A Távolságot, mint üveggolyót ...

Van egy kő a nyakamban, amit folyamatosan cipelek, ami hátráltat, ami visszafog. Nem tudom miért, de vágyaim tárgya mindig az elérhetetlen, a megfoghatatlan, a távoli. Ami mindig épp annyira lesz csak távol, hogy tudjam, hogy ott van, de mégis ott lesz az érzés, hogy nem jutok el oda soha. A hiábavalóság érzete. És amíg a távolba nézek, nem  veszem észre, hogy mi van előttem, mi az, ami csak karnyújtásnyira van tőlem ...