Már csak egy hét Láma Ole, és Sherab Gyaltsen Rinpocse érkezéséig Becskére. Ez mindenképpen nagy dolog, már csak azért is, mert tavaly Ole nem volt Becskén, másrészt pedig Rinpocsét ismét vendégül láthatjuk a nemrég Nepálban bekövetkezett földrengések ellenére is. Mahamudra, beavatás, meditáció, barátok, tér, és öröm. Ez vár ránk június végén a Nógrád megyei Becske melletti elvonulási helyünkön. Egy hét együttlét, és hihetetlen élmények sora következik hamarosan. Ha visszaszámolnék, akkor azt mondanám, hogy már csak 7et kell aludni, és négy napot dolgoznom, hogy mindezen események részese legyek (igazából a visszaszámlálás meg van).
1 hónapja még úgy gondoltam, hogy idén nem a Büfé csapatban fogok részt venni, dolgozni, de aztán Pünkösdkor megadtam magam, és leigazoltam a jól bevált csapatban. Idén ismét a kávézó pultjánál leszek megtalálható, ahol a szomjas, és kávéra vágyó barátokat szolgálom ki. Igazából fantasztikus élmény az egész, élvezem minden pillanatát, egyedül a fáradtság, kimerültség az, amit nehezen viselek. Éppen ezért is döntöttem úgy, hogy idén Csak(!) 2 műszakot vállalok be az eddigi gyakorlattal szemben, ami napi 3 műszakot jelentett. De idén szeretnék én is részt venni a kurzuson úgy, ahogy sokan mások. Meditálni, a tanításokon éberen részt venni, nem pedig bóbiskolva, kimerülve. Találkozni, beszélgetni ismerősökkel, barátokkal rendesen, nem pedig csak a pulton keresztül pár perc erejéig.
Az sem egy utolsó szempont, hogy tulajdonképpen ez a nyaralásom, és pihenni is akarok. Az eddigi években az volt, hogy kurzus után másnap már meló volt. Idén ez is kicsit másképp lesz, mert csak 6 nappal később megyek újra dolgozni, és ehhez szigorúan ragaszkodok. Ebből nem engedek. Júliusban az első munkanapom az pénteki napra esik, éjszakás műszak júl. 3-n. Hogy utána mi lesz, az már egy másik történet ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése