X-Mass ...

Múlt 7en vettem egy BT fejhallgatót, egy ideje már kerestem egyet, most meglett. Gondoltam, hogy ezzel meg is van a karácsonyi ajándékom magamnak. De ma, engedve a nyomásnak, megvettem a GTA V-t. Már fel is van telepítve, szóval reggel az lesz az egyik első dolgom, hogy kipróbálom. Csak ki kell várnom azt a 9-10 órát, amíg hazaérek a melóból ...
Happy X-Mass!

3 very important words ...

Be.
Here.
Now.

Almost good is everything ...

Idén nem igazán panaszkodhatok, ha jobban belegondolok. Az adósságaim, tartozásaim nagyrészét már kifizettem, csak minimális összegek vannak vissza. Bár nyáron Karma Guen-be nem tudtam elmenni, de Becskén ott voltam az egész kurzuson, sőt, a szobortöltésen, és avatáson is részt tudtam venni.
Idén sikerült munkahelyet is váltanom, és eddig úgy tűnik, hogy jó helyet sikerült találni. Jó a társaság, a munka is elég érdekes, izgalmas, rengeteg új tapasztalatot tudok szerezni, és a fizetés is jó. Igazából még soha sem volt ilyen jó. Mindent összevetve határozottan jó döntés vol, hogy elvállaltam ezt a melót.
Szabadságok tekintetében is jó volt eddig ez az év. Még a Continál is megkaptam minden szabit, amit kértem, és azóta is minden jól alakul ezen a téren. Most kedden voltam Pozsonyban Lama Ole tanításán, most pedig éppen Pécsre tartok családlátogatásra, mert nemrég megszületett unokahúgom.
És mint azt korábban említettem, nyáron nem tudtam elutazni Karma Guenbe, november végén megyek. Igaz, hogy nem kurzusra, és nem Oleval találkozni, hanem "csak" egy munkahétre, de mégis oda megyek, ott lehetek pár napot. Amennyire tudom, épületek, szobák, helyreállítása, lesz soron, amikor ott leszek. Már várom. Azért abban is bízom, hogy jövőre a nyári kurzusra is el tudok menni.
Szóval szinte minden jól alakul. Szinte ... Már csak egy dolog hiányzik az életemből. Ha ez is megvolna, akkor tényleg boldog lennék ...

SWTOR NYCC Cantina Code Sharing

Ha valakit érdekel, Cantina Tour code, ami még él, felhasználható, és elméletileg hátast, járműt lehet érte kapni:

http://www.swtor.com/user/ce/224m55
http://www.swtor.com/user/ce/224m54

Új teló ...

Úgy döntöttem, hogy veszek egy új telefont, egyrészt azért, mert megérdemlem, másrészt azért, mert az előző már nem igazán működött úgy, ahogy azt elvártam, harmadrészt pedig azért, mert volt rá megfelelő anyagi keret. Na és most jön az a rész, amikor lehetne hülyének nézni. Nem mintha érdekelne, már csak azért sem, mert ez a döntésem, és vállalom a következményeket. Úgy döntöttem, hogy vettem egy Lumia 640-t. Eddig nem csalódtam benne, sőt, könnyebb kezelni, mint azt gondoltam. Eddig tetszik, meg vagyok elégedve. Persze majd hosszabb távon derül ki, hogy milyen vásárt csináltam, de ez minimum fél év, majd addig használom, tesztelem.

Családi örömök...

Tegnap este óta kétszeres nagybácsi vagyok. Megszületett 2. unokahúgom, Luca. Eddig minden rendben van, mindenkijól van és egészséges. Elméletileg 3 hét múlva megyek Pécsre, látogatóba.

HYPER IS BACK WITH A BRAND NEW ALBUM – BULLY

Coming soon ...

Eastern classic ...

No comment. Magáért beszél ...

Ego-fight ...

Ma nagyon erős volt a késztetés, hogy engedjek az egonak. Hogy azt tegyem, ami neki jó, nem pedig azt, ami ténylegesen a hasznomra válik. Annak idején azért akartam melót váltani, hogy rendszeresen tudjak gyakorolni, meditálni. Eddig ez nem igazán jött össze, bár tény, hogy többet meditáltam, mint előtte, de hiányzott a rendszeresség. De erőt kell vennem magamon, és teljesíteni azt, amit kértem. Amiért kértem. Nem lehet tudni elvégre, hogy meddig tartanak a lehetőségek.
De visszatérve a mai naphoz. Meló után nagyon bennem volt, hogy haza megyek. Előbb. Az ego ott duruzsolt a fülembe folyamatosan, hogy mit kellene tennem. Aztán a Kálvinon fogtam magam, és nem a hazafeké tartó metróra szálltam fel, hanem a Keleti felé tartóra. Innentől kezdve nem volt kérdés, hogy mit fogok csinálni. A terv az volt, hogy leborulásokból 1 kör, aztán folytatom Gyémánt Tudattal a gyakorlást. Persze mondani könnyebb, mint megtenni. A borulásokkal még nem volt gond, az ment, de GyT-ből a 100 ismétlés kisebb akadályokba ütközött. Többször sikerült belealudnom/bóbiskolnom, párszor elkalandoztam, elveszítettem az összpontosítást, és előfordult az is, hogy azon gondolkodtam, hogy abbahagyom, nem folytatom. Aztán sikerült leküzdenem ezt az érzést is, és nem engedve az ego csábításának, végigcsináltam. Már csak azért is, hogy bebizonyítsam magamnak, képes vagyok rá, nem futamodok meg, és nem akarok kialakítani egy rossz szokást. Egyébbként is, a nehézségek csak azért vannak, hogy megerősítsenek. Amugy meg jobb, ha hozzászokok ehhez, mert rendszert akarok csinálni ebből. Cél a megvilágosodás minden lény javára ...

Görcs ...

Milyen érdekes, hogy páran nagyon hamar észreveszik azt a feszültséget, ami a lazaságom alatt folyamatosan jelen van. De csak pára. Arra is rájöttem, hogy hiába mondom azt, hogy senkinek sem akarok megfeleni, csak magamnak, a magammal szemben felállított elvárások oly magasak, hogy már ez egy hatalmas stresszforrás. Ez a bennem lévő feszültség egyik fő oka. Ezt kellene elengednem. És akkor tényleg lehetnék laza ...

Hihetetlen ...

     ... mégis igaz. Az elmúlt napok eseményei után az ultra ballib beállítottságú emberek még mindig nem fogják fel, hogy mi is történik jelenleg Nálunk, és hogy milyen változások álltak be az eddig minket bíráló országokban (Ausztria, Németország, pl.), és Európa egyéb részein . Hogy most Horvátország, és Szlovénia éli át ugyanazt, amit mi az elmúlt hónapokban, ráadásul ők hamarabb zárják határaikat, mint azt mi tettük. Hogy ők sem képesek megbirkózni a menekültáradattal (Horvátországnak lett volna ideje felkészülni, amíg felénk jöttek, de nem tettek semmit sem, most meg szívják a fogukat, és ránk mutogatnak). Közben az Európa Bizottság (elnézést, ha rosszul írtam le a nevét) azt mondja, hogy teljesen jogszerűen járunk el a schengeni övezet, és országunk határát védve (határok lezárása, kerítés építése, illetve, hogy megválogatjuk, hogy kit engedünk be). Azért azt megjegyzem itt, hogy érdekes pálfordulásoknak lehetünk szemtanúi. De lesz ez még érdekesebb is. És akkor jön majd az a pillanat, amikor majd azt mondom - minden örömöt mellőzve, szomorúan - , hogy "Én szóltam ..."

Változtatás ...

Mivel öregszem (elméletileg, mert amúgy nem érzem, veszem észre) kicsit lelassult a szervezetem, így szert tettem némi súlyfeleslegre. Nem sokra, csak nem tetszik a látvány, amivel szembesülök. Egy kis poh. Ezért kértem egy ismerősömtől tanácsokat táplálkozás, és mozgás végett. Adott jó 5leteket, tanácsokat, nagy részét meg is tudom valósítani. Bár azt javasolta, hogy elsőként egy darabig mellőzzek minden szénhidrátot. Mondjuk ez nem lesz könnyű, de majd törekszek rá, lehetőleg. Több zöldség, több gyümölcs. Kevesebb glutén, és cukor (jelenleg a kávét is mézzel iszom, mert az jó). Több mozgás. Arra is ad majd tanácsokat, edzéstervet. Azt mondta, hogy érdemes lenne kipróbálnom a fegyencedzést. Végül is, miért ne? A cél adott. Helyre rázni a fizikai erőnlétemet, és karban tartani a testemet. Még meg akarom tartani egy darabig a fiatalos külsőmet :)

Hiányérzet ...

Mintha az elmúlt 24 órában mintha megcsappant volna bizonyos hangvételű, jellegű kommentek, postok száma a Face-en. Vajon miért? Hova tűntek azok az emberek, akik eddig az erőteljes Bal-lib hozzáállásukkal náciztak, fasisztáztak? Most miért vannak csendben? Hm. Érdekes ... Én azért próbálok továbbra is középen maradni ...

A káosz kezdete ...

Holnap kerül forgalomba az első 2 villamos, aztán folyamatosan, a többi is. Ezzel különösebben semmi gond nincs, csak azt nem tudjuk, hogy ez milyen hatással lesz a munkaidőnkre, munkarendünkre. Jelenleg még kevesen vagyunk technikusok, és így nehéz lesz kiadni a folyamatos müszaki támogatást ugy, hogy még pihenni is tudjunk. Nem tudom mi lesz, és hogyan, de egy biztos. A következő havi fizetés jó lesz. Nagyon. Azért abban bízok, hogy a kezdeti őrület után a nyugodtabbak lesznek a körülmények.

Albi-nézőben ...

Ma délelőtt megnéztem a pecót. És habár vannak kisebb problámák, bízok benne, hogy ezek megoldhatóak. Többek között a tüzhely müködőképességével van kisebb probléma, és nincs internet bevezetve. Előbbit, bízok benne, hogy közösen a főbérlővel meg tudjuk oldani, a nettel kapcsolatban pedig remélem, hogy be tudom köttetni. Már ha ez mellett döntök, és aikerül megegyeznünk. Amugy eddig pozitív érzéseim vannak a pecóval kapcsolatban. Elég hely van ahhoz, hogy egy darabig ott éljek, áa kellő közelségben van a Centrumhoz, és a melóhelyhez is. Ezek lényeges szempontok. És az sem utolsó dolog, hogy csak kicsivel fizetnék többet, mint most. Elméletileg ma még találkozok a tulajjal, aztán alszok rá egyet. Meglátom mi lesz ...

Update: időközben az albi elkelt. Nem is probléma, az októberi váltás tul gyors lett volna. Szóval keresek tovább. A cél továbbra is a novemberi költözés a Centrum közelébe ...

Elhatározás ...

Immáron sziklaszilárd lett bennem az a gondolat, hogy hamarosan elköltözök. Közelebb költözök a  Centrumhoz, mert ezt már régóta tervezem, de mostanában lett aktuális. Ideje van. Egyrészt talán ezen az áron tudok megőrizni egy rági barátságot, de még sok egyébb okom is van. Mindenesetre holnap megnézek egy pecót. Aztán meglátom, hogy mi lesz ...

Rain ...

Miért örül a szamuráj, ha esik az eső?
Mert ha nem örülne, az eső attól még ugyanugy esne ...

Bucsuzás ...

Egyszer minden véget ér. Előbb, vagy utóbb, de mindenképpen. A kapcsokatok sem tartanak örökké, legyenek bármilyen régiek, mélyen gyökerezőek. De ha ez a kapcsolat terhes, fájdalmas, és senkinek sincs hasznára, akkor el kell bucsuzni, akkor is, ha ez a szakítás fájdalmasabb is lesz, mint maga a kapcsolat volt az utóbbi időkben. Így nem maradt más hátra, péntek délután elváltak utjaink. Kihuzattam a legrosszabb fogam ...
A viccet félretéve, ki kellett huzatni, mert már annyira rossz volt, hogy nem lehetett megmenteni. Ráadásul a gyökere is be volt gyulladva, ami elég sürün jelentkező fájdalmat jelentett. Maga a huzás fájt a fájdalomcsillapító ellenére is, de hát be volt gyulladva. Lehetett volna rosszabb is, de 5 perc alatt kint volt, így hamar tul voltam rajta. Mindenesetre azt tudom, hogy ilyet még egyszer nem akarok. Szóval félretéve félelmeimet, rendszeresen fogok fogorvoshoz járni. A maradékot inkább megtartanám ...

My glasses ...

14 éves korom óta viselek szemüveget, távolra nem látok jól. Igaz, hogy gyenge, de cilinderes, így ahhoz, hohy jól, éleaen lássak, mindig hordanom kellene. Viszont munkában zavar, mert közelre kell néznem, a keret meg "belelóg" látómezőbe. Ebből kifolyólag akkor nem is hordom. Ezért történhetett meg az mult héten, hogy bent felejtettem az irodánkban. Mire észrevettem, már messze jártam, és amugy is siettem, nem mentem vissza érte. Ami meglepő volt számomra, az az volt, hogy nem igazán zavart a hiánya. Kísérlet képpen azóta nem hordom, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a "teszt" eredménye. Ezzel kapcsolatban van egy érdekes felvetésem. Kicsivel több, mint egy hónapja dolgozok a CAF-nál, javarészt természetes fényben, neonnal ritkán találkozva. Ellentétben az eddigi állapotokkal. Nem azt mondom, hogy megjavult a látásom, csak azt, hogy kevésbé zavar a szüveg hiánya. Mindenesetre az nem zavarna, ha ritkábban kellene hordanom. Mág ha értelmesebbnek, komolyabbnak is tünök vele ...

Politikai hovatartozás ...

Nagyon sokáig, évekig bal oldali beálítottságúnak vallottam magam. Szimpatizáltam az MSZP-vel, és az SZDSZ-szel. Aztán látva a töketlenkedéseiket, szépen lassan kiábrándultam belőlük. Ennek ellenére nem lettem jobbos, mert az továbbra sem tetszett. Nem pártoltam át. Aztán elkezdtem szimpatizálni az új kis ellenzéki pártokkal, mert úgy gondoltam, hogy talán végre összeáll valami, végre van egy új generáció, aki tényleg változtatni akar. Aztán jött ez az egész menekült-ügyes mizéria, és megmutatták ezek a pártok is, hogy mennyire töketlenek ők is. Gondolkodás nélkül szembeszállnak egy véleménnyel, csak azért mert az kormányzati. Anélkül, hogy megvizsgálnának azt, hogy miről is van szó. Hogy miért is akarják a határzárt, kerítést. De mindegy. A lényeg az, hogy továbbra sincs olyan párt Magyarországon, amivel szimpatizálnék, amiről úgy gondolom, hogy tényleg az ország érdekeit védik, és komolyabb változtatásokat akarnak eszközölni. Nincs olyan párt, akiről úgy gondolom, hogy engem is képvisel. Mert ha a post kezdőmondatát itt folytatom befejezésként, akkor magamat liberális érzelmű, szemléletű, de konzervatív értékrendű személyként határoznám meg. Bízok benne, hogy ez nem túl zavaros, és érthető. De amíg ilyen párt nincs, addig nem tudok kire szavazni ...

Munka alkalmassági ...

Nos, a vizsgálatok során kiderült, hogy egy kicsit magas a vérnyomásom (150/80), ezt a közeljövőben ellenőriznem is kell, naplóvezetés jelleggel, de mindezt leszámítva egészséges vagyok, és alkalmas. Mehetek dolgozni! Bár az is igaz, hogy csak fizikai alkalmasságot vizsgáltak ...  :D

Vég, és kezdet ...

Szokták mondani, hogy valaminek a vége, egy új dolog kezdete.
Már tavaly eldöntöttem, hogy nem akarok túl sokáig az aktuális CÉGnél dolgozni. Nem tetszettek azok a változások, amiket addig hoztak, és amik utána jöttek. A hangulattal sem voltam megelégedve. Az általános munkamorál folyamatosan romlik, az emberek csoportosan menekülnek, ha találnak valami jobb lehetőséget. Mondom, már tavaly elkezdtem ezen gondolkodni, hogy nekem is a távozás mezejére kell lépnem. Azonban ott volt decemberben a 13. havi fizetés, illetve április közepén a CÉG nyeresége után fizetett osztalék, ami szintén szép pénz volt. Hülye lettem volna, ha ezeket a pénzeket bent hagyom.
Miután ezeket kifizették, májusban elkezdtem dolgozni az ügyön, hogy sikerüljön váltanom. Frissítettem az önéletrajzom magyar, és angol nyelveken. Jó buddhistához méltóan a becskei sztúpánál kívánságokat tettem a megfelelő motivációval az ügy érdekében (minden lény javára válva). Közben az állásportál, ahonnan az elmúlt években 1-2 havonta kaptam pár állásajánlatot, elkezdte ontani az álláslehetőségek tucatjait. Nem igazán voltak megfelelőek, de tudtam, hogy idővel találok megfelelőt. Ismerősömön keresztül beadtam a Bosch-hoz is az önéletrajzom. Még az is felmerült, hogy írok Olenak, hogy tegyen ügyemmel kapcsolatban jókívánságokat.
Még évekkel ezelőtt regisztráltam a szakmai alapú közösségi hálóhoz, a LinkedIn-hez. Csak azért, hogy hátha befut valami jó álláslehetőség. Volt is pár, de nem tetszettek, nem voltak megfelelőek.
Egészen június elejéig.Akkor történt, hogy egy angliai fejvadász jelezte, hogy vegyem már fel a contactjaim közé. Megtettem, mire másnap kaptam tőle egy munkaleírást. Teszttechnikusokat kerestek a Budapesten üzembe kerülő spanyol villamosokhoz. Érdekesnek tűnt, mégsem reagáltam rá azonnal. Hogy miért? Akkoriban nagyon besűrűsödött az életem. Akkor rohangáltam fogorvoshoz, számlabefizetések hó elején, és persze a munka, ami mellett nem igazán volt erőm bármihez is. De nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy meg kellene próbálnom. Egy ismerősömet megkértem, hogy segítsen megírni a választ, hogy utána elküldhessem az önéletrajzomat. 3 nappal később, egy éjszakás műszakot követő péntek délután (a Becske előtti pénteken) ezt meg is tettem.  Kb. 30-40 percen később a fejvadász felhívott, majd egy fél órás angolul folytatott beszélgetést követően (jobban tudok angolul, mint az korábban gondoltam) abban maradtunk, hogy még interjú végett még egyeztetünk. Hétfőn fel is hívott a HR-asszisztens, hogy ráérek-e egy rövid telefonos interjúra. Ez a beszélgetés már magyarul történt. A vége az lett, hogy megbeszéltük, július 1-én interjúra megyek. Innentől kezdtek felgyorsulni az események. Még másnap este kaptam egy sms-t, hogy igazoljam vissza az időpontot, illetve, hogy elküldték @mailben az információkat a munkával, és a céggel kapcsolatban. Sikerült is, ami azért nem volt egyszerű, mert Becskén az internetelérés igen korlátozott volt, és a telefonomon sem volt már sok kredit. Láma Olenak is megemlítettem az interjút, és sok szerencsét kívánt hozzá (mindezt a Zöld Tara beavatás alatt, az áldás során).
Aztán jött az interjú napja. Izgatott voltam, de nem ideges. Kíváncsi, hogy mi lesz. Úgy álltam hozzá, hogy bármi is történik, az úgy fog történni, ahogy az a legjobb, és ha más nem is történik, de tapasztalatokkal leszek gazdagabb. Tanulok a helyzetből . Igazi buddhista hozzáállás :)  Az interjú kb. 50-60 percet vett igénybe, és végig angolul folyt a beszélgetés. Rendesen megkínoztak, belementek minden részletbe, én meg végig arra próbáltam koncentrálni, hogy minél többet megértsek a kérdésekből, és lehetőleg mindenre tudjak válaszolni. Le is fáradtam rendesen. Azzal váltunk el, hogy a még azon a héten értesítenek, és a továbbiakban a HR-es koleganő fog keresni, bármi is történik. Nos. Még aznap hívtak telefonon, du. 3/4 5kor, és megkaptam a jó hírt, amiben bíztam. Meg az állást. Másnap bementem a CÉGhez, és beadtam felmondásom. Péntek/szombaton közöltem ezt főnökeimmel is. Mivel kölcsönzött alkalmazott vagyok (még), a felmondási időm csak (!) 2 hét. És hogy a dolgok jól alakuljanak, jelenleg a fennmaradó szabadságaimat töltöm, vasárnap reggel óta, ami szombaton reggel fog véget érni. Aztán még 4 műszak, és jövő hét pénteken kilépek a CÉGtől.
Kíváncsian várom az új kezdetet, hogy mit hoz a jövő. Egy biztos, kemény munka, és tanulási folyamat vár rám ...

Összefoglaló: Becske 2015 ...

Fantasztikus volt az idei kurzus! Megpróbálom összefoglalni, bár szinte biztos vagyok benne, hogy az érzést átadni nem tudom. Az elmúlt 1 hét tapasztalatai túl vannak a szavakon.
Ismét rengeteg régi, és új baráttal találkoztam, volt igazi meglepetés is, mert olyan arcokba is belebotlottam, akik pár éve elmentek külföldre dolgozni, és nem nagyon, ritkán találkozok velük. Az egyik párról nem is tudtam, hogy jönnek, de mint kiderült, ők sem voltak biztosak benne. Örültem a találkozásoknak, mert ezek az emberek hiányoznak egy kicsit, és ez csak ilyenkor tudatosul bennem, illetve amúgy nem foglalkozok az érzéssel.
Láma Ole és Sherab Gyaltsen Rinpocse Mahamudra tanításokat adtak, amik igen erősek voltak. Hihetetlenül szerencsések vagyunk, hogy ilyen tanításokban részesülünk, mert ezek a régi időkben nagyon nehezen voltak elérhetőek. Még Indiában csak a jógik gyakorolták, és adták át egymásnak. Aztán amikor a muszlim hódítóknak köszönhetően hanyatlásnak indult a buddhizmus Indiában, és az a veszély fenyegetett, hogy a tanítások elvesznek, ezeket átadták tibeti tanítóknak, megvalósítóknak, hogy megmaradjon az átadás. Tibetben a Mahamudra már szélesebb körben terjedt el, nem csak a jógik, hanem a szerzetesek is megkapták. Jelenleg a Buddha tanításai eltűnőben, hanyatlóban vannak Tibetben, így most a tanítások átadásra kerülnek a Nyugat felé. Mivel nálunk nincsenek szerzetesek (és Ole nem is támogatja, hogy azok legyünk), világi emberekként abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy részesülünk ezekben a tanításokban. Ole egyfajta jógi-világi szemléletmódot próbál átadni nekünk, ami rendkívül fantasztikus dolog. Minden tanítás a Tudat természetére mutat rá, és a meditációk abban segítenek, hogy ezt mihamarabb felismerjük.
Szombaton Rinpocse Zöld Tara beavatást adott. Ez egy békés buddha forma, a megvilágosodott együttérzés női kifejeződése, tevékenysége egy Anya cselekedeteire hasonlít leginkább (vagy ezzel hasonlítható össze). Mindig készen áll, hogy segítsen, ha szükség van rá. Napok teltek el azóta, de még mindig fantasztikus érzés. Nem tudom szavakba önteni az érzést, a tapasztalatot, amit akkor átéltem, és amit azóta érzek. Persze a másnap következő Bódhiszattva fogadalom erejét sem szabad lebecsülni, mert ez is fontos része a buddhizmusnak. Ilyenkor megfogadjuk egy megvalósítással rendelkező tanító jelenlétében, hogy mindaddig nem érjük el a teljes megvilágosodást, amíg egyetlen érző lény is szenved a szamszárában.
Dharmamunkát is vállaltam, mert részemről elképzelhetetlen, hogy ilyenkor ne segítsek a kurzuson. Mint korábban említettem, ismét a kávézóban aktivizáltam magam, és sikerült ahhoz is tartanom magam, hogy napi 2 shiftnél többet ne vállaljak. Jól tettem, helyesen döntöttem. Így nem fáradtam el annyira, mint a korábbi években, több időm volt mindenre. Kivéve meditációra, mert az valahogy nem jött össze. Bár Ole tartott pár meditációt, és ez is számít, mert vele meditálhattam. Néha a kevesebb több.
Majdnem elfelejtettem, hogy amikor érkeztek a Lámák, mindenki aki még ébren volt, lement a Lámaházakhoz, hogy fogadjuk őket. Mindenki izgatott volt, de türelmesen vártunk, közben beszélgettünk. Ugyanez történt akkor, amikor távoztak Becskéről, hogy Budapesten folytassák a programot. Persze ezzel még Becskén nem értek véget az események, le kellett bontani a Kurzust mihamarabb, mert a pesti Centrumban megérkezett az új Buddha-szobor, és ennek a lótusztöltésére mindenki ott akart lenni hétfő estére.
Hétfőn délután a tömeg a Huszárban a szokásosnál jóval nagyobb volt, mindenki izgatottan várta a Lótusz töltését. Ez az a "trón", amin a Buddha-szobor ül, tulajdonképpen. Szavakban nem tudom kifejezni az élményt, az egyetlen szó, amit találok rá, az a fantasztikus, de még ez is kevés, hogy leírjam. Túlmutat a szavakon. És még mindig nem volt vége! Másnap délben kezdődött a szobor felavatása. Kevesebben voltunk, mint előző este, de ez köszönhető volt annak is, hogy akkor már sokan dolgoztak, és nem tudtak elszabadulni/szökni melóhelyükről. Szerencsére én jó előre gondoskodtam arról, hogy ott lehessek, még valamikor márciusban elkezdtem szervezni a szabadságomat. Még fantasztikusabb volt, mint a töltés, de ez egyértelmű. Szavakat még kevésbé találok rá, így nem is próbálkozok azzal, hogy leírjam. Talán annyit, hogy minden sejtem bizsergett a szertartás alatt. És aztán jött a pillanat, amikor lehullott a lepel, és a szobor ott állt előttünk teljes valójában, nyitott szemekkel! Egy élő Buddha! Ezt csak úgy lehet megérteni, ha az ember látja testközelből, ott áll előtte. Az eseményt egy vacsorával ünnepeltük meg több százan vettünk rajta részt a Centrum garázsában ideiglenesen kialakított étkezőben, Rinpocséval. Nagyon családias volt, de hát tulajdonképpen egy nagy család vagyunk mi. És ezek az események mind közelebb hoznak minket egymáshoz, megerősítve a kapcsolatot, ami összeköt minket.
Valaki még az este folyamán kijelentette, hogy "Ez a kurzus soha nem fog véget érni!", miután kiderült, hogy Rinpocse pudzsát fog csinálni szerda este a gompában. Tulajdonképpen ez volt a kurzus vége, ezzel zárultak a Becskén kezdődött események sorozata. Nem akarom magam ismételni, hogy milyen volt. De megteszem. Fantasztikus! És persze még jött a nonplusultra! Rinpocse, és Ole ez után indultak a Ferihegyre (nekem ez marad, na!), és adódott egy lehetőség (és egy szabad hely egy autóban), hogy csatlakozzak a kis (?) csoporthoz, ami kikísérte őket. A reptér személyzete értetlenül állt a kisebb csoportosulás előtt, nem tudták hova rakni a helyzetet. Persze kaptak némi magyarázatot, ami után valamelyest megnyugodtak. A várakozás alatt, amíg tartott a checkin, Ole kérdésekre válaszolt, Rinpocse pedig áldást adott a hozzá fordulókhoz. Én magam is megáldattam a malámat, gaómat, és persze sorba álltam még egy áldásért. Mintha még nem kaptam volna eleget. Utána úgy éreztem magam, mintha a föld felett járnék centikkel. És ez kitartott hosszan, órákon át. Hogy minél tovább kitoljam a fentebb leírt események okozta pozitív érzéseket, azóta igyekszek rendszeresen gyakorolni, meditálni, ami eddig sikerült. Az elmúlt években ezt az ígéretemet soha nem tartottam, már másnap bukott az egész. Pedig csak rajtam múlt akkor is, ahogy most is. Bízok benne, hogy ennyi áldás után most sikerül tartanom magam az elhatározásomhoz.

Back to the meditation ...

Valahogy úgy alakult, hogy múlt héten megint elkezdtem rendszeresen gyakorolni, meditálni. Rendszeresen, még ha csak ez abban merül ki, hogy elmegyek az összes esti közös gyakorlásra, még meló után is (olyankor csak arra van lehetőségem a fáradtság végett), egyéb esetekben pedig az egyéni gyakorlatomat folytatom. Haladnom kell, ha be akarom fejezni a Ngöndrót, és ott van az is, hogy a Láma igazából csak ezt kéri tőlünk, hogy gyakoroljunk.
Ma kicsit tovább bővítettem (és lehetőleg próbálom majd tartani) a gyakorlásomat, újra elkezdtem borulni. Mivel nem ez a főgyakorlatom, és egyébként is elszoktam tőle (utoljára január elején 3x100-at sikerült, azóta szünet), laza 100-al kezdtem. A cél az, hogy ébredés után lehetőleg egy fél órát csináljam ezt, aztán kezdődhet a nap. Kivéve, ha nappalos vagyok, mert akkor fél4 után kelek. Akkor képtelen vagyok rá. Mondjuk fel vagyok rá készülve, hogy lesznek nehézségek, jön majd az izomláz, de azt el lehet viselni, és hamar elmúlik, ha rendszeresen gyakorlom ezt is.
Amint végeztem a mai teendőimmel, megyek is gyakorolni Centeróba, csak hogy hű legyek elhatározásomhoz...

Zavaró érzelmek ...

Nem az enyémek, jelenleg. Ahogy a bejárati ajtó becsukódott (vagy inkább csapódott, kissé, a hang alapján), lakótársamnak nem igazán nyerte el a tetszését, hogy megkértem, vigye le a konyhaszekrény melletti üres kajás dobozait, mert szeretnék kicsit felmosni, meg ilyesmik. Pedig nem először szóltam, pár napja már megemlítettem neki. Akkor azt a választ kaptam, hogy ja, már gondolt rá, de mindig elfelejti. Most voltam olyan kedves, hogy szóltam neki, nehogy megint elfelejtse. Tudom, levihettem volna én is, de már megtettem ezt pár alkalommal, é most nem vagyok rá hajlandó. Éppen elég az, hogy a közös helyiségeket csak én takarítom. Nem gond, megcsinálom, mert a nagyobb kupit nehezebb eltakarítani, mint hogy a rendet szinten tartani (vagy mi). Bár nem mindig sikerül. Most megint egy hasonló helyzet van, de megcsinálom. Mert valakinek meg kell ...

Fogászati tapasztalatok ...

A múlt heti fogászati kaland túl sok meglepetést nem okozott. Az a fogam, amivel úgy mentem oda először, hogy biztos, hogy húzni kell, na, az nem megmenthető. Volt némi remény, hogy talán megmarad, de a röntgen után ez szertefoszlott. Majd júliusban megválok tőle, ebben a hónapban már nem van idő rá. Meg jelenleg pénz se már. Aztán, hogy azért mégis történjen valami, a metszőfogam, ami már egy ideje lukas volt, és ennek köszönhetően pár éve le is tört belőle egy kis darab, javításra került. Ki lett tisztítva, fúrva, és be lett tömve. Abszolút pozitív élmény volt, nem éreztem semmit, még az érzéstelenítő injekció beadását se, és nagyon megnyugtató. A kezelés után pedig észre e lehetett venni, hogy az valamikor hibás volt. Végre újra tudok zavar, szégyenérzet nélkül mosolyogni, nevetni. Ez jó dolog, el se tudom mondani, hogy mennyire. Önbizalom növelő hatása volt, de tényleg. És, ami még nagyon fontos, hogy találtam egy fogorvost, akiben megbízok, és akihez a továbbiakban is járni fogok. A végén még a félelmeim is elmúlnak ezzel kapcsolatban ...

Becske 2015 ...

Már csak egy hét Láma Ole, és Sherab Gyaltsen Rinpocse érkezéséig Becskére. Ez mindenképpen nagy dolog, már csak azért is, mert tavaly Ole nem volt Becskén, másrészt pedig Rinpocsét ismét vendégül láthatjuk a nemrég Nepálban bekövetkezett földrengések ellenére is. Mahamudra, beavatás, meditáció, barátok, tér, és öröm. Ez vár ránk június végén a Nógrád megyei Becske melletti elvonulási helyünkön. Egy hét együttlét, és hihetetlen élmények sora következik hamarosan. Ha visszaszámolnék, akkor azt mondanám, hogy már csak 7et kell aludni, és négy napot dolgoznom, hogy mindezen események részese legyek (igazából a visszaszámlálás meg van).
1 hónapja még úgy gondoltam, hogy idén nem a Büfé csapatban fogok részt venni, dolgozni, de aztán Pünkösdkor megadtam magam, és leigazoltam a jól bevált csapatban. Idén ismét a kávézó pultjánál leszek megtalálható, ahol a szomjas, és kávéra vágyó barátokat szolgálom ki. Igazából fantasztikus élmény az egész, élvezem minden pillanatát, egyedül a fáradtság, kimerültség az, amit nehezen viselek. Éppen ezért is döntöttem úgy, hogy idén Csak(!) 2 műszakot vállalok be az eddigi gyakorlattal szemben, ami napi 3 műszakot jelentett. De idén szeretnék én is részt venni a kurzuson úgy, ahogy sokan mások. Meditálni, a tanításokon éberen részt venni, nem pedig bóbiskolva, kimerülve. Találkozni, beszélgetni ismerősökkel, barátokkal rendesen, nem pedig csak a pulton keresztül pár perc erejéig.
Az sem egy utolsó szempont, hogy tulajdonképpen ez a nyaralásom, és pihenni is akarok. Az eddigi években az volt, hogy kurzus után másnap már meló volt. Idén ez is kicsit másképp lesz, mert csak 6 nappal később megyek újra dolgozni, és ehhez szigorúan ragaszkodok. Ebből nem engedek. Júliusban az első munkanapom az pénteki napra esik, éjszakás műszak júl. 3-n. Hogy utána mi lesz, az már egy másik történet ...

Könyvajánló ...

Megjelent egy könyv nem rég Bill Warner: A saría törvény nem muzulmánoknak. Már csak azért is érdemes elolvasni, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mivel jár az, ha az iszlám teret hódít Európában. Milyen következményekkel jár ez Ránk, nem muszlimokra. Hitetlenekre. Kafírokra. Gyaurokra (ez talán még ismerős lehet, ha máshonnan nem, hát akkor az Egri Csillagokból, hiszen a felmérés alapján azt mindenki olvasta [én is vagy 5x]).

"Katalinka szállj el, jönnek a törökök ..."

Nem vagyok Fidesz-pártoló, és Orbán sem a kedvenc politikusom. A jelenlegi Kormány döntéseit is bírálom, kritikus szemmel nézem. De a bevándorlással kapcsolatos aggodalmakat osztom. Mondjuk nem attól tartok, hogy a bevándorlók majd elveszik a munkánkat. Nem. De érdemes körülnézni, utánaolvasni, hogy mi is történik Olaszországban jelenleg. Vagy Spanyolországban. Az angliai Calais-ban. Vagy annak, hogy miért is zárta le határait Ausztria, Svájc, és Franciaország. Vagy annak, hogy naponta hány ezren indulnak neki Afrikából, és a Közel-Keletről, hogy Európába jussanak. Hogy mi is történik jelenleg szerte Európában. Nem akarok vészmadárkodni, de ez invázió. És erre már legalább fél éve felhívtam a figyelmet Faszbúkon, aminek leoltás lett a vége. De sajnos eljön az idő, amikor is hamarosan azt kell majd mondanom, hogy "Megmondtam ..." De akkor már késő lesz ... Aki gondolja, olvassa el a Dzsihádfigylő oldalát ... EZ nem rasszizmus, Ez nem iszlamofóbia. Ez a valóság ...

Dentist round 2th ...

A hétfői kezdés után ma újra megyek a fogászhoz, 3ra, folytatom, amibe belekezdtem. Aznap csak el lettek távolítva a fogköveim, kezdésnek, de ma már voltam fogröntgenen, és majd kiderül, hogy mi is lesz a folytatás. Még csak enyhe idegesség van, alig észlelhető ...

Táplálkozás ...

Úgy döntöttem, hogy változtatok az étrendemen. Nem, nem leszek paleo-s, csak úgy döntöttem, hogy egészségesebben fogok táplálkozni. Több zöldség, saláta, gyümölcs, és kevesebb kenyér, krumpli. És persze marad a hús. Arról nem vagyok hajlandó lemondani. Szeretem. Igénylem. Kell. Nem zárkózok el a vega koszttól, de nekem az nem elegendő. Hamar megemésztem, és utána hamar megéhezek. Az meg nem jó. Szóval maradok a ragadozó étrend mellett, annak ellenére, hogy buddhista vagyok (nem mond ellent egymásnak a 2 dolog, egyrészt nem vagyok szerzetes, másrészt nem az én kívánságomra ölik le azt az eleve ételnek szánt állatot). Ja, és hogy miért döntöttem úgy, hogy kevesebb kenyeret, meg krumplit fogok enni? Mindkettő magas keményítőtartalommal bír, és akadályozzák a rost, és a tápérték (Spenót!) felszívódását. És hizlal is. Az az igazság, hogy az elmúlt 2-3 hónapban híztam, és ez nem igazán tetszik. Van egy kis "tekintélyem", pedig tavaly még lapos volt a hasam. Ezen változtatni akarok, mármint visszaállítani a tavalyi állapotot, fizikumomat illetően, mármint. Tudom, ehhez kevés az étrend változtatás, szóval mozognom is kell. Persze ezt is hajtogatom egy ideje, de ma végre fel tudtam kelni időben, nem lustálkodtam el az időt. Igaz, dolgom is volt, de akkor is. Az egésznek az a titka, hogy ha fáradt vagyok, akkor le kell feküdni, és aludni, nem pedig kínozni magam. Mindegy, egy a lényeg, hogy sok változtatást kell beiktatnom az életembe. Nem lesz egyszerű, de megéri ...

Felismerés ...

Naivitásom odáig terjed, hogy bizonyos helyzeteket csak évekkel később ismerek fel. Persze akkor már késő. Persze bízok abban, hogy így, még megkésve is tudok tanulni abból a helyzetből, élményből.

Last Lunch ...

Mármint fogdoktor előtt. Múlt héten kértem időpontot, és mára kaptam. Muszáj mennem, mert nem akarom elveszíteni a fogaim nagy részt. Nem akarok úgy járni, mint Apám, akinek 45 éves korára a fogai fele (vagy akár több is) már elveszett. Ha lehet, akkor inkább megtartanám amit lehet, mentem, amíg még van idő rá. Bízom benne, hogy még nem késő. Bár sejtem (igazából biztos vagyok benne), hogy a mai beavatkozás eredménye az lesz, hogy -1 fog a fogsoromból. Bízok benne, hogy a többit sikerül  megtartanom, csak rendszeresen kell járnom ezentúl fogászhoz. Csak ne lennék annyira beszarva ... Jól jönne most az a félelem nélküliség, amiről Ole oly sokat beszélt már ... Majd idővel az is megjelenik ...

Kommunista szombat ..

... helyett csak egy szimpla szombat éjszakás müszak. Nem mintha az jobb volna. Legalább fizetik. Mondjuk szép is lenne, ha nem!
Minden esetre ez nem az az elfoglaltság, amire ilyenkor vágyok, pláne, hogy milyen nagyszerü idő van. Szerencsére holnap este már nem kell dolgozni. Az már szabad ...

Becske, Pünkösd ...

Eddig ugy alakult minden, ahogy szerettem volna. Itt vagyok Becskén, barátok közt, és jól érzem magam. A falak, védmüvek, amiket az utóbbi fél évben építettem, itt semmi szükség nincs rájuk. Oldódok, a feszültség mulik, tovaszáll. És a legszebb az egészben az, hogy semmit nem kell ezért tennem, csak elengedbem magam ...

Pünkösdi kívánságok ...

Még ledolgozom a mai éjszakát, és Pünkösd végett jön a 6 nap pihenőm. Mindezt szabadság nálkül! Abban azért bízok, hogy ez idő alatt nem lesz az idő ilyen fos. Az a terv, hogy lemegyek Becskére, az OCT-re. És jó lenne, ha ki lehetne menni a szabadba, meditálni a sztupánál, meg egyéb szabadtéri lehetőségek, mint pl. este tábortüz, szalonnasütés, miegymás ...

Szabadságterv ...

Miután beérek melóba, utána kell néznem 1-2 dolognak. Hogy augusztusban mikor lesz pontosn Bulgáriában a sztupa-avatás. Hogyan dolgozok akkor, és mennyi szabit kell kivennem arra az időre. És a legfontosabb, hogy kiírassam a szabadságot akkorra. Teszek érte, hogy ez sikerüljön.
Üröm az örömben, hogy ez miatt julisban tulóráznom kell (talán junius első felében is). Néha áldozatot kell azért hoznunk, hogy elérjük céljainkat ...

Ragaszkodás ...

Már többször említettem, hogy régóta szeretnék egy Tisza® cipőt, és hogy most jött el az idő, hogy szert tegyek egyre. Nos, mégsem most jött el az idő. Nem, mert nem vagyok 30eHUFt áldozni 1 pár cipőre. Most, amikor nyakamon a Becske-kurzus, és amikor arra is van esély, hogy augusztusban elmenjek Bulgáriába, a sztupa-avatásra. Így vágyaimat elengedve beértel egy Adidassal. Meg vagyok vele elégedve, tetszik a színe, a fazonja, és csak 16eHUFba került. Bízok benne, hogy strapa bíró, és kitart jó sokáig (nem csak fél évig).

Tesla ...

Nem, nem Nikolai Tesla munkásságáról fogok írni. Még csak nem is a Tesla autóról. Számomra a Tesla egészen mást juttat eszembe. Volt nekünk annak idején egy Tesla lemezjátszónk. Még a 80as évek eleje/közepe táján vettük, gyerek voltam. Nagyon jól szólt, szépen, tisztán. Abban az időben még nem spórolták ki az anyagot az elektronikai cuccokból. Akkoriban még törekedtek a minőségre, és az időtálló értékekre. Vagy mire. Mindegy is most. Aztán jöttek a 90es évek, és bejött Nyugatról a sok csúcstechnikás "hifi" cucc. Mi is vettünk egy "MjúzikCentert" (a mai napig úgy gondolom, hogy hiba volt, hamar tönkre is ment), ami messze nem nyújtotta azt az élményt, és minőséget, mint a Tesla. Persze nem dobtuk ki, nem adtuk el, odaadtuk Nagymamámnak. Ő használta is egészen a haláláig, és nem is volt semmi baja a készüléknek. A temetés napján eszembe is jutott, hogy bejelentem igényemet rá, de elkéstem. Unokatesóm gyorsabb volt, az övé lett.
Eltelt 2 év. A múlt 7végén melóban beszélgetek kolegával, hogy szeretnék egy erölködőt, amit össze tudok majd kötni a laptopommal, hogy normálisan szóljon végre a hang. Erre mondja, hogy Vatera. Rá is néztünk, volt ott minden féle eszköz, a nagyon olcsótól a drágáig. Aztán beírtam keresőbe, hogy Tesla. Már nem is tudom hogyan, de megtaláltam a régi lemezjátszónk típusát, majd arra is rákeresstem, ... stb. A lényeg az, hogy találtam egy Bp-i hirdetést, ami elég olcsón kínálta (itt megjegyezném, hogy a többi eladó készüléket 20-25eHUFért kínálták, ami nekem már sok lett volna, de még szerintem azért is megérte volna), hangfalakkal együtt (már az önmagában megér legalább 10eHUFt). Aztán tegnap délután telefonálás után fél órával már a címen voltam. Meglátva a készüléket régi emlékek, érzések tömkelege rohant meg, és azonnal tudtam, ha működik, viszem. Működött (és még mindig, most is). Megvettem. Elhoztam. Enyém!
Persze ezzel még nem volt kész a project, mert a fő cél az volt, hogy a laptop, és a a hangfalak/erősítő között ne legyen vezeték. Ehhez vennem kellett egy bluetooth audio adaptert. Tudom, van némi minőségbeli romlás a BT esetén, de a helyzet az, hogy eddig ezt nem tapasztaltam (eddig a laptop műanyagba zárt hangszórói szóltak, most meg erőlködőn átvezetve fadobozos, 4 Ohm-os, 10W-os hangfalakon szól a zene). Ami igazából probléma volt (mint kiderült, csak annak látszott), hogy a Teslának a bemenete még régi csatlakozós. Ha mond valakinek valamit az, hogy Din csatlakozó, akkor érti, hogy mire gondolok, mit akarok elmondani. A lényeg az, hogy manapság már nem ezzel gyártják a populárisabb készülékeket. De ilyet már nehéz beszerezni, csak szakboltban lehet (nem, a MediaMarkt, és társai nem azok). Este 6 után erre az esély matematikai. A megoldás az lett, hogy mivel a lemezjátszót nem fogom használni, annak a csatlakozóját levágtam, és egy 3,5ös papa Jack-csatlakozós vezetékkel összeeszközöltem (összesodortam a vezetékeket ideiglenesen, majd éjszakás műszakban összeforrasztom).
Örülök, hogy megvettem, már régóta szerettem volna valami hasonló megoldást, de ez felülmúlta minden elvárásomat. Ma már nem nagyon gyártanak ilyen készülékeket, és az az igazság, hogy ebben jobban megbízok. Egyrészt kb. 30 éves, és még kifogástalanul működik. Nem hiszem, hogy volt nagyon javítva, de ez pillanatnyilag nem is érdekel. Ha meg meghibásodik, akkor vagy elviszem szerelőhöz, vagy előveszem a kapcsolási rajzát (letöltöttem), és megpróbálom megjavítani (a régi eszközünknek is csak a tüve ment tönkre néha, csak azt kellett cserélni).
Egyetlen probléma van még, ami megakadályozza, hogy úgy élvezzem, ahogy szeretném, mégpedig lakótársam. Neki túl hangos. Bár igaz, hogy ezt akkor mondta, amikor teszteltem, próbáltam beállítani a hangzást, hangerőt, stb. Majd ha nem lesz otthon, akkor jön el az én időm ... Akkor majd letesztelem, hogy mit is tud ...

Happy Birthday, and Many Happy Returns!

Karmapa ma 31 éves. Hosszú, egészséges, aktív életet kívánok neki minden lény javára!

Mobilnet ...

Ma meguntam, hogy a telómon nincs net. Már lassan 1 éve. Elég volt abból, hogy csak gép mellől tudtam netezni. Meg egyébként is ... Kell!

Karma ...

Érdekess dolog a karma. Azaz inkább az, ahogy működik. Már év elején elhatároztam, hogy idén csak azért is eljutok Spanyolországba, Carma Guenbe, ami egy buddhista elvonulási hely Malaga mellett. Pár hónapja voltak olyan bíztató jelek, amik azt sugallták, hogy igen, idén végre sikerül! Ja, igen, 2009 óta tervezem, hogy megyek. Azonban ma kaptam egy olyan infót, ami erőteljesen akadályozhatja ez irányú tervemet. Egészen konkrétan az anyagai forrásokkal kapcsolatosat. Szóval fel kell készülnöm arra a lehetőégre, hogy idén sem jutok ki. De sebaj! Át kell böngésznem Láma Ole utazási tervét, hogy hova is tudok elmenni. Mert idén eljutok külföldre, ezt azért eldöntöttem. Most már csak az a kérdés, hova is?

Happy Eastern!

A Húsvétra időzítve kijött Ludmilla legújabb Breakout Breeze mix-e, így ezzel kívánok kellemes ünnepet mindenkinek. Azaz Boldog Nyuszit Mindenkinek!

Signs ...

Jelek, amiket figyelembe kell(ene) vennem. Egészen finom jelzések,amik arra utalnak, hogy nem egyenesen haladok az utamon. Kisebb le-, és kitérők, amik lassítanak. Ezért kapom ezeket a finom jelzéseket, figyelmeztetéseket. Ezért nem történt még komolyabb bajom. Müködik a védelem. Minden probléma, neházség, amivel az elmult években szembesültem, jóval csekélyebb, enyhébb volt, mint ami lehetett volna, akár. Mert lehettek volna komolyabb problémák is, de eddig mindig a szerencsésebb végkifejletben volt részem. Szóval nem kellene a tüzzel játszanom, mert még komolyan megégetem magan ...

Nemzeti hírtv

Keressétek meg Timit!

R.I.P. Terry Pratchett ...

Egy hete, hogy eltávozott közülünk Sir Terry Pratchett. Megdöbbenve fogadtam a hírt, habár tudtam már egy ideje, hogy beteg. Mégis, a hír olyan volt, mintha arcon ütöttek volna. Amit éreztem, az egyfajta űr volt, hiány. Valamit elvesztettem. Elvesztettünk. Nélküle szegényebb lett a világ, amiben élünk.Megannyi könyv irója, a Korongvilág alkotója, Atyja. Feledhetetlen, és örömteli perceket, órákat okozott szerintem nem csak nekem, hanem sok millió embernek. Hiány pótolhatatlan. De a szomorúság mellett ott van egyfajta vidámság is, mert eszembe jutnak karakterei, történetei, és ez óhatatlanul megnevettet.
Egy hete, hogy végre szemtől szembe találkozott a Halállal, aki nem volt túl vidám ez miatt, de tette kötelességét, és Haza kísérte, a Korongvilágra. Most is ott ülnek a Törött Dobban, sok-sok gyermeke társaságában, akiket Ő teremtett ...

Pánik!

Az öregedés első jeleit tapasztaltam magamon az elmúlt 1-2 hétben! Ősz szálak a szakállamban! Már 4et találtam! Na jó, ez igazából csak vicc. Már gyerekkoromban is voltak fehér/ősz hajszálaim. Most csak azért nincsenek, mert hajam nagy része szerteszét elhullva az országban/világban, másrészt nyírom/borotválom a fejem.Amúgy is csak röhögök az egészen. Meg hitetlenkedek, egyszerűen nem fogom fel, hogy idén leszek 39. Akik meg megtudják, meglepődnek/ledöbbennek, mert nem látszik rajtam. Nem úgy öltözködök, nem úgy viselkedek, nem úgy élek, mint egy közel 40es. De ez csak a külső. Nem is úgy gondolkodok, és nem is érzem úgy magam. A tavalyi osztálytalálkozó is csak "segített" ezen. Amúgy is én voltam a legfiatalabb az osztályban, de megkaptam azt a bókot akkor, hogy úgy nézek ki, mint egy egyetemista :) Amúgy meg folyamatosan max 30ra tippelnek, de nem ritka, hogy jóval fiatalabbnak néznek. Jó géneket örököltem, és ezt köszönöm szüleimnek. És a korábbi életekben felhalmozott jó karmának. De azért neki kell állnom, hogy ezt a fizikai állapotot minél tovább meg tudjam őrizni. Élnem kell azzal a lehetőséggel, hogy a Centrumban van egy konditerem (Gym), ahol alkalmanként 500 HUFért kínozhatom a tástyemet (vagy havi bérletet váltok 5eHUFért korlátlan használatért). Na, megint kezdődik a szájkarate, hónapok óta mondogatom ezt is. Tennem is kellene érte már.
Egyébként, ha jól számolom, akkor hamarosan megérkezek érzésben a 20as éveim közepére. Jelenleg 20-23 között érzem magam, persze az elmúlt 4 évtizednyi tapasztalattal ...
Fiatalság, bolondság!

Tisza ...

Az ember mindig tervez, aztán, hogy mi lesz belőle, azt akrükmények határozzák meg. Többnyire. Minden esetre van közük a végkimenetelhez.
Még ősszel eldöntöttem, hogy kell nekem egy Tisza, csak akkor nem elég "kedvem" hozzá. Sebaj, gondoltam én, majd tavasszal! Ma lett volna a napja, hogy veszek, erre az üzletben kiderült, hogy méretemben (45-46) jelenleg nem van. Majd áprilisban érkeznek az uj darabok, akkor kell visszanéznem. Addig meg türelmesen várok. Örülök, hogy az uj cipőm is a buddhista tanítások gyakorlását segíti. Türelem, türelem ...

Váltás előtt ...

2 év után eljutottam arra a pontra, hogy megérett bennem az elhatározás a munkahely váltásra. Hogy miért? A kérdésre nem tudok röviden válaszolni, ez annál összetettebb. Egyrészt elegem van a 12 órázásból, a folyamatosból. Abból, hogy meló után semmire sincs időm, és energiám. Fáradt vagyok, és kimerült. A legtöbb program hétvégén van, nekem meg csak 1 teljesen szabad hétvégém van, így lemaradok egy csomó programról. Azzal meg, hogy 7köznap van 2 szabadnapom, nem vagyok kisegítve. A legtöbb ismerősöm, barátom akkor dolgozik, nem érnek rá. Mármint napközben.
Másrészt meg eléggé kiismertem a Céget annyira, hogy már nincs kedvem ott dolgozni. Tulságosan Magyarisztán a cég ahhoz képest, hogy tulajdonképpen német. Itt is megy a mutyizás. Haver, jóbarát, rokon az mindig is jobb elbírálást fog kapni. Meg az is, aki kirakatmunkás. Aki meg odateszi magát, lelkiismeretesen solgozik, megcsinál mindent, amit tud, azt kritizálják, kibeszélik a háta mögött. Magasabb szinten meg ... Mint a rabszolgatartás idején. Eszközök vagyunk, beszélő szerszámok, droidok. Szerencsére azt még nem hallottam, hogy darabra lennénk nyilvántartva. De az is könnyen elképzelhető.
Szóval 2 év után ugy döntöttem, hogy ideje váltani. Megvárom az €-t, amit áprilisban fizetnek, és lépek. Jövő héten meg elkezdek másik melót ketesni ...

Nem-bakancs lista ...

Nemrég csináltam egy listát az idei évre, hogy miket is szeretnék megtenni, elérni. Ezek nem feltétlenül nagy dolgok. Nem világmegváltó tervek. Csak vannak helyzetek, állapotok, amiken változtatni akarok. Vagy amit el szeretnék érni. De ehhez változtatnom kell a körülményeken, és van, amin gyökeresen. Bízom benne, hogy nem lesz fájdalmas, inkább örömteli. És szeretném azt elérni, hogy az végére (de inkább előbb) a lista minden pontja ki lenne pipálva. Az nagyszerü érzéssel töltene el ...

Gondolhattam ...

... volna, hogy a szabadnapjaimon biztos, hogy nem lesz jó idő. Ellenben az elmúlt 2 nap, amikor dolgoztam, sütött a nap, kellemes idő volt. Ma megen a szürkeség fogad. Nyaff!

Long Life, and Prosperity ...

Ismét szegényebbek lettünk. Dr. Spock (Leonard Nimoy) elment, hogy felfedezze a végső határt ...
Színész, rendező, iró, költő, énekes, és fotómüvész volt. Filmbéli mottójához hüen élt, 83 évesen távozott közülünk ...

Fáradtság ...

Az igazság az, hogy fáradt vagyok. De ez még nem ok arra, hogy csüggedtnek érzem magam, elnyüttnek. Pedig csak az történt, hogy hagytam, hogy a körülmények magukkal ragadjanak, befolyásoljanak. De a felismerés, hogy ez történt, felszabadító erejü. Emlékeztet arra, magam vagyok az, aki meghatározza, hogy hogyan érzem magam, és mi történik velem. Legalább is nagyvonalakban. Persze ez a fáradtságon nem változtat. De próbálok változtatni a dolgokon, és másképp tekinteni a világra.

Izgalmas kilátások ...

Évek óta szeretnék eljutni Karma Guenbe, a spanyolországi elvonulási helyre. De eddig milden évben meghiusult valamilyen oknál fogva. Leginkább, és elsősorban anyagi okok miatt. De most felbukkant a térben egy lehetőség, aminek köszönhetően esélyes, hogy idén sikerül eljutnom. Tegnap óta többször is azon jár az agyam, hogy idén végre sikerülhet. Tényleg régi vágyam teljesülne ezzel. Ez persze azt jelenti, hogy egyrészt neki kell állnom félrerakni, gyüjteni pénzt, másrészt időben neki kell állnom tervezni, szervezni. Megkérdezni tapasztaltabb barátaimat, hogy mire lesz szükségem, mire figyeljek, hogyan tudok eljutni, stb. Érdekes, izgalmas lesz, az biztos.

Ellentmondások ...

Tele vagyok ellentmondásokkal, önmagam paradoxona vagyok. Vagy mi. A lényeg az,  hogy közel 39 év után sem tudom, hogy mit akarok, illetve amit akarok, azt hogyan. Mintha még mindig tini lennék. Vagy mi, de semmiképpen a valós  helyzetem.

Somebody tell me, why?

Azt még valahogy csak-csak megértem, hogy az idegenek/földönkívüliek elviszik Pataky Attilát. De valaki magyarázza már meg nekem, hogy miért hozzák vissza?!?
Lakótársamnak 2 elmélete van, az utóbbiban van több realitás:

• elviszik, aztán visszahozzák, mert tulajdonképpen nekik sem kell;
• nem viszik el, hanem felszökik a hajójukra, aztán mikor szerencsétlen idegenek felfedezik a potyautast, visszahozzák.

Ludmilla, again ...

No comment. Az ütemek magukért beszélnek. Hear and enjoy ...

Nehézségek az együttérzéssel ...

Állítólag az együttérzést akkor lehet igazán gyakorolni, ha olyannal szemben próbáljuk alkalmazni, akire igazából neheztelünk, haragszunk. Igen, az kihívás. Abban rengeteg lehetőség van a fejlődésre, tanulásra. Mert olyannal szemben együttérzést mutatni, akit kedvelünk, az könnyű. Hasonló helyzetben vagyok most én is. Kaptam egy kritikát, amit nem tartok jogosnak. Főleg, hogy tudom, hogy miért is. De ez most lényegtelen.  A lényeg az, hogy sérült a büszkeségem, az önérzetem. A munkámat, a teljesítményemet húzták le, és szerintem abszolút nem jogosan. És ez zavar, bánt. Sértődöttséget érzek. Neheztelek arra, akitől kaptam ezt. Persze valahol megértem, ugyanakkor meg nem vagyok hajlandó elfogadni ezt az indokot. És miközben tudom, hogy ez is csak az egó játéka, és ez is csak tisztulás, mégis kattog rajta az agyam. És mindeközben próbálok úgy tekinteni bírámra, hogy tulajdonképpen ő is egy potenciális buddha. Nem könnyű ...

Megvan?

A sokat emlegetett talicskányi apró majom, most végre megvan. Ezek után mindenki használja arra, amire szeretné. Gyanítom, hogy személy szerint egyéni, személyre szabott "jókívánságok" mellé fogom csatolni :)

Bocsánat ...

Én kérek elnézést, és szégyenlem magam helyettük is ...

Remember for Charlie Hebdo ...