Emberek ...

Érdekes népség vagyunk mi, emberek. Hogy ezt most miért mondom? Magam sem tudom. Talán azért, mert néha én magam is meglepődök, mikor megtudok valami olyat másról, ami addig eszembe se jutott. Ez elgondolkodtató. És mégsem. Ez egy olyan ellentmondás, amitől most kicsit zavarban érzem magam. És mindezt azért, mert ilyenkor rá kell ébrednem, hogy minden különcségem (igen, az vagyok, nem tagadom, egy különc) ellenére meglepő hasonlóságokat fedezek fel embertársaim (?) és magam között. Igazából mindannyian állarcok, és maszkok mőgé bújunk, rejtőzünk, folyamatosan szerepeket játszunk, amiket elvárnak tőlünk. Beosztások, pozíciók, tradíciók, hivatások, helyzetek, konfliktusok, ezek mind azt követelik tőlünk, hogy elrejtsük igazi mivoltunkat, énünket, és néha (vagy gyakran?) saját tersmészetünkön, személyiségünkön kell erőszakot tennünk. Van, aki megbírkózik ezzel a feladattal, van, aki nem. Van, akinek ez természetes adottsága, van, aki kifejleszti, megtanulja. Én megtanultam, nem önként, a szükség kényszerített rá. Védekezés. Álarcok mögé bújok, elrejtem igazi érzelmeimet, gondolataimat, érzéseimet, és félelmeimet. Leginkább félelmeimet. Sajnos az élet megtanított arra, hogyha nyílt vagyok és őszinte, sokkal sebezhetőbb vagyok, amit persze mások ki is használtak. Amíg hagytam, amíg nem volt megfelelő védelmem. Néha örülök neki, néha nem. De tűnjek bármikor is a leghatározottabnak, néha-néha bizony még mindíg csak egy kisgyerek vagyok, aki félelemmel vegyes csodálattal  tekint a felnőttek világára, ami riasztó, mégis csábító, vonzó, és megannyi felfedezésre váró csodát, és meglepetést nyújthat. És megannyi csalódást fájdalmat. Persze megtehetném, hogy nem foglalkozok a külvilággal, és élem a magam kis csendes, visszavonult életemet (meg is tettem párszor), de akkor hol lenne az a sok felfedezés, érdekesség, és csoda, melyek a mohó kiváncsiság, türelmetlenség, és tudásvágy eredményei? Inkább kockáztatok, és elszenvedem azt a csalódást, és fájdalmat, amit az elővigyázatlanság, és figyelmetlenség okoz. Inkább tanulok hibáimból, minthogy életem üresen és unlamasan tengessem. Bár a mostani állapot igen erőteljesen kezd unalmas lenni. Érzem, ahogy a türelmetlenség, és valami megmagyarázhatatlan izgalom egyre inkább áthatja, átitatja lényem egészét, és hamarosan megint valami szokatlan, vagy új dolog kezdődik életemben. Ami persze vezethet kellemetlen élményekhez, és tapasztalathoz, de nem érdekel, inkább kockáztatok. Bár még nem látom, merre is kell indulnom, mindez nem számít, előbb-utóbb megtudom valamilyen módon. Néha úgy érzem, vihar előtti csönd van. Valami készül, valami nagy, ami befolyással lesz további életemre, csak még nem tudom, nem látom, mi is ez, mi a természete. És pont ez az, ami érdekessé teszi az egészet, a bizonytalanság, a titokzatosság köde, homálya. Ez most nem olyan, mint tavaly, amikor minden összejött, és tudtam, hogy valamikor odaérek az alagút végére, csak még túl mélyen benne vagyok, hogy lássam a végét. Ez most inkább olyan, mintha ott állnék egy viszonylag nyílt terepen, bármerre mehetek, csak éppen a köd eltakarja a kilátást, ami lehetőséget adna a tervezésre. Minden homályos, alaktalanul kavarognak az árnyak, megannyiszor változtatják formájukat, bizonytalanságban tartva a szemlélőt. Gyanítom, hogyha nem oszlik el a köd, akkor hamarosan meg kell tennem a kezdő lépést valamelyik irányba. Hogy mi lesz ez a lépés, és milyen irányba, mik lesznek a várható következmények, és milyen eseményeket indít el, még nem tudom. Ráadásul korábban hasznosnak bizonyuló megérzéseim is hallgatnak, csendben vannak. Ezen persze nem aggódok, majd ha kell, megen itt lesz, és segít, ahogy már korábban oly sokszor. Addig is várok türelmesen ...

És megint ...

       
       
        "Nekem ma itt se kellene lennem ... "

Véglegesség ...

Vannak dolgok, amik véget érnek. Az ember lezarja magában őket. Legalábbis azt hiszi. Aztán történik valami, ami ráébreszti, hogy még mindíg nincs lezárva a múlt egy része. De végleg elveszett valami. Így vagyok most én is. Valami megváltozott, valami történt, és ez végleges. Valami lezárult örökre, minden lehetőség, ami avval kapcsolatos volt, megszünt örökre. Nem érzek szomorúságot, bánatot, haragot, semmit. Csak ürességet, hiányt. És valahol csalódottságot, amiért úgy alakultak a dolgok, ahogy. Nem tudom, mit kellene csinálnom. Talán tényleg elvonulnom, eltávoznom messzebbre, távolabbra, ahol mindent előlről kezdhetek. Talán. Nem tudom. Csak itt már túl sok az emlék, a múlt sötét árnyai visszanyúlnak értem, nem hagynak nyugodni. Megragadnak, behálóznak, gúzsba kötnek. Láncok, melyek nem láthatóak, mégis nehezebbek, és szilárdabbak bárminél. Az a baj, hogy nem látom a dolgok értelmét. Nem tudom, mire jó ez így? Mert kell, hogy legyen értelme! Azt hittem, hogy majd lehet jobb is, csak idő kell hozzá, türelmesen kivárva mindent. De nem. Hiába vártem, hiába voltam türelmes, jobb nem lett, csak elfogadhatóbb, kényelmesebb. Bizonyos szempontból. Minden más tekintetben nem igazán. Mégsem változnakadolgok? Mindaz a "mozgás", változás, amit tapasztaltam, csak illúzió, szemfényvesztés? Ezt azért nem hiszem. Még mindíg hiszek a változásban, ebben az örök formáló ERŐben. Csak néha kapunk olyan híreket, tapasztalunk dolgokat, amiknek nem örülünk. Mint most is. Pedig azt hittem, hogy már sikerült lezárnom ezt a dolgot nagyrészt. És nem tudom, mitévő legyek. Tanácstalan vagyok. Nem látom, hogyan tovább. A folytatás biztos, csak a forgatókönyv hiányzik hozzá. Illetve ami megvan belőle, az mind a MOSTra vonatkozik. A MOST pedig max. 2-3 napot ölel magába. Nem többet. Ennél messzebb nem látok. Ami onnan tovább van, az mind ködös, homályos, alaktalan. Semmi konkrét, kézzelfogható, ami támpontot adna, hogy miként alakulnak a dolgok. Hol vannak a megérzéseim, miért nem müködnek az érzékek, amik oly sokszor segítettek már!? Csak nézek ki a fejemből értetlenül, csalódottan, mérhetetlen űrt érezve legbelül. Nem tudom, mit kellene tennem, és mit kellene éreznem. Mit kellene gondolnom. Mi lenne a normális? Persze ez hülyeség, mert nem vagyok normális. Az átlagtól eltérő, és ennek minden előnével, hátrányával sújtva. Ismerősök közt is idegen, nyugtot nem lelő, helyét kereső lélek, kit soha meg nem értenek. Vagy csak kevesen, de ők se teljesen. És ők is egyre kevésbé. De hogy is várhatnám másoktól, hogy megértsenek, amikér én is alig értem magamat? Sehogy. Nem is igazán akarom, hogy megértsenek, inkább azt, hogy elfogadjanak. Nehéz a különcök élete. Szörnyű egy átok ez. Már amennyiben vannak igazi átkok. Ha hinnék az átkokban, azt kellene feltételeznem, hogy megátkoztak. De ez nem így működik, legalább is nem tudok róla. Hideg járja át testem, lelkem, és nem azért, mert hideg van. Valahonnan távolról érkezik, de belülről fakad. Egyfajta jegesség rakódik tagjaimra, átjárja testemet, borzongásra késztetve. Csendesen élvezem. Egy kis öröm az ürömben. Most minden értelmetlennek tűnik. Semmilyennek. Lényegtelennek. Nincs semmi, és senki. Csak program van. Az fut, végzi az előírt rutint. Fáradhatatlanul, töretlenül, mindíg, minden körülmény között. Én meg közben álmodozok, sóvárgok ... Aztán megint találkozok a rideg valósággal, visszacsöppenek a jelenbe, sé távolinak tűnik minden, ami előtte még a fejemben volt. Álmok. Remények. Hiú ábrándok. Aztán nem marad más, mint a csalódás. Zenét kell váltanom. Talán Portishead. Az most jó lenne, de csak otthon van. Majd. Később, este. Talán ... Az idő múlik, észrevétlenül elsuhan, és megint csak azt nézem "Már ennyi van?", aztán tovább. Mindíg csak tovább, egyre messzebb valakitől, aki már nem lehetek. Mint egy kirakós, ami szerteszét hever a padlón, összevissza, és nem tudni, melyik darab hova illeszkedik. Vagy a váza, ami összetört ezernyi darabra, és hiába ragasztjuk össze, már nem az, ami volt. "Hiába 100 ló, 100 katona, Humpty Dumptyt nem rakják össze soha ..." Persze a régi már avitt, ósdi, idejétmúlt. És különben is vannak darabkák, amik már nem is illenek bele sz egészbe, nincs már helyük. Pótolva lettek, új részek születtek a helyükre. A kép változil, mozog, tovasuhan. Szeretnék egy csendes, sötét zugot, ahova elvonulhatnék csendesen, magányomból nézném az engem nem észrevevő külvilágot, onnan csodálnám sokszínűségét, riasztó, és mégis lenyűgöző durvaságát.

Hero ....

        " ... a hős olyan ember, aki egyszerűen túlzottan megijed ahhoz, hogy elszaladjon, aztán a végén valahogy túléli az egészet ... "

Thief! Thief!

A helyzet az, hogy tolvaj jár közöttünk. És nem is akármilyen! Az elmúlt 2 éjszaka alatt kb. 30 öltözőszekrényt nyomott, vagy nyomtak fel valaki/k. Ruhát, cipőt, iratot nem nyúltak le, szerencsére, csak a műszakicikk az, ami érdekli a tettest/eket. Azért ez gáz. Kiket vesznek fel ide? Kik dolgoznak itt? Most már bárki jöhet ide, tolvaj, bűnöző? Ide járunk dolgozni, hogy megkeressük a mindennapi életünkhöz szükséges pénzt, kamerák figyelnek, hogy nehogy lopjunk a cégtől, ők bezsebelik a hasznot, nekünk meg nevetséges összeget adnak fizetés címén, és közben attól kell rettegnünk, hogy mire végzünk a munkánkal, megvannak-e az értékeink. Nemrég ki is mentem az öltözőbe megnézni, épségben van-e még a szekrényem? Egyenlőre megnyugodtam. Egyenlőre. De meddig megy ez így? Nem lenne jobb, ha az öltözők környékét is őrök figyelnének? Elég már a jelenlét is, az már éppen elég elriasztó tényező, és az emberek is nyugodtabbak lennének. Hacsak nem az őrök lopnak. Valahol megérteném (nem elfogadnám), ők sincsenek túlfizetve. De az még gázabb lenne. Visszavonva, nem érteném meg. Az a baj, hogy a Cég ez ellen megen nem fog tenni semmit se, csak kijelenti, hogy nagyon sajnálja, és akkor inkább lehetőleg ne hordjunk magunkkal értéket, amit el lehet tulajdonítani. Faja! Szép kilátások, de nagyon szeretném, ha most pozitívan csalódnék a Cégben, és tennének valamit, és fellépnének a lopások ellen. Azok ellen mármint, amiknek mi vagyunk a potenciális áldozatai. Lehet, hogy megen álmodozok csak?

A Herót, meg én ...

Ma ketten jöttünk dolgozni, a Herót, meg én. És ahogy Őt, meg magamat ismerem, egyikünknek sincs kedve dolgozni. Kérdés, melyikünknek nagyobb a munkaundora? Legszívesebben most otthon ülnék, GWznék, felfedezném az új területeket, és egyébb újdonságokat, hentelnék, halomra ölném az ellent. Esetleg letöltenék valami filmet, és azt nézném az ágyamból, kényelmesen elfekve (egy igazi hedonista rejtőzködik bennem). Vagy bármit, csak ne itt bent, az Elcónál, a mesterséges fényözönben ülve, az agyonszűrt és alig frissített levegőt belélegezve, és unalmas emberek közt tevékenykedve. Na jó, nem unalmasak, csak hozzám képest túl egyszerűek. Legalábbis a nagytöbbség, kivéve azt az 1-2 fő kivételt. Jelenleg Mike Oldfield-et hallgatok (Öregmező Misi jó zenét csinál még mindíg), és közben blogolok. Asszem ma este is lesz pár bejegyzésem, van pár gondolatom, amik már napok óta kóvályognak a fejemben, formátlanul, megfogalmazásra várva. Persze az, hogy milyen lesz a végeredmény, az majd kiderül, mikor lejegyzem. Addig minden viszonylagos.

Funny ...

Hegyről lefele buszhoz mókás képet láttam. Ippeg Sonictól a Dr. Who c. számot hallgattam (a sorozat főcímzenéjét mixelte be, elég ütős, aláz rendesen), mikor észrevettem, hogy gyerekek az út szélén játszanak. A poén tárgya az volt, hogy az 1ik kiscsaj léggitározott, és ugrált hozzá, ám amit ő nem tudott, hogy az általam hallgatott számmal teljes összhangban tette ezt,annak ritmusára. Próbáltam nem elröhögni magam, a vége felé nem nagyon sikerült. Sebaj, különösen nem zavar/t.

Sungoo again ...

Ma teszteltem igazából előszőr rendesen a kis zenelejátszó kütyümet. Eddig csak "laboratóriumi" körülmények közt használtam, azaz otthon, ahol amúgy is csend volt, nem voltak zavaró tényezők, és nem is mozogtam közben. Ma lefele buszmegállóba, illetve befele céghez buszon hallgattam. Faja. Tökéletes hangzás, menetközben semmi zavaró tényez, csupáncsak egyvalamire kell figyelnem, hogy jönnek-e mögöttem autó, mert így nem hallom őket. Kicsit veszélyes, csak meg kell szoknom.  Buszra felszálva újra bekapcsoltam, csak 1x kellett hangosítanom, áthallatszott a Danubius rádió hülyesége, azt meg nem akartam, hallom/tam én azt már eleget. Onnantól kezdve max. számváltáskor hallatszott be valami, még kolegáim beszélgetését sem hallottam. Ami még nem volt, hogy ha csörög a telóm, akkor azt észreveszem-é. Majd kiderül, egyenlőre nem tom. Bár rezeg is, azt csak észreveszem majd. Meg kell, hogy jegyezzem, a basszus nagyon szépen átjön, dübörög rendesen. Az is igaz, hogy megfelelő zenét választottam. Na jó, ez nem teljesen igaz. Csak ma hallgattam Black Sun Empire-t, és nagyon megtetszett, úgyhogy másoltam is föl. Aztán amikor elindultam és bekapcsoltam a zenét, automatikusan azt kezdte el lejátszani. Ennek következménye az lesz, hogy kell még BSE-t fölmásolnom, még ha ez azt is jelenti, hogy lesz, amit le kell törölnöm. De sebaj! Gépen úgyis megvan ...

"Shape of my Heart"

Éppen Sting szól, Shape of my Heart. Egyik kedvenc Sting-számom. Bár tudnék még egy párat felsorolni, de kicsit nehezen megy úgy, hogy egy se jut az eszembe (na jó, most hogy befejeztem, van pár, ami eszembe jutott: Fragile, Russia, Englishman in New York). Ez a szám már csak azért nagy kedvenc, mert egyik szintén kedvenc filmem, a Leon a profi befejező száma, zenéje, ezzel zárul a film. Luc Besson filmjeit mindíg is kedveltem, a történet, a látvány, a vágások (ez különösen tetszik, szeretem, ahogy az egy időben zajló eseményeket egyszerre mutatja be, zseniális), és a színészek alakítása, mind igazi mestermű. Egyszer feltűnt, hogy a legtöbb (ha nem az összes) filmjében szerepel Jean Reno, még ha csak a hangját adja is valakinek (az 5. Elemben például). Szintén kedvenceim közé tartozik. Igazi karakterszínész, tetszenek az alakításai, ahogy kihozza a lehető legtöbbet egy szerepből. Nemrég jutott eszembe, hogy a Nikitában (szintén Luc Besson film) is szerepel, habár 15-20 percnél több szerepe nincs a filmben (lehet, hogy még annyi sem). Ő Viktor, a takarítóember. Hát nem egy szokványos szerep, az már biztos. Most határoztam el, hogy azt a filmet is meg kell szereznem. Az nem hiányozhat a gyüjteményemből. Mindenesetre hamarosan elő kell vennem a Leon, a profit (rendezői változat), és megnéznem újra. Feledhetetlen élmény.

Self-analyzis ...

Múltkoriban megkaptam azt a kisebb jellemzést, minősítést, hogy néha kicsit önmarcangoló vagyok. Én nem csodálkozok rajta. Ha sok szar történik az emberrel, egy idő után saját magában kezdi keresni a hibákat. És persze talál is. Ahogy én is találtam. A balul sikerült dolgok után elkezdtem azon gondolkodni, hogy hol rontottam el, mit kellett volna másképp csinálni, és mi lett volna ha ... Persze ez mind hülyeség. Ez az egyik legnagyobb hiba, amit az ember elkövethet. Nem szabad. Pláne állandóan visszatekinteni a múltba, és azon rágódni, tépelődni. Valahol nemrég azt olvastam, hogy meg kell tanulnunk régi hibáinkon túllépni, mert különben soha nem leszünk képesek előrehaladni. Milyen igaz. Még ha nem is tudtam teljesen ezt a leckét megtanulni, elsajátítani. De próbálok előre nézni, a felé, ami jön. Hogy mi az? Azt még nem tudom, de várom. Nem ígérek semmit, hogy mit fogok tenni, mert úgyse tudom, és fogom betartani. Nem ígérem meg, hogy nem fogok félni, mert tudom, hogy fogok még félni. És megijedni is. De sebaj. Ez is hozzátartozik az élethez. Csak a bolond ember nem fél. Vagy akinek már semmi veszítenivalója nincs.

Taoista filozófusok, és mesterek mondták, írták, hogy az ember úgy egész, ahogy van. Jó, és rossz tulajdonságaival együtt. Nem érdemes arra törekedni, hogy egy rossz tulajdonságot elhagyjunk, kitöröljünk. Vagy az történik, hogy felerősödik, vagy ha mégis sikerül megszabadulnunk tőle, jön helyette másik. Felveszünk újat. Esetleg többet is. A Mesterek szerint inkább arra kell törekednünk, hogy miként tudunk előnyt kovácsolni egy negatív tulajdonságból, hogyan tudjuk hasznunkra fordítani. Rengeteg tanmese van erről, olvastam is párat, és van bennük igazság. A fa, ami hatalmasra nőtt, és nem vágták ki, csak annak köszönhette létét, hogy nagyon göcsörtös volt, semmi haszon nem származott volna belőle senkinek. Így viszont nagyra nőtt, és árnyékot adott. Valahogy nekem is hasonlóképpen kell negatív tualjdonságaimat előnyömre fordítani. És sikerülni is fog ...

Magyarázatok, okok ...

Megkaptam a bérpapíromat. És, mint ahogy számítottam is, rajta voltak az oko, amik miatt többet (sokkal többet) kaptam, mint számítottam rá. Fél éves munkaidő keretünk van (jó név mi?), és most ért véget. Ha a fél év alatt van túlóra, amit nem dolgoztam volna le eddig, akkor azt ilyenkor számolják el, és fizetik ki. Na most, nekem volt összesen 6 nap túlórám (hogy miként jött össze, azt nem tudom, de nem is érdekel, a lényeg, hogy kifizették). Elég szépen kaptam rá, nem panaszkodhatok, tény, de legözelebb csak fél év múlva számíthatok hasonlóra. Mindegy, a lényeg, hogy nem számoltak el semmit, és nekem sem kell visszavizetnem semmit.

Mp3 Playa ...

No, hát ez is megvolt. Azaz megvan! Tegnap délben beugrottam Pécsre, a Mediamarktba. Eleget akartam tenni régi vágyamnak, hogy bármikor tudjak zenét hallgatni. Igazából nem tudtam, hogy majd milyet akarok venni, konkrét elképzelés nem nagyon volt. Tetszett a z iPod jellegű külső, esetleg ami mp4et is lejátszik, de 1részt úgyis a kínálat dönt, másrészt meg gondolta, úgyis megtaláljuk egymást. Nem csak én választok, hanem az is, amit vásárolok. Így alakult, hgy végülis egy Sungoo mellett döntöttem, a 7.01es modell személyében. Nem tud mp4et, nincs nagy, fényképet mutatni tudó kijelző, de 2GB a memória, van rajta rádió, beépített equalizzer, faja füles, és nagyon jól szól. De télleg. Ráadásul a külseje is dizájnos, barátságos forma, kellemes színösszeállítás (narancs-szürke), könnyen kezelhető, logikus vezérlés. Télleg jó. Tegnap délután fel kellett töltenem, powerrel, meg adattal, azóta tesztelgetem. Egyenlőre nincs vele problémám.
Ha már Mediában voltam, akkor kicsit körülnéztem, és vettem új billentyűt is. A régi már nagyon öreg volt, hiába rendelkezett multimédiás funkciókkal, meg egyébb plusszokkal, nem támogatta a WinXP, kemények voltak a gombok, meg már nagyon koszos is. A lényeg, hogy vettem egy újat, fekete, multimédiás, és progamozható gombokkal rendelkezik. Hangosítható, hallkítható, a fontosabb dolgok egy gombnyomással előhívhatóak. És tetszik is. Mindegy.
És megvettem még a GW kiegészítőjét, az Eye of the North-t. Előző hónapban már szerettem volna megvenni, de kihagytam, nem volt rá keret. Nem lehet mindent egyszerre. A fényképező is vár még egy hónapot, ha minden igaz. Meglátjuk, mi lesz ...

Budget ...

Kicsit számolgattam. Ha minden stimmel, és a fizetésemet nem számolták el, és nem írnak vissza belőle, akkor elég jól állok. Miután kifizetek minden számlát, és haza is adok pénzt, kezdhetek költeni, venni ezt-azt. A tervezet a következő. Mint már zöbbször is írtam, mp3player mindenképpen befigyel. GWhez mindenképpen megveszem a kiegészítőt, mert az is kell. És ha minden jól megy, veszek még 1 digi fényképezőt, ami árfekvésben kellően barátságos, de a tudása sem elhanyagolható azért. Ha ezeket mind kifizete, és megveszem, még akkor is bőven marad a hónap hátralévő részére pénzem, és talán még tudok félrerakni is. Nem akarok nagyon költekezni, hülyeségeket venni, elherdálni a pénzem. A fényképező mellett is azért döntöttem, mert következő hónapban kell vennem cipőt, az megint egy kisebb összeg, az mellé már nem nagyon akarok mást betervezni, nagyobb összegű kiadást. Bár lehet, hogy fotógépbe kell majd még venni 1 memóriakártyát, de most már azt is potom pénzekért dobálják az ember után. Boltban annyi van, hogy pénzért adják!

Várakozás közben ...

Megkezdődött a mai műszak utolsó harmada. Már csak 4 óra van vissza,és kezdődik a 7végém. Nehéz lesz ezt az időt kivárni, gyanítom, innetől sokkal lassabban fog menni az idő. Még az a szerencse, hogy ez egy nyugisabb nap (az eddigiekből ez a legnyugisabb), és nem kell pörögnöm. Fáradt vagyok, és álmos. Gyanítom hamar el tudnék aludni, minden nehézség nélkül. Jelenleg az a legfőbb gondom, hogy unatkozom, és ez csak kihangsúlyozza a fáradtságomat. A műszakban lévő emberekkel nemigazán tudok rendesen beszélgetni, de ezt már említettem. Jóval idősebbek, és nem egy hullámhosszon mozgunk. Nagyon nem. Itt nincs olyan kolega, akivel félszavakból is megértjük egymást. És nem is fogom megtalálni közöttük, aki esetleg alkalmas lenne rá, mert már kiismertem őket annyira, hogy ezt felismerjem. Megen én lettem az, aki kilóg a sorból, a tömegből. Nem lepődök meg ezen, nem döbbent meg, ez már így megy egy jó ideje, évek óta. Egyszer valaki azt mondta, hogy én különcködök, mert azt akarom, hogy másnak tűnjek, hogy "különlegesnek" lássanak. Ez hülyeség. Inkább az volt hosszú éveken át, hogy azt akartam, hogy befogadjanak, ezért olyan akartam lenni, mint a többség. Aztán rájöttem, ráébresztettek, hogy ez hülyeség. Azóta inkább önmagam akarok lenni. Nem játszom meg magam, alapvetően azt adom, aki vagyok. Néha azért kell egy kis színjátszás, tettetés, hogy ne lógjak ki annyira. Bár aki ismer, azt nehezen tudom átverni. Magamat se.

Légi veszély ...

Ősz van. Ilyenkor megnő az esélye annak, hogy az embert támadás éri a levegőből. No nem szándékos, célzott, hanem csak úgy, véletlenül. Véletlen, hogy valaki éppen ott tartózkodik. Habár a támadás maga a Levegőből érkezik, mégse ez az elem a felelős érte. Inkább a Föld. Vagy ha jobban belegondolok, és a kínai őselemeket veszem alapul, akkor a Fa az az elem, ami a támadást intézi egészen pontosan a Vadgesztenyefa. Most érik a termése. És valahogy nem is igen akarok ilyenkor alattuk tarózkodni, vagy közlekedni. Pedig a Malom, és a házunk között van jópár, elég hosszan vannak az út mindkét oldalán. Nem is megyek mostanában a járdán. A végén még fejbevág egy gesztenye. Valahogy nem igazán örülnék neki. Ma reggel is mentem lefele a buszhoz, és többször hallottam, hogy potyognak lefele. Nem egyszer autók tetején kötöttek ki, hangosan kopogva. Gondolom, nyomokat hagyva maguk után. Ilyenkor az autójukat leparkoló sofőrök nem gondolnak arra, hogy megsérül a vényezés, a festés? Hogy ennek a javítása nem kis pénzbe kerül? Pár éve egyszer szakadó esőben, és közepes erősségü szélben keresztülmentem a Séta téren, siettem haza, éjfél felé. Közben folyamatosan attól tartottam, hogy egy gesztenye a fejemen fog kikötni, duzzanatot hagyva maga után, és kellemetlen fejfájást. De szerencsém volt, vagy megvédtek a szellemek, nem tudom, de egy se talált el. Akkor megfogadtam, hogy lehetőleg ilyenkor nem nagyon akarok Vadgesztenyefa alatt tartózkodni.

Csalódások ...

Néha csalódok bizonyos embereknek, mert elkövetem azt a hibát, hogy értelmesebbnek gondolom őket. Aztán kiderül, hogy tévedtem. És nem az a gond, hogy egyszer előfordul adott személlyel, hanem sajnos többször is, bizonyítva, hogy túlbecsültem. Ilyenkor persze kicsit fölmegy a pumpa, mert nem értem, hogy adott dolgon mit nem lehet érteni, amikor egyértelmű dologról van szó, és még én is világosan, érthetően elmondom. Pedig arról már leszoktam, hogy magamból induljak ki. De mégis, hajlamos vagyok túlértékelni az embereket, illetve bizonyos embereket. Talán egyszer majd ez is elmúlik ...

Guild Wars ...

És ha már MMORPG, akkor Guild Wars is. Bár igazából nem is MMORPG, hanem CMORPG, ahol a C a Cooperativ-ot jelenti. Mindegy, a lényegen szinte alig változtat. Számomra ez A JÁTÉK, ez az, ami hosszú időre fegfogott, lekötött. Ezt egyenlőre nem tudtam megunni, annyira jó, pedig már jó fél éve nyomom. A grafikája messzemenőleg eddig a legjobb, amit az ilyen játékoknál megfigyeltem (tény, hogy az EVEnek is fenomenális a grafikája, de az sci-fi, teljesen más karegória), egyedi, eddig nemtapasztalt látványvilágot, és vizuális élményt nyújt. Maga a játék rendszere sem túlbonyolított, egyszerű, könnyen kezelhető, átlátható játékfelület, ami az irányításról is elmondható. A karakterek szempontjából bőséges választék, 6 főosztály (a Factions, és a Nightfall kampányok megvétele után 10), ami kombinálható másodlagos osztállyal, illetve a későbbiekben változtatható, ezáltal szinte végtelen lehetőséggel, kombinációval. A max level, amit el lehet érni, az a 20as, onnantól kezdve ha elérjük a következő tapasztalati szintnek megfelelő XPt, skillpontot kapunk. Habár rengeteg skillt lehet összegyüjteni, egy területre 1xe csak 8at vihetünk magunkal, ami elég nagy körültekintést igényel az összeállítást illetően. Ha az ember szentel rá időt és türelmet, akkor elég jól működő kombinációta lehet létrehozni.  Én igazából most kezdek rájönni, hogy is kell ennek nekiállni igazából, amit a tapasztalat is mutat, egyre gyilkosabb Buildeket építek.  A GW alapvetően PvP orientált, leginkább erre építettek a készítők, de a PvE kedvelőinek is rengeteg élményt nyújt az egész. Eleve a skilleket PvE módban lehet unlockolni csak, ami mindenkit rákényszerít erre. A játékosnak nem szükséges csak másik játékosokkal rohangálni, alkalmazhat Herótokat is, kiegészítve a csapatot, ha nincs meg a kellő létszám. A Herótok Buildjeit mi magunk tervezhetjük meg, fegyvert adva neki, olletve egyább támogató mágával ellátva (mágikus fegyverek, és páncélok, rúnák, insigniák, és inscriptionök). Ami szintén egyedi ízt ad neki, hogy habár rengeteg quest van, van fővonal, sztory, ami viszi előre az egész játékot, kampányt, 1-1 Primary quest után mission, amit video-betétek szinesítenek.

Még hosszan áradozhatnék az egészről, és még akkor sem érnék a végére, valami mindíg eszembe jutna. De a sok pozitív dolog mellett vannak negatívumok, árnyoldalak is. például nem lehet ugrani, bizonyos helyekre felmenni, dombok, domboldalak, létrák. Nincsenek hátasok, amik gyorsítanának az utazások, meg egyáltalán. A max level 20, bár ez annyira nem is probléma, megszoktam már. A karakterek néha elakadnak a textúrákban, indokolatlanul. Nincsenek választható fajok, csak emberrel lehet játszani. Most több nem jut eszembe, de ezek azok, amikkel kapcsolatban hiányt érzek. Mindent összevetve egy remek játékot hoztak össze. Ráadásul most adták ki a GW:ENt, az első igazi kiegészítőt, ami tovább szinesítí, gazdagítja a játékélményt.

Archlord ...

Manapság nagy népszerűségnek örvendenek az Online játékok, azon belül is az MMORPG kategória. A kínálat széles, és színes, mindenki megtalálhatja a neki tetsző típust, stílust, mégsem könnyű választani. Az új játékoknak komoly küzdelmet kell folytatniuk a túlélésért, a megfelelő méretű játékostábor toborzásáért és megtatrtásáért. Nincsenek könnyű helyzetben, amikor olyan vetálytársakkal kell megküzdeniük, mint a WOW, vagy a Guild Wars (rulez!), az EVE-Online, vagy bármelyik régebbi, kemény maggal rendelkező játék. Még az olyan veteránok is komoly veszteségeket szenvedtek ebben a harcban, mint a veteránnak számitó EverQuest2 (az EverQuest folytatása, utódja). Ennek az örök harcnak az egyik "vesztese" az Archlord, ami egy viszonylag friss játék, tavaly ősz elején jelent meg. Nem igazán hozta azt a sikert, amit a készítők reméltek, ezért rövid idő elteltével az amúgy fizetős játékot havidíj-mentessé tették, elég volt megvenni csak az alapjátékot, aztán telepíteni, és már lehetett is játszani. Hogy ez a lépés mennyire hozta meg a sikert, az abból is látszik, hogy idén augusztus elején bejelentették, hogy teljesen ingyenessé tették a játékot, és minden kiegészítést, frissítést, csak le kell tölteni az istallt, telepíteni, és regisztrálni az ingyen kapott kulccsal egy accountot. Aztán GO! Az augusztusi döntésük sikerét mutatja, hogy azóta be kellett üzemelni még egy szervert, mert hirtelen megugrott a játékosok száma. Felkeltette kíváncsiságom a dolog, fentebb leírt dolgokat végig is játszottam, letöltés, telepítés, regisztráció. Innentől kezdve a szokásos a menet, bejelentkezés, majd szerverválasztás, és ha még nem rendelkezünk karakterrel, karaktergenerálás. Meglehetősen egyszerű a folyamat, fajt kell választani (ember, ork, illetve hold elf (csak női karakterek vannak, ennek miértje a háttértörténetben van leírva)), majd class-választás (harcos, íjász, mágiahasználó a kínálat, fajtól függő elnevezésekkel), külső kialakítása, majd névadás, végül lehet kezdeni. Az eleje eléggé tutorial jellegű, a szokásos menj ide, menj oda, ölj le ennyi ezt, annyi azt, öld meg őt, és hozd ide, amit dob, stb. Közben ahogy szintet lépeget az "ember", egyre több lehetősége van fejlődni, skillek tanulása, foglalkozások elérése, fegyverek, páncélok vásárlása (személyes tapasztalatom, hogy mint minden játékban, ebben is a mobok jobb cuccokat dobnak, mint amiket lehet vásárolni), magasabb szintű questek elvállalása, stb. Egyedi dolog a játékban, hogy minden játékosnak lehetősége van elérni, és birtokolni az Archlord címet, ami egy igen kemény, és hosszú küldetéssorozat. A cím birtokosa 1 hónapig élvezheti hatalmát, ő a világ ura, bármit megtehet, változtatva ezzel a világ arculatát. Irányíthatja az időjárást, a fényviszonyokat, kivethet adókat, és még egy rakás dolog. Mikor letelik az egy hónap, meg kell küzdenie a cím megtartásáért, mert jön a következő címvárományos. Jómagam meglehetősen az elején vagyok az egésznek, jelenleg próbálgatom az ízét, hogy tetszik, mik a lehetőségek. Azt azért meg kell, hogy mondjam, a GWt nem tudta felülmúlni, szememben az marad az örök kedvenc. Legalábbis egyenlőre, jóidőre. A WOWnál viszont jobban tetszik. Jelenleg 2 karit indítottam, mindkettő ork, az egyik Berserker, a másikmágiahasználó (asszem Warlock). Mindkettő classra jellemző, hogy meglehetősen erőteljesek, a Berserk erőteljes támadásokkal, sebzésekkel, gyorsan kaszabolja le ellenfelét/áldozatát, míg a Warlock erős mágikus csapásokkal pusztítja el célpontját. Érdekesség, hogy a fegyvereket lehet boostolni, tápolni, illetve gondolom a páncélokat is. Leírásom meglehetősen hiányos, de eddig ,ég csak 2-3szor szátszottam vele összesen. Szépen megrajzolt grafika, könnyen kezelhető játékfelület jellemzi, a hangefektek is elég jók, helyzethez illőek. A zenéje kicsit túl "romantikusra" sikeredett, de tulajdonképpen elmegy. Mindent összevetve enm egy rossz játék, bár nekem nem lesz a kedvencem, néha-néha előveszem majd a GW mellett, nem árt néha a változatosság. Ha szerencséje lesz, egy erősen közepes játékká tudja magát kinőni, de azért ezzel a kijelentéssel óvatosan bánok egyenlőre. Legnagyobb előnye mindenképpen a teljes ingyenessége, ezzel sok olyan embert tud maga mellé állítani, akik szívesen játszanának valami hasonlóval, csak sajnálnak rá pénzt kiadni. Ha 10es skálán kellene osztályoznom, askkor 6osra értékelném (a GW 9et kap nálam, mert azért ott is vannak hiányosságok, problémák, de 10est nálam senki se kap).

Mi miatt esetleg többet foglalkoznék vele, az az eset, ha öcsémnek esetleg felkelti az érdeklődését. Ő is az előbb említett kategóriába tartozi, bár nála nem a pénzt sajnálja rá, hanem egyszerűen máshova kell a pénz. Fizetni kell a házuk törlesztőjét, illetve ott van unokahúgom, akinek muszáj megvenni dolgokat a mindennapi életéhez, De ez teljesen jogos. Mindegy, majd meglátjuk mi is lesz. Addig meg próbálgatom ...

7vége ...

Habár holnap mégse kell bejönni dolgozni, egyre valószínűbb, hogy este nem megyek buliba. Vagyok annyira fáradt, hogy inkább kihagyom, teljesen felesleges. Annak nincs értelme, hogy odamegyek, és pár óra múlva már nem akarok ottmaradni, mert alig bírok ébrenmaradni, de buszom csak korán reggel indul. Mire hazaérek (mert haza kell mennem), fáradt leszek, álmos (még ha nem is bírok aludni), büdös (ezen egy fürdő segít), és nem akarok igazán embereket magam kkörül. Hát még egy mozgó, hullámzó, energiától lüktető tömeget! Amúgy is, holnap be akarok menni Pécsre, akarok venni mp3playert, telefonszámla befizetni, meg ezt-azt, apróságot venni. Jut eszembe, kell vennem füstölőt, meg gyertyát. Jó pár évvel ezelőtt vettem egy gyertyatartót még Finnországban, olyat, amit akkor már évek óta akartam. Kovácsoltvas, fekete, kó a formája, és a stílusa is. Ha működőképes, inkább azt használom a szobámban, minthogy fölkapcsoljam akármelyik lámpát is. Elég nekem a mesterséges fényből itt bent, a gyárban.

Elméletileg holnap meghozzák a tüzifát hozzánk, valamikor dél körül, de inkább koradélután. Apám jelezte is, hogy szüksége lenne délelőtt a segítségemre, de akkor nekem nem jó, Pécsett leszek. De délután már otthon leszek, az akkorra tervezett programomat inkább halasztom máskorra, ráér az később is. Inkább segítek a farakodásban, pakolásban, és ha lesz, darabolásban is. Ezt szívesebben csinálom, minthogy ásózzak a leendő kertünkben. Apámnak mondtam, hogy majd segítek, de eddig valahogy mindíg elmaradt. Nem nagyon törtem magam, hogy ásóközelbe kerüljek. múgy is a föld apám szerint szinte betonkeménységű. Legalább elvan vele 1 darabig. De azért télleg kellene egy keveset nekem is besegítenem. Igazából egyre kevesebb kinti munka van, amit bent kell csinálni, azt szinte bármikor lehet. Még mindíg nem álltunk neki apámmal kialakítani a kazánházban a műhelyrészleg-szerűséget. Pedig kellene, legalább mindennek ki lehetne alakítani a helyet, minden szerszámnak, hogy lehetőleg 1 helyen lesgyenek, rendezetten. Kell csinálni satupadot (hehe, csak föl kell szerelni a satunkat az egyik ottlevő asztalra), valami munkaasztal-szerűséget, szerszámtartót, vagy szekrényt (az is van, csak helyet kell neki csinálni, és falraszerelni), illetve valami delejt varázsolni arra a részre, meg normális világítást. Ez iagazából nem egy nagy munka, csak kicsit macerás. Meg kell csinálni neki a helyet, kitakarítani, kiüríteni, aztán berendezni. Lehet, hogy ez későősszel lesz. Novemberben mondjuk.

Good News ...

Ma reggel, mielőőt bejöttem gyárba, megnéztem számlámat, ráutalták-e már a fizut. Első dolog, ami feltűnt, hogy nem minuszos a számlám, ennek megörültem, rögtön után pedig, hogy megláttam az összeget, meglepődtem. Mert hogy sokkal jobb lett a fizum, mint azt vártam, és egyáltalán, az elmúlt másfél évben meg se közelítette ezt az összeget. Na most a lehetőségek a következők. Elfelejtették levonni a Diákhitel fennmaradó részét (ekorát csak nem hibáztak?). Ebben az esetben nekem kell befizetnem csekken a hátralévő összeget, de még mindíg jól jöttem ki anyagilag. A másik lehetőség, hogy már levonták, de akkor meg iszonyatosan jól kaptam, vagy valamit elszámoltak. Mindenesetre 10re megyek munka/bérosztályra, és megérdeklődöm, mi is a helyzet. Remélem kedvező hírekkel fognak szolgálni. Utóbbi esetben ez a hónap bőséges lesz, még félre is tudok tenni, spórolni. Nyugodtan vehetek mp3 playert, GW:ENt, meg mittomén, még mit. Ja, és szombaton mégse túlóra, délelőtt, vagy délután mehetek be Pécsre költeni, vásárolni. Fényképezőn még gondolkodok, ha minden jól alakul, lehet, hogy előrehozom 1 hónappal.

Megérzések ...

Napok óta esténként, elalvás előtt kellemetlen gondolatok, érzések kavarogtak/kavarognak a fejemben, és mind a halállal, elmúlással kapcsolatosak. Nem egy kellemes érzés, és nem is tudom megmondani, miért van ez, mi okozza a gondolatok jelenlétét. Ztán ma reggel mondják, mikor várjuk a buszt, hogy tegnap meghalt Váradon egy ember, viszonylag fiatal, nálam alig idősebb volt, talán, vagy velem egykorú, nagyjából. Állítólag tegnapelőtt este kezdett rosszul lenni, tegnap hajnalban vitték be a kórházba. A lényeg az, hogy kb. 2 napja kezdődött az érzés, nagyjából akkor, amikor az illető már elkezdte visszafordíthatatlan útját, amit mindenki csak egyszer jár meg. Az a gondolat ötlött fel bennem reggel/hajnalban, hogy mi van akkor, ha az ő távozását éreztem meg? Lehetséges ez? Vagy csak véletlen egybeesés a két dolog, és egymástól függetlenek? Nem tudom. Máskor is voltak már furcsa élményeim, tapasztalataim eltávozottakkal kapcsolatban, bár mind különböző volt eddig. Mi ez? Mi a magyarázata?

Bad day ...

Már tegnap este valahogy rossz érzésem volt a mai nappal kapcsolatban. Azzal kezdődött, hogy vacsora előtt apám ivott 1 kávét. Ezzel nem lett volna gond, de annyi már nem maradt, hogy én reggel (hajnalban) igyak egyet. Aztán éjjel nem tudtam rendesen aludni. Éjfélkor lefeküdtem, de 1kor még ébren voltam, és később is csak megszakításokkal tudtam csak aludni, azt is keveset. Gyanítom, hogy 2 óránál többet nem is sikerült aludnom. 4kor meg keltem. A reggeli kávéadagomat bent, a büfében intéztem, ott rögtön 2-t vettem, azt hamar el is fogyasztottam. Ez csak annyiban segített, hogy félautomata üzemmódban működtem. Ráadásul az éjszakás kolegától örököltem pár munkát, azokat is meg kellett oldani, illetve ezekhez még kaptam párat. Ja, és akkor még ott van az is, hogy másik műszakból hibakereső kolega lebetegedett, ezért én műszakomból lett megoldva a helyettesítés, mondván, hogy én úgyis értek hozzá, majd a saját munkám mellett azt is megoldom. Na ja! Az első kisebb lélegzetvétel kb. 10kor volt, ettem valami péksüteményt, és elmentem cigizni. Ma reggel azt is vettem, éreztem, hogy szükségem lesz rá. Ebédig egyébbként meg se álltam, addig folyamatosan volt valami munka. Ebéd után azért már rá tudtam nézni a kiesőkre, hibásokra, lassan, de biztosan javítottam. Már ha nem kellett éppen hivatalos munkámat végeznem, vagy ez végett ugrálnom a különböző állomások között. Ja, és mindezt 1 fizetésért, pedig 2 ember munkáját vágzem a mai nap. Ja, meg holnap is. Az egyetlen jó hír a mai nap, hogy utalták a fizetést, tehát holnapra nekem is számlámon lesz. Költhetek majd! Szerettem volna pénteken már, de ez valamelyest elmarad, mert valszeg szombaton lesz túlóra, és nekem kell bejönnöm, tehát a péntek esti buli kimarad. Pedig ... Jó lett volna elmenni, de így kimarad. Mint az utóbbi 3-4 hónapban általában. Nyaff! Fáradt vagyok, és nem kicsit. Mire vége lesz ennek a napnak, zomboid állapotban fogok tartózkodni.Ja, és műszak végén földreborulok, hálaimát rebegek az Égiekhez, hogy engedték eljönni a műszakváltás időpontját.

Others ...

Az előbb volt szerencsém egy fórumon értelmes gondolatot olvasnom, ami megragadott, és érdemesnek tartom arra, hogy lejegyezzem ide. Télleg értelmes, és van benne valami.

" Az igazi ero az, amikor a világvége kellős közepében is optimista vagy.
A cinikus az csak egy erőtlen, aki sokszor veszitett és ezért feladta.
Az idealista az, aki gyáva volt harcolni ezért soha nem veszithetett.
Mindenki vesztes. Csak az győztes aki a veszteséget megtanulta elfogadni. Győzelem, vereség, ez csak nézőpont kérdése ... az egyetlen helyes nézőpont az elegáns veszteség, és az ebből adódó felszabdult derű."

Igazából az idézet második fele az, ami az igazi mondanivalót tartalmazza. Az első 2 mondattal van némi problémám, nem igazán értek vele egyet. De hát oly különbözőek agyunk mi, emberek. És idegenek ...

Dream ...

Másodszor fordult elő velem, hogy ilyent álmodtam. Mármint, hogy belenéztem a tükörbe, és megint volt hajam. Sokkal sűrűbb, és dúsabb, mint az elmúlt 10 évben valaha. A poén az volt, hogy megfogtam a fejem, és beletúrtam, és éreztem. Mintha télleg valós lett volna. Pedig nem, mert felébredtem, és még mindíg kopasz vagyok. De az álom ... Ja, és fekete volt a hajam, pedig ha lene, ha nem hullott vona ki, akkor most barna, illetve vörösesbarna lenne. Mindenesetre érdekes, furcsa álom volt. Már csak azért is, mert az egész ott történt, játszódott, ahol régen laktunk, a Lila ABC mellett. De csak ideiglenesen voltam ot, mert én nem ott laktam, csak a szüleim. Ennek az álomnak vajom mi az értelme? Mit jelenthet?

From Home ...

És most olyan dolog történik, ami már rég nem volt. Itthonról postolok! No igen, ez van, ha az ember a munkahelyi mélcíméről tud postolni, amikor éppen kedve van hozzá. Amikor meg itthon vagyok, akkor valahogy nem jut eszembe, lusta vagyok hozzá, vagy a kedv hiányzik hozzá. De most valahogy indíttatást érzek hozzá. Ki tudja miért ...


Már pár nappal ezelőtt olvastam valahol, hogy most pénteken lesz buli a RÁKban, ráadásul megen minőségi zenével, exkluzív fellépőkkel. Ahogy a ma kapott hírlevélben is írták, Kelet és Nyugat összecsapásának lehetünk a tanúi. Német, Román, és állítólag Indiai Dj-k fognak fellépni, és ahogy a linkelt mp3-akat hallgatom, nem is rosszak. Lehet, hogy lenézek, bár pénteken reggel kezdem a munkát, korán kell kelnem, hajnali 4kor. Mindegy ezt majd addig még meglátom. Mindenesetre nem lenne rossz elmenni, mert már idétlen idők óta nem voltam egy normális buiban, másrészt meg ha minden igaz, pár napon belül lenullázom az adósságom, a Diákhitelt. Ezt azért meg kellene ünnepelnem. Meg rám is fér, télleg. Mindegy, hamarost kiderül ...

Még mindíg tetszik a vidéki élet. A nyugalom, a csend, a tiszta levegő. Anyámék tervezik, hogy lesz kert, a terület felásása folyamatban is van, bár én eddig nem nagyon vettem ki a részem belőle, azaz egyáltalán nem. Vagy az időjárás szólt közbe (esett), vagy a munkám (nappalos, vagy iccakás voltam) vagy 1xűen nem volt hozzá kedvem. Az igazság az, hogy nincs nagy kedvem a földműveléshez, kertészkedéshez. Na jó, a kertészkedéshez még csak volna kedvem, de nem konyhanövény szinten, hanem dísznövények, bokrok, sövények. Esetleg. Mindenesetre a szülőkkel nem könnyű, az már biztos.

Amit most leghamarabb szeretnék a szobámban megcsinálni, az egy elválasztófüggöny, ami egyrészt eltakar némi fényt, és az esetleges mozgást, ha alszok. Mégis esztétikus, és dekoratív. 5let már van, csak meg kell valósítani. Csak sajnos ehhez pénz kell, ami egyenlőre még nincs. Majd körülnézek, mi mennyibe kerül. Kell függönytartó rúd, meg valamilyen függöny. Asszem majd jövő héten körülnézek.