A hét gondolatai ...

Nyugodtabb vagyok, mint az elmúlt pár hónapban bármikor, elmúlt a feszültség is, mégse tusom, hogy mit kell tennem. Tanácstalan vagyok. A megérzéseim egymással ellentétesek. Ezért nem is tudok hallgatni rájuk, nem tudom eldönteni, hogy melyiknek higyek, melyikben bízzak. Eljutottam oda, hogy hajlandó vagyok elengedni ezt az egészet, ha ez a megoldás. És az az érzésem, hogy egyre nagyobb erre az esély. És az egészben az a legjobb, hogy még ez sem tudja letörni mostani jókedvemet.

Még mindig nem tudom összerakni a képet, hogy tulajdonképpen most mi is a helyzet. Pedig. Biztos, hogy rém egyszerű a képlet, csak túlbonyolítom. Megint. Mint mindig.

Hogy mi miért, és hogyan történik, ez mindig egy jó kérdés. A lényeg az, hogy a tér tele van lehetőségekkel, és nem szabad hagyni, hogy a tudatunk beszűküljön, és túlzottan egy dologra fókuszáljon. El kell kerülni, hogy rögeszméssé, neurotikussá váljunk, hogy vágyaink rabjai legyünk. Meg kell tanulni az érzéseinket elengedni. Ha semmit nem tartunk meg, akkor elveszíteni sem tudunk semmit.