Vágyvilág ...

És még mindig szeretnék egy jobb fényképezőt. Mert az jó lenne ... Nagyon ...

Velószerűtlenség ...

A dolgok néha olyan valószerűtlenek. Pedig de. Minden az, még ha nem is gondoljuk, nem is vesszük észre. A legvalóságosabbnak tűnő, legvalószerűbb dolgok a legvalószerűtlenebbek, csak nem tűnik fel. Soha. Vagy csak alig. Minden csak illúzió, a Tudat kivetülése. Hátra kell dőlni, és nézni a mozit, ami a Nagy Képernyőn megjelenik, figyelni, ahogy a képek váltják egymást, és élveznia sokszínűséget, ami elénk tárul, és nem megragadni semmit. Csak elengedni, hagyni, hogy továbbhaladjanak a dolgok. Ettől olyan valószerűtlen minden. Nincs is kanál ...

Zavar ...

Át kellene értékelnem magam, magam. De most komolyan, mert nem egészen úgy vannak a dolgaim, ahogy akarom, ahogy szeretném, annak ellenére, hogy lehetőség szerint próbálok többet gyakorolni, és próbálom a buddhista szemléletmódot alkalmazni minden helyzetben. Több-kevesebb sikerrel, persze. Alapvetően fel kellene hagynom az önámítással, önmagam alábecsülésével, szembenézni félelmeimmel, és élni az "itt és most" alapján. Megragadni a felbukkanó lehetőségeket. Valahol hibás az önmagamról alkotott kép, és ezen mindenképpen változtatni kell. Vannak jelek, amik ezt mutatják, és ez komolyan elgondolkodtat. Csak hát a megszokások, a merev elképzelések, és a zavaró érzelmek nehezítik ezt. Ragaszkodok a már "működő" mintához. Sajnos ...

Lehetőségek a Térből ...

Tegnap délután elmentem borulni, eredetileg azzal a szándékkal, hogy borulok délután, később beülök meditálni, 7kor közös medi, majd utána megen borulok. Nos, ez volt az eredeti terv, és mégsem így alakult. Borulás után elmentem kínait enni (ez a gyakorlat meghozza az ember étvágyát, nem is kicsit), és már azon gondolkodtam, hogy mit is kellene csinálnom este. Eszembe jutott, hogy le kellene menni Mono-ba, minimál Dj lépett fel, a görög származású K.atou személyében. Még napközben belehallgattam, le is töltöttem tőle, és bejövős volt, úgyhogy gondolkodtam is rajta, hogy miért ne?
Beültem gyakorolni a gompába, másik egyéni gyakorlatomat végezni, ami a Vajrasattva meditáció. Igen erőteljes, és hatékony. Alapvetően a harag által elültetett benyomásokkal dolgozik, illetve ezek eltávolítása a gyakorlat egyik eredménye. Miután befejeztem, még a hatása alatt voltam, és valamelyest szomorkodtam, hogy megen lemaradok egy becskei programról. Andrea Boyl utazótanító tart meditácós 7végét tanításokkal egybekötve. Én meg holnap (vasárnap) reggel kezdem a nappalos műszakot, tehát eleve úgy gondoltam, hogy lemaradok róla, bár hallottam, hogy páran lemennek, aztán az esti tanítás után már jönnek is vissza Pestre. De eszembe sem jutott, hogy én is lejutok. Így amikor Zsolt feltette a kérdést, hogy én nem akarok-e menni, azonnal megragadtam a lehetőséget, és már útra készen álltam. Kár lett volna kihagyni. Egyrészt mind az oda-, és a visszaúton is elég sokat röhögtünk (és a tanítás alatt is), másrészt pedig a tanítás is igen jó volt, Andrea stílusa szerény, mégis erőteljes volt. Nem hiába töltött 7 évet (!) elvonulásban, annak azért vannak eredményei. Kár, hogy nem tudok ott lenni a 7végén, jó lett volna, mert jól éreztem magam. Mondjuk ez Becske egyik jellegzetessége, mindig feltölt az ottlét. Legutoljára nyáron voltam ott Phova alatt, elején. Jó lenne többet menni, de jelenlegi munkarendem erre kevesebb lehetőséget nyújt. Nem baj, majd ez is változik idővel, remélem, hogy mihamarabb.
Hazafelé már havazásban jöttünk, eleinte csal apró pelyhekben esett, aztán idővel belekerültünk a sürüjébe. Az autópályán (M3) volt, hogy 40nel mentünk csak. Szép volt, bár az eredetileg 1 órás autóútból lett 2 órás, és utána még hazabuszozni éjszakai járattal ... Mire hazaértem (szálló), volt 3 óra. Nem kellett sokat várnom, hogy elaludjak.
Mindent összevetve, a tegnapi nap igen kellemes volt, és jól alakult, még ha nem is mentem el partyzni :) Sőt, így volt a legjobb ...

A feketeleves ...

Kb. 1 hónapja közölte a Cég, hogy dec. végén leállás lesz, dec 24. 06:00tól jan. 3. 06:00ig. Gondoltam is, hogy majd 23-án este elérem a szökési sebességet, 8kor vonattal Pécs, majd másnap reggel haza Pvárad. Szenteste, Karácsony otthon, aztán vissza Bpre, buddhista Szilveszter. Még az is megfordult a fejemben, hogy ha lesz elég pénzem, akkor Prágában szilveszterezek a Lámával.
Nos, mint a múlt héten kiderült, nem kell ilyeneken gondolkodnom. A Cég bejelentette, hogy az elmaradások, és a megrendelések magas száma miatt mégse lesz leállás, dolgozni kell az ünnepek alatt is. Így a Szentestét nem otthon töltöm, szűk családi körben, hanem a szállón, sörök, és Tequilla társaságában. És csak másnap megyek haza, reggel. Nyaff. "Kárpótlásként" kapunk "extra" pótlékot, és karácsonyi bónuszt. Mintha ez egyenértékű lenne az otthoni Szentestével. Ja, és a poén! Utána még dolgozok 1 napot, 28-án éjjel, utána meg megkapom az idei megmaradt szabadságomat, ami azt jelenti, hogy legközelebb január 9én éjjel kell dolgoznom. Mindegy, ez van jelenleg. Mindez csak megerősíti azt az elhatározásomat, hogy másik melóhely kell. Ami szabadidőben kiegyensúlyozottabb, anyagilag jobb, és minden szempontból előnyösebb. De mi lesz ez a hely?

Kulcskérdés ...

Tegnap végre elintéztem azt, amit már jó ideje szerettem volna, "kulcsot" (csipogót) szereztem a Centrumhoz! Ez azért is lényeges, mert mostantól akkor tudok bemenni meditálni, gyakorolni, amikor ráérek, és kedvem tartja (remélem ez sűrűn előfordul majd). Eddig mindig másoktól függött ez, ha szerencsém volt, akkor már du. 5kor beengedett valaki, illetve csak a közös medi után tudtam az egyéni gyakorlatomat végezni. Ez most megváltozott. Bízom benne, hogy így nő a motiváció, és az inspiráció.
Szabadnapjaimon rengeteg szabadidővel rendelkezek, és kevés programlehetőséggel napközben (a plázacirkálás nem igazán köt le, és a shoppingoláshoz sem érzek elég indíttatást, pénztárcám sincs hozzá, a szállón tartózkodást meg alapból ignorálom), itt a tél, az idő sem a legalkalmasabb a naphosszat tartó csavargáshoz, így kihasználom a lehetőséget, hogy meditálhatok. Még ha egyesek úgy tartják, hogy a buddhizmusnak nincs is létjogosultsága nyugaton (milyen merev elképzelés), tudom, hogy hasznos, hatékony, és eredményes, tapasztalataim ezt mutatják. Határozottan jobban érzem magam tőle. És csak ez számít ebből a szempontból.

Fél-elem ...

Miért félelelm a neve az érzésnek? Ezen már többször gondolkoztam. Végülis arra jutottam, hogy talán azért, mert ha félünk, akkor visszafogjuk magunkat, nem egészünket adjuk, nem teljesen vagyunk ott, csak részben, a felünk. Ha félünk, akkor félemberek vagyunk csak, de ennek ellenére egéaznek mutatjuk magunkat, ámítjuk a külvilágot, csalva, de leginkább magunkat becsapva. Így csak azt érjük el, hogy nem élünk teljes életet, számlálhatatlan lehetőségtől fosztjuk meg magunkat.
Nekem is vannak félelmeim. Jelenleg talán a legerősebb a csalódástól való félelem, és a csalódás utáni fájdalomtól való félelem. Az élmény, ami ezeket az érzéseket elültette, olyan erős, intenzív volt, hogy még most, évekkel később is erőteljesen fékez, visszatart. És jó droidhoz méltóan mitt teszek/tettem? Szépen eltakartam félelmemet, díszes ruhába öltöztettem, és próbáltam nem tudomást venni róla, egészen mostanáig. Mert jött a felismerés, hogy tulajdonképpen a korábban lerombolt falak romjaiból csak megerősítettem ezt az egyet, mindezt úgy, hogy közben ne vegyem észre, hogy ez egy börtön.
Le kell rombolnom ezt a falat. Vagy nem is! Nem kell lerombolnom, hanem nem tudomást venni róla, elfogadni, hogy ez a fal tulajdonképpen nem is létezik, és ha ezt már tudom, akkor egyszerűen csak átsétálok rajta, mert ténylegesen nem létezik. Nincs is fal. Nincs is kanál. Én sem vagyok. Minden csak álom ...

Ngöndro-weekend ...

Szombat délután tudtam meg, hogy a 7vége ismét a gyakorlásé, bár akkor már kicsit késő volt, hogy ezt a lehetőséget ki is tudjam használni. Későn keltem (reggel fejeztem be az éjszakást), mire magamhoz tértem, majd elmentem netezni. Az igazat megvallva tudhattam volna, hogy gyakorló-hétvége van, mert minden hónap 2. hétvégéjén ez a program, de valahogy nem tudatosult bennem. Viszont a tegnapi napot teljes egéstében hasznosan töltöttem el. 4 session volt, és mind a 4et "végigültem". Igazság szerint csak 1et ültem, mert a másik 3 alkalom a borulásé volt, elvégre ez a fő gyakorlatom jelenleg, ha lehet, inkább ezt preferálom. Az az 1 ülés is csak azért volt, mert ebéd után valahogy nem lett volna jó 5let borulni. Mindenesetre majdnem 1000t borultam, így most már majdnem megvan a 20e. már csak 91000 van vissza. Hm. Így soknak hangzik, de ha rendszeresen tudnám csinálni, minden nap 4-500at, akkor sokkal jobb lenne. Egyrészt hamar befejezném, másrészt meg a rendszerességnek is megvannak az előnyei. Sokkal könyebben menne, nem lennének szünetek 2 alkalom között, és így pozitív htásai is erőteljesebbek lennének. Azt azért be kell vllanom, hogy most van némi izomlázam. Nem vészes, de van. Azért tegnap kemény munkát végeztem.
Nem tudom, hogy van-e valami köze a tegnapi gyakorláshoz, de éjjel megen elég meredek álmom volt, tele furcsa helyzetekkel, meglepő helyekkel, és tele küzdelemmel. Mikor tavaly jobban elkezdtem gyakorolni, mondhatni fejest ugrottam a Dharma gyakorlásába, akkor tapasztaltam azt, hogy az álmaim tele voltak küzdelemmel, harccal. Ez mostanában megint jellemző, sok a küzdelemmel, harccal foglalkozó álmom, szinte visszatérő elem. Ezt úgy értelmezem, mint az Egoval folytatott küzdelmem, amiben az Egonak esélye sincs. Nem arról van szó, hogy "legyőzőm", csupán csak arról, hogy nem adok neki táptalajt, energiát, lehetőséget, ami által megerősödne, fennmaradna, így szépen lassan megszűnik, elenyészik. Legalábbis ez a cél. A jövő, és a gyakorlat majd megmutatja, hogy mi is az eredmény ...

A nap szólása ...

Tegnap délután, Szerető Szemek meditácó után sántikálok az ülőpárnákkal, mire Pisti megjegyzi:
"-Hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kagyüst ..."
Találó ...

OCT ...

Hétvégén a Huszárban lesz Országos Centrum Találkozó. Amilyen az én Karmám, persze, hogy dolgozok. Sebaj. Szombat este lesz buli, Halloween-os/es/ös, és ezzel kapcsolatban az a jó, hogy szombat este fejezem be a 3 nap nappalos műszakot, így el tudok menni. Nem tom, mennyi pénzem lesz, mert kérdés, hogy mikor érkezik a fizu, de nem is kell sokat költenem, mert fáradt leszek, 1-2 sör már meghozza a kívánt lazult, vidám hangulatot. Másnap meg megyek haza, reggel 7:05kor indul a buszom. Hm, még arra is meg kell vennem a jegyet, és azt is még ma ...

Meglepetés ...

Tegnap az történt, amire nem számítottam. Asszem visszahívtak a cégtől, ahol voltam interjún. Gondolom, hogy ők voltak, mert a szám, amit kijelzett a teló, ugyanaz volt, mint mikor felhívtak, hogy menjek be elbeszélgetni. Tényleg nem gondoltam, hogy megfelelek nekik, mert elég bénának éreztem magam. Most van egy kis dilemma, mert az igaz, hogy jobb a fizu, de juttatásokat csak 1 év munkaviszony után adnának, albérletet kellene keresnem (kb havi 60eFt rezsivel együtt, minimum), 3műszakos munkarend, és még a szombati munka is esélyes. Lehet, hogy több lenne a szabadidőm, de csak látszólag. Az az igazság, hogy az lenne a jó. ha csak nappal kellene dolgoznom. Abban az esetben még azzal is kiegyeznék, hogy mindig reggel 6ra kellene menni dolgozni, de legalább a 7végék, és a délutánok szabadok lennének. Több időm lenne a meditációra, gyakorlásra, és aktívabban részt tudnék venni a szangha életében, tevékenységében. Ez lenne az igazi ...
Szóval marad a további álláskeresés, és bízok abban, hogy találok valami jobb állást, ami megfelel az igényeimnek.

Ez-az ...

Az időátállítás katasztrófális volt, 13 óra munka, de túléltem, kibírtam. És ez a lényeg. Amúgy a munkahelyemet, és munkámat már unom, nem ez az életcélom, hogy ezt csináljam. Csak azért dolgozok, mert ezért kapok fizetést. Szerencsére a társaság is jó, és ez ellensúlyozza a dolgokat. A múltkori interjúval kapcsolatban meg arra jutottam, hogy ha úgy alakul, akkor sem fogom elfogadni az állást, bár erre kevés esély van. Egyelőre marad az a terv, hogy tavasszal irány külföld. Anglia, illetve ha a most felbukkant lehetőség még élni fog, akkor olaszba megyek. De nem nagyon akarok itthon maradni, egyre inkább mennék világgá ...