Érdekes időszak végén vagyok (bízok benne erősen). Az idei Becske-kurzus után borult minden. Főleg a fejemben. Mintha egy vékony fátyol, egy enyhe ködfelhő emelkedett volna el a szemeim elől. Egy csomó mindent rosszul csináltam. Mindennel foglalkoztam, csak magammal a legkevésbé, és csodálkoztam, hogy semmi sem úgy alakul, ahogy szeretném. Első körben persze kerestem a hibákat kívül, de nem találtam semmit se. Mindeközben Anyám bepasizott, összejött valakivel. Ennek nagyon örültem/lök, de azért ezt meg kellett emésztenem. Sikerült, nem volt nehéz. Persze ez hozta magával azt a helyzetet, hogy még inkább egyedül éreztem magam, gondoltam egyet, megint társkeresés próbálkozás, de befeszültem. Közben anyagi téren is közeledett a vihar, hátralék gyülemlett fel, túlnőtt rajtam. Ja, verekedésbe is keveredtem, elég könnyen megúsztam, az is lehetett volna rosszabb. A meló is eléggé bestresszelt, szóval minden területen totális volt a káosz (és akkor még nem is oroltam fel mindent). Meditálni sem tudtam mindig (még most se jutok oda mindig, hogy csináljam), ennek a hiányát is egyre jobban éreztem. Szerencsére mantrázni mindig lehet, és a négy alapgondolat felidézése is sokat segített.
Aztán egyszer csak a dolgok elkezdtek elcsendesedni. Egyrészt nagyon jól láttam, hogy nem jó ez az egész. Visszafogtam magam, inkább számolok, mint hogy azonnal kinyitom a számat. A várt vihar is elmaradt, egy enyhe fuvallat formájában átvonult felettem. A büszkeségem kapott egy nagy pofont. Nem azt mondom, hogy minden faja. Erről szó sincs. Nagyon sok mindent kell átgondolnom (újra), átszerveznem. Többet kell foglalkoznom magammal. Rendbe rakni a dolgaimat. Kezdeni valamit a rengeteg felesleges, szabadidőmmel. Megtanulni, hogyan kezeljem, használjam a pénzt, pénzemet. Megtalálni azt, aki a partnerem lesz. Egyáltalán, rendbe tenni az életemet minden szinten. Nem az a cél, hogy tökéletes legyen minden, csak jelentős változásokat akarok. Elég volt az eddigi vegetálásból. Persze tudom, hogy ez nem megy azonnal, idő kell hozzá ( na az van bőven!), türelem (az is, bár kevesebb, mit gondoltam).
Most kezdődik életem hátralévő része ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése