Bölcsességfog ...

Megint elkezdett nőni a bölcsességfogam. A 2 alsó. Szerencsére nem egyszerre, bár enni így sem egyszerü. Igazából nem fáj, csak nyonja az ínyem, és ez érzés az, ami kellemetlen, bár az évek alatt igazán hozzászokhattam volna. De nem sikerült. Valahogy ugy vagyok ezzel, mint a szamuráj az esővel:

Miért szereti a szamuráj, ha esik az eső? Mert ha nem szeretné, attól az eső még ugyanugy esne.

Mondjuk én nem szeretem, hogy ez az állapot megint előállt, de elfogadon, hogy van, és megnyugtat a tudat, hogy ugyis elmulik.

Fenyegetés ...

Nem szoktam politizálni, de hallottam, olvastam valamit, mai mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Ez pedig Vona Gábor kijelentése, amit törökországi körútján tett az egyik egyetemen, és amit persze le is közölt több iszlám portál, sajtó. Az említett nyilatkozat:

»az iszlám az emberiség utolsó reménysége a globalizáció és a liberalizmus sötétségében«

Hát, ez azért elég meredek kijelentés, felelőtlenségről, és totális idiotizmusról szól. Egyrészt, nekem már eleve a Jobbikkal szemben is vannak fenntartásaim, ehhez jön még hozzá az, hogy a pártelnök habár zsidó származású, erősen támadja a zsidókat (biztos megvan rá az oka, ezt én nem tudhatom, talán nem kapott elég pénzt tőlük). Egy nemzeti és keresztény értékeket védő (a párt jelképében benne van a kereszt), támogató párt elnöke hogy mondhat ilyet?  Most hirtelen az jutott az eszembe, hogy lehet, hogy iszlám szervezetek pénzelik a Jobbikot igazából, és ezért van ez a nagy hajbókolás az iszlám felé.
Elutasítom a diszkrimináció minden formáját, így ezt is. Az iszlámmal is alapvetően az a gondom, hogy korlátozza az alapvető emberi jogokat, szabadságot, elnyomja a nőket, és erőszakos agresszív vallás (ezt igazolják mind a távoli-, és közeli múlt eseményei). Nem tudom, hogy hol élt Gábor az elmúlt években, de biztos valami álomvilágban, vagy részeg volt, hogy ilyen kijelentést tesz. Mindenesetre azt jó lenne megtanulnia, hogy az ellenségének az ellensége nem biztos, hogy a barátja. Nem tudom, hogy tisztában van-e azzal, hogy ha az iszlám lenne itt az uralkodó vallás, és törvényjog, akkor a nőknek csadorban, vagy burkában kellene járnia.
Személyes véleményem az, hogy Gábor kisebbségi komplexusban szenvedő, identitászavarral erősen fűszerezett egyén, akinek eléggé radikális (és veszélyes) nézetei, gondolatai vannak. A közéleti szerepléstől mindenesetre eltanácsolnám, és ajánlanék neki egy jó pszichológust.

Akadályok ...

Azért az megint csak egy érdekes helyzet, hogy a leborulásokból vissza van kb. 9000, és július óta nem csinálom. Pedig már régen befejezhettem volna. De akkoriban kicsit elfáradtam, majd nehezebb idők jöttek, most meg fáj a könyököm, nem bírom rendesen kinyújtani, megterhelni. Ez is csak egy tisztulási folyamat. De azért jó lenne még idén befejezni a Ngöndró első gyakorlatát. Mindenesetre azért belekezdtem (folytatom) a második gyakorlatba, hogy legalább haladjak. bízok benne, hogy ezt hamarabb befejezem, nem kell hozzá 4ésfél év. Igazából csak rajtam múlik ...

Sziszifusz, és társai ...

A mai müszak teljesen értelmetlen. Leltár van, és ahelyett, hogy tanítást hallgatnék, találkoznék külföldi barátokkal, már rendezett kábeleket kell összekuszálni, mert valami retardált, hozzá nem értő debil kitalált valamit, mieg oldjuk meg. Jó, végül is kifizetik, de nem annyira, mint azt, aki az egészet kitalálta. Sebaj, holnap nem jövök, akkor már nem kell a földön, koszban, porban kuszni-mászni. Akkor nyugodtan mehet a kicserélődés.

Ősi bölcsesség ...

Minden, ami nem öl meg, az erősebbé tesz.
Kivéve a medve. A medve az megöl.

Felemelkedés, és bukás ...

Még Becskén mondta valaki, hogy kétféle tanító van. Módszereikben különböztette meg őket ismerősöm: az egyik felemel, majd letaszít, majd megint felemel, majd ismét letaszít, mindezt addig, amíg már hiába akar lelökni, nincs hova. A másik viszont csak folyamatosan csak  felemeli tanítványait, mondván, hogy ők majd úgyis letaszítják saját magukat. Ole is ilyen, Ő mindig csak felemel minket a saját szintjére, aztán, mivel saját erőnkből még úgyse tudunk ott maradni, előbb-utóbb jön a zuhanás. Igaz, egyre kisebb mélységekbe, és onnan mindig csak erősebben, tapasztaltabban (ennek mértékéről persze fogalmam sincsen). Azért kell meditálni, hogy egyre tovább tudjuk megtartani azt a szintet, ahol Ő van, hogy saját magunk megtapasztaljuk azt a gazdagságot, amibe betekintést nyerünk, amikor végre lehetőségünk van Vele találkozni, amikor az erőterében időzünk.
Van miért dolgozni ...

A közeli múltról ...

Érdekes időszak végén vagyok (bízok benne erősen). Az idei Becske-kurzus után borult minden. Főleg a fejemben. Mintha egy vékony fátyol, egy enyhe ködfelhő emelkedett volna el a szemeim elől. Egy csomó mindent rosszul csináltam. Mindennel foglalkoztam, csak magammal a legkevésbé, és csodálkoztam, hogy semmi sem úgy alakul, ahogy szeretném. Első körben persze kerestem a hibákat kívül, de nem találtam semmit se. Mindeközben Anyám bepasizott, összejött valakivel. Ennek nagyon örültem/lök, de azért ezt meg kellett emésztenem. Sikerült, nem volt nehéz. Persze ez hozta magával azt a helyzetet, hogy még inkább egyedül éreztem magam, gondoltam egyet, megint társkeresés próbálkozás, de befeszültem. Közben anyagi téren is közeledett a vihar, hátralék gyülemlett fel, túlnőtt rajtam. Ja, verekedésbe is keveredtem, elég könnyen megúsztam, az is lehetett volna rosszabb. A meló is eléggé bestresszelt, szóval minden területen totális volt a káosz (és akkor még nem is oroltam fel mindent). Meditálni sem tudtam mindig (még most se jutok oda mindig, hogy csináljam), ennek a hiányát is egyre jobban éreztem. Szerencsére mantrázni mindig lehet, és a négy alapgondolat felidézése is sokat segített.
Aztán egyszer csak a dolgok elkezdtek elcsendesedni. Egyrészt nagyon jól láttam, hogy nem jó ez az egész. Visszafogtam magam, inkább számolok, mint hogy azonnal kinyitom a számat. A várt vihar is elmaradt, egy enyhe fuvallat formájában átvonult felettem. A büszkeségem kapott egy nagy pofont. Nem azt mondom, hogy minden faja. Erről szó sincs. Nagyon sok mindent kell átgondolnom (újra), átszerveznem. Többet kell foglalkoznom magammal. Rendbe rakni a dolgaimat. Kezdeni valamit a rengeteg felesleges, szabadidőmmel. Megtanulni, hogyan kezeljem, használjam a pénzt, pénzemet. Megtalálni azt, aki a partnerem lesz. Egyáltalán, rendbe tenni az életemet minden szinten. Nem az a cél, hogy tökéletes legyen minden, csak jelentős változásokat akarok. Elég volt az eddigi vegetálásból. Persze tudom, hogy ez nem megy azonnal, idő kell hozzá ( na az van bőven!), türelem (az is, bár kevesebb, mit gondoltam).
Most kezdődik életem hátralévő része ...

Korom ...

Minap kolegákkal beszélgetünk, szóba kerül a kor, mire új kolega mondja nekem, hogy én még fiatal vagyok (mármint én). Másik kolegával összenéztünk, röhögtünk egyet, mert ő tudja, hogy mennyi vagyok (37). Másnap másik kolega mondja, hogy majdnem 2x annyi vagyok, mint újember (aki 20). Röhögök, és mondom, hogy nem tudja, mennyi vagyok. Ha már témánál voltunk, jött a kérdés részéről, hogy hány éves is vagyok, mire válaszoltam a szokásos kérdéssel: "Szerinted?"  Nos, rövid gondolkodás után közölte, hogy 26. Többen röhögünk, mire másik kolegina kérdezi, hogy akkor tényleg, mennyi? Ő már feljebb tippelt, látva a reakciót: 30. De elsőre ő se gondolt volna 25nél többre, így elképzelhető a döbbenet, ami kiült az arcokra, amikor közöltem éveim számát.  Mindenesetre jó érzéssel töltött el a tudat, hogy 10 évet simán letagadhatok a külső alapján. De viselkedésem, életmódom, szemléletem, hozzáállásom a dolgokhoz, mind ezt a látszatot erősítik, hogy nem a 40hez vagyok közelebb, hanem a 30hoz. A vicc az egészben az, hogy nem is érzem magam annyinak, amennyi vagyok. Még ha belenézek a tükörbe, akkor se. Szerencsének mondhatom magam, amiért jó géneket örököltem, és a körülmények sem befolyásolták ezt eddig. A másik vicc az az, hogy ezért én nem is teszek semmit se, no diéta, nem sportolok (de amikor borulok, akkor nem is kell), nem használok kozmetikumokat (minek is?), vagy egyéb dolgok, amikről fogalmam sincs.
Általában meglepődök, amikor volt osztálytársakat, vagy nagyon régi ismerősöket látok, mert elég sokan tényleg annyinak néznek ki, amennyi, vagy még idősebbnek. Igazából nem is értem, hogy miért van alacsony szinten az önbecsülésem, mert semmi okom a panaszra. És mégis, valami nem stimmel a fejemben, valami rosszul van összerakva. Programhiba. De dolgozok rajta. Kijavítom valahogy ...

Ludmilla, again ...

És akkor következzen a Művésznő legújabb alkotása ...

Újra itt van!

Az elkövetkező napokban megint keveset fogok itthon tartózkodni. Ma kezdődik az éjszakás, tehát szinte csak aludni, kajálni jövök haza. Pénteken meg megjön a fizu, kell számlákat fizetni, és ha minden jól megy, akkor tudok venni új kabátot is (legyen értelme is a sok októberi túlórának).
Aztán jön szombaton Láma Ole! Gyanítom, hogy már pénteken megkezdődik a nyüzsgés, pedig a programok csak szombaton kezdődnek. Leginkább centrum nap, centrum találkozó lesz, belsős program. Meglátom, hogy mi lesz, mit fogok csinálni, hova fogok kapcsolódni. Szombat napközben főleg gyakorlás, meg készülődés lesz, este a Láma tanít, gompát avat, aztán buli. Faja napnak ígérkezik.
Vasárnap lesz a nyilvános tanítás, az egykori Sport Max-ban, a Csörsz utcában. Gondolom, hogy a szokásos bevezető tanítás, általános fogalmak, stb., majd kérdések-válaszok a menetrend, a végén meg áldás. Ki tudja, meddig tart majd a nap (volt rá példa, hogy hajnali 3kor volt a vége.
Nemrég tudtam meg, hogy még hétfőn is BP-en lesz Ole, mert programja van diákokkal. A máik infó tegnapról származik, miszerint legközelebb '14. március 25-én jön Magyarországra. Hogy mi lesz nyáron, azt még nem tudom, az is kiderül hamarosan.

Honfoglalás ...

Rájöttem valamire, ahogy olvasgatok őseink vándorlásáról, eredetünk kialakulásáról. Több, egymásnak ellentmondó elmélet létezik, tehát sötétben tapogatózunk. Homályos pl. az is, hogy kinek milyen tisztsége, rangja volt, mi volt a konkrét szerepe. És mivel a történelmet mindig a győztesek írják, nem mostanában fog kiderülni, hogy mi is volt, mi történt pontosan. Ebben még a bizánci krónikák sem segítenek feltétlenül, mert voltak esetek, amikor nem tapasztalatra támaszkodtak, hanem más beszámolóját jegyezték le. Mindenesetre azt kijelenthetem, hogy a finnugor eredetben én sem hiszek. Még maguk a finnek sem.