I am tired ...

Körülbelül a végkimerülés, ájulás határán vagyok, de jól érzem magam. Mozgalmas, pörgös, aktív, és örömtelik hónapon vagyok túl. Még jó, hogy itt van a hosszúhétvége, így van lehetőségem pihenni. Nem lustálkodva, semmittevősen, hanem kellemes, aktív pihenősen. Jó lesz, érzem ...

A hét gondolatai ...

Nyugodtabb vagyok, mint az elmúlt pár hónapban bármikor, elmúlt a feszültség is, mégse tusom, hogy mit kell tennem. Tanácstalan vagyok. A megérzéseim egymással ellentétesek. Ezért nem is tudok hallgatni rájuk, nem tudom eldönteni, hogy melyiknek higyek, melyikben bízzak. Eljutottam oda, hogy hajlandó vagyok elengedni ezt az egészet, ha ez a megoldás. És az az érzésem, hogy egyre nagyobb erre az esély. És az egészben az a legjobb, hogy még ez sem tudja letörni mostani jókedvemet.

Még mindig nem tudom összerakni a képet, hogy tulajdonképpen most mi is a helyzet. Pedig. Biztos, hogy rém egyszerű a képlet, csak túlbonyolítom. Megint. Mint mindig.

Hogy mi miért, és hogyan történik, ez mindig egy jó kérdés. A lényeg az, hogy a tér tele van lehetőségekkel, és nem szabad hagyni, hogy a tudatunk beszűküljön, és túlzottan egy dologra fókuszáljon. El kell kerülni, hogy rögeszméssé, neurotikussá váljunk, hogy vágyaink rabjai legyünk. Meg kell tanulni az érzéseinket elengedni. Ha semmit nem tartunk meg, akkor elveszíteni sem tudunk semmit.

Milyen érdekes ...

  ... hogy Fészbúkon buddhista barátaim vannak többségben az ismerőseim között. Ma töröltem az utolsó MW-s (MaffiaWar) kontaktjaimat, mivel nem látom értelmét, hogy csak úgy vannak, pedig nem is ismerem őket, a játékkal meg már fél éve nem játszok, mert meguntam. Most már tényleg csak olyan ismerősök vannak a listámban, akiket ismerek is.

Hobbi ...

Nemrég elhatároztam, hogy megen elkezdek fotózni. Éppen ezért vettem filmet az analóg gépembe (Nikon FG-25), méghozzá fekete-fehéret. Eddig nem csináltam sok képet (kb. 6ot), de az analóg nem is arról szól, hogy össze-vissza kattogtatok, lövöldözöm a képeket. Ahhoz kicsit drága. Egy kép elkattintása előtt jól meggondolom, hogy érdemes e, és állítgatok a beállításokon. De bízok benne, hogy ez mindenképpen jót tesz a készségemnek, hogy akár majd digivel is jobb képeket csináljak majd. De ez most érdekel. Szeretnék ezzel foglalkozni. Igazából mindig is érdekelt, és most már bánom is, hogy annak idején második szakmámnak a háztartásigépszerelést választottam. Ennek ellenére úgy érzem, gondolom, hogy még lehetek jó fotós. Majd kell csinálnom hétvégi téma-vadászatokat, amikor nyakamba veszem a várost, és kattogtatok párat. Mondjuk az elkövetkező 2 hétvége már foglalt (jövő 7vége Huszárban munkálatok, és takarítás (bár ott is találhatok jó témát), illetve 2 hét múlva jön Ole (szintén van esély arra, hogy sikerül valami képet csinálni)), de utána körülnézek erre-arra. Érdekelnek az ipari-industrial témák, régi épületek, de igazából nyitott vagyok mindenre. Esetleg ha valakinek vannak tapasztalatai analóg fényképezéssel kapcsolatban, és megosztaná velem, vagy tud olyan oldalt, ami hasznos információkkal tanácsokkal segítené tevékenységemet, azt megköszönném. Képeket meg majd idővel, előhívás után persze megosztom.

Steve Jobs ...

  ... a héten eltávozott. Fantasztikus személy volt, igazi újító. Kívánok neki szerencsés, boldog, szenvedésmentes újjászületést.
Egy megragadó gondolat, ahogy a halálról, elmúlásról vélekedett (by index.hu):

"Nem félt a haláltól, sőt az elmúlás inspirálta munkára. Ahogy 2005-ös, a Stanfordon tartott beszédében mondta: „a halál a közös úticél, ami elől nincs menekvés. De ez nem baj, mert valószínűleg a halál az élet legnagyszerűbb találmánya. A tudat, hogy egyszer meghalok, segített meghozni az összes fontos döntést az életemben. Mert minden elvárás, büszkeség, félelem vagy hiba lényegtelenné válik a halál közelségében, és csak az marad hátra, ami igazán fontos. A halál az igazi segítség abban, hogy ne gondoljuk azt, vesztenivalónk van. Már most is meztelenek vagyunk. Éppen ezért nincs okunk arra, hogy a szívünkön kívül másra hallgassunk."

Gyakorlás ...

Ez a hét fantasztikus volt eddig. A héten 2 nap is kaptunk nagyon inspiráló tanításokat, konkrétan a Ngöndroról. Nem a konkrét gyakorlatokról, hanem úgy általában, hogy miért is kell csinálni, gyakorolni. Ez a lehető legjobbkor jött, pont akkor, amikor elhatároztam, hogy erőteljesebbé, és rendszeressé teszem a gyakorlásomat. A héten hétfő kivételével eddig sikerült minden reggel korábban kelnem, és végezni a borulásokat. Nem sokat, amennyi belefért időmbe. De ahogy Tibi mondta, nem az a lényeg, hogy mennyit, hanem csinálni kell. Rendszeresen, folyamatosan, és nem belekapaszkodni tapasztalatokba, érzésekbe. Abszolút igaza van. Amennyire erőm engedte, még este is borultam, ha tudtam. Bízom benne, hogy holnap reggel is menni fog, bár most itthon vagyok Pécsváradon, és eddig itthon nem ment soha. Sebaj, bízok a térben, és magamban. Hogy már több tanító is mondta, ez a gyakorlatsorozat olyan, mint a kígyó a cssőben. Ha egyszer elindul, akkor csak egy irányba mehet, nincs megállás, csinálni, haladni kell, folyamatosan. Elvárások, és elképzelések nélkül.

Most pedig még meditálok egy kicsit, aztán alvás ...

Felismerés ...

Kicsit utánanéztem, pont 2 hónapja kezdett el kicsúcsosodni a problémás időszak. Illetve az volt a kezdete. Csak akkor még nem vettem észre, nem tűnt fel. Akkor kezdődött el az a feszült időszak, ami most ér/t véget. Ennyi. Most nyugi van. Maradjon is így ez ...

Elhatározások ...

Azon dolgozok, hogy rendszeressé tegyem (illetve kialakítsam) azt a szokást, hogy reggel korábban felkelek, és nekiállok borulni. Minden nap. Mindenképp hasznos, és mivel az elmúlt 2 nap (tegnap, ma) sikerült ezt megtennem, azon vagyok, hogy ez a tendencia folytatódjon. Sokkal könnyebb a napom, és valamilyen szinten meg is határozza. Egyelőre a rendszerességet akarom kialakítani, aztán jöhet a mennyiség növelése. Nem akarom azt többet, amit idén elkövettem, hogy "szünetelek". Ez nem más, mint lustaság. Utána sokkal nehezebb folytatni, újrakezdeni. Fájdalmas. Másrészt pedig emlékszem arra, hogy hogy éreztem magam, amikor intenzíven, rendszeresen gyakoroltam. Teljesen más volt, sokkal könnyebben vettem az akadályokat, jelen volt egyfajta spontán öröm. Nem állandó jelleggel, de igen gyakori volt. Most egy igen feszült időszak végén vagyok, ami köszönhető annak, hogy ellustultam. Szóval nincs más teendőm, mint gyakorolni, rendszeresen.

Más. Elhatározásom, tervem egyre szilárdabb azzal kapcsolatban, hogy el fogok költözni, lényegesen közelebb a Centrumhoz. Ott érzem jól magam, ott vannak a barátaim (mármint a buddhisták), ott nem unatkozok, és mindig van lehetőség a kicserélődésre. Programok vannak, lehetőségek, amikkel élni akarok. Aktívabb szerepet akarok vállalni a közösség életében. Ezt úgy tudom erőteljesebbé tenni, ha közelebb költözök. Ja, és jelenlegi lakótársam nélkül. Bízok benne, hogy gond nélkül meg tudom majd értetni vele úgy, hogy elfogadja döntésemet.

Ezek a jelenlegi tervek. Ezeken dolgozok. Meg a számlák kifizetésén ...

Pár gondolat ...

  ... a közeli múltból, amit akkor, hirtelen le tudtam jegyezni.


Fáradt vagyok, nem kicsit. Pihennem kell, rám fér.

Talán még sincs minden veszve, bízok benne.

Az esélyek csak akkor érnek valamit, ha képes vagyok felismerni, és a megfelelő módon élni a feltárulkozó lehetőséggel. Ez tegnap nem történt meg, nem tudtam elég bátor lenni, nem tudtam átlépni félelmeimen. Megfutodtam.

Hihetetlen, hogy milyen kis dolgok milyen mértékben képesek befolyásolni tudatállapotainkat. Fel, vagy akár le. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy még memnyi munka áll elöttem. És ez jó.

Meditáció. Az orvosság. Mindaz a feszültség, amit az elmúlt két hétben  tapasztaltam, az ma feloldódott, eloszlott. Újabb bizonyítéka annak, hogy a módszerek működnek.

Egyre inkább érik bennem a gondolat, az elhatározás, hogy el fogok költözni jelenlegi albérletemből. Hogy miért? Egyrészt messze van a Centrumtól. Másrészt jelenlegi lakótársam hátráltat a gyakorlásomban. Tudom, hogy ez csak az én mozim, az egóm játéka, de csak úgy tudok ellene tenni, ha elköltözök. Ez van. Csak így tudok változtatni, változni. Egyelőre még azon a szinten vagyok, hogy a zavaró körülmények, és magam között távolságot hozok létre.