Peace ...

Az elmúlt 2 hétben keveset dolgoztam. Illetve nem egészen. Csupán csak fogalmazás, nézőpont kérdése az egész. A lényeg az, hogy az elmúlt 2 hétben sokkal többet tudtam pihenni, kikapcsolódni, regenerálódni, mint az elmúlt negyed évben bármikor. Mondjuk már rámis fért. Mindenesetre az eredménye megvolt, és van, sokkal nyugodtabnak, pihentebbnek érzem magam. Az eddig felgyülemlett, és átélt, szinte állandóan jelenlévő feszültség nagyrésze elmúlt, csökkent, nem fáraszt már ki úgy, mint előtte. Gondolataim is nyugodtabbak, jobban is érzem magam. Ez egy darabig még így is lesz. Hogy meddig? Jelenleg még nem érdekel, még nem jött el az ideje, hogy ezen tépelődjek. Most a tervezés ideje van, és a tanulásé. Az elmúlt időszakok eseményeinek, tapasztalatainak kiértékelése. Mi az, ami tapasztalat, és kamatoztatható?

SATA ...

Hosszas várakozás után végre sikerült elérnem, hogy a hó elején megvett SATAs vinyó működőképes állapotba kerüljön. Miután alaplapról nem akart működni, kitaláltam, hogy veszek RAID-kártyát, ami talán majd működteti. Még Húzsvét előtt érdeklődtem 2 boltban, az egyik azt mondta, hogy nincs, és még ezen a héten sem lesz, a másik azt mondta, hogy holnap reggel (múlt szombat), amire azt mondtam magamban, hogy ki van zárva, hogy én ezért reggel felkelek, és beutazok. Szerdán szintén a következő napot jelölték meg ebben az üzletben. Erre inkább az mellett döntöttem, hogy megnézem Pécsváradon, hátha ott lesz. Volt. Az utolsó darabot vettem meg. Utána már csak idő, próbálkozás, és türelem kérdése volt, hogy működésre bírjam az eszközt. Most rengeteg szabad hely van a gépemen, nyugodtan tudok letölteni, telepítgetni. Persze tudom, hogy nincs az a háttértár-mennyiség, amit ne lehetne megtölteni mindenféle dologgal az internetről. De legalább egy darabig nem kell aggódnom, hogy mit, és hova töltsek le.

The PLAN ...

"-What are we going to do tonight, Brain?

 -The same thing we do every night, Pinky.
TRY AND TAKE OVER THE WORLD ...

Húzsvét ...

Ez az ünnep számomra nem mást jelent, mint a nagy zabálások, és pihenés, semmittevés ideje. Egy újabb nap, amikor nem kell dolgozni. Nálunk a Húzsvét nagyjából a következőképpn néz ki. Vagyis idén ez volt a menetrend. Pénteken délután megjött nagymamám, anyai. Unokahúgom megkapta részemről az ajándékot, egy kisautót, amire rá lehet ülni, és lábbal hajtani. Fenomenális hatása volt, mindent elsöprő. Szombaton délben halászlé, jó nagy adag, 2x is ettem belőle. Este sonka, tojás, torma, kalács. Degeszre zabálás esete alakult ki. De ez még csak a kezdet volt. Vasárnap reggel megen sonka, és társai, pukkadásig zabálás. Ebédre megen terülj-terülj asztalkám, minden jóval, Sajtos-tojásos Csirkemell, Töltött Karaj (kolbásszal), no meg sütemények. Este a változatosság kedvéért megen sonka. Mindezt koronázta a mai nap. Reggel (na, vajon mit ettünk?) sonka, stb. Délben csirkemáj, natúr csirkemell, gomba-mártás, sült csirkecomb, és utána desszertnek sütemény. Jelenleg nem merek kimenni az étkezőbe, mert azonnal kezembe akad valami sütemény. Érzem az evési kényszert, a bennem lakó Etióp éhező követeli a zabálást. Nem akarok enni többet ma már, de ezt úgysem tudom betartani. Majd tűrtőztetem magam.
Ja, eszembe jutott a mai nap árnyoldala is. Ma jött ebédre apai nagyanyám is. Semmi bajom nincs vele, csak ne akarjon irányítani, ne akarja kitalálni, hogy nekem mi a jó. És egyáltalán. Túl zsarnoki, mártír beütésekkel. Ehh. Nem véletlenül szorítkozok fél órás látogatásokra, ha megyek hozzá. No mindegy, ezt is átvészelem valahogy. Addig is ejtőzök egy kicsit. Aztán megen a sütemények ...

Display ...

Lassan meg kéne tisztítanom a monitorom képernyőjét. Szerintem látványos változás lenne az eredménye. Talán még a színek is élénkebbek lennének. Majd holnap, villanyszerelés után ...

Pihenés ...

Nagy nehezen sikerült elérnem, hogy a hetem a már korábban megbeszéltek alapján történjen. Nem volt könnyű. Majdnem szar került a palacsintába, méghozzá nem is kicsi. De szerencsére megoldódott a probléma, mások áldozatkészsége miatt. Köszönet érte. Mindenesetre hétfőn este közel voltam a teljes pánikrohamhoz, és kiboruláshoz, de szerencsére átvészeltem a krízist. Tegnap óta pihenek, legalábbis próbálok. Azon meg sem lepődök, hogy a dolgok nem úgy mennek, ahogy azt elterveztem eredetileg, de szarok rá. Próbálok kikapcsolódni, az elmúlt időszak stresszes helyzetein túltenni magam. Vettem is megen egy üveg Gint, csak a miheztartás végett. Ha már mást nem tudok ...
Holnap lesz Pécsen Párnacsata a Csészényi téren du. 4kor, oda el akarok menni. No nem részt venni a küzdelemben, csupán csak fényképezni, megörökíteni az eseményt, és a pillanatokat. Majd ide is felrakok párat a sikeresebbek közül.
Közben zajlik a készülődés a Húzsvétra. Tegnap reggel anyámmal elmentem Tecsóba, nagybevásároltunk. Részben. Anyám ma reggel megen 2 nagy szatyorral jött haza, én meg tegnap délután töltöttem fel készleteimet. Gin, Tonic, Étcsoki, meg sajtok. Majd még utánanézek, hogy kell-e még valami (hogyne kellene, de nincs hozzáférésem jelenleg ...), aztán azt majd holnap. Amúgy a Húzsvét számmra a nagy zabálást jelenti (sonka, tojás, torma, kalács, sütemények, husok dögivel), és a nem-dolgozás állapotát. Édes semmittevés (nem semmit evés). A jövő hétre meg nem gondolok jelenleg.
Tegnap vettem alapanyagot saját készítéssű lámpabúrához. Lufi a formának, krepp-papír a búrának, anyagnak. Ma neki is álltam a készítésnek. Nagy gonddal ügyködtem, próbáltam formába önteni elképzeléseimet, legalább 1 órám elment a ténykedéssel. Eredmény: a lufi leeresztése után összeesett az egész. A lángok martaléka lett a jutalma, amiért cserben hagyott engem. A következő nekifutás jobb lesz. Elvégre minden munkát megelőz egy piszkozat ...
Ja, ma érdekes felfedezést tettem. Unokahúgom fél a lufitól. Az egyiket (a szerencsétlenül jártat) elkezdtem felfújni, gondoltam, biztosan tetszeni fog majd neki. Ehelyett arcára kiült a félelem, és majdnem el is kezdet sírni. Párszor még próbáltam összebarátkoztatni a dologgal, de minden esetben félt, megijedt tőle. Majd ha nagyobb lesz ...

Tonight ...

A mai este a következők történnek. Illetve a történés kicsit hülye kifejezés ide, vagy mi. Szóval, zenét hallgatok, olvasok, megettem 1,5 tábla étcsokit, vidáman cigiztem egyet, és Gin -Tonicot kortyolgatok. Meg volt 2 szelet lekváros-pirítós is. Halmozom az élvezeteket. És élvezem a halmozatokat. Pótcselekvések tömkelege, mintha ettől jobb lenne valamivel. Pedig. Mindegy, ez van most. Ennyi amit tenni tudok. Vagy hajlandó vagyok. SEDOgelatot nem vettem még be, de ami késik ... Majd hamarost Gin-Toniccal leöblítve. Nem kevéssel, de módjával. Ahogy fogy. Ja, dilibogyóm is fogy. De legalább használ. Nem azt mondom, hogy megoldódtak a problémáim, de kevésbé vagyok feszült. Nyugodtabb vagyok. Lassan kell is megen vennem, vagy valami hasonlót. Ahogy elnézem, 1 doboz az kb. 2 hétig tart. Ez van. De legalább nem gyógyszer. Jó hitegetni magam. Nem az, de gyógyhatású. Akkor mi is? Ehh. Ahogy elnézem a körülötem gyűlő fellegeket, lassan már minden nap fogyaszthatom az ilyen cuccokat. A Gin is állandó vendégem lesz, ha a vitamin-piac nem változik, lendül fel hamarost. Ennek mondjuk kevésbé örülök, de hát boldogok a heringek. Mindegy, minden mindegy. Csak valamerre mozdulna ki az a nyamvadt mutató már, mert ezt a köztes állapotot unom. Ráadásul mostanában folyamatosan szembesülök a ténnyel, hogy az utóbbi időben bizony híztam. Kezd nem tetszeni a dolog. Hiába, ezt teszi a szülő gondoskodás, és táplálás. Azért ez ellen is tennem kellene valamit. Jó lenne megen fogyni, vissza a pár évvel ezelőtti állapotomra. Az volt az ideális. De mostanában az evés is egyfajta pótcselekvéssé alakult ki nálam. Mozogni kellene. Meg kevesebbet enni. Ja, ha ez olyan könnyű volna. Ahhoz sincs erőm, hogy valahova elmenjek szórakozni, kikapcsolódni. Ahhoz is túl fáradtnak érzem magam. Pedig ma volt/van olyan program, amire szívem szerint elmentem volna. Pécsett a Laborban francia zenekar koncertezik, utána meg buli. De télleg nem volt hozzá erőm. Este 8kor már ásítoztam, be is aludtam egy keveset. De jól esett. Na, akkor ilyen állapotban van értelme elmenni valahova úgy, hogy a legkorábbi busz, ami hazahoz, reggel 5kor indul? Nem hiszem. De ez akkor sem állapot, ezen mihamarabb változtatnom kell. Ja, ma át lettek ültetve a szobámban levő virágok. Ennek eredménye, hogy a Filodendron, ami eddig egy cserépben volt, most 3 cserépben van, ebből 2 a szobámban. Át lett még ültetve a gumipálmám is, ez is 3 cserépbe került át, az egyik megy öcsémékhez. Tavaly már 9 hajtás volt a cserépben, muszály volt átültetni. Emlékszem, annak idején csak 1 növény volt benne. És tulajdonképpen csak öntöztem, semi mást nem tettem vele. Meglátjuk, mire is viszik ...

Igaságok ...

"-Azt mondod, hogy az emberek
fantáziája segít elviselni az életet?

-NEM. AZ EMBEREK A
FANTÁZIÁJUKTÓL EMBEREK.
EZÉRT TALÁLKOZIK BENNÜK A BUKOTT
ANGYAL ÉS A FELTÖREKVŐ MAJOM.

-A Fogtündérekkel? És Kan Apóval?

-IGEN. EZ A GYAKORLÁS.
KEZDÉSKÉPPEN EL KELL
HINNI A KIS HAZUGSÁGOKAT.

-Hogy aztán elhihessük a nagyokat?

-IGEN. IGAZSÁG, KEGYELEM,
KÖTELESSÉG, ILYESMIT.

-Azok teljesen más dolgok.

-GONDOLOD?
AKKOR VEDD AZ UNIVERZUMOT,
ŐRÖLD A LEGFINOMABB PORRÁ,
SZITÁLD ÁT A LEGFINOMABB SZITÁN,
ÉS MUTASS NEKEM EGYETLEN
ATOMNYI IGAZSÁGOT,
EGYETLEN MOLEKULÁNYI KEGYELMET.
ÉS MÉGIS...
ÚGY VISELKEDTEK, MINTHA LENNE
EGY IDEÁLIS REND A VILÁGBAN.
MINTHA AZ UNIVERZUMBAN
LENNE EGY ÁLTALÁNOS JÓ,
MELYNEK FÉNYÉBEN MINDEN MEGÍTÉLHETŐ.

-De az embereknek ezt hinniük
kell. Mire akarsz kilyukadni?

-HINNI KELL AZOKBAN A
DOLGOKBAN, AMIK NEM IGAZAK.
KÜLÖNBEN HOGYAN LEHETNÉNEK AZZÁ?"

                        /Hogfather/

Pokoljárás ...

        "A Pokolba vezető út Jószándékkal van kikövezve ..."

Tartja a közmondás, és sajnos tapasztalom, hogy ez nagyon igaz. Szerencsére nem a saját bőrömön, de túl közel vagyok a szemléltető példához. Látom, átérzem, és már ez is gúzsba köt. Szerencsére megtanultam, mások példáján, hogy nem szabad bárkivel szemben jóindulatünak lenni. Azt ki kell érdemelni. De mi van akkor, ha valaki folyamatosan meg akar felelni mindenki elvárásainak? Ha mindenkinek eleget akar tenni? MI lesz annak a vége? Tapasztalataim azt mutatják, hogy semmi jó. És én nem is akarok megfelelni senki elvárásainak. Csak a saját elvárásaimnak. Az is éppen elég. A buktató az egészben, hogy ha valaki ilyen elvek szerint él, előbb-utóbb a mások érdekeit helyezi a saját érdekei, céljai elé, mindenképpen jót akar, akár azon az áron is, hogy túl akar lépni saját határain, korlátain, és nincs tisztában saját képességeivel. Igyekezetében túlértékeli saját képességeit, teljesítőképességeit. Következménye a bukás. Az egymást érő kudarcélmények, amik felfalják az ember lekét, önbecsülését. Az áldozat pedig saját maga építette börtönbe kerül, amiben nap nap után maga a pokol az élet. Fájdalom, és kínszenvedés, önmarcangolás.

Erős empatikus képességgel, érzékkel rendelkezek. Nem tudom, hogy ez áldás, vagy átok, esetleg mindkettő egyszerre. Furcsa egy "ajéndék" ez, amit a Sorstól kaptam. Már nagyon régen észrevettem, hogy érzékeny vagyok a környezetemre, a körülöttem élők hangulataira, érzelmeire. Persze hasznosítani nem tudom, hogy előnyt kovácsoljak belőle. Miféle haszontalan képesség az, amit nem tudunk hasznosítani? Mi végre van, ha semmi értelme? Próbáltam többször segíteni embereken, hogy túllépjenek problémáikon, és sajnos elég sokszor megégettem magam, vagy kihasználtak. Bár ha jól belegondolok, a kettő szinte ugyanaz. Olyan jól meg tudom érteni emberek szándékait, indítékait, érzelmeiket, tetteik, cselekedeteik mozgatórugóját, még ha elfogadni nem is mindíg. Csak megértem. Néha próbálom megérteni. És néha menekülök előlük, amikor sok, túl sok minden. Elkezdem kerülni az embereket, kirekesztem őket a világomból, hogy nyugalmat keressek, találjak. Vagy csak önmagamat újra. Ez egy végtelennek tűnő harc, bár nem az, csak hosszú. Néha meg úgy érzem magam, mint Don Quijote, aki szélmalmokkal harcolt. És mindeközben oly kevesen értenek meg. Azt mondják, hogy furcsa vagyok. Hm. Hát ha még igazából tudnák, hogy mennyire! Én magam is furcsának találom magam. De elfogadtam már saját magam nagyrészét. Amit nem, azon akarok változtatni. Már ha sikerül. De ez most nem lényeg, mellékes. Az a kevés, aki valamennyire megért, csak ideiglenes kísérőim hosszú utamon, amit eddig megtettem, és ami még előttem áll. Előbb-utóbb mind tovább ál, utjaink elválnak. Csak rövid ideig haladunk együtt, de az mindíg meghatározó az életemben. Élmények, tapasztalatok, felismerések, amik mind formálják énemet, életemet. Mindez néha fárasztó. Illetve elég gyakran az. Az örökös harc, ami végigkísér. hogy mire van szükségem? Hamarosan megtudom, hogy milyen úton, ki által, még nem tudom. Talán teszek egy kisebb "zarándokutat", elvonulok egy kicsit a világtól, hogy közelebb kerüljek a tiszta Természethez, hogy megérintse lelkemet, és megtisztítsa. Hogy felnyissa szememet, és megajándékozzon a tisztánlátás képességével, még ha csak időlegesen is. Ez egy egésznapos program lesz, mondhatni egy Rítus, egy szertartás. Egy egyszerű kirándulás, ami feltölt energiával, és elűzi a hétköznapok szürkeségét, monotonságát.

Furcsa egy Pokol az enyém ... Néha irigylem az egyszerűbb embereket, akik nem tesznek fel ennyi kérdést, és nem csinálnak ennyi problémát maguknak. Élik egyszerü életüket, egyszerű vágyakkal, mindennapi kérdésekkel, problémákkal, és boldogok. Vagy legalábbis boldogabbak, mint én. Nem teszik fel a kérdést folyton, hogy "Miért?".  És mennyi gondot, problémát megspórolnak maguknak. De mint említettem, csak néha irigylem őket az egyszerűségükért. Ez lehet, hogy kicsit nagyképűnek hangzik most, de attól még így érzek. De nem bánom. Jó tudni, hogy nem egy vagyok a szürke tömegből. Különbözőségem viselem, elfogadom, néha még hírdatam is. Érdekes látvány, amikor az emberok csodálkozva, és értetlenül néznek rám. Valahol mulattató. Viszont elkeserítő is tud lenni a tudat. Egyediség, egyedüliség, megnem értettség, kirekesztettség. Furcsa egy Kereszt ez. Én, a Különc.

Hogfather ...

"-Nagypapi?

"-TESSÉK."

"-Miért? Úgy értem, miért
csináltad ezt végig?"

"-AZ EMBEREK OLYAN
IZGALMASSÁ TESZIK AZ ÉLETET.
TUDTAT, HOGY E CSODÁKKAL
TELI UNIVERZUMBAN
ŐK TALÁLTÁK FEL AZ UNALMAT?"

Ébredés ...

  Ordítani a lelkembe tépő fájdalomtól,
Nyüszíteni a bizonytalanságtól,
Síkítani a félelemtől,
Rettegni a holnaptól ...

Várni, hogy valami történjen,
Remélni, hogy valami változzon.
Bízni a jövőben,
Hinni, hogy mindez álom ...

Ghost in the PC ...

Tegnap este nem egészen az történt, mint amit terveztem. Este 8kor éppen raktam a tűzre (még kell valamennyit fűteni sajna), amikor is áram el, jő a sötétség. Szerencsére csak 5 perces volt az egész, nem több. De ennyivel nem úsztam meg. Mert a PCm be volt kapcsolva közben, illetve alőtte. A Blackout ezt is nullázta, megállt. Szépen újraindítottam, be is bootolt, Winfos felállt, gondoltam, minden renden van. Gondoltam, de tévedtem. Ugyanis zavar támadt a gépezetben, onnantól kezdve nem tudtam elérni a hálózati szolgáltatásokat, nem tudtam elérni az nagy információs adathálót. Próbálgattam mindent, de eredménytelenül. Pedig az volt a terv, hogy este elkezdek játszani, kiélem agresszív, vérengző hajlamaimat, Gin-Tonikot kortyolgatva. Mindebből csak aziszogatás maradt meg, kénytelen voltam zenét hallgatni, és olvasni. Az se volt rossz, olyan könyvet olvasok, ami elég rendesen le tud kötni, csak nem ez volt a terv. A pia is hatott, mire lefeküdtem elég bódult állapotban voltam. Ja, jut eszembe, tegnap délután vettem egy üveg Gordon's Gint, ráadásul olyan csomagolásban volt, hogy poharat adtak mellé ajándékba. Fel is avattam kellő módon. Ha a helyzet úgy alakul (márpedig jelenlegi állapotok szerint úgy fog), akkor veszek még 1 ilyen csomagolást, legyen még 1 ilyen poharam. No, de a lényegre visszatérve, NET nem akart lenni még délelőtt sem. Végső, elkeseredett megoldásnak a Winfos újratelepítését választottam, remélve, hogy a probléma megoldódik. Nos, az eredmény elégedettséggel tölt el, ugyanis újra kapcsolatba tudok lépni az információs folyammal, az ördögűzés sikeres volt, megen műxik a vas! Persze kisebb kozmetikázások még visszavannak, kisebb programok, kodekek telepítése, személyreszabás, igényeim teljesítése. Ha minden igaz, 7végére minden helyreáll teljesen ...

Fáradtság, levertség ...

Le akartam menni a közelben lévő PC-szakboltba, megnézetni, miért is nem megy a Satavinyó. De most nem van kedvem hozzá. Elég lesz bemenni délután Pécsre. Már az a gondolat is kimerít egy kicsit. Talán pihennem kéne sokat, napokat. De még nem lehet. Majd jövő héten, akkor ...

Csak úgy ...

Vannak dolgok, amik nehezen akarnak történni, vagy változni. De érdemes kivárni. Meg egyébbként is. És egyáltalán. De különben meg ja. De ha belegondolunk, akkor meg igen. És télleg. De a lényeg az. És közben kiderül, hogy mégsem. És akkor tulajdonképpen semmi sem fontos. Vagy pedig nem az, aminek látszik, vagy kellene lennie. És van, hogy a dolgok csak úgy, egyszerűen megtörténnek, minden ok, vagy magyarázat nélkül. Mert igazából nincs is rá magyarázat. De mi keressük a választ, az értelmet, az okot. És ha mégis megkapjuk, akkor nem értjük. 42. Pedig csak arról van szó, hogy a kérdést sem értük, pedig mi tettük fel, fogalmaztuk meg. És jön az értetlenkedés, a felháborodás. teljesen feleslegesen, mert értelmetlen. Mint a kérdés maga. Egyszerűen nem akarjuk elfogadni, hogy néha nincs "miért", meg "hogyan". Mert a dolgok néha csak vannak, megtörténnek. Néha meg nem fogjuk fel, nem értjük meg, hogy hogy mi magunk tehetünk a dolgokról, mi idéztük elő tetteinkkel, cselekedeteinkkel, szavainkkal, vagy akár csak a létezésünkkel. És keressük a felelőst, pedig az ott van, csak tükörbe kellene nézni. De nem. és közben olyan dolgokat akarunk elérni, amiket lehetetlenség. A Tökéletesség. Tetteinkben, magunkban, környezetünkben. Pedig ez képtelenség, lehetetlenség. Én nem is akarok Tökéletes lenni. Eleve lehetetlen. El sem érhetem. Meg mihez lépest Tökéletes. Másrészt meg Tökéletesnek lenni az unalmas. És még jobban rásegít az Elszigetelődésre. nem, Tökéletesnek lenni nem jó. Inkább másra fordítom időmet, energiáimat. Érdekes dolgokra. Már ha van időm. Csak mostanában tőlem függetlenül következneb be az események, a dolgok. Kevés a beleszólásom. A Miérttel tökéletesen tisztában vagyok. És elegem is van belőle. Csak még egy kis idő, és már több beleszólásom van a dolgokba. De egyenlőre nem akarok másokkal kiszúrni. Mert azért az se jó. Addig meg tovább filozofálok, és figyelem az engem körülvevő makrokozmoszt ...

Gixer ...

Tegnap végre nekiálltam beszerelni, telepíteni új SATA-s vinyómat. Nem igazán akar összejönni a dolog, pedig próbálkozok én mindennel, most már alaplapi driver is van a vezérlőjéhez, mégse akar összejönni a dolog. Szerfelett bosszantó. Már csak azért is, mert nem hülyeségből vettem, kellene, meg hát tegnap rengeteg időt beleöltem délelőtt, délután, és még este is. Ha más nem, akkor majd leviszem szervízbe, ott talán majd megcsinálják. Jópénzért. Nyaff. Nem vagyok boldog ...

Felismerések ...

Olyan büszke , és elégedett voltam tegnap, hogy megvettem az új vinyómat. Aztán ma reggel lefelé menet a Hegyről belémhasított a felismerés. Mert az igaz, hogy az alaplapom tudja kezelni a SATAt. A tápegyésgemnek is van hozzá csatlakozása. Csupán egy valamiről feledkeztem meg. Hogy nem vezetéknélküli kommunikációval működik. Elfejtettem adatkábelt venni hozzá. Kénytelen leszek megkérni egyik haveromat, hogy vegyen nekem egyet, különben csak jövő szerdán tudok venni hozzá, és akkor csak örülhetek, hogy van új HDDm. Használni meg nem tudom. Persze vehetnék holnap, csak mire beérek Pécsre ... Bezárnak a megfelelő szaküzletek. Faja.

Módosult tudatállapot ...

Na nem kell mindjárt rosszra (nem is olyan rossz az) gondolni, semmi illegális nem történt. Csupán csak arról van szó, hogy tegnap délután 2 előtt felkeltem, és azóta tulajdonképpen ébren vagyok. Hogy miért is? Ma reggel befejeztem, leadtam az éjszakás műszakot, de holnap reggel már megint bent heggesztek reggel 6tól, mindezt csak azért, hogy kolegám el tudjon menni fősuliba. Mert én olyan rendes, és jószívű gagyok. Még. Egészen március végéig, mert utána már nem. Utána az én érdekeimet veszem figyelembe elsősorban, a többi meg le van szarva. No de a lényegre visszatérve. A módosult tudatállapot köszönhető a nemalvásnak, és az alapvetően jelenlevő fáradtság közös eredményének. Érdekesen érzem magam. És ha ez még nem lenne elég, akkor bevettem egy SEDOgelatot, hogy könnyebben tudjak majd aludni. Biztos, ami biztos, egy Gin-Toniccal öblítettem le. Csak a hatás kedvéért. Ez legalább legális, és könnyen hozzáférhető. Persze mielőtt lefekszek, még biztos, hogy bekapok kb. 2 GinTonicot. Ez nekem most kell, kijár nekem, megérdemlem. Hehe. Szombaton még veszek 1 üveg bort is, azt majd este elszopogatom. Az is rámfér már egy ideje, és tervezgetem is.

Persze délután megvolt a "humor-blokk" is. Nem mintha humoros volt. Felhívott főnököm, hogy szombaton túlóra. Megmondtam "finoman" (nem különösebben káromkodtam), hogy nem, mert fáradt vagyok, ki vagyok merülve, és különben is, ez a 4. hét, hogy hetente 4x12 órát húzok, le, a jövő hét meg az 5. lesz. Erre azért még megpróbálkozott beszervezni a vasárnapi napra. A hülye. Azt hitte, hogy arra talán majd ugrok? Tévedett. És közben remegett a hangom, húztam a szalagot, és egyre inkább ment föl bennem a pumpa. Aztán elköszönt. Nem tom, lesz-e következménye, de nem érdekel. Egyáltalán nem. Le vannak szarva, mind. Amúgy is több munkát végzek, mint ami elő van írva.

Délután voltam Pécsett. Vettem vinyót, újat, SATAsat. Vasárnap be is szerelem, és telepítek rá winfost. Mert az lesz az elsődleges. Ha már megmaradt, kevéske időmet a gépem közelében töltöm el (kinek van ilyen szar időben bárhova is mennie, pláne, ha még fáradt is?), legyen jó! Ja, volt bosszúság is. Mp3 lejátszóm fülese elszállt, az egyik fele nem szól. Gondolom megszakadt a vezeték. Nem. Nem gondolom. Tudom. Mindegy, vettem újat. Ez most jó, minden szuperál úgy, ahogy kell. (Hm, elfogyott a G-T, kell újat töltenem. 2. kör.) A hazafelé út is jó volt, hamar elaludtam, a Budai Vám előtt felébredtem (?), azaz felpillantottam, majd Pécsvárad, Dombai-tó elágazásnál ébredtem. Most ülök a gép előtt, írom a postot, és várom, hogy hamarost elájuljak, persze csak fürödés után. Reggel meg kelhetek 4kor ... Kemény egy nap lesz ...

( ... azért az a citromkarika hiányzik ... )

Countryside ...

Megen falunéző járattal jöttem dolgozni. Az, hogy közben az út minősége közben a vesém liftezik a medencém, és a vállaim között, most lényegtelen. Érdekes dolgokat figyeltem meg. Egyértelműen lehet látni, melyik falu, település mennyire szegény, vagy gazdag. Az érdekes az, hogy az egymástól pár km-re lévő falvak közt néha a különbség egetverő. Az egyikben szép, nagy házak, gondozott kertek, udvar, az utcák is tiszták, a szomszéd faluban meg düledező házak, viskók, lepukkant környezet. Ez még valahogy érthető, más polgármester, falugondozás, stb. De amikor azt látom, hogy egy palota, aztán a szomszédban meg egy putri, na az már érdekesebb. A kontraszt éles. És nem kicsit. Furcsa volt a látvány, amikor az öreg, düledező házak közt frissen épített, rikító színű ház, ami nem is volt olyan kicsi, látszott, hogy módos embereké. És ez a jelenség adott településen 5-6 házanként ismétlődött. A következő faluban, községben meg egymást érték a rendezett, gondozott, új, vagy felújított házak, romos sznte csask elvétve volt. A leggondozottabb, legfejlődőbb Nagykozár volt, csak pár km-re van pécstől. Az új lakóövezet mellett mentünk el, már többször néztem, figyeltem, látszik, hogy van pénze az ott élő embereknek. Ma meg észrevettem, hogy egy újabb területet kezdtek felparcellázni, közművesíteni. Vagy lehet, hogy az már meg is volt. Megen eszembe jutott az a többször felbukkanó gondolatsor, hogy a pécsi lakosok menekülnek Pécsről, inkább kiköltöznek vidékre. Aki megteheti. Hogy most önerőből, vagy hitelből, esetleg fele-fele arányban, az most nem fontos. Munkája van, kb. ugyanannyi, vagy kicsivel több idő alatt ér be a munkahelyére, mint korábban Pécsről, de nyugodtabb környezet, kevesebb rezyi, és járulékos költségek. A vidékiek meg mennek be Pécsre, mert a lakóhelyük környékén nincs munkalehetőség. Beköltöznek a jobb megélhetés reményében. A szükség nagy úr. Persze lehet, hogy tévedek, de szerintem van igazság a dologban.

Konklúzió ...

Kicsit nehezen, tökölve, de sikerült megcsinálnom amit akartam, az éjjel postolni szándékozott képek végre láthatóak. Tanulság: ne akarjon az ember munkahelyéről úgy képet blogolni, hogy nem tudja, mi lesz az eredmény ...

Ne má' ...

Na tessék, hiába akartam mélről olyan postot küldeni, ami képet tartalmaz, naná, hogy nem sikerült. Most majd javítgathatom az egészet. Igazából az időt sajnálom, amit ráköltöttem, és a sikertelenség ... Azt hittem, működni fog, erre ...

Gyepmester ...

Addiction ...

Attention ...

Armageddon ...

Plan for next weekend ...

Vajon milyen gondolatokat ébreszt bennem az alábbi kép? Mit kellene tennem 7végére? Hmmm ... Asszem veszek 1 üveg bort, valami jófajta vöröset. Esetleg valami fehéret is ...

Késztetések ...

Egyre erősebb bennem a gondolat, hogy nem nyár végén/ősz elején lépek le a Cégtől, hanem hamarabb. Jóval hamarabb. Egyik kolega nemrég mondta, hogy talált másik lehetőséget, ami ráadásul akár nekem is jó lehetne. Ma meg közölte, hogy felvették, még 2 hét, és itt leszámol. Sajnálja, hogy lelép, de az sokkal jobb lehetőség, mint ez a mostani. Megértem. És ez elgondolkodtat engem is. Nekem is meg kell próbálnom. Nem vestíthetek vele semmit. Csak előtte még át kell néznem a régi tankönyveimet, az elfeledett tudásanyagot felfrissíteni, előásni a mélyből. Azt amúgy is akartam, mert ha el akarok menni akár valami hasonló helyre, vagy bárhova, ahova aszakmai tudásom kell, akarom mondani, a végzettségem, akkor erre a lépésre szükség van. A mai nap különösképpen rámutatott arra, hogy ezt a lépést meg kell tennem. Holnap be is hozom az egyik tankönyvemet, hogy elkezdjem az újratanulást. Az amúgy se fog ártani ...

NIN

Trent Reznor (Nine Inch Nails) új albumot adott ki, továbbra is a fémes, beteges, ipari hangzás a jellemző rá. Most néztem rá az oldalra, ami az új projectet mutatja be, hát elég érdekes. Mint mondtam, elég beteges a hangulata. Annak idején biztos megszereztem volna, most nem tom, mi lenne a helyzet. Egyenlőre megvárom, amíg letölthető lesz az egész, aztán majd döntök. Lehet, hogy a régi idők emlékére való tekintettel megszerzem. De nem az a zene lesz, amit minden nap hallgatni akarok, ahhoz túl kemény, túl durva, hosszú távon idegesítő. Asszem most ki is kapcsolom, mert már most az idegeimen táncol, zavar, húzza az agyamat. Pedig nem semmit alkotott megen a Mester, az tény. Csak most nehezen bírom az ilyet ...
Még csak annyit fűznék hozzá, hogy miközben szól, folyamatason a hideg futkározik a hátamon. Azért ez nem semmi. A durva azért az, hogy a "kellemesebb", "nyugodtabb" hangulatú számok hátterében is ott feszül egy idegesítő, alig hallható dallam, ami borzolja az idegeket, hangulatot. Asszem mégicsak meg fogom szerezni, mert ezt azért meg kell hallgatnom teljes egészében, elejétől a végéig. Egy azért biztos, elaludni nem erre fogok.
Egyébbként az oldalon meg lehet hallgatni az egész albumot állítólag. Ez szól most is. Ami érdekes, hogy közben képek váltják egymást interaktíve módon, amik szerintem szintén nagyszerűek, és kiegészítik az audio élményt, létrehozva egyfajta audio-vizuális élményt. Mindenesetre érdekes. Úgy az egész ...

Sedogelat ...

Ma megjött a dilibogyó, amit rendeltem. Macskagyökér és (Valerianae) és Golgotavirág kivonatai adják a hatóanyagot. Nem tom, mit fog mutatni, adni, ártani nem árthat. Remélem télleg feszültségoldó, és nyugtató hatása van, mert mostanában katasztrofális, ahogy érzem magam. És nyugatalanít is ez a tény. Ráadásul nehezebben alszok. Ma is éjszakás leszek, de már nem bírok aludni, pedig 2kor feküdtem le, vagy aludtam el. Most meg 9 van, délelőtt. Nem jó ez így. Kezd a munkahelyem az egészségem rovására menni. Valahogy nem kívánom az Elcoteq oltárán feláldozni testi, lelki, és idegi egészségemet feláldozni. Nem tudom, mit csináljak, mi lenne a helyes lépés, megoldás. Talán minnél hamarabb lelépni innen ...

Távolság ...

Rájöttem, hogy én olyan messze lakok a munkahelyemtől, hogy csak 10 óra múlva fogok hazaérni ...