Nikotinmentesen ...

Már 5 hete, hogy nem dohányzok. És nem hiányzik. Jó, párszor jött az érzés, hogy "de jó lenne most rágyújtani", de amint megéreztem a füst szagát (másokon, vagy közvetlenül a cigiből), már el is ment a kedvem tőle. Az a szép, hogy nem tapasztalom különösképpen az elvonási tüneteket. Mondjuk mostanában már nem is voltam akkora dohányos. Egy nap max. 3-4 szál, vagy kevesebb. Legalább már erre nem költök pénzt. Jobb is, mert ki tudja, hogy meddig fognak emelkedni az árak. A trafiktörvény is csak ezt az elhatározásomat erősítette, hogy ideje leszokni.
Viszont azóta jobban érzem magam. Kevesebbet fulladok, jobban kapok levegőt. Ez leginkább borulás közben számít leginkább. Ja, az is valahogy jobban megy azóta. Kevésbé fáradok ki. Azért azt szintén meg kell említenem, hogy a meditáció szerintem szintén segít abban, hogy leszokjak. Eltereli a figyelmemet róla. Bár ez egy kölcsönös dolog, oda-vissza. Mivel nem dohányzok, könnyebben meditálok, így viszont jobban el tudom terelni a tudatomat a dohányzásról.
Persze a hétvége megint erős próbatétel lesz, ismerősök tartanak kisebb esküvői bulit, és esélyes, hogy nem leszek egy idő után szomjas. Márpedig akkor háttérbe kerül a józan ész, az ösztönök, és a késztetések hamar erőre kapnak. Nem baj, majd figyelek, és akkor sem engedek, ha talajrészeg leszek (csak nem).
Mindenesetre nem mondom azt, hogy leszoktam, egyelőre csak abbahagytam. Gyújtottam már rá 3 havi szünet után, szóval ez még nem idő. Csak fejben tartom, hogy már mennyi ideje nem ...

Szabadidő ...

Lassan 3 hete, hogy műszakban dolgozok, és az van, hogy tényleg sok a szabadidőm, amivel kezdenem kellene valamit. Persze, ott van a lehetőség a gyakorlásra, meditálásra, de igény van másféle tevékenységre is. Ráadásul, hogy itt van a jó idő, nem is jó bent lenni a lakásban. Kipróbáltam, és tényleg nem jó. Majd megint elkezdek fotózni, úgyis láttam pár jó témát a városban, amit mindenképpen meg kell örökítenem. Meg  kell majd csinálnom a biciklit is, ne csak porosodjon, ha már kölcsönkaptam. Ki kell mennem a levegőre, a nyílt térre, mert a 4 fal között nem jó nekem. Begubózok, bezárkózok, elszigetelem magam, és az nagyon nem jó. Szóval bármit is fogok tenni a közeljövőben a szabadidőmben, azt nem a lakásban akarom tenni. De majd még ötletelek úgyis ...

SzJA

Naná, hogy ezt is az utolsó pillanatra hagytam! Mint általában minden mást is. De az a lényeg, hogy megcsináltam, most már csak fel kell adnom. Illetve kinyomtatni, és feladni. Kisebb csalódás is ért persze, mert sajnos kiderült, hogy nem kapok vissza semmit se, forintra pontosan vonták le az összes adómat. Mind a 3 munkahelyem, plusz a munkaügyi központ is. De, ahogy Anyám mondta, nem is tartozok nekik, és ez jó dolog azért.

Milarepa

Nemrég elkezdtem olvasni a leghíresebb tibeti jógi, Milarepa életét. Gazdag, tehetős családba született, de miután apja meghalt, családját rokonai kisemmizték, szolgasorba taszították, megalázták. Anyja kérésére mágiát tanult, majd megölte 35 rokonát, és falvát jégesővel sújtotta. Tetteitől persze nem érezte jól magát, a paranoia állapotába került, és rettegett későbbi újjászületésének lehetőségeitől. Ezért elhatározta, hogy a Dharmát fogja tanulni, és gyakorolni, hogy elérje a megszabadulást, megtisztuljon bűneitől.
Ezután találkozott tanítójával, Marpával, a Fordítóval, aki Tibetbe vitte a tanításokat, sőt, gyakorolta, meg is valósította őket. Marpa Milarepában felismerte a tehetséges tanítványt, és megígérte neki, hogy megadja neki a Dharmát, ha felépít a fia számára egy tornyot. Milarepa kilencszer kezdte el építeni a tornyot/házat, és mindannyiszor lebontotta, visszahordta az építőanyagot az eredeti helyére, metr Marpának nem tetszett. Közben persze az áhított tanításokat nem kapta meg, de bízott lámájában, feltétel nélkül, határtalan odaadással. Amit persze eleinte nem tudott, hogy mindez az ő érdekében történt, a nehézségeket azért kellett  kiállnia, hogy megtisztuljon tudata az elkövetett szörnyű tettektől, bűnöktől. Mikor elkeseredésében az öngyilkosságon gondolkodott, hogy talán majd következő életében szerencsésebb lesz, és megkapja az áhított tanításokat, akkor Marpa határtalan együttérzésétől vezérelve végül is megadta neki a Dharmát, és onnantól kezdve a gyakorlásnak szentelte életét.
Milarepa elhagyatott helyeken, barlangokban meditált, lemondva mindenről, ami akadályozhatja a gyakorlásban, mikor élelme elfogyott, inkább csalánon élt, mint hogy elmenjen koldulni. Odaadása, és bizalma Lámája felé oly erőteljes volt, hogy a meditáción keresztül egy életen belül elérte a megvilágosodást, annak ellenére, hogy fiatalkorában sok lény halálát, szenvedését okozta.
Igazán inspiráló, és motiváló élettörténet. Hogy miért? Rengeteg nehézséget, és szenvedést kellett kiállnia, hogy a tanításokat megkapja, közben nem tört meg bizalma, és odaadása tanítója felé, végig úgy gondolkodott, hogy biztos ő az, aki méltatlan rá, hisz oly hatalmas bűnöket követett el. A sok kő, amit hordott, sebesre törte a hátát, folyamatosan elutasításban volt része, mégse hátrált meg.
És akkor hol van ezektől a megpróbáltatásoktól az a néhány csepp (tócsányi) verejték, ami borulás közben rólam lepereg? A a kis fáradság, ami ennek nyomán keletkezik? Az a kis izomláz, ami ezt követi? Hiszen megkaptam a mődszereket, és tanításokat, amikre szükségem van, hogy tudatomat megtisztítsam, hogy gyakoroljam a Dharmát, és e szerint éljek? Mindez semmiség, mégis évekig tartott, mire megértettem, hogy mit is kaptam ajándékba. A lehetőséget, ami oly keveseknek adatik meg, és még kevesebben tudják használni. A lehetőséget, hogy változtassak jelenlegi, és eljövendő életeimen. A lehetőséget, hogy mások javára válhassak. Mindehhez kellett 4 év, 2 haláleset a családban, kb. másfél év munkanélküliség (2 részletben), és pár apróbb kellemetlenség, amit magamnak okoztam. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy felismerjem, a Láma nem véletlenül mondja, és kéri tőlünk azt, amit. Neki már van tapasztalata, és megvalósítása, tudja, hogy mit kell tennünk, ha eredményeket akarunk elérni, ha fejlődni szeretnénk. Csupán csak annyit kell tennünk, bízni benne, és haladni az úton, amit kijelölt. Nem kötelező persze, hiszen csak tanácsot ad, nem utasításokat, parancsokat. De minek széllel szembe hugyozni?
Úgy érzem, hogy ennyi idő után végre valódi megértés ébredt fel bennem, így nincs mást tennem, mint gyakorolni, csinálni a Ngöndrót, és tartani a látásmódot minden helyzetben, pillanatban, minden jelenséget tanításnak felfogni, a Láma megnyílvánulásának, kisugárzásának.
Köszönet a Lámának! Éljen soká, és váljon minden lény javára!

Holokauszt ...

Alapvetően elítélem azt, ami a II. VH-ban történt a náci haláltáborokban. Embertelen, brutális, barbár tettek voltak azok. Csak egy egyszerű kérdést akarok feltenni. Mi lesz majd a nácivadászokkal, szervezetekkel (és egyéb boszorkányvadászokkal), akik még most is, 60-70 évvel az események után kutakodnak háborús bűnösök után, miután már az összes résztvevő, gyilkos, bűnsegéd, és gyanúsított bizonyíthatóan meghalt? Mihez kezdenek majd akkor? Gondolom találnak majd maguknak újabb prédát. Azért azt kicsit komikusnak tartom, hogy a még fellelhető, élő, egykori SS-tagok annyira öregek, hogy miután rájuk bizonyítják bűnösségüket, a ítélet végrehajtását elhalasztják egészségi állapotukra való tekintettel. Akkor minek ez a felhajtás? És persze van olyan is, akinek ismert az SS-es múltja, mégse bűntették meg, és nem is fogják (na, kire gondolok? Palpatine szenátorra/császárra). Mert ugye abban az időben nem volt mit tenni, csak azt, amit mondtak (ez is egy védekezés).

Trafikmutyi ...

Akkor én most hivatalosan kijelentem, hogy bojkottálom az új trafiktörvényt. Most már csak azért is nem leszek hajlandó cigarettát venni. Nem vagyok hajlandó támogatni OVI baráti társaságának további harácsolását az egészségem rovására! Csatlakozz TE is!

Gyömbér

Kb. 2 éve, hogy elkezdtem gyömbért használni. Akkoriban leginkább teaként fogyasztottam, főleg betegség idején, mivel hallottam, hogy erős antibiotikus hatása van. Azóta persze elkezdtem ételben is használni ízesítésre fűszerként, és annyira bejött, hogy már többször csináltam gyömbéres kaját.
Ma hirtelen felindulásból csináltam gyömbér teát, amit aztán fahéjjal ízesítette. Igen kellemes íze lett, nagyon kevés cukrot raktam csak hozzá, de lehet, hogy legközelebb azt is elhagyom. Méz jobb lenne, de ez most mindegy. Rendszeresíteni fogom mindenesetre nyáron a gyömbér teát, csak hűtve, jó lesz az frissítőként.
Aztán jött az ötlet, hogy ha már ennyire elkezdtem fogyasztani, akkor utána kellene nézni, hogy mit is művel a szervezettel, milyen hatása van. A következő cikkek talán elég jól leírják hatásait:

Gyömbér 1.
Gyömbér 2.

És a fahéj is, ha már megemlítettem fentebb:

Fahéj

Kulináris élvezetek ...

Nem olyan rég (március 15-i hosszú 7vége, vagy Húsvét) volt szerencsém megkóstolni a spenótos-currys csirkét, amit egyik ismerősöm főzött. Annyira ízlett, hogy nekem is ki kellett próbálnom. Pár hete meg is csináltam. Az eredmény nem lett rossz, de nem volt az igazi, valami hiányzott belőle. Azóta konzultáltam a szakáccsal, sógornőmmel, és a tőlük kapott tanácsokat alkalmaztam ma, mikor 2. alkalommal futottam neki. Azt kell, hogy mondjam, első kóstolásra finom lett, ez már végre olyan, amilyennek elképzeltem, amit vártam. Sokkal lágyabb, krémesebb lett az íze, nem olyan kemény, mint múltkor. Mondjuk akkor a fűszereket is eltúloztam kicsit, így most erre is odafigyeltem. Újabb étellel bővült a listám, a közeli, és távoli jövőben egyaránt többször fog terítékre kerülni. (Jó dolog az, ha az ember fia (vagy lánya), tud főzni, és szeret is.)

Szürreális pillanatok ...

Sok mindent tapasztaltam már eddig is, de a tegnapi az nagyon komoly volt. Este 8kor a Blahán jártam, Anyámmal beszélgettem közben telón, és a következő látvány fogadott. Egy homeless dakota a metróhoz vezető lépcső előtt fetrengett, dobálta magát, előtte egy felfordított kuka (műanyag). Először csak azt hittem, hogy részeg, de pár perccel később arra jártam, akkor már dobolt, így kikövetkeztetem, hogy biztos brékelni próbált. 10mrel odébb másik dakota villanygitárral valami zeneszerűséget próbált produkálni, és közben az Aranyesőt énekelte (?). Tőle nem messze szintén homeless sziú törülközőt tekerve a fejére, mezítláb csoszogva, kitartott kézzel fel-alá járkált szótlanul az emberek között, koldult. Szakadtan. De legalább nem Török Szultánra hajazva. Ja, mert hogy láttam már őt korábban pokrócba csavarva ugyanígy. Jött a busz, felszálltam, ott meg egy rakás arab, muszlim volt a busz végében. És ha mindez nem lett volna elég, mikor leszálltam, bekerült a látóterembe 2 szintén dakota díszbuzi, rikító piros felsőbe öltözve, és riszálták, dobálták közben magukat. Kicsit olyan érzésem volt, mintha valami drogos halut élnék át, pedig nem is, nem élek már ilyennel egy ideje. Kicsit úgy éreztem magam, mint szegény Alice, mikor beleesett a nyúl üregébe. Mint egy furcsa álom, csak tudtam, hogy nem alszok, álmodok (pedig de!).

U.i.: és nem vagyok rasszista, mielőtt még valaki azt gondolná, csak vannak dolgok, amiket nem tudok elfogadni.

Cipővásárlás ...

Oda jutottam, hogy az összes cipőm ramaty állapotban van, csoda, hogy nem esnek le a lábamról. Na jó, annyira még nem vészes a helyzet, csak majdnem. Egy nagyobb esőtől az egyik az biztos, hogy szétesne, a másik csak szarrá ázna. Márpedig mostanában esős időnek nézünk elébe, megen itt lóg a nyakunkban a következő zuhi. Szóval, miután tegnap megkaptam a fizut, és láttam is, hogy mennyi, korábbi elhatározásom megerősítést nyert, cipőt kell vennem. Már ki is néztem, hogy mi az a 2 esélyes, a bolt is megvan, ahol meg tudom venni. Így, hogy csak oda kel mennem, és felpróbálni, fizetni, és így jelentősen lecsökkentettem a vásárlásra szánt időt. Csak még nincs nyitva az üzlet. De hamarost ...

Némi zavar ...

Annyi mindenről tudnék írni, de mintha bevettem volna a fogalmazásgátlót. Amit írnék, arra nem jönnek a szavak. Kicsit fáradt vagyok (a jobbik fajta, az a jóleső, amikor tudod, hogy valami nagyon jó dologtól fáradtál el). Alapvetően jól érzem magam testemben, zajlik körülöttem, velem az élet, nem unatkozok egy percet se. Haza is szinte csak aludni járok, illetve főzni, mosni. Élek.
Ugyanakkor érzek némi zavarodottságot, ami megkavarja a fentebb írtakat. Egyrészt nem vagyok benne biztos, hogy helyesen cselekedtem-e a múltkor, és nem tudom, hogy mit kellene tennem. Másrészt az erőteljes gyakorlás következtében olyan dolgok merülnek fel a tudatomban, hogy csak nézek. Egyértelmű, tisztulás van folyamatban. Próbálom nem megragadni az érzést, hanem tudomásul venni, hogy ez van, ez ezzel jár, és azon vagyok, hogy elengedjem. A házibuliból távoznak a kellemetlen vendégek. Így van ez jól ...