A héten ma dolgozok előszőr, holnap meg utoljára. Örülnöm kellene ennek a ténynek, de valahogy olyan semmilyen a hangulatom. Olyan üresnek érzem magam. Nem tom miért. Mondjuk tegnapi nap nem volt valami "hú de jó". Reggel apám rosszul lett, anyám nem is engedte dolgozni. Később, mikot anyám készült dolgozni, akkor megen rosszul, lett, össze is esett. Erre anyám hívott egy ismerőst, és bevitték kórházba, bent is tartották. Mondjuk rendbe fog jönni, máskor is volt már hasonló, és most nem olyan súlyos. Csak egy kellemetlen érzés, ami befészkelte a fejembe magát, az az, ami ott motoszkál. De majd elmúlik. Ez most nem olyan, amit meg tudok oldani, amiben aktívan részt tudok vállalni. Tőlem független a probléma, mégis magaménak érzem valahol. Csak tehetetlen vagyok. Ez miatt (vagy más miatt is talán), kicsit fásult vagyok, olyan kedvetlen, olyan üres egy kissé. Nem tudom, hogy mi lenne az, ami jót tenne, ami kizökkentene ebből a semmilyen állapotból, ami átlökne "pozitívba". Ez nem igaz. Pontosan tudom, hogy mi lenne az, ami pozitív irányba terelne. Csak nem tom, hogy fogjak neki, mit tegyek. Szar a hozzáállásom, azt egyértelműen látom. Az igazság az, hogy kényelmes azt mondanom, hogy "messze" lakom Pécstől, és ezért kevesebb a lehetőségem arra, hogy emberekkel találkozzak. Mert ha arról lenne szó, simán tudnék aludni akármelyik havernál, ezt tudom. Másrészt ha buliba akarnék menni, akkor meg reggelig simán ellennék, és az első busszal mehetnék haza. De kifogást könnyű találni. Az egyik valós kifogás még mindíg az, hogy kevés a pénzem, még nem múlt el az adósságom. De már könnyebb, sokkal könnyebb, mint hónapokkal ezelőtt. Mármint anyagilag. Több pénzem marad, mint eddig. Jobban tudok gazdálkodni egy kicsivel, tudok félretenni, hogy maradjon hó végére, esetleg következő hónap elejére is. Kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés nekem!
Persze lehet, hogy a fásultság, lehangoltság érzése azért van, mert itt van a nyár vége, nekem meg megen egy eseménytelen nyaram volt, megen nem nyaraltam igazából, és sehol se voltam. Ez is lehangoló, mondhatnám siralmas, szánalmas. De hát kevés volt a keret, és közbeszólt más is. Tudom, tehettem volna másképp is, mint ahogy történt az egész, de nem úgy csináltam. Majd legközelebb. Jövő nyáron.
Ami még eszembe jutott, hogy pont egy éve csúcsosodott ki minden, ami szarul érintett. Pont egy éve ilyenkor, ezen a napon kaptam azokat a "híreket", amik a lehető legrosszabbkor jöhettek. Következő napon költözködtem el UránCityből. Ani aznap közölte konkrétan a kettőnket érintő kérdésben a döntését. Szar volt. Teljesen kifordultam önmagamból, újfent megen. Szerecsére hamar elkezdtem visszatérni a "normális" életbe, nem engedtem, hogy feneketlen mélységbe hajszoljam magam. De nem tudok szabadulni az emlékektől. Még nem volt, nem találtam meg azt, aki ezt az űrt, hiányt kitöltötte volna. Lesz olyan egyáltalán?
Pár hét múlva megyek megen szabadságra, még mindíg van 14 napom erre az évre. Hogy mit fogok tenni, azt még nem tudom, lehet, hogy semmit. Persze ennek nem nagyon örülnék, csak kevés lehetőség, és azokat sem ismerem eléggé. Majd kitalálok valamit. Bár ezt mondtam a nyári szabadságom előtt is, mégse lett belőle semmi. Talán lemehetnék Harkányba pár napra, az se lenne rossz, ott még az üdülési csekkekjet is tudnám használni. Csak azt kellene elérnem, hogy öreganyám engedje meg, hogy ott legyek 2-3 napot "felügyelet nélkül". És ez most nem vicc, sajnos. Ez véresen komoly. A vicc az egészben az, hogy az én nevemen van a nyaraló, de nagymamámé a haszonélvezet. Majd meglátom, mit tudok intézni. Remélem, nem fogja kitalálni, hogy akkor szeretne ő is ott lenni. Akkor megmondom, hogy inkább nem megyek. Ha megyek, akkor vagy egyedül, vagy én mondom meg, hogy kivel (bár erre igen kicsi az esély, mondhatnám, hogy csak matematikai, tehát szinte semmi). Ezt az évet kiböjtölöm, túlélem, vagy akármi, de a lényeg az, hogy hamarost elmúlik vele együtt minden szarság, amit az elmúlt években összehoztam. Megen kell valami igazi ó-év búcsúztatót eszközölnöm, csak nem úgy, ahogy tavaly. Az is kellett, mert az a szar időszak lezárása volt. Az idei év a "böjt", és a türelem éve volt, a kivárásé. De hogy zárjam majd le? Valami buliba kellene mennem, nyilvános szórakozóhelyre? Vagy házibuliba, ahol ismerősök lesznek? Esetleg olyanok is, akiket nem akarok látni? Vagy keressek valami bulit majd neten, ahova lehet menni, de nem ismerek senkit se? Mondjuk azt se értem, hogy minek gondolkodok már ilyenkor ezen? Hisz ez még oly messze van! Tiszta hülye vagyok! Közelebbi dolgokon kell gondolkodnom, amiket jobban beláthatok, amiket jobban tudok tervezni. Nem 3-4 hónap múlva bekövetkező dolgokat!
