Az időátállítás katasztrófális volt, 13 óra munka, de túléltem, kibírtam. És ez a lényeg. Amúgy a munkahelyemet, és munkámat már unom, nem ez az életcélom, hogy ezt csináljam. Csak azért dolgozok, mert ezért kapok fizetést. Szerencsére a társaság is jó, és ez ellensúlyozza a dolgokat. A múltkori interjúval kapcsolatban meg arra jutottam, hogy ha úgy alakul, akkor sem fogom elfogadni az állást, bár erre kevés esély van. Egyelőre marad az a terv, hogy tavasszal irány külföld. Anglia, illetve ha a most felbukkant lehetőség még élni fog, akkor olaszba megyek. De nem nagyon akarok itthon maradni, egyre inkább mennék világgá ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése