Nyugalom, unalom ...

Az utóbbi 1 hónapban a legérdekesebb (?) dolog, ami történt velem, az az volt, hogy tegnap valamilyen madár leszart. Fantasztikus volt. Ez volt minden vágyam. Mindenesetre nem húztam fel magam rajta, nem kezdtem el idegeskedni. Végülis lehetett volna rosszabb is. Pl. ha van hajam, akkor nehezebben tudtam volna eltávolítani. Ja, mert hogy a fekemet sikerült eltalálnia. De lehet, hogy eztán, vagy ennek következtében majd szerencsés leszek a közeljövőben.
Mindenesetre az elégbrutális, és lehangoló, hogy mennyire semmilyen az életem. Nem megyek szinte sehova, nem csinálok különösen semmit, amivel feldobnám a hétköznapjaimat. Az tény, hogy mostanában nyugodt az életem, de ez már kezd túl nyugodt lenni. Rohadt unalmas ez az egész. Ezen sűrgősen változtatnom kell. Mihamarabb. Illetve ezen is. Még jó pár dolgon kell változtatnom. A hozzáállásomon a dolgokhoz. Meg még miegymás. Ha ezt így folytatom, akkor az unalom "megöl". Élményekre, tapasztalatokra van szükségem. Programokra, amik lefoglalnak. Sok a szabad, felesleges időm, és energiám. Elegem van ebből a semmittevésből.

Modern tanmese ... és milyen igaz!

 

Miért is hajtunk??

A halász hazatér  fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel,  aki ebben a fejlődő országban dolgozik.
A piackutató megkérdezi a halásztól,  hogy miért jött haza olyan korán.
A halász azt feleli, hogy tovább is  maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.  

- ..és egyébként mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
-  Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, 
lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk  
egy kicsit - feleli a halász.

A piackutató itt közbevág:
-  Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról.  
Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt  
keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis  kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem  kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós  flottára.

- És azután? - kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy  viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül
a gyárnak tudná eladni,  amit fogott, vagy beindíthatna egy saját
halfeldolgozó üzemet. Akkor el  tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba,
Párizsba vagy New Yorkba, és  onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is
fontolóra vehetné, hogy  bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.

-  Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év  alatt - válaszolja a piackutató.


- És azután? - folytatja a  kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a  szakember. -Nyugdíjba
vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát,  és egy távol eső faluba
költözhetne.

- És azután mi lenne? - kérdezi  a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy  forróság
idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a  barátaival
zenélgetni kicsit ...

 

 

Buddhizmus ...

Kezdek szimpatizálni megen a Buddhizmussal. Miért? Valahogy közelebb áll hozzám, mint a Nyugat vallása, a Kereszténység. Jobban meg tudom érteni, nem köt meg annyira. Nagyobb szabadságot ad, közelebb van az Emberhez. Nem vár el a követőktől vak hitet, feltétlen engedelmességet, sőt, ösztönöz arra, hogy gondolkodjunk, tapasztaljunk. Nem követel meg a követőktől kizárólagosságot, hogy csak ebben higgyenek. Simán megfér más vallásokkal is. Nem mintha én akarnák, vagy gyakorolnák bármilyen vallást is. De ez tetszik. Nem mondja ki, hogy ez az egyetlen igaz út, és elkárhozol, ha nem ezt választod.

Tegnap olvastam egy tanulmányt a Buddhizmus magyarországi helyzetéről, történelméről, és miegymásról. Meglepett az a tény, hogy tulajdonképpen mennyi irányzata van, illetve hány „iskola”, „felekezet”működik nálunk. És hogy ezek mennyire eltérőek egymástól, habár az alapok, a gyökerek azonosak. Mert mindegyik ugyanazokat a tanokat adja tovább. De a különbségeknek köszönhetően az érdeklődő kiválaszthatja azt az irányzatot, ami neki a legmegfelelőbb, amit el tud fogadni.

Igazából ami a legjobban megfog benne, az a szabadság, amit nyújtani tud. Egyfajta gondolkodásmód, ami a dolgokat való formájukban mutatja meg. Ami nem más, mint hogy minden múlandó, semmi sem örök, minden változik. Ha jól belegondolok, ezt már egy ideje tudom magamtól, rájöttem mindenféle segítség, vagy útmutatás nélkül. Mindegy, ez most nem lényeg. Bár lehet, hogy mégis.

Hogy miért éppen a Buddhizmus, és mit várok tőle? Nyugalmat. Lelki békét. Valamiféle útmutatást. Vannak kérdések, amikre keresem a válaszokat. Nem azt várom, hogy ezeket a válaszokat megadja, mert a válaszokat nekem kell megtalálnom. Magam, magamnak. Csak lehet, hogy a kérdések rosszul vannak megfogalmazva. Támaszt keresek, önmagamban, hogy a problémákat meg tudjam oldani, hogy a nehézségeken túl tudjak lépni. Meg akarom találni önmagamat, hogy az lehessek, aki vagyok. Most már télleg el kell mennem egy Buddhista felekezethez,vagy hogy hívják ők magukat. Aztán meglátom, hogy mi lesz. Fő a bizalom, így kell hozzáállnom az egészhez ...

Insomnia ...

Úgy érzem, hogy megen kezdek alvászavarokkal küszködni. Illetve nem kezdek, mert már tart pár hete, ha minden igaz. A „legjobb" az, hogy ez általában munkanapokon jellemző. Nappalos műszak idején éjjel nem tudok rendesen aludni, éjszakásban pedig nappal nem tudok. Amikor pihenős vagyok, akkor tudok úgy, ahogy „rendesen"aludni. De igazából az se stimmel teljesen. Akkor éjjel 1-2 felé fekszek le legkorábban, de van, hogy később, és 9nél hamarabb nem igazán kelek fel. A múlt éjjel isúgy jártam, hogy este 10kor még elkezdtem nézni a Death Note 1. részét, de rendesen belealudtam, szinte alig emlékszem valamire belőle. Képek vannak, de a szöveg az már nem maradt meg. A lényeg az, hogy után, vagy közben  rendesen elaludtam, és valamikor ¼ 12kor tértem magamhoz. Akkor gyorsan fürdővíz engedése, hogy minél előbb le tudjak feküdni. Na ja. Ahogy azt én elképzeltem. Éjfélkor tértem megen magamhoz, csoda, hogy a kádból nem folyt ki a víz, ami ráadásulmár hideg volt. A bojler kiürült, és már csak hideg volt benne. Úgy döntöttem, hogy majd reggel zuhanyzok. A terv, hogy onnantól reggelig alszok, csak terv maradt, mert egész éjjel forgolódtam, állandóan felébredtem, vagy valami félkómaszerű állapotban voltam. Talán ha 2-3 órát aludtam összesen, és az nem volt elég, főleg, hogy össze-vissza, részletekben történt. Az a jó, hogy ma van az utolsó munkanapom, legközelebb csak vasárnap este jövök vissza. Addig remélem, hogy tudok valamennyit pihenni, kikapcsolódni. Megen kezd bennem halmozódni a feszültség, és kisebb kitöréseket már tapasztaltam is, indulatosokat, enyhén agresszíveket. Ez nem jó, nem vezet jó dolgokhoz. Ha máshogy nem megy, majd bemegyekvalamelyik Patika, és ott majd kérek rá valami homeopátiás cuccot. Korábban már működött, ha kell, most is fog. Valami Valeriána tartalmú, jó erős, az kellene ...