2008. október 1., szerda

Buddhizmus ...

Kezdek szimpatizálni megen a Buddhizmussal. Miért? Valahogy közelebb áll hozzám, mint a Nyugat vallása, a Kereszténység. Jobban meg tudom érteni, nem köt meg annyira. Nagyobb szabadságot ad, közelebb van az Emberhez. Nem vár el a követőktől vak hitet, feltétlen engedelmességet, sőt, ösztönöz arra, hogy gondolkodjunk, tapasztaljunk. Nem követel meg a követőktől kizárólagosságot, hogy csak ebben higgyenek. Simán megfér más vallásokkal is. Nem mintha én akarnák, vagy gyakorolnák bármilyen vallást is. De ez tetszik. Nem mondja ki, hogy ez az egyetlen igaz út, és elkárhozol, ha nem ezt választod.

Tegnap olvastam egy tanulmányt a Buddhizmus magyarországi helyzetéről, történelméről, és miegymásról. Meglepett az a tény, hogy tulajdonképpen mennyi irányzata van, illetve hány „iskola”, „felekezet”működik nálunk. És hogy ezek mennyire eltérőek egymástól, habár az alapok, a gyökerek azonosak. Mert mindegyik ugyanazokat a tanokat adja tovább. De a különbségeknek köszönhetően az érdeklődő kiválaszthatja azt az irányzatot, ami neki a legmegfelelőbb, amit el tud fogadni.

Igazából ami a legjobban megfog benne, az a szabadság, amit nyújtani tud. Egyfajta gondolkodásmód, ami a dolgokat való formájukban mutatja meg. Ami nem más, mint hogy minden múlandó, semmi sem örök, minden változik. Ha jól belegondolok, ezt már egy ideje tudom magamtól, rájöttem mindenféle segítség, vagy útmutatás nélkül. Mindegy, ez most nem lényeg. Bár lehet, hogy mégis.

Hogy miért éppen a Buddhizmus, és mit várok tőle? Nyugalmat. Lelki békét. Valamiféle útmutatást. Vannak kérdések, amikre keresem a válaszokat. Nem azt várom, hogy ezeket a válaszokat megadja, mert a válaszokat nekem kell megtalálnom. Magam, magamnak. Csak lehet, hogy a kérdések rosszul vannak megfogalmazva. Támaszt keresek, önmagamban, hogy a problémákat meg tudjam oldani, hogy a nehézségeken túl tudjak lépni. Meg akarom találni önmagamat, hogy az lehessek, aki vagyok. Most már télleg el kell mennem egy Buddhista felekezethez,vagy hogy hívják ők magukat. Aztán meglátom, hogy mi lesz. Fő a bizalom, így kell hozzáállnom az egészhez ...

Nincsenek megjegyzések: