Azon dolgozok, hogy rendszeressé tegyem (illetve kialakítsam) azt a szokást, hogy reggel korábban felkelek, és nekiállok borulni. Minden nap. Mindenképp hasznos, és mivel az elmúlt 2 nap (tegnap, ma) sikerült ezt megtennem, azon vagyok, hogy ez a tendencia folytatódjon. Sokkal könnyebb a napom, és valamilyen szinten meg is határozza. Egyelőre a rendszerességet akarom kialakítani, aztán jöhet a mennyiség növelése. Nem akarom azt többet, amit idén elkövettem, hogy "szünetelek". Ez nem más, mint lustaság. Utána sokkal nehezebb folytatni, újrakezdeni. Fájdalmas. Másrészt pedig emlékszem arra, hogy hogy éreztem magam, amikor intenzíven, rendszeresen gyakoroltam. Teljesen más volt, sokkal könnyebben vettem az akadályokat, jelen volt egyfajta spontán öröm. Nem állandó jelleggel, de igen gyakori volt. Most egy igen feszült időszak végén vagyok, ami köszönhető annak, hogy ellustultam. Szóval nincs más teendőm, mint gyakorolni, rendszeresen.
Más. Elhatározásom, tervem egyre szilárdabb azzal kapcsolatban, hogy el fogok költözni, lényegesen közelebb a Centrumhoz. Ott érzem jól magam, ott vannak a barátaim (mármint a buddhisták), ott nem unatkozok, és mindig van lehetőség a kicserélődésre. Programok vannak, lehetőségek, amikkel élni akarok. Aktívabb szerepet akarok vállalni a közösség életében. Ezt úgy tudom erőteljesebbé tenni, ha közelebb költözök. Ja, és jelenlegi lakótársam nélkül. Bízok benne, hogy gond nélkül meg tudom majd értetni vele úgy, hogy elfogadja döntésemet.
Ezek a jelenlegi tervek. Ezeken dolgozok. Meg a számlák kifizetésén ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése