzak azokkal a dolgokkal, amik érdekelnek. Szeretném fejleszteni fotós készségeimet, képességeimet. Szeretnék jó fotókat készíteni. Elkezdtem felderíteni a különböző programlehetőségeket. Koncertek, bulik. Kiállítások. Bármi, ami felkelti az érdeklődésem. Élni akarok, és élvezni az életet. Amit viszont le akarok csökkenteni, az az otthon töltött idő. Illetve nem több időt otthon tölteni, mint az szükséges. Aztán, hogy mindez, hogy alakul, mennyire fog megvalósulni, az már egy másik kérdés.
Let see, what happens!