CBD ...

Még valamikor az évezred elején kezembe került egy könyv, ami a kannabisz történetét, alkalmazási területeit, lehetőségeit ecsetelte. Elfogult voltam a témával kapcsolatban, illetve vagyok mind a mai napig, kedvezően ítélem meg, sőt igazából szerintem  legalizálni kellene, de most nem ez a téma. A lényeg az, hogy már akkor olvastam a jótékony, egészségre kedvező hatásáról. Azóta is követem a témát, így tudtam meg még évekkel ezelőtt, hogy a kannabiszból készült CBD-olaj legális, hozzá lehet jutni. Ez volt 2018-ban.

Nem rég kapcsolatba kerültem egy céggel, ami CBD-olajat, illetve ezt tartalmazó termékeket árul, forgalmaz. Kb. másfél hete meg is kaptam az első adag olajamat, és el is kezdtem használni, fogyasztani. Nyelv alá cseppegtetve, ahogy azt kell (nyálkahártyán keresztül jobban felszívódik, mint gyomorba kerülve az emésztőrendszer által, bárki bármit is állít ezzel kapcsolatban).

Kíváncsian vártam az eredményeket, hatásokat, de eddig azon kívül, hogy a problémás körmöm a kezemen el kezdett javulni, nem igazán tapasztaltam, bár ez is nagy dolog, mert már lassan fél éve küszködök ezzel. Ma viszont meglepődtem, és bízom benne, hogy amit tapasztaltam, az valós, nem pedig arról van szó, hogy bebeszélem magamnak. Ügyet intéztem, és mivel jó idő van, napszemüveg ilyenkor alap. Dioptriás, persze, mert közel 30 éve kiderült, hogy rövidlátó vagyok. 

Szóval, a lényeg az, hogy amikor kiléptem az irodából, ahol voltam, nem vettem vissza a szemüveget, mert el volt rakva, és mivel még árnyékos helyen voltam, még nem zavart a fény. Viszont azt vettem észre, hogy nem hunyorgok, a feliratok, amik korábban szemüveg nélkül homályos, "szőrös" volt, azt most el tudtam olvasni. A napfény sem zavarta annyira a szemem, mint szokta. Mikor ezt felfedeztem, észleltem, meg is lepődtem, és mivel szkeptikus vagyok, a tapasztalatok embere, és szeretem leellenőrizni, amit észlelek, azonnal tesztelni kezdtem magam. Persze ahogy mondani szokás, egy teszt nem teszt, ezért különböző körülmények között tovább fogom tesztelni a helyzetet, és csak az után fogom levonni a végső következtetéseket. Még az is lehet, hogy tévedtem, bár azt már korábban is olvastam, tudtam, hogy a kannabisz jótékony hatással van a látásra, a szemre, a szemidegekre. Nos, szerintem ez hamarosan kiderül.

További tapasztalatok a témában hamarosan ...

Time ...

Érdekes, hogy az emberek hogy gondolkodnak az időről. Hogy osztják be az idejüket, hogyan hazdálkodnak vele. "Jaj, erre most nincs időm!" "Annyi mindent kell tennem, nincs elég időm." Ehhez képest mindenki folyamatosan a Face-en lóg, post-ol, kommentel, és játszik. De soha nincs elég idejük. Persze lehetne mondani azt, hogy én is ezt teszem. De ez nem teljesen igaz, mert nekem arra van időm, amire fordítok időt. Ha szükséges, akkor megoldom, hogy legyen. Persze ha valamit nem akarok megcsinálni, akkor én is leszarom, vagy csak kötelességből fogom. De időm az mindig lesz. Jelenleg is csak az van ...

I am weird ...

Mindig is szerettem volna normális lenni. Olyan lenni, mint a nagy töbség. Mint a többiek. Meg is próbáltam. Általában nem éreztem jól magam tőle. Amikor ezt akartam, hogy elfogadjanak, és azt csináltam, amit mások. Nem azt, amit gondoltam, hogy kellene, vagy amit szeretnék. Amikor árral szembe mentem. Szembe a sodrással. A saját sodrásommal. Mondhatnám azt is, hogy széllel szembe hugyoztam.
Általában akkor érzem/éreztem jól magam, amikor ezeket a hamis illúziókat, vágyakat elengedtem, és önmagam lehettem, mindenféle játszma, és színjáték nélkül. Szabadon, önmagam. Sokáig érdekes elképzeléseim voltak arról, hogy mi a szabadság, mitől érezném szabadnak magamat. Ahogy ezeket a sorokat írom, jöttem rá, hogy számomra ez jelenti a szabadságot, hogy önmagam lehetek. Hogy nem kell rejtőzködni, színlelni, azt mutatni, amilyennek látni szeretnének.
Általában nem értenek meg. A nagy többség. Hogy mit  miért, és úgy gondolom, ahogy. Nem értik meg, hogy nem feltétlenül egy szempontból vizsgálok meg dolgokat, hanem akár több aspektusát figyelem a dolgoknak. Hogy mi minden juthat eszembe egy teljesen hétköznapi, szokványos dologról. Hány gombot nyom be tudatomban egyetlen dolog, hány gondolatot képes elindítani. Éppen ezért nyílok meg nehezen mások előtt. Bár mostanában azt vettem észre, hogy ismeretlen emberekkel is simán el tudok beszélgetni mindenféle feszengés nélkül. Érdekes témákat kibeszélve, megtárgyalva. Nem tudom, fejlődök, vagy csak a falak omlanak le? Igazából mindegy is.
Nemrég volt egy érdekes játékban részem. Fel lett dobva egy téma, és arról kellett 2 percig (maximum) beszélni. Egész érdekes volt, és akkor, ott, azokban a percekben 100%ig önmagamat adhattam, önmagam lehettem. Jó volt. Főleg, hogy úgy mondhattam el véleményemet az adott témáról, hogy bele merülhettem az érzéseimbe, amik közben elfogtak. Ott magamat mutattam. Nem volt színjáték, nem volt játszma. Ritka pillanat.
Igazából bennem is, ahogy mindenki másban, ott van a prehisztorikus ösztönlény, aki törzshöz tartozik, törzsben él. A mai ember egyszerre lehet akár több törzs tagja is, bár van egy fő törzs, aminek a tagja. Az igény, hogy egy törzs tagja legyek, bennem is ott van. Csak mostanra rájöttem, hogy nem kell minden törzsbe belépni, csak azért, hogy tartozzak az egyikhez. Hogy egy közösség tagja legyek. Szerencsére a magamfajta csodabogarak, különcök azért megtalálják egymást, és kialakítják a saját kis, fucsa közösségüket, törzsüket, ahol pont a különbözőségük az, ami összetartja őket. A különböző szemléletmód, és az, hogy értékelik mindazt a furcsaságot, amit a többség nem ért meg. Ez a kívülállók törzse is lehetne akár. De akárhogy is hívom, a lényeg az, hogy ismét van egy közösség, amiben jól érzem magam. Ahol többnyire önmagam lehetek, vagyok.