Feltöltöttem pár képet, főleg az elmúlt egy hónapból. Itt vannak, a régebbiekkel együtt. Megpróbálom majd folyamatosan frissíteni az állományt.
Ezenkívül regeltem az Instára is, de attól tartok, hogy csak telefonról lehet feltölteni képeket oda. No, majd kiderül hamarost ...
2016. július 26., kedd
Enjoy the Silence ...
4 hete elkezdődött a fúrás, faragás, csiszolás, kopácsolás a szomszédokban. A szomszédokban mindenhol. De tényleg. A lépcsőházban több lakásban is, de még a szomszéd lépcsőházban is. Ez azért volt konkrétan szar, mert amikor elkezdődött, akkor 2 hétig voltam éjszakás. Na hadd ne írjam le, hogy általában milyen szavakkal ébredtem, el lehet képzelni. Most úgy tűnik, hogy 4 hét után végre abbahagyták, befejezték a munkálatokat. Ennek már csak azért is örülök, mert ma kezdem az éjszakást megint, másrészt végre nem fáj a fejem a sivító, kopácsoló hangoktól. Köszönöm!
A Távolságot, mint üveggolyót ...
Van egy kő a nyakamban, amit folyamatosan cipelek, ami hátráltat, ami visszafog. Nem tudom miért, de vágyaim tárgya mindig az elérhetetlen, a megfoghatatlan, a távoli. Ami mindig épp annyira lesz csak távol, hogy tudjam, hogy ott van, de mégis ott lesz az érzés, hogy nem jutok el oda soha. A hiábavalóság érzete. És amíg a távolba nézek, nem veszem észre, hogy mi van előttem, mi az, ami csak karnyújtásnyira van tőlem ...
40 éve a Nap körül ...
Hát ez is megtörtént. Betöltöttem a 40-t. És hogy milyen érzés? Nem tudom. Nem tudom, hogy milyen érzésnek kellene lennie. Ugyanezt éreztem 30 évesen. Azóta semmi nem változott. Ugyan az az életérzés van még mindig. Illetve nem. Sok minden változott. Többek között azóta lettem buddhista is. És ez mindent megváltoztatott. De nem azon, hogy korilag hogy érzem magam. Vagy talán mégis. Nem tudom. De egy biztos, nem az határozza meg az életem, az életérzésem, hogy hány kört tettem meg a Nap körül. Csak megpróbálom alkalmazni életemben azokat a dolgokat, amiket tanítanak. És nagyszerű érzés, hogy működnek. Hogy nem a körülmények határozzák meg , hogy hogy érzem magam. Illetve általában nem. Mert hullámvölgyek vannak. Szerencsére egyre laposabbak, egyre rövidebbek. Próbálok arra összpontosítani, ami előttem van. Na jó, ezt még gyakorolni kell. De lényegesen kevesebb időt töltök a Múltban. És kevesebbet merengek a Jövőn. Csak így lehet Élni. Élvezni azt, ami Itt, és Most van. Jelen lenni. Tapasztalni.
Emlékszem, vagy 10 éve ex-sógórnőm szememre hányta, hogy nem vagyok képes koromnak megfelelően öltözködni, és viselkedni. Mert hogy megragadtam az egyetemista/főiskolás életérzésnél. Ezzel a gond csak az, hogy igazából mikor főiskolára jártam, azt munka mellett csináltam, tehát az igazi egyetemista életérzés kimaradt. Másrészt pedig a mai napig nem tudom, hogy hogyan kellene a koromhoz képest öltözködnöm, viselkednem. Öcsém barátnője jegyezte meg a múltkoriban, hogy minek hordok oldalzsebes nadrágot, az már nem divat, talán tartok benne valamit? A válasz az volt, hogy igen, használom azokat a zsebeket, másrészt a divat nem érdekel, jobban számít az, hogy kényelmesen, és jól érezzem magam a ruháimban. Bár elnézve a mai divatot (beszartam nadrág, meg sztreccs-farmer, és társaik, jajj de gáz), nem is akarom követni. Semmi bajom nincs a melegekkel, de nem szabadott volna engedni, hogy a férfi öltözködést befolyásolják. Főleg, hogy a mai fiatalság gyík felépítését kihangsúlyozzák, kiemelik (na jó, ezek a gondolatok miatt érzem a korom egy kicsit :D ) . Szóval a lényeg az, hogy nem érzem a korom. Ha meg kellene határoznom, hogy mi az a kor, ahova be tudom magam határolni, akkor azt mondanám, hogy leginkább a 25-30. Maximum. De az igazság az, hogy jelenleg kortalannak érzem magam. Nem tudom, hogy ezt minek köszönhetem. Talán a jó karma.
Megpróbáltam megünnepelni ezt a kerek számot, amit éveimben születésem óta megértem. Eleinte nem tudtam, hogy hogy lesz. Valami emlékezeteset akartam. Valami nagy durranást. Sok barát társaságában. És persze össze is jött. Nem úgy, ahogy terveztem, de szerintem sokkal jobb lett. Szombaton lementünk Veszprémbe. Hétvégén egy szlovák tanító adott tanításokat a meditációs hétvégén, és amúgy is Utcazene Fesztivál volt. Este érkeztünk meg, szóval érkezés után kaja, és elkezdtünk iszogatni is. Majd elindultunk a városba. Először voltam Veszprémben úgy, hogy körül tudtam nézni, láttam a várost, bár igaz, hogy csak este, sötétben, de így is hatalmas benyomást gyakorolt rám. Hamarosan vissza kell mennem, és meg kell néznem rendesen. Fényképezővel felfegyverkezve. Tetszett a fesztivál, főleg az, hogy nem lőtték le a zenét este 10kor, mint Pécsett szokás. Tetszett a nyüzsgés, amit tapasztaltam. Jó volt a hangulat. Megint olyan dolgokat kellene leírnom, amiket éreztem, és szavakkal nem tudom kifejezni. Az, hogy jó volt, nem megfelelő szó. Annál több, mélyebb. Nem tudom szavakkal átadni. Éjfél után lementünk az egyik helyi szórakozóhelyre, az Eszpresszóba. A régi pécsi szórakozóhelyekre emlékeztetett. Rák, Az Gyár, Szenes Klub. Ott verődött össze a társaság, ott csapattuk tovább. Jó volt. Negatívum itt is volt, nem volt szellőztetés, így egy idő után konstans izzadás volt a zárt helységnek, és az egyre növekvő tömegnek köszönhetően, illetve zeneileg is lehetett volna jobb egy kicsit. Én nem így raktam volna össze a zenei kínálatot. Bizonyos zenéket kihagytam volna, illetve az átvezetéseket jobban összeillesztettem volna, hogy ne legyenek túl éles váltások. De a társaság, és a hangulat kárpótolt mindenért. Főleg, miután kiderült, hogy belépődíjas volt a buli, karszalaggal, én meg semmit sem fizettem érte. Kérdezték, hogy csináltam? Egyszerűen. Bementem, és senki sem állított meg, nem kért belépődíjat, semmit.
Másnap azért már sikerült részt venni a dharma-programban is. Az egyéni gyakorlás elmaradt, ahhoz még nem voltam elég éber, illetve mire mentem volna, már kezdődött a tanítás. Jó volt, és örülök, hogy ott voltam. Ebéd után haza indultunk, persze azt megígértem, hogy hamarosan visszatérek. És ezt szeretném be is tartani. Meg akarom nézni a várost nappal is, és a veszprémiek amúgy is jó fejek, kedvelem őket.
Mindent összevetve jó volt.A hétvége is, és az elmúlt 40 év is. Tartalmas, mozgalmas, unalmasnak nem mondható, tapasztalatokkal, élményekkel teli. Ha a következő 40 is ilyen lesz, akkor bátran, és kíváncsian várom a folytatást. Nem mintha lenne más választásom :D
Emlékszem, vagy 10 éve ex-sógórnőm szememre hányta, hogy nem vagyok képes koromnak megfelelően öltözködni, és viselkedni. Mert hogy megragadtam az egyetemista/főiskolás életérzésnél. Ezzel a gond csak az, hogy igazából mikor főiskolára jártam, azt munka mellett csináltam, tehát az igazi egyetemista életérzés kimaradt. Másrészt pedig a mai napig nem tudom, hogy hogyan kellene a koromhoz képest öltözködnöm, viselkednem. Öcsém barátnője jegyezte meg a múltkoriban, hogy minek hordok oldalzsebes nadrágot, az már nem divat, talán tartok benne valamit? A válasz az volt, hogy igen, használom azokat a zsebeket, másrészt a divat nem érdekel, jobban számít az, hogy kényelmesen, és jól érezzem magam a ruháimban. Bár elnézve a mai divatot (beszartam nadrág, meg sztreccs-farmer, és társaik, jajj de gáz), nem is akarom követni. Semmi bajom nincs a melegekkel, de nem szabadott volna engedni, hogy a férfi öltözködést befolyásolják. Főleg, hogy a mai fiatalság gyík felépítését kihangsúlyozzák, kiemelik (na jó, ezek a gondolatok miatt érzem a korom egy kicsit :D ) . Szóval a lényeg az, hogy nem érzem a korom. Ha meg kellene határoznom, hogy mi az a kor, ahova be tudom magam határolni, akkor azt mondanám, hogy leginkább a 25-30. Maximum. De az igazság az, hogy jelenleg kortalannak érzem magam. Nem tudom, hogy ezt minek köszönhetem. Talán a jó karma.
Megpróbáltam megünnepelni ezt a kerek számot, amit éveimben születésem óta megértem. Eleinte nem tudtam, hogy hogy lesz. Valami emlékezeteset akartam. Valami nagy durranást. Sok barát társaságában. És persze össze is jött. Nem úgy, ahogy terveztem, de szerintem sokkal jobb lett. Szombaton lementünk Veszprémbe. Hétvégén egy szlovák tanító adott tanításokat a meditációs hétvégén, és amúgy is Utcazene Fesztivál volt. Este érkeztünk meg, szóval érkezés után kaja, és elkezdtünk iszogatni is. Majd elindultunk a városba. Először voltam Veszprémben úgy, hogy körül tudtam nézni, láttam a várost, bár igaz, hogy csak este, sötétben, de így is hatalmas benyomást gyakorolt rám. Hamarosan vissza kell mennem, és meg kell néznem rendesen. Fényképezővel felfegyverkezve. Tetszett a fesztivál, főleg az, hogy nem lőtték le a zenét este 10kor, mint Pécsett szokás. Tetszett a nyüzsgés, amit tapasztaltam. Jó volt a hangulat. Megint olyan dolgokat kellene leírnom, amiket éreztem, és szavakkal nem tudom kifejezni. Az, hogy jó volt, nem megfelelő szó. Annál több, mélyebb. Nem tudom szavakkal átadni. Éjfél után lementünk az egyik helyi szórakozóhelyre, az Eszpresszóba. A régi pécsi szórakozóhelyekre emlékeztetett. Rák, Az Gyár, Szenes Klub. Ott verődött össze a társaság, ott csapattuk tovább. Jó volt. Negatívum itt is volt, nem volt szellőztetés, így egy idő után konstans izzadás volt a zárt helységnek, és az egyre növekvő tömegnek köszönhetően, illetve zeneileg is lehetett volna jobb egy kicsit. Én nem így raktam volna össze a zenei kínálatot. Bizonyos zenéket kihagytam volna, illetve az átvezetéseket jobban összeillesztettem volna, hogy ne legyenek túl éles váltások. De a társaság, és a hangulat kárpótolt mindenért. Főleg, miután kiderült, hogy belépődíjas volt a buli, karszalaggal, én meg semmit sem fizettem érte. Kérdezték, hogy csináltam? Egyszerűen. Bementem, és senki sem állított meg, nem kért belépődíjat, semmit.
Másnap azért már sikerült részt venni a dharma-programban is. Az egyéni gyakorlás elmaradt, ahhoz még nem voltam elég éber, illetve mire mentem volna, már kezdődött a tanítás. Jó volt, és örülök, hogy ott voltam. Ebéd után haza indultunk, persze azt megígértem, hogy hamarosan visszatérek. És ezt szeretném be is tartani. Meg akarom nézni a várost nappal is, és a veszprémiek amúgy is jó fejek, kedvelem őket.
Mindent összevetve jó volt.A hétvége is, és az elmúlt 40 év is. Tartalmas, mozgalmas, unalmasnak nem mondható, tapasztalatokkal, élményekkel teli. Ha a következő 40 is ilyen lesz, akkor bátran, és kíváncsian várom a folytatást. Nem mintha lenne más választásom :D
2016. július 23., szombat
Évforduló ...
Szerdán volt 1 éve, hogy elkezdtem dolgozni a CAFnak. Hogy szalad az idő ... Egy újabb ok az ünneplésre ...
2016. július 20., szerda
Vágyak, igények, szükségletek ...
Az elmúlt hónapokban többször végiggondltam, hogy születésnapomra mit ia vennék magamnak. Az első ötletem a babzsákfotel volt. Régóta akarok egy ilyet, és lesz is, csak nem most, egyrészt alig vagyok otthon mostanában, nyár van, másrészt majd. Volt 5let arra is, hogy veszek egy játékot, de az is van bőven. Valami hasznosabbra vágyok.
Mivel nagy kávé fogyasztó vagyok, az igényem a jó kávé iránt megnőtt. És az, hogy mi a jó, megint csak relatív. Ki milyen ízt szeret, mi a kedvenc intenzitás, a megfelelő mennyiség, ez mind egyedi. Én például a karakteres, erőteljes ízeket szeretem. De sok múlik a főzése, illetve magán a főzőn is. Éveken át kotyogós főzőt használtam, használok, de valahogy nem a igazi, nem azt az ízhatást kapom, amit várok. Ezért gondoltam arra, hogy veszek egy presszó főzőt. Elég baráti árakon már kaphatóak, szóval ez is megfordult a fejemben,és listán is van. A kérdés a mikor?
Tegnap este meló végén megláttam a teliholdat, és nem tudtam ellenállni a késztetésnek, csináltam képeket. Persze állványom nincs, így rögtönöztem, létra, és műszer doboz segítségével lőttem pár képet. De az igény már korábban megjelent, mindenképp kell egy állvány.
Múlt hét végére megkaptuk az augusztusi munkabeosztást, és örömmel vettem tudomásul, hogy augusztus elején el tudok menni a EC-be a beavatásokra. Ez azért sok mindent eldöntött, mert az igaz, hogy csak 3 napról van szó, de azért annak is megvan a költsége. Így egyértelmű, hogy elsődlegesen erre fordítom az anyagi erőforrásaim nagy részét.
Mindezzel arra akartam kilyukadni, hogy az, hogy mire vágyunk, mire van igényünk, és mire van szükségünk, nem mindig egyezik, sőt az esetek nagy részében alig vannak köszönő viszonyban. Még szerencse, hogy a tér megadja a megfelelő választ, még egy ilyen szerteágazó helyzetben is, amikor a bőség zavara áll fenn.
Szóval augusztusban irány az EC, most 7végén meg Veszprém! Utcazene-fesztivál, és szülinapi buli a Király nők városában!
Mivel nagy kávé fogyasztó vagyok, az igényem a jó kávé iránt megnőtt. És az, hogy mi a jó, megint csak relatív. Ki milyen ízt szeret, mi a kedvenc intenzitás, a megfelelő mennyiség, ez mind egyedi. Én például a karakteres, erőteljes ízeket szeretem. De sok múlik a főzése, illetve magán a főzőn is. Éveken át kotyogós főzőt használtam, használok, de valahogy nem a igazi, nem azt az ízhatást kapom, amit várok. Ezért gondoltam arra, hogy veszek egy presszó főzőt. Elég baráti árakon már kaphatóak, szóval ez is megfordult a fejemben,és listán is van. A kérdés a mikor?
Tegnap este meló végén megláttam a teliholdat, és nem tudtam ellenállni a késztetésnek, csináltam képeket. Persze állványom nincs, így rögtönöztem, létra, és műszer doboz segítségével lőttem pár képet. De az igény már korábban megjelent, mindenképp kell egy állvány.
Múlt hét végére megkaptuk az augusztusi munkabeosztást, és örömmel vettem tudomásul, hogy augusztus elején el tudok menni a EC-be a beavatásokra. Ez azért sok mindent eldöntött, mert az igaz, hogy csak 3 napról van szó, de azért annak is megvan a költsége. Így egyértelmű, hogy elsődlegesen erre fordítom az anyagi erőforrásaim nagy részét.
Mindezzel arra akartam kilyukadni, hogy az, hogy mire vágyunk, mire van igényünk, és mire van szükségünk, nem mindig egyezik, sőt az esetek nagy részében alig vannak köszönő viszonyban. Még szerencse, hogy a tér megadja a megfelelő választ, még egy ilyen szerteágazó helyzetben is, amikor a bőség zavara áll fenn.
Szóval augusztusban irány az EC, most 7végén meg Veszprém! Utcazene-fesztivál, és szülinapi buli a Király nők városában!
2016. július 14., csütörtök
Hétvégi képek ...
A hétvégén voltam Pécsett, családlátogatás okán. De most nem is ezen van a hangsúly, ez csak másodlagos a post szempontjából. Megragadtam a lehetőséget, és nekiálltam fotózni. Eleinte full automata módban, majd váltottam manuálisra. Elvégre azért vettem a gépem, hogy ne a a programautomatika határozza meg, hogy milyen képet csinálok, hanem én. Automata módban mindenki tud fényképezni. Én viszont tényleg szeretnék magam képeket csinálni, és jó képeket. Az egésznek persze az a titka, hogy sokat kell gyakorolni, használni kell a gépet. Erre fogok mostanában, mostantól időt fordítani. Úgy látom, hogy érdemes, mert lett pár jól (vagy csak jobban) sikerült kép, ami annak köszönhető, hogy játszottam a beállításokkal. A jobbakat hamarosan fel is rakom Flickr-re, csak erre is időt kell fordítanom. Ma este, vagy holnap délelőtt ...
2016. július 7., csütörtök
Kuruzslók, sarlatánok, és szélhámosok ...
Nehéz elhinni, de igaz, hogy Magyarországon a sarlatásnság, és a kuruzslás teljesen legális, sőt, olyannyira, hogy a TV-ben élő műsorban közvetítik, és be is lehet telefonálni áldásért, átoklevételért, gyógyításért. Mindezt horribilis percdíjakért. Mindezt a modern XXI. században. Legálisan, bűntetés nélkül. De hát nincs mit csodálkoznom, amikor az emberek a legvadabb, leghihetetlenebb konteókat is megeszik ...
2016. július 5., kedd
After courses ...
Folytatnom kellene a kurzus-élményeket, főleg az után, hogy Mangutovóban is volta, és eltöltöttem pár napot a láma közelében. De nehéz olyan élményekről írni, beszámolni, ami a tapasztalatok, és leginkább a szavakkal ki nem fejezhető érzések szintjén mozog. Azért majd megpróbálom ... mihamarabb ...
35 nappal később ...
Az utóbbi 1 hónapban többen mondták, hogy szokatlan vagyok szakáll nélkül. Tény, hogy akik az utóbbi pár évben megismertek, ismernek, már mind így láttak. De akik régebbről ismernek, azok se nagyon láttak szakáll nélkül. Elvégre 18 évig megvolt. Előzőleg katonaság előtt (sosevolt!) vágtam le, leszerelés után azonnal visszanövesztettem. A mostani mentesség tulajdonképpen tetszik. Más lett a kinézetem, az arcom. Állítólag fiatalabbnak nézek ki (eddig se néztek annyinak, amennyi vagyok), és egyesek szerint határozottabb, karakteresebb lett a fizimiskám. Többen mondták, és nem olyan arcok, akik ilyet udvariasságból mondanának.
A másik dolog, ami miatt úgy döntöttem, hogy ezt az ábrázatot megtartom magamnak egy darabig, az az, hogy nagyon trendi lett a szakáll. Úton, útfélen olyanokba botlok, akik annak ellenére, hogy nem áll jól nekik, szakállasok. Mert most divat. Persze ehhez hozzá tartozik a kockás ing, szűk nadrág, és egyéb trendi viseletek, amik a szememben csak viccesebbé teszik az egészet. Komolytalan az egész. Nem áll össze a kép, van benne valami zavar. Vagy csak bennem, ezt döntse el mindenki maga. A lényeg az, hogy hiányzik belőle a természetesség. Egyfajta lazaság. Az egész mesterkéltnek tűnik. De lehet, hogy ez csak az én meglátásom.
Megint egy másik dolog, ami miatt nem növesztem vissza. Lényegesen lerövidült a fejszőrzetem kezelésének ideje. Eddig formára, méretre vágtam géppel, ügyelve arra, hogy nehogy belevágjak, szimmetrikus legyen, és jól nézzen ki. Aztán borotvával simára az arcom, és fejem többi részét. Ezzel szemben most 0-ás géppel letolom a fejemről a felesleget, és még így is megmarad annyi borosta, ami pont elég, amitől nem lesz tök fejem. Ami pont kell. És ez így van jól.
És a vicc kedvéért, a végére. Azt sem akarom, hogy a szakállam miatt muszlimnak nézzenek. Törökverő nemzet sarja vagyok, őseim kiűzték a mórokat Szicíliából, együtt vonultak a Hunyadiakkal, és védték a végeket, Európát a hódító muszlim török seregektől.
A másik dolog, ami miatt úgy döntöttem, hogy ezt az ábrázatot megtartom magamnak egy darabig, az az, hogy nagyon trendi lett a szakáll. Úton, útfélen olyanokba botlok, akik annak ellenére, hogy nem áll jól nekik, szakállasok. Mert most divat. Persze ehhez hozzá tartozik a kockás ing, szűk nadrág, és egyéb trendi viseletek, amik a szememben csak viccesebbé teszik az egészet. Komolytalan az egész. Nem áll össze a kép, van benne valami zavar. Vagy csak bennem, ezt döntse el mindenki maga. A lényeg az, hogy hiányzik belőle a természetesség. Egyfajta lazaság. Az egész mesterkéltnek tűnik. De lehet, hogy ez csak az én meglátásom.
Megint egy másik dolog, ami miatt nem növesztem vissza. Lényegesen lerövidült a fejszőrzetem kezelésének ideje. Eddig formára, méretre vágtam géppel, ügyelve arra, hogy nehogy belevágjak, szimmetrikus legyen, és jól nézzen ki. Aztán borotvával simára az arcom, és fejem többi részét. Ezzel szemben most 0-ás géppel letolom a fejemről a felesleget, és még így is megmarad annyi borosta, ami pont elég, amitől nem lesz tök fejem. Ami pont kell. És ez így van jól.
És a vicc kedvéért, a végére. Azt sem akarom, hogy a szakállam miatt muszlimnak nézzenek. Törökverő nemzet sarja vagyok, őseim kiűzték a mórokat Szicíliából, együtt vonultak a Hunyadiakkal, és védték a végeket, Európát a hódító muszlim török seregektől.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)