Fáradtság ...

Az igazság az, hogy fáradt vagyok. De ez még nem ok arra, hogy csüggedtnek érzem magam, elnyüttnek. Pedig csak az történt, hogy hagytam, hogy a körülmények magukkal ragadjanak, befolyásoljanak. De a felismerés, hogy ez történt, felszabadító erejü. Emlékeztet arra, magam vagyok az, aki meghatározza, hogy hogyan érzem magam, és mi történik velem. Legalább is nagyvonalakban. Persze ez a fáradtságon nem változtat. De próbálok változtatni a dolgokon, és másképp tekinteni a világra.

Izgalmas kilátások ...

Évek óta szeretnék eljutni Karma Guenbe, a spanyolországi elvonulási helyre. De eddig milden évben meghiusult valamilyen oknál fogva. Leginkább, és elsősorban anyagi okok miatt. De most felbukkant a térben egy lehetőség, aminek köszönhetően esélyes, hogy idén sikerül eljutnom. Tegnap óta többször is azon jár az agyam, hogy idén végre sikerülhet. Tényleg régi vágyam teljesülne ezzel. Ez persze azt jelenti, hogy egyrészt neki kell állnom félrerakni, gyüjteni pénzt, másrészt időben neki kell állnom tervezni, szervezni. Megkérdezni tapasztaltabb barátaimat, hogy mire lesz szükségem, mire figyeljek, hogyan tudok eljutni, stb. Érdekes, izgalmas lesz, az biztos.

Ellentmondások ...

Tele vagyok ellentmondásokkal, önmagam paradoxona vagyok. Vagy mi. A lényeg az,  hogy közel 39 év után sem tudom, hogy mit akarok, illetve amit akarok, azt hogyan. Mintha még mindig tini lennék. Vagy mi, de semmiképpen a valós  helyzetem.

Somebody tell me, why?

Azt még valahogy csak-csak megértem, hogy az idegenek/földönkívüliek elviszik Pataky Attilát. De valaki magyarázza már meg nekem, hogy miért hozzák vissza?!?
Lakótársamnak 2 elmélete van, az utóbbiban van több realitás:

• elviszik, aztán visszahozzák, mert tulajdonképpen nekik sem kell;
• nem viszik el, hanem felszökik a hajójukra, aztán mikor szerencsétlen idegenek felfedezik a potyautast, visszahozzák.

Ludmilla, again ...

No comment. Az ütemek magukért beszélnek. Hear and enjoy ...