Day of Deads ...

Egy ideje nem járok temetőbe. Mármint ilyenkor. Mert legutoljára a pécsváradi temetőben voltam, átmenőben buszmegálló felé. Pár éve meg szánkóztam, ugyanott, mert jó volt a lejtő a csúszáshoz. De a viccet félretéve (az előbb említetteket megtettem, az nem vicc), Halottak Napján nem megyek temetőbe. Taszít az a tömeg, ami ott van ilyenkor. Zavar az, hogy a legtöbben ilyenkor megszokásból mennek oda. Mert ez a szokás. Mert meg ne szólja valaki őket. Mert ilyenkor kell emlékezni az Eltávozottakra. Nos, én már évekkel ezelőtt szakítottam ezekkel a szokásokkal. Mert nem kell temetőbe mennem ilyenkor, hogy eszembe jussanak halott rokonaim, ismerőseim. Emlékezek rájuk mindig, van olyan, aki nap mint nap eszembe jut, gondolok rá. Nem kell gyertyát gyújtanom ahhoz, hogy megadjam nekik a megfelelő tisztességet, mert nem ez jelenti azt, hogy gondolok rájuk. Csak az számít, hogy gondolok rájuk. Hogy minden jót kívánok nekik jelenlegi, vagy következő életükhöz. Ez többet számít, mint az, hogy kimegyek a temetőbe egy faragott kőhöz, és gyertyát gyújtok a csontjaik, hamvaik felett. Szerintem ...