Vallomás ...

Nincs vagyonom, nincs megtakarításom, nincs autóm, sem saját lakásom. Nincs betétszámlám, se külföldi bankszámlám. Bérből, fizetésből élek, és lassan 40 éves leszek. Van adósságom, próbálok egyenesbe, vagy legalább is 0-ra jutni, hogy nyugodtan tudjak aludni, élni. Nem tagadom, hibáztam, szabályt sértettem, szándékosan, vagy véletlen, oly mindegy, a végeredményt tekintve. De ettől még nem érzem magam bűnösnek, vétkesnek, csak próbálok valahogy fennmaradni, élni, boldogulni. Néha könnyebb, többször nehezebb. De a lényeg, hogy közben próbálok másoknak nem ártani, hanem inkább segíteni, még ha nem is úgy látszik. Tudom, hogy ami velem történik, arról nagyrészt magam tehetek. Bűnöző lennék ez miatt? Nem hiszem. De van gerincem, amit gondolok, érzek, az mellett kiállok, meg nem futamodok. És ha kell, kimondom "Elég volt, ne tovább!"

I need help ...

Mivel az utóbbi időben jócskán elszaporodtak a baglyok, és már kezd terhes lenni sokaságuk, szeretném szabadon engedni őket. Így most keresem azt a lelkes, segítőkész hölgyet, aki segítene a baglyok megreptetésében, szabadon engedésében.

Észrevétel ...

És akkor egy kis politika. Nem sok, ígérem. Magyarországon az új kommunista párt nem más, mint a FIDESZ. Tagadhatatlan, hogy a módszerek, amivel az elmúlt 5 évben dolgozik, a kádárista rendszer eszközei. Szóval ezek után számomra a "kommunistázás" az ő részükről teljesen hiteltelen, szarrágás.
A másik dolog. Rezsicsökkentés. Ez is nem más, mint parasztvakítás, porhintés. Most már egyértelműen látszik, hogy az egész cirkuszra csak azért volt szükség, hogy a "megspórolt" pénzeket az állampolgárok zsebéből új adók formájában vegyék el. Ez nem jótékonykodás volt, hanem előre megszervezett, kitervelt kizsákmányolás. Megváltoztatták a pénzel áramlását. De, mint ez most már látszik, csak azért kellett, hogy még több pénzt zsebelhessenek be.
Ha ez így megy tovább, még nagyobb elvándorlás lesz várható. Nem csoda, hogy csökken a népesség. A végén még én is elhúzok innen valahova, politikai menedékjogot kérve. Hátha bejön ...

Daily Inspiration ...

Nem vagyok oda különösebben Paul Oakenfold zenei munkássáért. Semmi bajom vele, csak nem az én stílusom. Azt persze nyugodtan merem kijelenteni, hogy vannak olyan remixei, amik nagyon bejönnek.
Pár napja letöltöttem az egyik Planet Perfecto mixet, csak úgy, puszta kiváncsiságból. Ma is azt hallgattam, bevásárlás közben, Intersparban. Már a pénztárakhoz közeledtem, amikor ismerős szöveg ütötte meg a fülemet a fejhallgatóból: "Om, Benzaszato Szamaja Manupalaja ..." . A Gyémánt Tudat meditáció mantrája ment a mix utolsó perceiben. Nekem meg pont ez az egyéni gyakorlatom, a Ngöndro 2. gyakorlata. Egyértelmű jelzés számomra, hogy folytatnom kell rendületlenül, kitartással, bizalommal, akár mi is történik. És mindez pont akkor, amikor kezdek belerázódni. Bíztató.
Ezek után most nekiállok takarítani a pecóban, kaja, rendbe rakom magam, aztán irány a gompa (ahol a buddhák laknak) ...

Day of Deads ...

Egy ideje nem járok temetőbe. Mármint ilyenkor. Mert legutoljára a pécsváradi temetőben voltam, átmenőben buszmegálló felé. Pár éve meg szánkóztam, ugyanott, mert jó volt a lejtő a csúszáshoz. De a viccet félretéve (az előbb említetteket megtettem, az nem vicc), Halottak Napján nem megyek temetőbe. Taszít az a tömeg, ami ott van ilyenkor. Zavar az, hogy a legtöbben ilyenkor megszokásból mennek oda. Mert ez a szokás. Mert meg ne szólja valaki őket. Mert ilyenkor kell emlékezni az Eltávozottakra. Nos, én már évekkel ezelőtt szakítottam ezekkel a szokásokkal. Mert nem kell temetőbe mennem ilyenkor, hogy eszembe jussanak halott rokonaim, ismerőseim. Emlékezek rájuk mindig, van olyan, aki nap mint nap eszembe jut, gondolok rá. Nem kell gyertyát gyújtanom ahhoz, hogy megadjam nekik a megfelelő tisztességet, mert nem ez jelenti azt, hogy gondolok rájuk. Csak az számít, hogy gondolok rájuk. Hogy minden jót kívánok nekik jelenlegi, vagy következő életükhöz. Ez többet számít, mint az, hogy kimegyek a temetőbe egy faragott kőhöz, és gyertyát gyújtok a csontjaik, hamvaik felett. Szerintem ...

A hetedik napon ...

Péntek reggelre isteni érzésben lesz részem. Megen bevállaltam 2 nap túlórát, így 6 nap munka után fogok pihenni. És ahogy a Bibliában is írva vagyon, Azúr megpihené a 7. napon. Nos, a hasonlóság egyértelmű, nem? De a viccet félre téve (?), megen túl órákok vannak, és még lesznek is. Nem azért, mert hogy szeretek annyit dolgozni. Nem. Arról van szó, hogy a pénz mindig jól jön. Pláne, hogy most igen csak van helye. 2 évvel ezelőtti munkanélküliségem utolsó hullámai értek el (nagyon bízom benne, hogy ez így van), és ezeket meg/ki kell fizetni. Rezsihátralék. De nem csak ez van. Kell a pénz. Ott van a jövő évi terv, végrer el akarok menni Karma Guen-be, és ahhoz már most el kell kezdenem a gyüjtést, és vásárolgatni is akarok. De ez mellékes. Mindenestere most van lehet őségem túlórázni, mivel van pár kolegám, akiket már letiltottak a túlórázásról, annyit voltak idén. Így legalább van lehetőségem, nem happolják el előlem az időpontokat. Mint ahogy év közben tették. De most az a lényeg, hogy az év hátralévő részében meg tudom kicsit nyomni a fizetésem. Ahogy a mondás is tartja, "Pénz beszél, kutyaszar táncol"  ...

Múló állapotok ...

Ezzel a betegség-dologgal az a legnagyobb problémám, hogy nem tudok semmit se csinálni. Mármint nem mehetek sehova. Ma elmentem boltba, bevásárolni, de ennyi volt az össz eltáv, maradtam otthon, mert ez is elég volt bőven. Nem vagyok én ahhoz szokva, hogy 3 napig szinte ki sem mozdulok az ágyból, lakásból. Játszani sincs kedvem. Inkább filmeket néztem egész nap. No meg főztem. De már a filmekből is elegem van. Unalmas ez az állapot. De ez is elmúlik ...

Kétségek ...

... ébredtek bennem, miután ránéztem a Tisza oldalára. Mármint, hogy még idén fogok venni. Mert nem hiszem, hogy ez most a legfontosabb dolog. Az árak 24-26eHUF között mozognak (Ez nem azt jelenti, hogy nem lesz nekem Tisza lépőm, csak nem most, nem idén). Ezt jelenleg nem engedhetem meg magamnak, amikor vannak elmaradásaim, extra kiadásaim, amik magasabb prioritást élveznek. Ez persze nem jelenti azt,  hogy nem fogok cipőt venni, mert a jelenlegi állapota megköveteli, hogy újítsak. Hetek, vagy csak napok kérdése, hogy mikor válik használhatatlanná. A jelenlegi időjárás is ezt segíti elő. Szóval holnap albi, és számlabefizetések után cipővétel.

Lépők ...

Kadar Kapitány a Fegyvertársakban azon morfondírozik, mikor Ankh Morpork utcáit járja, hogy megint kezd a csizmája talpa elvékonyodni, mert a kövekről meg tudná mondani, hogy melyik utcában jár. Mert a szegény ember megveszi az olcsó, papírtalpú csizmát, és hordja, amíg el nem kopik. Aztán vesz még egy hasonlót. És ez így működik folyamatosan. A gazdag ember viszont megveszi a minőségi, drága csizmát, ami akár éveket is kibír, nem kopik el a talpa, megmarad a tartása, a minősége. Így tulajdonképpen a szegény ember csizmája sokkal többe kerül, mint a gazdagé, mert a tehetősebbek csak egyszer vásárolnak. Na, valahogy így vagyok én is a cipőimmel. Minden évben veszek egy pár sportcipőt, amit aztán egy év alatt el is hordok, elkoptatom, elhasználom. És hiába kerülnek ezek a cipők csak 5-7 ezer HUF-ba, ha csak 1 évet bírnak ki, ellenben a minőséggel, ami akár 3-4 évet is átvészel (már ha vigyázunk rá). Emlékszem, diák voltam, amikor volt egy Adidasom. Azt 3 évig hordtam, utolsó fél évben tesiórán azt használtam, és bírta a strapát rendesen. Ezért gondolkozok most azon, hogy veszek egy jobb cipőt, hátha az tovább bírja majd, mint 1 év. Talán egy Tisza, az jó volna. Már csak a nosztalgia kedvéért is ...

Teapot ...

Már régóta gondolkoztam azon, hogy vennem kellene egy teáskannát. Már csak azért is, hogy ne mikróban, bögrében melegítsem a fizet, hanem rendesen. Nézegettem is a különböző eszközöket, amik erre alkalmasak. Leginkább az elektromos vízforralókat, de valahogy nem győztek meg. Aztán tegnap voltam Interspárban, és megakadt a szemem a hagyományos, fém teáskannán, amit szintén megnéztem párszor, és őszintén szólva ez tetszett eddig is a legjobban. Krómozott, hagyományos alakú, dizájnos, és fütyülős. Mármint ha forr a víz, a kiáramló gőz fütyülő hangot ad ki. Gyerekkoromban Dédnagymamámnál láttam hasonlót, már akkor is tetszett. Igazából nem volt kérdés, hogy milyet vegyek. Mint ahogy az sem, hogy megvegyem-e, vagy sem. És persze az sem utolsó dolog, hogy lényegesen olcsóbb, mint az elektromos.
Persze semmi sem tökéletes, mert jelenleg van lehetőségem bőven, hogy használjam. Az elmúlt napokban sikeresen megfáztam, így most Neocitran, és folyamatos teázás van napirenden. Persze ennek köszönhetően nem mentem Tenovicébe sem, pedig már volt fuvarom is, pénzem is volt/van rá, csak az egészségem nem úgy szuperál, ahogy kellene. A fene ezekbe a tisztulásokba. De inkább ilyen formában távozzon a negatív karma, mint hogy teljes erejével lecsapjon. Egyelőre ez legyen a legnagyobb problémám.

Verselés ...

Megy most FB-n ez a "Oszd meg kedvenc versed, hogy népszerűsíts ük a magyar irodakmat". Ne rossz dolog, ha belegondolok, mert van, aki csak így olvas verseket (pl. én is, bár nem is nagyon szeretem őket, egy "nem verses kötet"-jellegű könyvet szívesebben veszek a kezembe). De látom, hogy sokan foglalkoznak vele. Persze eddig még nem találtak meg vele, nem kértek fel, hogy én is osszam meg kedvenc versem, de ami késik, az nem múlik. Van egy olyan érzésem, hogy megtalál még valaki ezzel engem. Persze nincs kedvenc versem, kedvenc költőm se. Suli alatt elérték nagyszerű tanáraim, hogy ne szeressem a verseket. Nagyon jó elemzéseket tudtam írni róluk, de megtanulni egyet is, akár a legegyszerűbbet, legrövidebbet, az igazi kínkeserves szenvedést okozott mindig. Egyszerűen nem megy nekem ez a rímelve beszél és, hogy ütemre, dallamra mondjak ki szavakat, mondatokat. Ez csak összezavart. Minden esetre, ha valaki betalál ezzel a felkéréssel, akkor majd szépen megosztok YouTube-ról egy verset, amit valamelyik híres színész mond (pl. Rambó-vers, Robin Williams verset mond, Samuel L Jackson verset mond, stb.). Azok tetszenek, mivel látszik, hogy akik összevágták a verset az adott filmrészlette, rengeteg energiát, és időt fektettek bele azért, hogy minden passzoljon, és jó legyen. És tényleg jók, annyira, hogy tegnap este meg is néztem jó párat. Talán egyszer tartok egy olyan estét, amikor ilyen videókat fogok nézni ...

Van benne valami ...

"A vallásról: Ha mi hibázunk, azt a Gonosznak tulajdonítják. Ha Isten hibázik, azt a Természetnek."

                                                          Jack Nicholson

Fizikum ...

Tegnapi mérlegelésem közben rájöttem, hogy nem kell fogynom, mert csak 80 kg vagyok. Csak erősödnöm kell, mert az utóbbi 2 hónapban nem igazán mozgattam meg az izmaimat. Nem számítom ide azt, amikor munka közben rohangálok, teszek-veszek, mert az nem az. Szóval a cél mostantól az erősítés. A külső-belső egyensúly végett ... Ép testben ...

Dub Fx ...

Ma Dub Fx az Erzsébet téren street show-t nyomott. Mikor elsőre olvastam róla még dél körül, úgy gondoltam, hogy megyek. Majd délutánra úgy döntöttem, hogy még sem. Aztán beértem 5re a Huszárba, ahol Sz. kikönyörögte, hogy elmenjek vele, mert hiába kampányolt a többieknél, senki sem volt vállalkozó szellem. És habár azzal a szándékkal mentem be, hogy gyakorlok, meditálok, mégis elmentem. És nem bántam meg. Kivéve 1 döntést. Hogy nem vittem magammal pulóvert. Az hiba volt, mert este 9re már igen csak fáztam, pedig akkor kezdett a buli igazán felpörögni. Mint most, nemrég megtudtam, 10kor fejezte be. 3ésfél óra, ennyi ideig szórakoztatta közönségét. Szóval nem bánom, hogy ott voltam. Ja, és eredeti szándékomat is sikerült végrehajtani, sikerült meditálnom is :)

(A szóbeszédekkel, híresztelésekkel, és legendákkal ellentétben eddig még nem történt semmi "rossz, szörnyű" dolog sem velem annak hatására, hogy a Gyémánt Tudat meditációt gyakorlom, és elkezdődött a tisztulás, sőt, kimondottan jól érzem magam :) A tér öröm, márpedig ahogy a negatív karma távozik tudatomból, jó sok tér keletkezik benne. Ismét egy tanítás, ami igazolja önmagát.)

Naivitásom ...

Elszomorít, amikor általam értelmes emberek arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a saját portájuk határánál nem látnak tovább. Amikor nem a lényeget látják, hanem kiragadnak abból egy fogalmat, szót, dolgot, és azt csűrik, csavarják, egészen addig, míg nem saját igazukat látják benne. Amikor még viszonylag távoli dolgokról úgy gondolják, hogy az nem fog hozzájuk elérni, az más valaki problémája, gondja. Az a bizonyos "De jó, hogy ez se velem történik!" érzés. Az együttérzés pedig sehol. Pedig közel vannak azok a dolgok, problémák, és egyre csak közelebb vannak, szinte már itt van az ajtóban. Csak a többség nem hajlandó észrevenni. Nem az Ő problémájuk. Még! Annak idején valószinűleg ugyanezt gondolták a Tatárjárásról, és később a török hódítókról. De hibáinkból nem tanulunk (tisztelet a kivételnek), sőt, újra, és újra elkövetjük őket. Aggódok kicsit a rövidlátás miatt, amit tapasztalok ... Jogosan, vagy csak paranoia?

Kihalófélben ...

Ahol még van igazi tisztaság, igazi, nemes érzések. Ahol még ismerik azt a dolgot, hogy egyensúlyban a természettel. Többet nem is írok róla, nézze meg, aki akarja.

Célok, elhatározások ...

Lassan 2 hónapja, hogy befejeztem a Leborulásokat, és azóta egyszer se kezdtem bele. Pedig komoly elhatározásom volt, hogy folytatni fogom. Hogy belekezdek a második 111111-be. De valahogy nem úgy jött össze, hogy belekezdjek/folytassam. Egyrészt azért, mert most az els ődleges gyakorlatom a Gyémánt Tudat meditáció lett, és inkább ezt próbálom erőltetni, ez az elsődleges. Másrészt pedig azért, mert valahogy soha nem tudtam úgy felkelni, ahogy azt elterveztem. Elfáradtam az utóbbi időben. Nehezen viselem a korai keléseket nappalosban, és amikor van egy kis időm lustálkodásra, önkéntelenül is kihasználom. Lenyomom az ébresztőt, és vagy alszok tovább, vagy csak heverészek/fetrengek egy kicsit. Lehet, hogy váltanom kellene?

Mindenképpen folytatnom kell a Leborulásokat. Több szempont végett is. Egyrészt ez egy nagyon jó gyakorlat, ami tisztítja az energiapályákat, sőt, fel is tölti az embert. Általános tapasztalat, hogy a rendszeres borulás hatására kevesebb alvás is pihentető tud lenni, több energia marad mindenre, erős vitalizáló hatása van, méregtelenít is, megerősíti a hátizmokat (és általában az izmokat is), és ezek csak a fizikai hatások. Tisztítja a Karmát, n öveli az odaadást, a nyitottságot a Láma felé, és dolgozik a b üszkeséggel. Ráadásul Ole most már azt mondja, hogy a Ngöndro az a gyakorlatsorozat, amit életünk végéig csinálnunk kell. Nem elég egyszer elvégezni. Sebaj, amúgy is azt fontolgattam eddig is, hogy miután befejeztem, nekiállok a 2. sorozatnak.

De mindezektől eltekintve muszály mozognom. Elkezdtem hízni, illetve nem is hízni, csak a mozgás hiánya végett átrendeződnek a súlypontok. És ez nem tetszik. Nem akarom lecserélni a ruhatáramat teljesen, csak azért mert nem tudom felhúzni őket. Nem akarom magamat elengedni se, karban akarom tartani magam, hogy jó erőben legyek. Hogy ne gyengüljek el. Ezért döntöttem úgy, hogy ha már van egy lehetőség arra, hogy mozogjak, akkor élek is vele. A Huszárban van konditerem, amit a közösség tagjai használhatnak, kedvező, viszonylag olcsó áron. Van lehetőség a napi, alkalomszerű használatra, és a bérletváltásra is. Majd szeptemberben elkezdek oda is járni,megnézem a lehetőségeket, kipróbálom, aztán összarakok valami edzéstervet. Alapvetően az a cél, hogy egyrészt a felesleget elégessem, illetve kicsit megerősödjek. Nem testépíteni akarok, nem kigyúrt állat akarok lenni, csak formába akarom magam rázni, és egyfajta szintentartás a folyamatos cél.

Nemrég elhatároztam, hogy jövőre elmegyek külföldre. Még nem dolgozni. Csak Malaga (Karma Guen), illetve az EC a cél, hogy ezekre a helyekre eljussak végre. Ehhez persze pénz kell, nem is kevés. Mérlegelve a prioritásokat, úgy döntöttem, hogy egyelőre nem veszek új PC-t/laptopot, mert a jelenlegi egyelőre megfelel bőven. Filmet nézni, zenét hallgatni, neteznibőven tudok rajta, amennyit meg játszk mostanság, nem érdemes ezért egy új vas. Ha már készülékvásárlás, előbb lesz fényképezőm, tabletem. De kenyarodjunk vissza, nem kell elkalandozni. Szóval mind2 helyre nem kevés pénz kell, és ha tényleg ki akarok menni, akkor már most el kell kezdenem gyűjteni a pénzt. Mindig annyit, amennyit félre tudok tenni, amit tudok nélkülözni. Azért ez a feladat sem kihívásoktól mentes már csak azért is, mert jelenleg van egy kb. 150eHUF-os tartozásom, de ezzel már korábban elkezdtem dolgozni, novemberre ez meg fog szűnni. Ja, és persze Tenovicébe is akarok menni szeptemberben, sztúpaavatás lesz. De Malaga a kezdetek óta tervben van, mióta először halottam róla. Még nem tudom, hogy lesz addigra pénzem, de nemrég, amikor megemlítettem, hogy jövőre szeretnék oda eljutni, akkor egy ismerős azt mondta, hogy akkor ott leszek (mármint én). Végül is csak elhatározás kérdése. Miért ne?

És akkor ott van egy szintén korábbi elhatározás, ami eddig nem jött össze. Mégpedig az, hogy közelebb kerülni a Centrumhoz. Ezt már évek óta szeretném megtenni, de mindig közbejött valami. Pl. fél év munkanélküliség. Vagy saját hülyeségem. De ha sikerül ezt év végéig meglépnem, akkor pár dolog könnyebb lesz az életemben. Talán még a munkába járás is. Mindenesetre közelebb lennék a Centrumhoz, több időm lenne a gyakorlásra, nem kéne annyit utaznom. Amúgy is megint egyre több időt töltök ott.

Szóval vannak tervek, célkitűzések, most már csak törekedni kell arra, hogy meg is valósuljanak ...

Becske 2014 ...

Alapvetően nem terveztem, hogy az idei Becske-kurzuson részt veszek, mármint az egészen. Az volt az alapgondolat, hogy úgyse lesz elég pénzem, meg majd szeptemberben akarok menni Bolognaba. Külföldre akartam menni idén, ráadásul az volt az eredeti program, hogy Phova lesz majd akkor. Jónak tűnt a terv. De csak tertv maradt. A közelmúlt eseményei mindent megváltoztattak. A körülmények összjátéka. Persze a végeredmény így sem rossz.

Mert hogy történt az, hogy Karma Guenben Ole rosszul lett, aminek eredménye a nyakműtéte lett. Szerencsére már jobban van, és gyorsan gyógyul. Viszont úgy döntött, hogy egy darabig nem lesz Phova. És az EC-ig nem is ad tanításokat, minden programja le lett mondva, illetve a későbbiek is át lettek/vannak szervezve. Aztán ott volt Shamarpa eltávozása, ami megint csak rendesen megkavarta a dolgokat. Egy csomó minden felborult, megváltozott ezen események következtében. A tenoviczei sztúpa avatása is csúszik ez miatt.

Aztán nem rég főnököm szólt, hogy mivel leállások lesznek (részlegesen), nekem meg sok szabim van, most, júli 24-25-én szabadságra megyek. Tulajdonképpen megörültem neki. Már csak azért is, mert így nem csak a 7végére megyek Becskére, hanem már szerda eset, vagy csütörtök délelőtt lemegyek. Még pénzem is van r á (persze ennek később meg lesz a böjtje). És persze az sem egy utolsó szempont, hogy 25-én, pénteken, amikor a születésnapom lesz, így nem dolgozok. Évek óta előszőr! Szóval halmozom az élvezeteket, és élvezem a halamazaatokat (?).

És hogy mi lesz a későbbi terveimmel? Bologna szinte biztos, hogy kimarad. Nem lesz rá pénz, egyrészt, és túl sok szabit kellene kivenni, abból meg már nincs túl sok. Augusztusban akarok hazamenni, május óta nem voltam. Nem mintha nagy örömöm telt volna az utóbbi időben a hazautazásokban, de haza kell mennem. Rég láttam Anyámat. Meg kapok sok lekvárt. olyan kajákat ehetek, amiket nem tudok megcsinálni, stb. Bologna helyett meg úgy néz ki, hogy Tenoviczébe megyek, mert szeptember közepére helyezték át a sztúpa avatását. Szóval inkább oda megyek. Közelebb van, olcsóbb, és kevesebb szabi is kell hozzá. De addig még sok minden történhet, szóval ez csak terv, egyelőre. bár megteszek mindent, hogy ne csak terv maradjon.

De most a lényeg az, hogy kedd reggel megkezdem szabadságomat, és hét közepén irány Becske!

The rabbit ...

Egy régi dal refrénje jutott az eszembe:
"Verem a fejem a falba!
Hogy lehettem ekkora marha!"

Persze csak képletesen. Pár pillanatnyi habozás csak, és a pillanat tovaszállt. Ehh ...

Heti bölcsesség ...

Saját ostobaságunkat osztjuk meg a legkönnyebben.

Végre!

Ma befejeztem a Ngöndó első gyakorlatát, a Menedékvételt és Leborulásokat. Csak 5 év kellett hozzá. Azért abban bízok, hogy a következő gyakorlat, a Gyémánt Tudat hamarabb sikerül letudnom. Persze a borulást nem akarom abbahagyni, ha lesz rá időm, azért csinálom.

Back to the Way ...

Tény, hogy az ember a saját hibáiból tanulhat a legtöbbet. Mert, ugye, saját bőrén tapasztalja a következményeket. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy mindaz, ami velünk történik, csak magunknak köszönhető, akkor érdemes megvizsgálni az okokat, az előzményeket, hogy kiderüljön, miért is vagyunk ott, ahol. Nos, abban a szerencsében van részem, hogy tisztában vagyok az okokkal, amik jelenlegi helyzetemhez vezettek. De rendelkezésemre állnak azok az eszközök, amiknek a segítségével a jelenlegi, és jövőbeni helyzetemen változtathatok. És igazán nagyszerű dolog.
Ennek tükrében érthető, hogy múlt héten úgy döntöttem, hogy újra rendszeressé teszem gyakorlásomat. Be akarom fejezni a Leborulásokat, és persze az egész Ngöndrót. Hogy aztán újra elkezdhessem. Hogy miért? Mert a Láma azt mondja most már, a korábbiakkal ellentétben, hogy ne csak 1, vagy 2 alkalommal végezzük el, hanem folytassuk, csináljuk végig újra, és újra. Lifetime Ngöndro. Karmapa is ezt tanácsolja, állítólag. Márpedig ha mindkét főnök ezt tanácsolja, akkor nincs mit tenni.
Múlt hét óta újra próbálok rendszeresen gyakorolni, lejárni a centrumba, ha tehetem elmegyek a hétfői tanításokra is. Az elmúlt fél/háromnegyed évben mindez elég változó volt, néha mindenféle okokra hivatkozva (kibúvók) inkább nem mentem el. Folyamatosan azt vizsgáltam, hogy mi történik akkor, ha nem azt teszem, amit a Láma mond. Nos, a vizsgálati szakaszt lezártam, mert egyértelművé vált számomra, hogy mindenben igaza van. Nekem nincs más teendőm, mint követni a tanácsait. Jelentős, minőségbeli különbség van a között, amikor az ember rendszeresen gyakorol, illetve amikor rendszertelenül, vagy sehogy. Érdekes tapasztalat, hogy elég volt csak éppen rászánnom magam, hogy újra rendszeresen gyakoroljak, és mennyi minden változott pár alkalom után. Könnyebben kelek, jobban alszok, több energiám van. Kevésbé ragadnak magukkal a problémás, nehezebb helyzetek. Nyitottabb vagyok, kevésbé ingerlékeny, és sokkal több jókedv jelenik meg a tudatomban. Csak úgy, magától. Érdekes, hogy nehezebb helyzeteket is inkább kihívásnak, vagy feladatnak fogom fel, nem pedig problémának, gondnak.
Másrészt ott van az is, hogy társasági ember vagyok. Nem bírom sokáig, hogy a 4 fal közé legyek bezárva. Nem. Igénylem a társaságot, a társasági életet, barátaim jelenlétét. Nekem kevés az, hogy itthon ülök, netezek, filmeket nézek, vagy játszok valamivel. Nekem nem elég az a szocializálódás, amit a munkahely, és a kolegák nyújtanak. Viszont ott van az a dolog, hogy szangha-társaim nem fognak utánam jönni, hogy "Miért nem jössz be mostanában? Mi van veled, hogy ritkán látunk?" Nem. Nem fognak felhívni. Viszont ha hosszabb távollét után felbukkanok, újra rendszeresen járok a Centrumba, programokra, (ahogy most is történt) akkor annak örülnek, és AKKOR teszik fel a kérdéseket. És mivel újra visszatértem a közösségbe, rögtön 2 esti programba is belecsöppentem.
Tanulság? Hülye voltam. Azért mert inkább befordultam, begubóztam, mint hogy esetleg segítséget kérjek. Vagy csak hogy engedjem, hogy segítsenek. Vagy mi. Mindenesetre tanulva hibáimból (bízok benne, hogy ez így is van, nem pedig csak szájkarate), próbálok tudatosabban élni, nem pedig bele a vakvilágba, ide-oda kapkodva tenni bármit is, engedve az egó szeszélyeinek.

Világjegy ...

Tegnap délután/este (fél7 felé/körül) 2 kolegával az esti közös meditációra, és az utána lévő tanításra mentünk (egyikük már vett menedéket, a másik még nem, de szinte azonnal belevette magát a gyakorlásba*), mikor is az Örsön odaértünk az M2 bejáratához. Szembe jön a tömeg, mi közelítjük a bejáratot, ott a BKK-s ellenőrök strázsáltak. Mindenki elővette a bérletet, jegyet, mutatta is nekik, majd jött a hirtelen ötlet, mint egy szikra, és miközben mutattam a sajátomat, odamondtam:
"- Corben Dallas, Világjegy!"
Legalább 5-10 métert már megtettünk, mire az ellenőr felfogta, hogy mit mondtam, és tudott rá reagálni, utánam kiabálva. Sajnos nem értékelte a poént:
"- Nagyon vicces ... !" Sértődöttséget, és némi haragot véltem felismerni a hangjában. Persze megértem, hogy nem túl vidám napi 8-12 órában több ezer ember arcát, és bérletét/jegyét bámulni, de a humor akkor is jó. Elveszi a dolgok élét, hatására veszítünk merevségünkből, fásultságunkból, és ha csak pillanatokra is, de elfelejtjük problémáinkat, nyavalyáinkat, megkönnyebbülünk. Szomorú dolog, ha elveszítjük humorérzékünket, és már nevetni sem vagyunk képesek.
De azért mi jót nevettünk az eseten. Mert van humorérzékünk :)

From mail ...

Még tegnap kipróbáltam, hogy megoldható-e, hogy @mail-ből tudjak postolni. Nos, sikerült a próba, de aztán élesben már nem tudtam élni a lehetőséggel. Az volt a cél, hogy melóhelyről is tudjam a gondolataimat, véleményemet, tapasztalataimat megosztani. Persze a termeléstervezés ezt máshogy gondolta, mert olyan gyártásunk volt, hogy nem igazán volt erre időm. Meg hát nappal volt. Sebaj, éjjel több lehetőségem van erre, a lényeg az, hogy van lehetőségem a munka közbeni postolásra.

Próba ...

Na még egyszer ...

SzJA 20104 ...

Naná, hogy ezt is az utolsó pillanatra hagyom! A programot már letöltöttem. Most már csak a papírokat kell megtalálnom, kitölteni a nyomtatványt, és Ügyfélkapun beküldeni. Persze előtte, most még elugrok Fővámtéri vásárcsarnokba, vennem kell ezt-azt. Bevallás ráér utána, főzés közben ...

(némi Pató Pál életérzés azért fellelhető a sorok közt ... :-)  )

Hétfő este ...

Ma lementem a Centrumba (nem teljesen önös érdekektől mentesen), egy ideig most meló miatt nem volt lehetőség. Ráadásul hétfő van, tehát tanítás is volt. És megérte meghallgatni, mert hasznos dolgokat hallottam, ami jelen pillanaban sokat segíthet, hogy megoldjam a problémáimat, és szembenézzek egy kihívással.

Kívánságok ...

Kívántam, kértem lehetőséget. Most itt van, megkaptam. Nincs más dolgom, mint élni vele. Ennyi, nem több, és nem kevesebb.

Meghívó ...

A minap érdekes levelet kaptam. Íme a kép, amit csináltam róla:

E szerint azon szerencsés 10ek egyike vagyok, aki ha belép a szervezetbe (Illuminati), akkor lehetőségem nyílik rá, gazdag, és népszerű legyek. Azért a piros csíkban lévő szöveg figyelemre int, mert lehet, hogy átverés, és csak az adataimat akarják. A poén az egészben az, hogy játszogatok a The Secret World c. játékkal, ahol 3 titkos szervezet tagja lehetek, és hogy, hogy nem, az egyik szervezet az Illuminati. MegaLol. Mikor megláttam a mélt, nem kicsit nevettem.

Húsvét ...

Már csak 2 alvás, és megyek Becskére. Az idei Nyúlnapokat se otthon töltöm, most már szokás szerint. Egyrészt nem jó nekem annyira, ha haza megyek, sokat unatkozom, és nem látom nagyon értelmét. Másrészt jobban érzem magam Becskén ilyenkor.
A tavalyi kurzus óta nem voltam, nagyon hiányzik, hogy ott legyek újra. Szeretek ott lenni. Jó ott. Sok barát, hasznos időtöltés, programok, nyugalom, és feltöltődés. Ha lenne lehetőség, hogy onnan dolgozni valami megbízható távmunkát, oda költöznék. Vagy munkalehetőség, ami biztosítja a megélhetést. De a térségben ez nem van. Ebből ott hiány van, nem kicsi. Így marad az, hogy időnként, amikor tudok, leutazok 1-2 napra. Ezentúl megpróbálok sűrűbben menni. Bízok benne, hogy az anyagi lehetőségek adottak lesznek hozzá.
Vasárnap reggel 9kor indulás Huszárból, visszaindulás hétfőn délután, addig meg 2 nap határtalan boldogság. Az elkövetkező másfél napot ennek szellemében kívánom eltölteni, nem hagyom, hogy bármi kizökkentsen ebből a hangulatból.

Fearless Death ...

Lassan 1 hónapja, hogy megjelent Láma Ole könyve magyarul, a Félelem nélküli halál. Nemrég meg is vettem, el is kezdtem olvasni. A téma nem ismeretlen előttem, hiszen már hallottam tanításokon, részt vettem Phowa-kurzuson, és a Tibeti halottas könyv c. filmet is megnéztem. Mégis, van ami újdonság számomra, de ami a leglényegesebb, könnyen érthető, befogadható. Elvégre olyan témáról van szó, amiről keveset tudunk, tulajdonképpen tabu téma, viszont egyik legerősebb félelmünk alapja.
Számomra azért is jó a könyv, mert az elmúlt években meghalt Apám, és anyai Nagyanyám. Így utólag a könyvet olvasva jobban megértem, hogy mi történt velük, min mentek keresztül, és most milyen állapotban vannak (tudatilag, mármint). És habár hamar elengedtem őket, a tanácsok, amiket a Láma ajánl, hogy miként viselkedjünk, utólag is hasznosak. És nem utolsó sorban azért is, mert ha újra hasonló helyzetbe kerülök, akkor tudom, hogy mi fog történni, mit kell tenni, mire kell figyelni.
A könyv nem csak arra tér ki, hogy mi történik a haldoklás folyamán, illetve mi történik a halott tudatával. Hasznos gyakorlati tanácsokat ad mind a haldoklóknak, mind a haldoklást kísérőknek, hogy mire figyeljenek, hogyan tudják a távozást könnyebbé tenni.
Ez a könyv egy olyan rést töm be, amire már régen szükség volt. Az emberek alapvetően félnek az elmúlástól, nem tudják, hogy mi vár rájuk. Napjainkban tabu erről beszélni, javarészt csak azok beszélnek erről, akik már elvesztettek valakit, de még ők se nagyon. Egyik kolegám (aki novemberben vett Menedéket) kérdezte, hogy szerintem nem e lenne szükség arra, hogy akár már az iskolákban beszéljenek erről a témáról (mármint az elmúlásról) a diákokkal, hogy tisztában legyenek azzal, hogy ez is az élet része. Szerintem erre szükség van. Nagyon is. De legyen inkább erkölcs-, és hittan, mert az lényegesebb ...

Elfelejtve ...

Az igazság az, hogy kicsit elhagyatva érzem magam. Senki nem kérdezi, mi van velem, hogy vagyok. Mármint azok közül, akiktől kicsit elvárnám. Nem nagyon, csak kicsit. Mert vannak dolgok, amiknek fel kellene tűnnie. De úgy látszik, hogy téves elképzelések rabja vagyok. Vagy csak a kísérlet, amit elkezdtem  még március elején, túlságosan azt igazolja, amit sejtettem. Sajnos.
Mert én vagyok az, aki meghallgat bárkit, akinek el lehet mondani a problémákat. Akinek lehet panaszkodni. Lelki szemetesláda. Egy fül vagyok. Amikor viszont nekem lenne szükségem egy személyre, aki meghallgat, akinek elmondhatom, hogy mi bánt, akkor nincs senki. Nem mintha túlságosan jelezném, hogy kell valaki, aki meghallgat. De néha ez a hallgatás jobban jelzi, hogy baj van. Csak éppen azok nem veszik észre, akiknek kellene. Néma segélykiáltások. Mert magamtól nem fogok panaszkodni.
Érdekes, hogy az elmúlt 1 hónapban összesen 2 ember volt, aki észrevette, hogy hangulatom, állapotom eltérő a korábbitól. Csak 2 fő. Érdekes. És nem azok, akiktől várnám. Akiktől viszont várom ...
Az az igazság, hogy kicsit besokalltam. Az elmúlt évek eseményei, történései kicsit túltelítettek. Sok volt a tisztulás, és kevesebb a pozitív benyomás, utóbbiak legyenek is bármilyen hatalmasak, erőteljesek. Ha nem buddhista lennék, akkor azt mondanám, hogy szopórolleren vagyok. Így csak most van egy negatív hullám, ami azért már a vége felé jár. Csak pont a vége nehéz. Belefáradtam. Belefáradtam abba, hogy bármit szeretnék, azt nem sikerül keresztül vinnem. Általában korábbi hülyeségek következményei ütnek be, tehát még csak nem is okolhatok senkit se ezek miatt. Viszont remek lehetőség arra, hogy megértsem a 3. alapgondolatot. Minden ami történik, korábbi gondolatok, szavak, cselekedetek eredménye. Remek lehetőség arra, hogy dolgozzak a helyzetekkel, a tudatommal. Hogy gyakoroljam a türelmet. Hogy megértsem azt, hogy mások ugyanúgy szenvednek saját tetteiktől, még ha nincsenek is tisztában vele. Még ha nem is könnyű, egyszerű feladatok ezek. Pláne úgy, hogy az utóbbi időben túlságosan be vagyok feszülve. Túl hamar ingerült leszek. Még ha nem is adom ennek külső jelét. Persze ennek köszönhetően már majd minden helyzetben mantrázok. Hol a Karmapa Csennó-t recitálom, hol pedig az Om Mani Peme Hung-ot. Akár beszélgetés közben is. És ismét egy pozitív tapasztalat, ami a tanításokat igazolja, hogy a mantrák segítenek távolságot tartani a zavaró érzelmektől, segítenek lenyugtatni a tudatot.
Igazából tudom, hogy mit kellene tennem. Csak az első lépést nehéz megtennem. Hiányzik a lendület. De meglesz, tudom jól. Így szokott ez lenni ...

Osztálytalálkozó ...

Május 3-án, 24 év után először találkozik az egykori általános iskolai osztályom. Ez lesz az első osztálytalálkozó, igazából. Pár arccal összefutottam az évek során, de nem volt jellemző igazából. Aztán pár éve feljöttem Bpre, így tovább csökkentek az esélyek. Míg nem pár éve FB-n szépen összeverődött az osztály. A hírhedt 8E, az iskola egykori mumusa. Ha jól emlékszem, nem egy tanár félt tőlünk. Sőt, féltették a diákjaikat, hogy mi lesz majd velük, ha velünk haverkodnak. Próbálták megtiltani, de próbáljon megtiltani bárki bármit egy kamasznak. Mondjuk nem is ok nélkül tartottak tőlünk, elég vad osztály volt a miénk. Több tanárt kikészítettünk annak idején, volt aki sírva rohant ki a teremből. A legjobb az volt, hogy a legnagyobb vadságokban, őröletekben még a legszolidabbak is benne voltak. Nagyrészt.
Egy biztos, érdekes lesz találkozni egykori osztálytársaimmal.

Micimackó bölcsességei ...

Előre is elnézést, a következő sorok, gondolatok nem saját szerzemények, még csak nem is én gyűjtöttem össze. Csak átszerkesztettem kicsit, kivettem a felesleges képeket. De mindettől függetlenül hatalmas gondolatok, tartalmasak, egyszóval jók:

1. Ha nem ilyen volnál, mind szegényebbek lennénk.

2. Malacka: - Hogyan betűzöd azt, hogy szeretet? 
   Micimackó: - Azt nem betűzik, azt érzik.

3. Néha a legkisebb dolgok foglalják el a legnagyobb helyet a szívedben.

4. Tudod Malacka, van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem, ezt hívják szeretetnek.

5. Bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb, mint sejted, és okosabb, mint véled.

6. Ígérd meg, hogy sosem felejtesz el. Mert ha mégis, akkor nem megyek sehová.

7. Van úgy, hogy nagyobbnak és borzadályosabbnak látszanak a dolgok, ha egyedül vagyunk és félünk.

8. Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?

9. Ha te száz napot élsz, én kilencvenkilencet akarok, mert nem akarok nélküled élni.

10. Azok a dolgok tesznek egyedivé, amiben különbözök másoktól.

11. A folyók, tudják mi a lényeg: minek rohanni, egyszer úgyis odaérünk.

12. Egy nap barátok nélkül olyan, mint a bödön egy csepp méz nélkül.

13. Egy kis odafigyelés és egy kis gondoskodás mindent megváltoztat.

14. A szeretet azt jelenti, hogy akár több lépést is hátrálsz azért, hogy a másiknak örömet szerezz.

15. Az a nap a kedvencem, amit veled tölthetek. Szóval ez a kedvenc napom.

Oktatás ...

Ismét egy értelmetlen nap, aminek semmi haszna nincsen. Adat és információ közt az a különbség, hogy az utóbbi értékes, használható ...

Rambo vers

Pálinka ...

Január elején vettem 1 litér pálinkát, gondolva a jövő héten esedékes farsangi mulaccságra. Tettem bele kis aszaltáfonyát, meg mézet, mostanra már össze is érett, jó lesz az a buliban. Nemrég kicsit (de tényleg csak kicsit) kénytelen voltam betessztelni fogfájás miatt, és már akkor is jó volt.
Aztán most, miközben a gyömbéres teámat iszogatom eszembe jutott az, hogy milyen lenne a pálinka, ha gyömbért áztatnék bele (mármint a következő adagba)? És mennyit lenne érdemes? És mi lenne, ha felütném azt is egy kis mézzel? Mézes-gyömbéres pálinka! Szerintem nem hangzik rosszul, ki fogom próbálni, 1  misét megér (mondta a buddhista) ...

Zavaró érzelmek ...

Most már jó ideje, hogy feszültséget, haragot, dühöt, és agresszivitást tapasztalok magamon/ban. Ingerlékenyebb vagyok, hamarabb kijövök a sodromból. Mindez igen frusztráló tud lenni, ugyanakkor remek lehetősség, hogy gyakoroljam a türelmet, és megpróbáljam irányítani ezeket az érzéseket. Próbálok erőt meríteni belőlük, átalakítani, hogy a hasznomra váljanak, ha már így alakult. Persze izgalmas is ez, mert ilyet már régen tapasztaltam, vagy még nem igazán. Illetve nem volt még lehetőségem, hogy ilyen módon vizsgáljam őket. Érdekes, hogy ad egy lendületet.
Ugyanakkor ott van az is, hogy hamarabb felhúzom magam. Ugyanazokon a dolgokon, mint korábban, csak most nehezebben tudom visszafogni magam. Mármint hogy beszóljak, beugassak embereknek. Ez leginkább akkor fordul elő, ha ostobasággal találom magam szembe (erre mindig ugrottam, csak most jobban), illetve az utóbbi időben idegesítenek az öregek, és a kis takonypócok (mostani tinik). Mindkét csoport ugyanazon okokból kifolyólag. Egyrészt ott van a tömegközlekedés. Mindkét csoport tagjai előszeretettel megállnak az ajtóban felszállás után,és onnan csak millimétereket hajlandóak arrébb mozdulni, ha pedig az ember szól nekik, akkor értetlenül néznek, de nem mozdulnak. Utána meg jön a sértődés, amikor rajtuk átgázolva/mászva leszállok, főleg ha még be is szólok.
Másrészt az áruházak. Úgy közlekednek, hogy nem lehet őket kikerülni (jobbra-balra kóvályog, vánszorog, meg-megáll a legváratlanabb helyzetekben/pillanatokban), a közlekedő folyósókon állnak meg beszélgetni, percekig áll egy polc előtt, nem tudva eldönteni, hogy megvegye-e a tejfölt, vagy ne. Sorolhatnám még a hülyeségeket, amik zavarnak, idegesítenek, de minek. Mindenesetre így nem csoda, hogy már szinte minden helyzetben mantrázok, szinte automatikusan, észre sem véve, hogy mikor kezdtem.
Mindenesetre egy régóta gyakorló barátom azt mondta nemrég, hogy ez egy nagyszerű helyzet, amiben nagyon sokat lehet fejlődni, dolgozni a tudatommal, önmagammal. És egyre inkább az a tapasztalatom, hogy igaza van ...

Főzőcske ...

Ismét sikerült bővítenem a listát, amin azok az ételek szerepelnek, amiket meg tudok csinálni. Megfőztem életem első bablevesét, és a tesztalany (lakótárasam) szerint is jó volt, kisebb dolgoktól eltekintve, mint a megfelelő sómennyiség (majd legközelebb többet rakok bele), illetve a babérlevél (nem volt).
Másrészt csináltam krumplis lepényt (ismertebb nevein tócsni, lepcsányka, stb ...), ami elsőre szintén nem lett rossz, itt is a sóra kell majd figyelnem. Gyakorlás teszi a mestert, elvégre. Örülök annak, hogy szeretek, és tudok főzni. Jó érzés egyrészt az, hogy amit főzök, az általában jó lesz, és az is jó, amikor pozitív visszajelzést kapok.

Spotify

Nemrég ráleltem erre a remek programra, a Spotify-ra. Mint oly sok mindent, ezt is kritikusan fogadtam, de mostanra egészen megkedveltem. Rengeteg előadó albumai fent vannak, így nem is kell letölteni a zenéket, csak rákeresek valamelyik kedvencre, vagy stílusra, aztán onnan mazsolázgatok, összeállítom a playlistet, és már mehet is. Persze továbbra is fogok letölteni zenét, mert utazás közben azért kell valamit hallgatni. De ez egy jó kis progi, az biztos.

Previous life & the children ...

Számomra elég vicces, amikor a tudat természetét, viselkedését, az újraszületést a nyugat tudományos módszereivel vizsgálják, illetve magyarázzák. Pláne, amikor ezek a "hírek" "megbízható", "hiteles" oldalakról származnak. Most például gyerekeket kérdeztek (állítólag) az előző életükről, illetve a fogantatás előtti időszakról. A válaszok egybevágnak a buddhista tanításokkal (szerintem), a kutató viszont nyugati pszichológiával próbálja megmagyarázni a hallott információkat:

A cikk.

Emlékszem, hogy gyerekként egy barátommal arról beszélgettünk (lehettünk 6-7 évesek), hogy miután valakii meghal, akkor mennyi ideig marad halott, mielőtt újra megszülethet. És mindezt úgy, hogy akkor még fogalmunk sem volt a reinkarnációról. De arról határozottan meg voltunk győződve, hogy valamennyi időnek el kell telnie ebben a köztes állapotban. Az még az érdekes, hogy erről teljesen nyugodtan, természetes módon beszélgettünk. Amúgy érdekes, hogy a gyerekek könnyeben vissza tudnak emlékezni dolgokra előző életükből, és ahogy ez szépen lassan elmúlik, mire felnőnek. Általában, mert kirívó esetek mindig vannak.

Nagy igazság ...

A valóság, amit ismersz, csak a te fejedben létezik ...

Változások - külső szinten ...

Kopaszságom végett nem nagyon tudok variálni külső megjelenésemmel, már ami frizurát illeti. Amivel tudok variálni, az egyrészt a szakáll, de azt már másfél éve változtattam, azzal nincs gond, az marad, ahogy van. Egyelőre. De szükségem van rá, hogy valamennyire változtassak, változzak.
Már régóta terveztem, hogy kell egy új szemüveg, csak nem álltak össze a megfelelő feltételek, hogy csináltassak egy újat. Szerencsére a SZÉP-kártyámon összejött az az összeg, amiből már tudok csináltatni egyet. Most nem írom le, hogy hogyan jutottam el odáig, hogy megtaláltam a megfelelő szolgáltatót, nem volt egyszerű. A lényeg az, hogy tegnap elmentem optikushoz, és sikerült kiválasztani a megfelelő keretet, ami tetszik, és jól is áll. Igyekeztem olyat választani, ami egyrészt nem öregít (nem akarom elveszíteni a természetes fiatalos megjelenésemet), másrészt nem harsány, szolid, visszafogott, mégis határozott, karakteres. Na, ezt most jól körülírtam, de hát ilyen. Mindegy, jövő péntekre elméletileg meglesz.
Régóta tervezem, hogy ruhatáramat felújítom, felfrissítem, csak hát az elmúlt évek alatt nem igazán volt erre se keret. Pedig már kellett volna egy ideje. Az utolsó nadrágjaimat 2ésfél éve vettem, azok meg már meglehetősen kopottak. Persze nadrágvásárlás se egyszerű, a mai divat tükrében. Egyszerűen nem lehet normális nadrágot venni. Vagy tele van mindenféle feliratokkal, strasszokkal, mindenféle feleslege lófaszokkal, vagy a fazon az, ami nem megfelelő: feszülős csőnadrág, ami nem csak a lábamra feszül, de a családi koronaékszereket is szorongatja, nem kényelmes. Vagy ott van a másik "kedvenc", aminek a segge, ülepe combközépig lóg. Most komolyan, csak én gondolom azt, hogy ez gáz? Nem olyan mintha beszart volna az, akin van? És egyáltalán, hogy lehet ebben közlekedni, járni?
De tegnap megtört a jég, végre találtam olyan nadrágot, ami tetszik mind színben, fazonban, minden szempontból megfelel. Kicsit drága volt, 8500HUF, de megérte. Oly annyira, hogy februárban fizu után veszek még egyet. És ha szerencsém van, akkor kedvezményes áron tudok venni 2 galléros pólót (vagy hogy hívják ezeket). De lehet, hogy azokat még ma megveszem.
Szóval a lényeg az, hogy kicsit renoválom magam, a kopott, rongyos külsőt felváltja egy bizalomgerjesztőbb megjelenés (bízok benne, nem kicsit). Persze ez csak a kezdet. Rendbe akarom hozatni a fogaimat is, nem akarok úgy járni, mint annak idején Apám, akinek ki kellett húzni majdnem az összes fogát. Cél a megelőzés, és megőrzés. Talán még nincs késő ...

Metró ...

Tegnap, mikor mentem dolgozni, és felszálltam a metróra, eszembe jutott a kissrác, aki jó múltkoriban, mikor felszállt a metróra, azonnal elfoglalta az egyik szabad helyet, majd elkezdett az ablakon kibámúlni. Várta, hogy mikor érünk ki az alagútból. Valaki meg is kérdezte az anyját, hogy először van-e metrón. No igen. Ráadásul ez valahol a Nyugati környékén volt, és a KÖKI felé mentek, szóval egy jó darabig biztos várhatott volna. Kedves anyukájának fel kellett volna készítenie, hogy mire számítson, elmagyarázni, hogy mi is az a metró. Földalatti. Azért megmosolyogtam a helyzetet.

TCM ...

Igen, a hónap közepén megjelent The Crystal Method új albuma. Ma eszembe is jutott (pedig már hetek óta a Sirius FM-en leadott mixeiket hallgatom), és meg is szereztem. Nos, azt kell, hogy mondjam, nem csalódtam bennük. Nagyon jó az új album. Aki tudja, szerezze meg.

Egy kis ízelítő:

Maszkabál ...

Tegnap kiderült az idei farsang témája, hogy mi az a hangulat, amit érdemes elkapni, ha az ember lánya/fia be akar öltözni. Nos idei téma (dobpergés ...): Japán! Már látom a jövőt. Rengeteg ninja, szamuráj, karatés, és gésa fog rohangálni február végén a Huszárban. Persze meglátva a hírt, én is elgondolkoztam, hogy be kellene öltözni valaminek, aztán jött egy hirtelen 5let, hogy mi lenne, ha gésának öltöznék. Ez már csak azért is vicces gondolat, mert egyrészt férfiállat vagyok, másrészt kopasz (paróka segít), harmadrészt meg szakállas (és a szakállamtól nem vagyok hajlandó megszabadulni arra a kis időre se. Szerintem érdemes lenne időt, energiát fektetni a jelmezkészítésbe, már csak a hatás kedvéért is. Amire szükségem lesz:

• kimonó (valamilyen színes fürdő/hálóköntös is megteszi)
• paróka (lehetőleg formálható, vagy japános stílusú)
• legyező (hogy el tudjam takarni az arcomat, lol )
• esernyő (mindegy, hogy milyen, csak ne az összecsukható fajta)
• tangapapucs
• fehér zokni
• fehér arcfesték
• kispárna a hátra kötözve, vagy hogy

Ha ezeket sikerül beszereznem, akkor a hatás frenetikus lesz, mondhatni konkrét támadás a rekesz-, és arcizmok ellen.
Az eddigi farsangokra nem öltöztem be, bár tavaly már volt némi késztetés, kezdeményezés. Akkor a téma a hippikorszak volt. 1 nappal a buli előtt sikerült leszervezni, hogy az egyik ismerős csaj odaadta a régi, levágott rasztatincseit sapkába varrva. Nem egy nagy jelmez, de ennek is volt hatása, amikor felismertek.

A raszta pultos munka közben:

És megszabadulva hosszú fürtjeitől:

Majdnem ...

A mult 7 mondása, mondata a pénteki születésnapünnepelés, örömködés allatt hangzott el.
Táncolás, ugrálás közben véletlenül nekimentem az egyik ismerős csajnak, mire a következő párbeszéd zajlott le:
-Jaj, bocs, ne haragudj, nem akartam!
-Semmi baj, Neked már mindent elnézek!
-Ezt örömmel hallom!  :-)
-Majdnem mindent!

Moralizáltam ...

Azt, hogy melyik cselekedetünkkel milyen benyomásokat, milyen magokat ültetünk el, nem tudhatjuk az adott helyzetben, amikor a dolgok történnek. Minderre csak akkor derül fény,  amikor ezek a magok beérnek, szárba szökkennek. Éppen ezért nem is foglalkozok tovább azzal, hogy mit müveltem részegen Szilveszterkor, és ahhoz ki mit szól, arról mit gondol. Nagy gond nem lehet, mert nem volt viszhang, akivel meg meg kellett beszélni a dolgokat, ott is nyugalom van, tisztáztuk a helyztet. Egy a lényeg, hogy nem szabad elvárásokat, elképzeléseket támasztanom. Csak lazán ...

Tévhitek, félreértések ...

Találtam egy liknket, ami az 5 leggyakoribb tévhitet írja le a buddhizmussal kapcsolatban. Nem rossz, bár angolul van, és sajnos nyelvtudásom nem elegendő, hogy lefordítsam. De könnyen érthető.
Jó a cikk, jómagam is számtalanszor találkoztam ezek közül nem eggyel, és mindig megmosolyogtat, amikor látom a meglepődést, döbbenetet az arcokon, amikor megtudják, hogy buddhista létemre húst eszek, fogyasztok alkoholt, illetve szexuális életet élek (már ha van kivel (ezen sürgősen változtatni kell)). Mert van az emberekben egy elképzelés, hogy hogy élnek a buddhisták, mik a szokásaik. És amit nem tudnak, hogy ez az elképzelés is csak egy szokás. A többség hall valamit, és elfogadja, le se ellenőrzi.
Na, de akkor következzen a fentebb említett post.

Uj év, friss lendület ...

A mai napot kivéve eddig tudtam tartani azt az elhatározásomat, hogy márpedig mostantól minden nap gyakorlok, hogy befejezzem a ngöndrót mihamarabb. Ma tul későn ébredtem fel, és már nem volt időm, csak készülődni. Sebaj, majd reggel meló után bemegyek egy kicsit meditálni, meg dálután borulok is.
A leborulások befejezésének az elkezdése azt hozta, amit vártam. Egyrészt izomlázat (majd elmulik), másrészt pedig a már megszokott érzéseket, tapasztalatokat. Szeretem ezt a gyakorlatot, teljesen megváltoztatja az ember napját, más szemszögből tekintek a dolgokra, ad egy pozitív löketet, egy kis többletet. És már nincs sok vissza.
Közben belekezdtem a ngöndró 2. gyakorlatába, a Gyémánt Tudat meditációba, hogy azzal is haladjak, meg ráhangolódjak. A terv az, hogy viszonylag hamar végzek ezzel, és az ezt követő gyakorlatokkal, hogy elkezdhessem a jidam-gyakorlatomat. Ez egy erős motiváció, elméletileg.
Közben tapasztalom, ahogy az egó próbál küzdeni az egész ellen, beveti a megszokások egész fegyvertárát, a kifogásokat, csak hogy el ne érje vég.
És persze a korábban tapasztalt erőteljes lendület még mindig tart ...

Hangulatjelentő ...

Csak mert jól érzem magam. És ez a zene tökéletesen tükrözi azt, ahogy érzem magam. És nem gondolkozok azon, hogy mitől van ez, egyszerűen csak élvezem, amíg tart ...

Bizalom ...

   ... önmagamban. Bizalom a Térben. Bizalom abban, hogy minden a lehető legjobban fog történni. Nem pedig remélni ...

Rezgés az Erőben ...

Feszültséget érzek magamban. De nem a korábbról ismert szorongásos fajtát, hanem azt a fajtát, ami tele van erővel, készen bármire, és hogy elszabaduljon. Érdekes, mert napok óta tart az érzés, és nem múlik, nem csillapodik. Egész vicces hasonlatok egész sora vonult fel az imént a fejemben ezzel kapcsolatban, de ez most megmarad magamnak. Mindenesetre kíváncsian várom, figyelem, hogy hova fog ez vezetni, és meddig sikerül megtartani ezt az állapotot.

Music ...

Új kedvencet találtam zeneileg. Mondjuk nem meglepő. Ja, hogy kiről is beszélek? The Crystal Method. Igen, régi motorosról van szó, mégis csak most került képbe. Hogy eddig miért nem? Nem tudom. És miért most? Ludmilla kapcsán, ő postolt valamit nemrég a TCM-mel kapcsolatban. Le is töltöttem mixeket, rádióműsorokat, most a teljes discografiára készülök, csak helyet kell csinálnom (pornográf tartalom törlése).
És egy kis ízelítő, hogy miért is tetszett meg:


Amúgy hamarost új albumuk jelenik meg (be szépen fogalmaztam meg!)

Visszatekintés ...

Ismét egy eseménydús évet sikerült lezárni, tele tapasztalatokkal, tanulságokkal, és mindennel, ami ezekkel jár. De ez most annyira nem lényeges. Igazából az utolsó napokról akarok írni egy keveset. Mert az igaz, hogy az egész év mozgalmas volt, de a vége az, ami érdekesebb volt egy kicsit.
Azzal kezdődött, hogy 23án hazautaztam, 4 hónap után először. Vegyes érzelmekkel, mert otthon is voltak események, amik miatt nem tudtam, hogy mire számítsak. De mivel ez nem csak rólam szól, erre most nem térek ki. Én csak szemlélő vagyok. Tulajdonképpen az otthonlét, a Karácsony jobban alakult, mint amire számítottam, de messze volt az ünnepi hangulattól. Így amint lehetett vissza is utaztam Bp-re,
Ahogy egyre inkább közeledtem Bphez, egyre jobb lett a kedvem, a hangulatom. És amint beléptem a lakásba, elfogott az érzés, ami eddig még soha, mióta itt lakom: "Haza értem, itthon vagyok!" Jó érzés volt, tulajdonképpen megalapozta az év hátralévő részének a hangulatát (és ez nem múlt el).
El akartam menni A38-ra előszilveszterre, meg is vettem a jegyet előre, de ebből nem lett semmi. Hajnali 2re értem oda, sor volt, az embereket szakaszosan engedték be, 1 percenként 5-10 embert. Fél óra várakozás után meguntam, mert egyrészt láttam, hogy 20 perc múlva is várni fogok még, másrészt meg meg voltam (vagyok) fázva, nem akartam még jobban lebetegdni. Mentem volna a központba inkább, mint megtudtam, ott olyan előszilveszter volt, hogy most már sajnálom, hogy nem voltam ott. Tapasztalat, tanulság.
Maga a Szilveszter az jó volt, fergeteges. Akkor már kb. 8-9 napja ittam, na, nem folyamatosan, de minden nap volt azért vagy pálinka, illetve utolsó 3 nap gin-tonic. A buliban meg csak pálinka. Mint kiderült, ez egy jó döntés volt, mert így legalább nem volt meg a másnaposságból a fejfájás. De a buli ... Na igen, az tényleg jó volt. Nem tudom, hogy minek köszönhetően, de leomlottak a falak, a gátak, és felszabadultan tudtam szórakozni. Bízok benne, hogy az érzés nem fog megszűnni, de ezért tennem is kell. Többek között rendszeresen meditálni, gyakorolni. Befejezni a leborulásokat mielőbb. Folytatni, és befejezni a ngöndrót. Nem hagyni, hogy a körülmények magukkal ragadjanak, befolyásoljanak hosszú távon. Jó szokásokat kialakítani, megtartani. Határozottan kiállni magamért, dolgozni a kitűzött célok eléréséért. Lépéseket tenni azért, hogy tudjak változni, változtatni az életemen. Ki kell használnom a lehetőségeimet, élni velük, amíg lehet. De ami a legfontosabb, az az, hogy nem szabad várnom arra, hogy szembe jöjjön egy. A tér tele van velük, csak körül kell nézni, nyitott szemmel járni. Persze ezt könnyű mondani, de megtenni is ilyen könnyű lesz? Igen, ha nem moralizálok, ha nem bonyolítom túl a dolgokat, és nem azon matekolok, hogy "mi lesz ha ...", meg hasonlók. Ole is mindig azt mondja, hogy az első gondolat a legjobb. Hát akkor legyen így. Spontaneitás.
Aztán majd meglátom, hogy mi lesz ...

Buék!

Legyen minden lény boldog, és teremtse meg a boldogság okait.
Legyen mentes a szenvedéstől, és az azt kiváltó okoktól.
Lelje meg a valódi boldogságot, mely mentes a szenvedéstől.
Érje el a teljes rendíthetetlenség állapotát, mely mentes a ragaszkodástól, és ellenszenvtől.