Át kellene értékelnem magam, magam. De most komolyan, mert nem egészen úgy vannak a dolgaim, ahogy akarom, ahogy szeretném, annak ellenére, hogy lehetőség szerint próbálok többet gyakorolni, és próbálom a buddhista szemléletmódot alkalmazni minden helyzetben. Több-kevesebb sikerrel, persze. Alapvetően fel kellene hagynom az önámítással, önmagam alábecsülésével, szembenézni félelmeimmel, és élni az "itt és most" alapján. Megragadni a felbukkanó lehetőségeket. Valahol hibás az önmagamról alkotott kép, és ezen mindenképpen változtatni kell. Vannak jelek, amik ezt mutatják, és ez komolyan elgondolkodtat. Csak hát a megszokások, a merev elképzelések, és a zavaró érzelmek nehezítik ezt. Ragaszkodok a már "működő" mintához. Sajnos ...
1 megjegyzés:
nekem is nagyon nehéz az "itt és most"-ban lenni. a hülye elmém mindig uralkodik rajtam...
mindig össze vagyok zavarodva... :S
Megjegyzés küldése