Hát ez is megtörtént. Betöltöttem a 40-t. És hogy milyen érzés? Nem tudom. Nem tudom, hogy milyen érzésnek kellene lennie. Ugyanezt éreztem 30 évesen. Azóta semmi nem változott. Ugyan az az életérzés van még mindig. Illetve nem. Sok minden változott. Többek között azóta lettem buddhista is. És ez mindent megváltoztatott. De nem azon, hogy korilag hogy érzem magam. Vagy talán mégis. Nem tudom. De egy biztos, nem az határozza meg az életem, az életérzésem, hogy hány kört tettem meg a Nap körül. Csak megpróbálom alkalmazni életemben azokat a dolgokat, amiket tanítanak. És nagyszerű érzés, hogy működnek. Hogy nem a körülmények határozzák meg , hogy hogy érzem magam. Illetve általában nem. Mert hullámvölgyek vannak. Szerencsére egyre laposabbak, egyre rövidebbek. Próbálok arra összpontosítani, ami előttem van. Na jó, ezt még gyakorolni kell. De lényegesen kevesebb időt töltök a Múltban. És kevesebbet merengek a Jövőn. Csak így lehet Élni. Élvezni azt, ami Itt, és Most van. Jelen lenni. Tapasztalni.
Emlékszem, vagy 10 éve ex-sógórnőm szememre hányta, hogy nem vagyok képes koromnak megfelelően öltözködni, és viselkedni. Mert hogy megragadtam az egyetemista/főiskolás életérzésnél. Ezzel a gond csak az, hogy igazából mikor főiskolára jártam, azt munka mellett csináltam, tehát az igazi egyetemista életérzés kimaradt. Másrészt pedig a mai napig nem tudom, hogy hogyan kellene a koromhoz képest öltözködnöm, viselkednem. Öcsém barátnője jegyezte meg a múltkoriban, hogy minek hordok oldalzsebes nadrágot, az már nem divat, talán tartok benne valamit? A válasz az volt, hogy igen, használom azokat a zsebeket, másrészt a divat nem érdekel, jobban számít az, hogy kényelmesen, és jól érezzem magam a ruháimban. Bár elnézve a mai divatot (beszartam nadrág, meg sztreccs-farmer, és társaik, jajj de gáz), nem is akarom követni. Semmi bajom nincs a melegekkel, de nem szabadott volna engedni, hogy a férfi öltözködést befolyásolják. Főleg, hogy a mai fiatalság gyík felépítését kihangsúlyozzák, kiemelik (na jó, ezek a gondolatok miatt érzem a korom egy kicsit :D ) . Szóval a lényeg az, hogy nem érzem a korom. Ha meg kellene határoznom, hogy mi az a kor, ahova be tudom magam határolni, akkor azt mondanám, hogy leginkább a 25-30. Maximum. De az igazság az, hogy jelenleg kortalannak érzem magam. Nem tudom, hogy ezt minek köszönhetem. Talán a jó karma.
Megpróbáltam megünnepelni ezt a kerek számot, amit éveimben születésem óta megértem. Eleinte nem tudtam, hogy hogy lesz. Valami emlékezeteset akartam. Valami nagy durranást. Sok barát társaságában. És persze össze is jött. Nem úgy, ahogy terveztem, de szerintem sokkal jobb lett. Szombaton lementünk Veszprémbe. Hétvégén egy szlovák tanító adott tanításokat a meditációs hétvégén, és amúgy is Utcazene Fesztivál volt. Este érkeztünk meg, szóval érkezés után kaja, és elkezdtünk iszogatni is. Majd elindultunk a városba. Először voltam Veszprémben úgy, hogy körül tudtam nézni, láttam a várost, bár igaz, hogy csak este, sötétben, de így is hatalmas benyomást gyakorolt rám. Hamarosan vissza kell mennem, és meg kell néznem rendesen. Fényképezővel felfegyverkezve. Tetszett a fesztivál, főleg az, hogy nem lőtték le a zenét este 10kor, mint Pécsett szokás. Tetszett a nyüzsgés, amit tapasztaltam. Jó volt a hangulat. Megint olyan dolgokat kellene leírnom, amiket éreztem, és szavakkal nem tudom kifejezni. Az, hogy jó volt, nem megfelelő szó. Annál több, mélyebb. Nem tudom szavakkal átadni. Éjfél után lementünk az egyik helyi szórakozóhelyre, az Eszpresszóba. A régi pécsi szórakozóhelyekre emlékeztetett. Rák, Az Gyár, Szenes Klub. Ott verődött össze a társaság, ott csapattuk tovább. Jó volt. Negatívum itt is volt, nem volt szellőztetés, így egy idő után konstans izzadás volt a zárt helységnek, és az egyre növekvő tömegnek köszönhetően, illetve zeneileg is lehetett volna jobb egy kicsit. Én nem így raktam volna össze a zenei kínálatot. Bizonyos zenéket kihagytam volna, illetve az átvezetéseket jobban összeillesztettem volna, hogy ne legyenek túl éles váltások. De a társaság, és a hangulat kárpótolt mindenért. Főleg, miután kiderült, hogy belépődíjas volt a buli, karszalaggal, én meg semmit sem fizettem érte. Kérdezték, hogy csináltam? Egyszerűen. Bementem, és senki sem állított meg, nem kért belépődíjat, semmit.
Másnap azért már sikerült részt venni a dharma-programban is. Az egyéni gyakorlás elmaradt, ahhoz még nem voltam elég éber, illetve mire mentem volna, már kezdődött a tanítás. Jó volt, és örülök, hogy ott voltam. Ebéd után haza indultunk, persze azt megígértem, hogy hamarosan visszatérek. És ezt szeretném be is tartani. Meg akarom nézni a várost nappal is, és a veszprémiek amúgy is jó fejek, kedvelem őket.
Mindent összevetve jó volt.A hétvége is, és az elmúlt 40 év is. Tartalmas, mozgalmas, unalmasnak nem mondható, tapasztalatokkal, élményekkel teli. Ha a következő 40 is ilyen lesz, akkor bátran, és kíváncsian várom a folytatást. Nem mintha lenne más választásom :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése