I need help ...

Mivel az utóbbi időben jócskán elszaporodtak a baglyok, és már kezd terhes lenni sokaságuk, szeretném szabadon engedni őket. Így most keresem azt a lelkes, segítőkész hölgyet, aki segítene a baglyok megreptetésében, szabadon engedésében.

Észrevétel ...

És akkor egy kis politika. Nem sok, ígérem. Magyarországon az új kommunista párt nem más, mint a FIDESZ. Tagadhatatlan, hogy a módszerek, amivel az elmúlt 5 évben dolgozik, a kádárista rendszer eszközei. Szóval ezek után számomra a "kommunistázás" az ő részükről teljesen hiteltelen, szarrágás.
A másik dolog. Rezsicsökkentés. Ez is nem más, mint parasztvakítás, porhintés. Most már egyértelműen látszik, hogy az egész cirkuszra csak azért volt szükség, hogy a "megspórolt" pénzeket az állampolgárok zsebéből új adók formájában vegyék el. Ez nem jótékonykodás volt, hanem előre megszervezett, kitervelt kizsákmányolás. Megváltoztatták a pénzel áramlását. De, mint ez most már látszik, csak azért kellett, hogy még több pénzt zsebelhessenek be.
Ha ez így megy tovább, még nagyobb elvándorlás lesz várható. Nem csoda, hogy csökken a népesség. A végén még én is elhúzok innen valahova, politikai menedékjogot kérve. Hátha bejön ...

Daily Inspiration ...

Nem vagyok oda különösebben Paul Oakenfold zenei munkássáért. Semmi bajom vele, csak nem az én stílusom. Azt persze nyugodtan merem kijelenteni, hogy vannak olyan remixei, amik nagyon bejönnek.
Pár napja letöltöttem az egyik Planet Perfecto mixet, csak úgy, puszta kiváncsiságból. Ma is azt hallgattam, bevásárlás közben, Intersparban. Már a pénztárakhoz közeledtem, amikor ismerős szöveg ütötte meg a fülemet a fejhallgatóból: "Om, Benzaszato Szamaja Manupalaja ..." . A Gyémánt Tudat meditáció mantrája ment a mix utolsó perceiben. Nekem meg pont ez az egyéni gyakorlatom, a Ngöndro 2. gyakorlata. Egyértelmű jelzés számomra, hogy folytatnom kell rendületlenül, kitartással, bizalommal, akár mi is történik. És mindez pont akkor, amikor kezdek belerázódni. Bíztató.
Ezek után most nekiállok takarítani a pecóban, kaja, rendbe rakom magam, aztán irány a gompa (ahol a buddhák laknak) ...

Day of Deads ...

Egy ideje nem járok temetőbe. Mármint ilyenkor. Mert legutoljára a pécsváradi temetőben voltam, átmenőben buszmegálló felé. Pár éve meg szánkóztam, ugyanott, mert jó volt a lejtő a csúszáshoz. De a viccet félretéve (az előbb említetteket megtettem, az nem vicc), Halottak Napján nem megyek temetőbe. Taszít az a tömeg, ami ott van ilyenkor. Zavar az, hogy a legtöbben ilyenkor megszokásból mennek oda. Mert ez a szokás. Mert meg ne szólja valaki őket. Mert ilyenkor kell emlékezni az Eltávozottakra. Nos, én már évekkel ezelőtt szakítottam ezekkel a szokásokkal. Mert nem kell temetőbe mennem ilyenkor, hogy eszembe jussanak halott rokonaim, ismerőseim. Emlékezek rájuk mindig, van olyan, aki nap mint nap eszembe jut, gondolok rá. Nem kell gyertyát gyújtanom ahhoz, hogy megadjam nekik a megfelelő tisztességet, mert nem ez jelenti azt, hogy gondolok rájuk. Csak az számít, hogy gondolok rájuk. Hogy minden jót kívánok nekik jelenlegi, vagy következő életükhöz. Ez többet számít, mint az, hogy kimegyek a temetőbe egy faragott kőhöz, és gyertyát gyújtok a csontjaik, hamvaik felett. Szerintem ...