2013. május 8., szerda

Szürreális pillanatok ...

Sok mindent tapasztaltam már eddig is, de a tegnapi az nagyon komoly volt. Este 8kor a Blahán jártam, Anyámmal beszélgettem közben telón, és a következő látvány fogadott. Egy homeless dakota a metróhoz vezető lépcső előtt fetrengett, dobálta magát, előtte egy felfordított kuka (műanyag). Először csak azt hittem, hogy részeg, de pár perccel később arra jártam, akkor már dobolt, így kikövetkeztetem, hogy biztos brékelni próbált. 10mrel odébb másik dakota villanygitárral valami zeneszerűséget próbált produkálni, és közben az Aranyesőt énekelte (?). Tőle nem messze szintén homeless sziú törülközőt tekerve a fejére, mezítláb csoszogva, kitartott kézzel fel-alá járkált szótlanul az emberek között, koldult. Szakadtan. De legalább nem Török Szultánra hajazva. Ja, mert hogy láttam már őt korábban pokrócba csavarva ugyanígy. Jött a busz, felszálltam, ott meg egy rakás arab, muszlim volt a busz végében. És ha mindez nem lett volna elég, mikor leszálltam, bekerült a látóterembe 2 szintén dakota díszbuzi, rikító piros felsőbe öltözve, és riszálták, dobálták közben magukat. Kicsit olyan érzésem volt, mintha valami drogos halut élnék át, pedig nem is, nem élek már ilyennel egy ideje. Kicsit úgy éreztem magam, mint szegény Alice, mikor beleesett a nyúl üregébe. Mint egy furcsa álom, csak tudtam, hogy nem alszok, álmodok (pedig de!).

U.i.: és nem vagyok rasszista, mielőtt még valaki azt gondolná, csak vannak dolgok, amiket nem tudok elfogadni.

Nincsenek megjegyzések: