A dolgok néha olyan valószerűtlenek. Pedig de. Minden az, még ha nem is gondoljuk, nem is vesszük észre. A legvalóságosabbnak tűnő, legvalószerűbb dolgok a legvalószerűtlenebbek, csak nem tűnik fel. Soha. Vagy csak alig. Minden csak illúzió, a Tudat kivetülése. Hátra kell dőlni, és nézni a mozit, ami a Nagy Képernyőn megjelenik, figyelni, ahogy a képek váltják egymást, és élveznia sokszínűséget, ami elénk tárul, és nem megragadni semmit. Csak elengedni, hagyni, hogy továbbhaladjanak a dolgok. Ettől olyan valószerűtlen minden. Nincs is kanál ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése