Ice Beer ...

Basszus, a mélyhűtőben majdnem megfagyott a búzasöröm! Bekásásodott, nem akar kifolyni a dobozból! Most mi lesz? Meddig kell várnom? Ezt elbasztam! Szerencsére nem végzetesen ...

End of the Summer ...

Lassan véget ér a Nyár. Még 2 nap, és itt van az Ősz. Szinte észre se vettem, hogy hogy elrohant. Egyszerűen csak elrobogott felettem, jól befűtött, éjjel és nappal, megkínzott, de más jelét szinte nem is adta. És most, 2 nappal a vége előtt úgy érzem, hogy nem is csináltam semmit. Mert télleg így történt. Nem volt olyan pillanata, ami emlékezetes lett volna a számomra, ami miatt különleges lenne valamiért. Ez egy unalmas Nyár volt a számomra. Ne is baj, hogy elmúlt. Az is igaz persze, hogy nem sokat tettem azért, hogy érdekes, eseménydús legyen ...

Vatera ...

Ma feladtam a Djembe és a Didgeridoo árát, és postaköltségét, amit majd egy hete sikerült licittel megnyernem. Ez miatt viszont ne fizettem be a mobil-számlámat (Nagy büdös Lófaszt! Kit akarok átverni? Mert max magamat, de azt meg minek!) Na jó, megen ellinkeltem dolgokat, és valahol túlköltekeztem, elszámoltam magam. De még nem most, hanem hónappokkal ezelőtt. Szokás szerint. Pedig mindíg megfogadom, hogy mostantól más lesz, majd figyelek. De nem. Pedig jó lenne. Mert ha nem, soha nem fogok új monitort venni (LCDt, naná, hogy azt, mi mást?), soha nem fogok normáis fényképezőt (Nikon D40-es) venni, soha nem fogok eljutni Prágába, és soha nem fogok eljutni Amszterdamba. Meg még egy rakat helyre. Jó lenne, ha végre oda tudnék figyelni a pénzügyi helyzetemre. Pedig az utóbbi 1 évben kezd valamelyest helyrerázódni. Kezd. De még nem tart teljesen ott. Pedig mi mindenre lennék képes, ha rendesen kezembe venném a dolgokat ...

Wounds ...

Vannak sebek, amik soha nem gyógyulnak be. Nem gyógyulnak be, mert túl mélyek. Nem gyógyulnak be, mert örökké frissek maradnak. Nem gyógyulnak be, mert örökké frissek maradnak. Nem gyógyulnak be, mert mindíg feltépjük őket. Nem gyógyulnak be, mert mindíg lesz egy olyan pillanat, amikor feltépjük őket. És nem gyógyulnak be, mert túl sok olyan emlék fűződik hozzájuk, amit nem tudunk elfelejteni ... Pedig szeretném ... Örökké fognak fájni, mindíg lesz egy pillanat, ami emélektet rá, hogy még mindíg sajog, még mindíg fáj ... Bízok benne, hogy egyszer elmúlik, hogy begyógyul, egyszer túlteszem magam rajta. De nem. Megmarad, és ha mást nem is tsez, csak sajog. Fáj. Nem múlik. Csak ... csak elviselhetőbb lesz az idő múlásával, megszokom, hogy itt van. De azért bízok benne, hogy egyszer, talán valamikor már nem fog érdekelni, és mosolyogva emlékezek vissza rá ... Csak a Szépre, és a Jóra ...

Didgeridoo ...

Azért ezt nem gondoltam volna még szombaton. Mert hogy valamikor 2-3 hete elkezdtem licitálni egy Didgeridoo-ra a Vaterán, és jó pár napig, vagy egy hétig én vezettem a licitet, akkori állapot szerint még az enyém volt, legalábbis esélyes voltam rá. Aztán valamikor múlt 7en rámlicitáltak töben is, és akkor úgy nézett ki, hogy esélyem nem lesz rá. Egyrészt azért, mert azt hittem, hogy sokan fognak rá licitálni, és túl drága lesz, nem éri meg nekem, másrészt meg úgyis leütik előlem, mert mikor vége van a licitnek, dolgozok. De nem így történt. Tegnap este elhatároztam, hogy megpróbálom elvinni, majd innen a Cégtől licitelek 1et. Ez ma ¾ 8kor meg is történt. Aztán a Sorsra bíztam a dolgot.Aztán 10 körül rá tudtam nézni gyorsan a mélemre, mert ha nyertem, akkor arról úgyis kapok értesítést. És láss csodát! Enyém lett a hangszer! Most már csak azt kell megvárnom, hogy az ember, aki eladta, hazatérjen szabadságáról, és lebeszéljük a részleteket a fizetésről, és a szállításról. Csak napok kérdése ...

Kérdések ...

Kérdések, amiket nem merünk föltenni. Kérdések, amiket ha föl is teszünk, nem merjük megválaszolni őket, mert a válaszok megrémítenének. Kérdések, amiket ha ki is mondunk, a válasz, amit kapunk rá, nem hisszük el. Kérdések, amikre hamisan válaszolunk magunknak. Kérdések, amik feltárnák a mélyebb igazságokat, de mi csak a felszínt kavarjuk fel. Kérdések, amikre soha nem fogunk megfelelő választ kapni, mert rosszul fogalmazzuk megőket. Kérdések, amik soha nem fognak eszünkbe jutni, pedig oly nyilvánvalóak, és mégis vakok vagyunk rá. De a válaszokat folyamatosan várjuk, sőt, egyenesen követeljük őket, pedig már régen megkaptuk, csak annyira kézenfekvő dolgok, hogy hitetlenkedünk, és tagadjuk egyszerűségüket. Mert ostobák vagyunk, balgák, tudatlanok. Agresszívak, kapzsik, mohók. Vágyunk az önállóságra, miközben szabadságunkat, függetlenségünket önként adjuk mások kezébe, lemondva róla, hogy vezessenek minket. Dekadens korban élünk már jó ideje, de ezt nem vesszük észre, mert már régen megtanultunk alkalmazkodni hozzá, olyannyira, hogy mindennapi életünk részévé vált. A Régi Istenektől elfordultunk, és Új Isteneket teremtettünk magunknak, bálványozzuk, és imádjuk, őket, megváltást várunk tőlük, pedig az igazság az, hogy mind a Régiek, és mind az Újak le se szarnak minket, hogy mi van velünk, hogy boldogulunk. Nem tesznek semmit, csak vannak csendben, hallgatnak, és közben imáinkon, és fohászainkon hízlalják magukat zsírosan kövérre, miközben mi teljes sebességgel száguldunk a Semmibe, önmagunkat pusztítva, nem törődve a körülményekkel, jelekkel, és következményekkel. Aztán ha bekövetkezik a Katasztrófa, majd jönnek a Kérdések, hogy miért nem vettük észre a figyelmeztető jeleket, a figyelmeztetéseket. De kérdem Én, ekkora száguldozásnál észre lehet venni bármit is? Ámokfutam a javából, és észre se vesszük, pedig csak az egész Világgal rohanunk szembe. De, mint már mondtam korábban, vakok vagyunk. Hiába nézünk nem látunk, pedig a válaszok itt vannak az orrunk előtt. Mindezek ellenére büszkén hírdetjük, hogy Mi, az Emberiség vagyunk a Teremtés Koronája. De melyik Teremtésé?

Brainwashing ...

Pár éve egy haverom azt mondta az éppen összegyült társaságnak (már nem emlékszem a pontos körülményekre, szövegkörnyezetre), hogy rendesen mossák az agyunkat, terelnek minket. Hogy mivel? TV (reklámok, hírek, filmek, minden, ami benne van), hírlapok, újságok, hírdetőtálák, reklámfelületek. Szóval a média minden formája a programozásunkat, agymosásunkat, kondicionálásunkat segíti elő. Azért, hogy könnyebben lehessen minket, embereket kezelni, irányítani. Azt is említette, hogy ő ez ellen próbál tenni, mert nem néz tévét, és megválogatja, hogy milyen hírportálokat olvas. Nem tudom, hogy akkoriban néztem-e még tv-t, mindenesetre most már jó pár éve nem. Legalább 6. Mostanra már reklámokat sem nézek. Nem érdekel. Politikával sem foglalkozok, mert csak felidegesítem magam, és különben is, nem akarok tartozni egyik oldalhoz se. A hírportálok közül alig látogatok valamit, ott is erősen megválogatom, hogy mit olvasok el. Általában valami ismeretterjesztő, tudományos, vagy kultúrális cikket, ami felkelti érdeklődésem. Valahogy próbálom kiiktatni a kondícionáló tényezőket. Nem könnyű feladat, de nem lehetetlen. Persze vannak olyan programozások, kondícionálások, amiket már nem, vagy csak nagyon nehezen lehet kiiktatni. A Szülők nevelése, a vallásos nevelés, az iskolában tanultak, ezek mind-mind programoznak minket. Jelenleg valahol ot tartok, hogy próbálom ledobni azokat a láncokat, amik megkötnek, amik próbálnak irányítani. Nehéz. Majdhogynem szélmalomharc. Korom egyik modern Don Quijote-ja vagyok, aki szembeszáll a hatalmas „óriásokkal”, szemükbe nevet, sajátos, egyedi „becsület-kódex”szerint élve, amit sajnos oly kevesen értenek meg. Már ha van rá alkalmam elmondani nekik. Néha úgy érzem magam, mint egy számkivetett. Igazából talán mindig is az voltam. Egy számkivetett, egy kívülálló, aki önként vállalta ezt a sorsot, csak azért, hogy megőrizze egyéniségét, egyediségét, még ily nagy áron is, akár. És mindezt miért? Ki tudja ...

Dolgok ...

"A Te Életed,
A Te Választásod,
A Te Végzeted."

Aktuális hangulat ...

Nyafff!

Idióták körülöttem ...

Hogy én mennyire nehezen tudom elviselni a hülyéket! Mert boldogok a lelki szegények ... De ezek még nem is boldogok, csak szimplán hülyék, retardált idióták. Én meg falra mászok tőlük. De szerencsére ezzel már nem találkozok a 7en. Csütörtökön már megyek vissza a saját műszakomba. És persze most még1 hülye. De ezzel csak télleg helyettesítés esetén fogok találkozni.

The Black Knight

Tegnap éjjel megnéztem az új Batman filmet. Érdemes volt. Ritkán mondok ilyet többrészes film esetén, de most kimondom, jobb volt, mint az első rész, pedig az se volt semmi. A hírek igazak voltak, a film, és úgy általában a színészi alakítások, a hangulat, a díszletek, mind fenomenálisak voltak. Végre egy képregény-adaptáció, ami visszaadja az eredeti hangulatot. És persze az eddigi legjobb képregény-adaptáció. Mikor azt hittem, hogy vége, akkor jött a meglepetés, mert akkor még legaláb ¾ óra visszavolt még. Ami rendesen odavágott. És ha már Batman, akkor persze hozta a formáját, mert ugye ez nem arról szól, hogy Happy End a vége. Mert ez nem olyan. Nem lehet olyan, jellegéből, és hangulatából kifolyólag. Sötét, borongós, és magában hordozza az emberi faj gyarlóságát, esendőségét. Ez az a film, ahol a jó elnyeri büntetését, majd elbukik, a rossz, még ha le is csukják, azért győzedelmeskedik, Batman pedig válalja a bűnbak szerepét. Mert ő nem hős, csak egy álarcos figura, aki teszi a dolgát. Vagy mi. Mindenesetre én 10 pontból adoka filnek 15öt. Mert megérdemli, Joker miatt mindenképp. A legjob Joker alakítás volt, amit eddig láttam. Zseniális, szédületes, fergeteges. Heath Ledger alakítása észvesztő. Kár érte. Nyugodjon Békében.

Találkozás ...

Bementem Pécsre, intézni Bankos, Számlás dolgokat. Hogy megkönnyítsem dolgaimat a közeljövőben. De ez most nem lényeg. Utána mászkáltam Árkád, MediaMarkt, és összefutok régnemlátott szeszNővéremmel. Annak idején rengeteget buliztunk együtt, estétől hajnalig tartó ivászatok és partyk, rengeteg világmegváltó gondolat és elmélet kitárgyalása van mögöttünk. Aztán ő férjhez ment, megszűlte első leányát, aztán idén év elején a másodikat is. Ő megállapodott, családot alapított, én meg élem tovább habókos, bolond életemet, amit még mindig nem értek néha. Ez vagyok én. Követhetném példáját, ha volna kivel. De nem van. Ez van. De eljön majd még az én időm is, megtalálom a Nagy Őt (és nem M.A.-ra gondolok most, a Valkyrie-re, a Viking Hősnőre), aki elfogad majd engem, teljes valómban, és én is Őt. Hogy mikor? Bármikor. Ki tudja, mit hoz a holnap?

7végi ivászat ...

7végén hazajött egy régi cimborám, aki valamikor az év elején felköltözött Pestre, ott van a munkája. Illetve Pest-közeli helyen lakik. Fene se tudja, hogy van ez pontosan. Mindenesetre már fél éve nem találkoztam vele, úgyhogy itt volt a lehetőség, hogy ezt pótóljuk. Szombat délután bementem Pécsre, vettem 1 üveg Gint, meg Tonicot, mondván, hogy kisebb alkohlizálás lesz majd. Persze nem teljesen így alakult. Azaz mégis, csak nem a tervezett módon. Mert az lett a vége, hogy kocsmáztunk. Mondjuk jobb is volt, mintha fönt náluk lett volna az alkoholizálás. Kb. du. 6 után kezdtem, és olyan hajnali 1 felé hagytuk el az ojjektumot. Nem is tudom, mikor ittam utoljára ennyit. De jól éreztem magam. Jó volt a hely, a társaság, és a hangulat is. És, ha csak rövid időre, de újra együtt volt a Triumvirátus, a 3 Kopasz. Tegnap meg jött a másnap. Egyhe befolyásoltság, kisebb bizonytalanság minimális szédüléssel fűszerezve, de el tudtam viselni. Jó 7vége volt.

ReConnect!

És ige, újra van netem tegnap este óta! Végre vége a nélkülözésnek, az elzárásnak!

Csak úgy ...

Tennap mikor hazaértem, az a hír fogadott, hogy még mindig nincs netem. Faja. Fel is hívtam a Szolgáltatót, erre ők mondják, hogy hozájuk nem érkezett faxon semmi, ami azt igazolná, hogy befizettem volna bármit. Kibaszott Posta! Én nem ezért fizettem nekik 700 HUFt! Most majd anyám elküldi faxon megen, és remélem, hogy ma este már lesz netem. Kiba bürokrácia!

A másik, amit várok, az a fizetésem. Tennap már utalták, valamikor du., de ma reggel én még nem láttam a számlámon semmit. Csak minuszt. Nem igazán örülök neki. Mindenesetre eszembe jutott, hogy van TeleBankom, majd ebéd után azon leellenőrzöm az egyenlegem. Remélem pozitív eredményt fogok látni/hallani.

Ma lesz Öcsém, és Unokahúgom születésnapja. Délután/este lesz kisebb grill-party.Most örüllök, hogy nappalos vagyok, mert különben simán lemaradtam volna róla. Igaz, hogy így is csak este 7re fogok hazaérni, de legalább nem maradok le róla. Öcsémnek nem veszek semmit, mert Karácsonyig már mindent megkapott tőlem. Unokahúgom állítólag majd kap csúszdát, olyat,amit a házban is lehet használni. De ez majd kiderül. Ha nem, akkor majd nézek neki valamit, amit tud használni. Valami készségfejlesztő. Talán.

Munkakedv ...

Igazából most elég kevés munkám van, de szerencsére tudom imitálni, hogy dolgozok. Nem is baj, hogy nem kell megszakadnom. Egy kis lazaság nappalosban soha nem árt. Hozzáállásom amúgy is problémás most, nem van kedvem dolgozni. Amúgy meg tuom, hogy ez el fog múlni, és műszak 2. felében rámszakad az összes eddig lappangó probléma. Najd próbálom nem felhúzni magam rajta.

Ja, már megen nincs netes hozzáférésem, most már innen sem tudom megnézni a méleket, meg az engem érdeklő dolgokat. Ez van. Azért remélem, hogy estére már lesz otthon netem, addigra visszakapcsolják. Most már kezdem érzékelni az elvonási tüneteket J Azért az mennyire érdekes, hogy amikor 10 hónapig nem volt netem, azt mennyire jól viseltem, de ha 1-2 hétre letiltanak, akkor az már gáz? Hozzászoktam, hogy ha valamire kiváncsi vagyok, akkor azonnal meg tudom nézni, rá tudok keresni. Vagy le tudom tölteni. Most meg? 2 hete nincs elérésem. Remélem, hogy ma már lesz ...

Céges dolgok ...

Ma reggel arra értem be a Céghez, hogy az éjszakás múszak nagyrészét leszanálták, szélnek eresztették. A számokról eltérő adatok vannak, de olyan 60-150 fő között van az elbocsátottak száma. Küldtek el technikusokat is. Megen egy adalék, ami arra ösztönöz, hogy lépjek le innen, menjek máshova dolgozni. Ha ma visszakapcsolják a netet, akkor beillesztem önéletrajzba fényképemet, és már töltöm is fel netes közvetítőhelyek oldalára, illetve küldöm helyekre el. Nem fogom megvárni, hogy elkezdenek mindenkit kiszórni innen, mert akkor tömegével keresnek majd az emberek maguknak munkát. Igazából már kedvem, hangulatom nincs itt dolgozni. A munkámat csak azért csinálom meg rendesen, mert utálok szart kiadni a kezemből. Ha valamit csinálok, az legyen rendben. Vagy inkább neki se állok. Meg valamit csinálni kell, mert különben rohadt lassan megy el a 12 óra. Egyelőre Pécsett, és Baranyában próbálok keresni munkát, de ha nem találok, akkor irány másik megye, ott talán több lehetőségem van. Itt már elértem a maximumot (nem az enyémet, csak a cég korlátozza a lehetőségeimt), és a légkör is egyre rosszabb. Nem érzem magam megfélemlítve, ahhoz azért több kell. Csak a hely kisugárzása, az emberek hangulata, ami szinte tapintható, ez mind olyan, amit már nehezen tudok gond, és mindenféle károsodás nélkül elviselni. Mindenesetre azt nem fogom megjátszani, hogy leszámolok, aztán keresek valamit. Nem. Előbb keresek valamit, aztán bejelentem felmondásom. Amint a keresésem sikeres lesz. Addig meg valahogy eltöltöm itt az időt. Még ...

Könyvek ...

Mostanában megen sokat olvasok. Mindenfélét. És többféle formátumban. Mármint hagyományos, és elektromos formátumban. Azért kedvencem még mindíg a hagyományos, papírra nyomtatott szöveg. De van, amit nem lehet, vagy nem tudok beszerezni nyomtatottan, illetve Cégnél egyszerűbb PCn olvasni. Még ha fárasztóbb is. Éppen ezért otthon nem is olvasok gépen. Olvasok mindent, ami tetszik, vagy érdekel. Fantasyt, mert szeretem. Kikapcsol a normál világ zavarából. Elmerülök egy idegen, ismeretlen világ forgatagában. Mostanában olvastam Feldmárt, mert az is érdekelt. Nem bántam meg, elég sok érdekes dolgot mondott. Valszeg még fogok is tőle olvasni mást is. Érdekes, ahogy a világot látja. Múlt hónapban vettem Oshot is, bár még nem kezdtem el olvasni, de érdekel, amit írt. Ha tetszik, és van benne hasznos a számomra, akkor lehet, hogy veszek mást is, amit írt. De erről egyelőre még nem tudok nyilatkozni. És ismét elkezdtem foglalkozni keleti filozófiákkal, vallásokkal. Ez most azt jelenti, hogy vettem egy könyvet, ami a Zenről, illetve a Zen-Buddhizmusról szól. Nem mondom azt, hogy buddhista leszek. De érdekel, legalább annyira, mint a Tao. Esetemben arra van esély, hogy a különböző vallásokból, filozófiákból megtartom azt, amit el tudok fogadni, amivel tudok azonosulni. Ami jelent nekem valamit, ami nyújt számomra valami többletet. Ezekkel az eszmékel, gondolatokkal könyebben tudok azonosulni, mint a keresztény tanításokkal, és dogmákkal. Az nekem nem az igazi. Túl sok benne az ellentmondás, és ahhoz képest, hogy mit hírdet, tanít, elég véres a múltja. Keresztes háborúk, boszorkányüldözések, inquizició, stb. Egy ideje egyébbként forog a fejemben az a gondolat, hogy meg kellene keresnem Pécsen a Buddhista közösséget, és talán beszélgetni valami guruval, vagy valami vezetővel közülük. Meg állítólag minden nap tartanak meditációt, és hátha részt lehet venni az ilyen összejöveteleken. Valyon mikor tudok oda eljutni? Már ezt is tervezem egy ideje, legalább 1 hónapja. Majd erre is sort kerítek.

Mindenesetre örülök annak, hogy megen többet olvasok. Nem mindíg csak a NET, a PC, filmnézés meg hasonlók. Csak az fáj, hogy sokkal töb könyv van, amit meg szeretnék venni, mint amit meg tudok venni. És ez még egy darabig így is marad ...

Tervek ...

Elkezdtem rövid, illetve középtávú terveket szövögetni, kovácsolni. Hogy milyen célokat akarok elérni. Hogy ezekmennyire megvalósíthatóak, az persze más kérdés. De jöjjenek sorban:
1. Gondoltam, hogy elmegyek Szigetre 1 napra, ami érdekel, amikor nekem tetsző programok lesznek. Ha már a BSről lemaradtam. Találtam is napot, el is kezdtem gondolkodni, tervezgetni, hogy miként legyen. Aztán pár napja elkezdtem kicsit reálisan gondolkodni erről. Vonat oda-vissza 9eHUF. Belépő 8eHUF. Ottani költőpénz, mert ugye kell enni, inni is, meg ha találok valami jó bulit, akkor ott meg "ereszd el a hajam" (hehe) típusú szórakozás legalább 8-10eHUF. Amikor összeszámoltam, kiderült, hogy kb. 30eHUF a vége. És mindez egyetlen napért. Áh, inkább kihagyom.
2. Halódik a monitorom, régi (majd 8 éves) CRT Belinea. Eddig jó szolgálatot tett, de már öreg szegény. Ideje nyugdíjba vonulni. Szeptemberre tervezek vásárlást, addigra összeszedem a szükséges pénzt, és az árak is esnek addig. De ez meglesz.
3. Tervezem egy nagyobb, komolyabb fényképező vásárlását, jelenleg egy Nikon D40-es az álomgép, ez is meglesz, még ha nem is mostanában. Kb 3-4 hónap alatt össze tudom szedni a pénzt rá. Az se baj, ha nem idén lesz meg. Most még jó a jelenlegi, de érzem, hogy ez kevés. Pláne, hogy nézegetem a képeket, amiket ezzel (Nikon L10) csináltam. Amilyen képeket én akarok csinálni, ahhoz kevés már. Majd ha meglesz az új, akkor ezt odaadm Anyámnak.
4. Eszembe jutott, hogy el kellene menni valamikor október-november környékén egy hosszú7végés külföldi kiruccanásra, mondjuk Prágába, vagy Amsterdamba. Inkább az utóbbi lenne az, amit szeretnék, de erre is kell pénz. Még nem tudom, hogy mi lesz, hogy lesz. Jó lenne még idén összehozni ezt. Persze kérdés, hogy anyagilag hogy tudom összehozni. Majd meglátom. Elméletileg nem lehetetlen. Tervezés folyamatban.
5. Még most nyáron el akarok menni valami koncertre, buliba, szeretném leengedni a gőzt, levezetni a felgyülemlett feszültséget, elégetni a felesleges energiákat. Mindezt a Nyár jegyében, hangulatában. Erre legnagyobb esélyem Siófokon van, Coke Club területén, vagy mi. Azon gondolkodok, hogy jövő szombaton felugrok Siófokra, egy napot eltöltök azzal, hogy jól érzem magam, aztán másnap vissza haza. Hogy ebből mi lesz, az még függ az időjárástól, anyagi helyzettől, és remélem, hogy mástól már nem nagyon. Ja, meg persze a program is számít, hogy mi lesz aznap. Mindenesetre ez is esélyes a megvalósításra. Még.
6. Megen kezd elegem lenni a Cégből. Terjengenek mindenféle pletykák megen, hogy leépítés lesz, elmegy a Cég Pécsről, meg mindenféle hasonlók. Nem mintha ez érdekelne, már voltak hasonló szóbeszédek máskor is. Csak már unom ezt az egész szarságot, ami itt folyik az utóbbi időben, és igencsak ideje van annak, hogy váltsak. Meg is írtam az önéletrajzomat,már csak fénykép kell bele. Regisztráltam netes munkakereső oldalakra is, oda is feltöltöm majd a CVmet. Meg elkezdek keresni munkahelyet. Egy helyet már találtam is, itt Pécsett, el kell küldenem a jelentkezésemet, aztán majd meglátom, hogy mi lesz. De lassan már az sem érdekel, ha teljesen más városban, megyében találok helyet. Azon is gondolkodok, hogy Kecskemét sem olyan rossz hely, ott is van lehetőség, sőt, Székesfehérváron is. De akkor is váltanom kell. Év végéig jó lenne. Persze az is kérdés, hogy ez milyen hatással van a fentebb felsorolt terveimre. Legalábbis a hosszabtávúakra.
7. Qrvára egyedül vagyok, és ez nekem NEM JÓ! Ez ellen is tennem kell valamit. Pl. megen elkezdek körülnézni társkereső oldalakon. Ha lenne netem, akkor már meg is tettem volna. De így, hogy leginkáb Melóhelyről tudok netelni, ahol Tűzfal véd az ilyen jellegű "ártó" oldalaktól, egyelőre esélyem, mint medúzának a Királyvízben. Erősen konvergál a nullához. De ezen is változtatni kell. Ha nem vteszek ezért semmit, akkor hamarosan teljesen becsavarodok. Már így is depressziós vagyok, csak még jól tudom kezelni, irányítani.
Nos, ezek a dolgok azok, amiket célként kitűztem magam elé. A megvalósításuk csak rajtam áll. Sorsom, és jövőm a kezemen van ...

Közelmúlt ...

Rég volt már, hogy utoljára postoltam, kicsivel több is, mint 3 hete. Mi történt azóta? Semmi, és minden. De nézzük sorban, így a legegyszerűbb.

Nem mentem el BalatonSoundra, úgy jártam, mint sokan mások, lecsúsztam a jegyvásárlásról, mert ugye elővétben eladták az összeset. Cumi. Már csak azért is, mert rendesen rákészültem, volt szabadságom, volt pénzem, és határtalan lelkesedésem. Ami le is tört, miután olvastama rossz hírt. Rendesen földhöz vágott az egész dolog, magam alatt voltam, illetve még most is hatása alatt vagyok. De már múlóban. De ennyire nem rohanok előre.

Hogy mivel töltöttem a szabadságom 2 hetét? Tulajdonképpen semmivel. Különösen semmivel. Általában 9-10 között keltem, filmeket néztem, játszogattam, sokat olvastam, néha sörözgettem, és betéptem. Azt elég sűrűn. Ez télleg semmi. Csak pihentem. Na jó, egyszer Öcsémékkel, Anyámmal elmentem a Hullámba. Jó volt, de mégsem a Balaton. Mindenesetre megpróbáltam jól érezni magam. Valamelyest sikerült is. Aztán felmentem 1 napra Pestre, csakúgy. Hogy ne menjen kárba az Üdülési Csekkem. Még így is van belőle pár ezer forintnyi, nem tom, mit fogok vele tenni. És már csak pár napig érvényes. De kit érdekel? Engem nem igazán.

Aztán jött megen egy pofon. Felhívtak a Net-szolgáltatótól, hogy április óta nem volt befizetve csekk. Meglepődtem, mert úgy tudtam, hogy Anyám befizetett majd 20eHUFt. Szóltam isneki, hogy kell a befizetett csekk, hogy bemutassam. Erre otthon kiderült, hogy volt a Postán, de letelt az ebédideje, és így elmaradt. Csak sajna az maradt meg benne, hogy befizette, úgy emlékezett rá. Másnap gyorsan be is fizettem 2 havi csekket, be is mutattam a váradi képviseletnél, mindenesetre ez már kevésnek bizonyult, mert a 3. nap kikapcsolták a netet. Örültem, de nagyon. Rettenetesen. Anyámnak oda is dörgöltem az ora alá. Nem is szólt miatta különösen, tudta, hogy ez az ő sara.

Aztán betöltöttem a 32. évemet. "Fantasztikus" születésnap volt. Szűk családi körben volt tartva, csendesen, minden felhajtás nélkül. Ilyen nem volt az elmúlt 7-8 évben. Még szerencse. Több ilyet nem akarok. Mindenesetre utoljára hasonlóan akkor éreztem magam, amikor 26. születésnapom után felébredtem, 26-án. De ez most azt is felülmúlta, mert akkor legalább rendesen megünnepeltem. Persze pont születésnapomon kezdtem dolgozni újra, éjszakásban. Nem is mondtam itt bent senkinek, nem akartam, hogy tovább zuhanjon a hangulatom.

Közben Apám állapota tovább romlott, persze erről ő maga tehet. Mindenesetre most 7főn korházba került, remélem, sikerül helyrerázniuk valamennyire. Ha hazajön, nagyon komolyan el kell vele beszélgetnem. Az ő érdeke.

Pár napja letöltöttem Öcséméknél egy Gámát, azt akartam átmásolni enyim vinyóra, amikor elszállt a monitora. Korábban már mondta, hogy szarakszik, és bármikor tönkremehet, így legalább nem lehetett rámfogni, hogy én tettem tönkre. Amúgy is kb. 8-10 éves volt, bőven kiszolgálta az idejét. Béke poraira. Mindenesetre azért az új monitorába beszállok egy kisebb összeggel. Még jó, hogy használtat vesz, így nem lesz olyan drága.

Nagyjából ezek voltak a közelmúlt eseményei, illetve nem-történései. Minden, és semmi ...