Emlékezés ...

Apámnak tegnap volt a születésnapja. 56 éves lett volna ...

Kellemetlen állapot ...

Utálom a bizonytalanságot. Azaz konkrétan ezt a fajta bizonytalanságot, amit mostanában érzek. Ez nem jó. Nem szeretem. Pedig régi ismerős, de nem tudtam megszokni. Pont a kellemetlen érzések miatt, amit okoz. De bízok benne, hogy hamarost véget ér. Így, vagy úgy, de véget ...

Megen a macska ...

Határozottan emlékeztet az egész arra a bizonyos macskára (amelyik nem a Schrödingeré), és arra a forró kására. De mér van az az érzésem, hogy ez kölcsönös?

Vegyes benyomások ...

Néha előfordul, hogy nem igazán örülök 1-2 villamosnak. A héten éppen a 41-es villamosnak nem örültem. Nem a megfelelő időben jött. Túl korán. Jöhetett volna 5-10 perccel később is. De nem. A körülmények nehezítik célom elérését.
A múlt héten voltam otthon, meglátogattam barátaimat. Jó volt. Bár volt kellemetlen része is, de kellett, szükség volt rá. Aktuális volt már, hogy valaki keményen az arcomba vágja hibáimat, egomat a földbe tiporja. Osztottak, nem kicsit. Azért a haszna megvolt. A hetek óta tartó káoszt, ami a fejemben, tudatomban kavargott, megszüntette. Tisztábban látok kicsit. Még mindig nem tudom pontosan, hogy mit is akarok, merre akarok tartani, de valami körvonalazódik.
Tegnap olyan lépéseket tettem, amiket már egy ideje meg kellett volna tennem, viszont most ott van az, hogy mi lesz ebből? Mi fog történni? Hogy fogok szembenézni a további felmerülő kérdésekkel? Mindenesetre félelmeimet figyelmen kívül hagyva teszem amit tennem kell, hogy haladjak előre. Elvégre a Gyémánt Úton pont a zavaró érzelmeket használjuk a Megvilágosodás üzemanyagaként. Nos, nekem van mit égetni bőven, érdekes, és izgalmas út az, amit választottam, amin haladok ...