Születésnapok ...

Családunkban mindíg is érdekesen alakultak a születésnapok. Most leginkább a dátumokra gondolok, hogy kinek mikor. Kezdem én a sort július végefelé, 25én. Utána jön öcsém, illetve most már unokahúgom is, 13 nappal később, 7én, ami holnap lesz. Most is azt mondom, hogy öcsém legszebb születésnapi ajándéka a lánya volt. Bár én kapnék 1x ilyen ajándékot. Ami késik, az a busz. De folytatom. 10én nagymamámnak van a születésnapja, ő apai ágon. Sajnos elég "érdekes" természete van, igazi matriárcha (remélem helyesen írtam). Neki csak 1 dolog a jó, amit ő talál ki. Azaz még az sem. Örök elégedetlenkedő, aki magával sincs megelégedve, kibékülve. Innentől kezdve, ne lehet a kedvében járni, eleget tenni neki. Ritka pillanat az ilyen. Aztán 13án anyám zárja a sort a születésnapokkal. Ennyi Oroszlán 1 családban ... Érdekes egy helyzet, az már biztos, csak az a kérdés, ennyi Oroszlán közül ki érvényesül a leginkább, ki az aki igazából irányít? Az igazi vezetés néha (vagy általában?) nem direkt módon folyik, hanem a háttérből, manipulatív módon, apró terelgetések által, érzelmi befolyásolással, az "alattvalók" pontos (vagy többnyire pontos) ismeretére alapozva. Családunkban jelenleg anyám az, aki ezt a "hatalmat", "tisztséget" birtokolja. Ő a család iráyítója, feje, oszlopa, gerince. Olyan erővel, és annyi energiával rendelkezik, amit én jelenleg nem vagyok képes felfogni, megérteni. Éppen ezért csodálom, és tisztelem, mindazért a kitartásért, és munkáért, amit már hosszú évek óta végez. Ezeket az érzéseket csak egyetlen dolog múlja felül, az iránta érzett szeretetem. Még ha ezt néha sajátosan, és különösen is mutatom ki.

1 hete szombaton megünnepeltem születésnapomat szűk baráti körben. Ez mondjuk annyira volt "szűk", hogy végülis 9en voltunk, jómagamat is beleértve. Ott volt mindenki, aki számított. Vagyis majdnem mindenki. De ő(k) felhívtak telón, és úgy köszöntött(ek) fel. Közöltek velem jóhírt (gyarapodnak), és örültünk együtt, az éteren keresztül. A buli jól sikerült, ismét egy egyedi születésnap lett belőle. Csináltunk marhapörit, jó hagymásan, paradicsomosan, ahogy kell. Sörökkel öblögettük torkunkat, és hűtöttük magunkat a nagy melegben. Belső és külső hűtés volt, mert a kertimedence már megtelt, lehetett élvezni a nagy jóságot, jóidőt, társaságot. Jagerezés is volt,na az betette a kaput rendesen, az alkohol győzedelmeskedett végül. Régen voltam már ennyire részeg, de most megen sikerült. Vajon most öregszem, vagy csak elszoktam a piától? Inkább az utóbbi. Az idei évre nem jön ki a havi 1 átlag, hogy valami nagyobb piálásban volt részem. Nem baj, ne bánom. Másfajta káros szenvedély sem fordul elő mostanában. Dohányozni sem nagyon, már vagy 5 hete nem. Kivéve a múlt szombat, szülinapi bulimon. De az bocsánatos. A lényeg az, hogy jól éreztem magam. Még sok hasonlót!

És persze most vasárnap is szülinapi party volt, öcsémé, és unokahúgomé. Ketten együtt voltak 30. Unokahúgomnak az első, ami igazi esemény! Kapott is tortát, külön neki készítve. Katica formára volt sütve, készítve, kívül puncsos, belül csokikrémes, a tetején szikrázó, csillagszórós gyertyával (ami csak elméletileg volt az). Volt is nagy csodálkozás, ámuldozás, ahogy az ilyenkor kell egy ilyen kis csöppségtől. Aztán megkapta a maga szeletét, és már ehette is, a maga sajátos, egyedi módján. Az élményt nem lehet teljességében visszaadni, ez az a dolog, amit látni kell. A lényeg az, hogy az egész gyerek tiszta torta volt, keze, arca, orra, füle, még a ruhája is.

Öcsémék rendesen kitettek magukért, ahogy kell, jó házigazdák voltak. Előre lepácoltak húst, az lett kisütve, hozzá tepsiben krumpli hagymával, fűszeresen, többféle saláta. Jómagam a délután hátralévő részében ne voltam képes sokmindenre, rendesen elteltem.

Mindent összevetve ez a születésnap is jól sikerült, bár némi villongás beárnyékolta a napot. Nagymamám, akit még korábban említettem, megen alakított, hozta a formáját. Egyrészt lerítt róla, hogy nem tetszik neki a ház, amibe költöztünk (most látta előszőr), de csodálkoztam volna, ha nem így lett volna. Tette a megjegyzéseket, vágta a pofákat, fintorokat, miközben bájolgott. Aztán a végefele kiborult a bili. Lizi már aludt, amikor ő kitalálta, hogy mielőtt hazamegy, még megnézi. Öcsémék szóltak, hogy ne, mert alszik, és föl fog ébredni, az meg nem jó, mert utána nem lehet megnyugtatni. De ennyi erővel a falnak is mondhatták volna. Had ne mondjam, mi lett belőle. Azért öreganyám annyit elért, hogy megint nem fogják öcsémék keresni egy darabig.

Még egy nagyobb ünnepelés van vissza, mégpedig anyám születésnapja. Idén betölti az 50et. És az egészben az a csodálatos, hogy nem érzi annyinak magát. Nem is úgy él. Egyszerűen ÉL! És ki sem néz 50nek. Szerintem. A múlt héten mondta, hogy ezt meg akarja rendesen ünnepelni, méltóképpen, ahogy kell! Kérdezte, hogy mi lenne a jó ebéd az eseményre? Felmerült bennem a halászlé 5lete. De nem mondtam ki, megtette helyettem ő maga. Hát nem érdekes? A legjobb az egészben az, hogy a hal is megvan már, tegnap este tvnézés közben a szomszéd beszólt, hogy megjött a horgászásból, és hozott halat, odaadná. Olykor a dolgok annyira rendben mennek. Csak egy a lényeg. Nem szabad erőltetni, siettetni semmit, és akkor mindennek eljön az ideje. De ez most nem ide tartozik. Illetve ez most nem erről szól. A lényeg! Ha már halászlé, rá kellene beszélnem őseimet, hogy lehetőleg bográcsban főzzük a halászlét, mert az úgy az igazi. Adjuk meg a módját! Bemélem a bogrács megvan ...

Az iagzság az, hogy nem bánom, hogy mostanában ennyi "ünnep" van. Hosszú, és nehéz, fáradságos fél év után vagyunk, megérdemeljük mindannyiana vidámságot, a jókedvet. Én különösen hosszú és kemény 1 évet tudhatok magam mögött, megpróbáltatásokkal telit, ami igen tanulságos volt a számomra. Megjártam a kínok tengerét, bebarangoltam a poklok mélységeit. Remélem, illetve tudom (!), hogy mindez nem volt hiába. Okosabb nem, de tapasztaltabb lettem, tanultam végre az elmúlt évek hibáiból. És ez az ami számít a megpróbáltatások során. Illetve ha van aki támogat közeben. Még ha nem is onna kapjuk mindezt, ahonnan szeretnénk ...